E92 A nyugalom forrása: zene, Bitcoin és Nostr

Aki idáig végignézte a beszélgetést, annyit szívesen mesélek még röviden — nem is feltétlenül magunkról, a Reni és Bokáról, hanem arról, hogy miért zenélünk. Az bennem legbelül egy nagyon hasonló hely, mint amit a Bitcoin mond nekem. Majdnem azt mondtam: tanít nekem. Egyfajta nyugalom — azt a zsizsgést, azt a „nem elég, nincs elég, megyünk tovább" hajszát nem érzem a Bitcoinban. Ezt a nyugalmat kerestem én is, kerestük mi is az életben.

Itt lakunk az erdő szélén, a forráshoz járunk forrásvízért. Nagyon fontosnak tartom, hogy mit iszik az ember, mert 80%-unk víz. Ugyanúgy, ahogy a forrásvíz fontos, ugyanúgy fontos lett az életemben egyfajta belső nyugalom és tartás, egy tengely.

Ezt gyakorlom a zenén keresztül is, és igyekszem a zenén keresztül átadni az embereknek nonverbálisan, ami sokszor mélyebbre megy, mint verbálisan. Ezért teszem, és tesszük Renivel. Ez számomra ugyanaz a fajta nyugalom, amit a Bitcoin kapcsán érzek, és amit a Nostr-ban érzek, amikor belépek egy közösségi térbe.

Mindenképpen szerettem volna a végén elmondani: hogyha bárki kíváncsi lenne ilyen nonverbális rezgésekre, keressen rá a Reni és Boka zenéjére. Egyelőre a mainstream felületeken, de még egy hónap és megjelenik az új lemezünk, ami már decentralizált alapokon is elérhető lesz. Már két dalunk elérhető — a „Nem vagyok fontos" a Nostr-on is hallgatható, és élőben is lehet velünk találkozni. Nem csak felnőtteknek zenélünk, hanem gyerekeknek is, kismamáknak a babáikkal. A párom, Reni írt egy könyvet a háborítatlan születés fontosságáról.

– De jó.

– Milyen fontos, hogy a nők háborítatlanul szülhessenek, akár kórházban, akár otthon — ez a lényeg. A felnőtt dalok mellett születnek babadalok is. Kismamáknak és babáknak tartunk csendzengés néven hangutazáshoz hasonlatos alkalmakat, ahol körbeénekeljük az embereket, és segítünk nekik visszakapcsolódni önmagukhoz. Minden lehetséges formában igyekszünk ugyanazért a jóért tenni, csak a zenén keresztül. [zene]

Sziasztok! Üdvözlünk titeket! Ez itt a HUSZONEGY Bitcoin Podcast 92. epizódja. Ma egy különleges vendégünk van, Boka. Ezekben a nehéz időkben vissza kell térnünk a nyugalom szigetére, mert leárazott Bitcoin korában sokan aggódnak. De nem kell aggódni, mert aki self-custodyban tartja a bitcoinját, az nem aggódik — a világvége úgyis eljön majd azoknak, akik ezt a ronda fiatrendszert kitalálták. Mi pedig büszkén előlépünk majd a kis stashünkkel. Mindenkinek javaslom, hogy ugyanígy gondolkodjon és élje az életét. Szia, Boka, üdvözlünk itt nálunk!

– Sziasztok!

– Örülünk, hogy itt vagy. Boka zenész, és aki a Nostr-on jelen van, biztos találkozott már vele — nagyon aktív ott, de ezt ő majd elmondja. Szeretném, ha mesélne a Bitcoinnal való történetéről is, mert ugye ez egy Bitcoin podcast. Kezdjük az ívet onnan: hogyan jutottál a Bitcoin közelébe? Mi volt a te kalandod? Nem kavart fel a Bitcoin? (nevetés) Nem nőtt ki a szakállad?

– De, egyébként felkavart nagyon. Megszoktam már az életemben, hogy általában előrébb jártam a környezetemhez képest, előbb tudtam meg dolgokat. Van egy ilyen alkatom. De a Bitcoin azért meglepett, és főleg aztán a Nostr.

Mondom sorban. Van nekem egy nagyon jó és régi barátom, aki egyszerre programozó és jógatanár. Ő most már tizenvalahány éve, amikor találkozunk, jellemzően jövőbe mutató dolgokról beszél. Sok éven át ez mondjuk a Sadhguru volt meg a keleti tanítások, aztán a Bitcoint is elkezdte emlegetni, de nekem csak most jött át igazán.

Tavaly októberben volt az, amikor már nem is tudom visszaidézni, mi történt pontosan. Talán az, hogy beszélgettünk — most nekem is fel kell vennem hitelt. Még viccelődtünk is, hogy annyiaknak van már körülöttem hitele, nekem meg nincs. Hát legyen nekem is végre egy kis hitelem! (nevetés) Erre ő azt mondta, hogy úgy vett föl hitelt, hogy abból is Bitcoin legyen, annyira hisz benne.

– Nagyon helyes.

– Összességében én is így gondolom. Azért összerántottam a szemöldökömet: tényleg felvettél hitelt azért, hogy bitcoint vegyél? Na jó, akkor most tényleg mesélj róla! (nevetés) És akkor betalált. Ahogy telik az idő, ez klasszikus. Amikor a haverod beszél róla, hazamész, rákeresel, és még kicsit furának, marginálisnak tűnik — addig nem mész bele, főleg ha nem voltál benne a tech-világban. De ha hazamész, rákeresel, és azt látod, hogy az Egyesült Államokat is érdekli a Bitcoin, hogy a BlackRock igazgatója, aki évekig szidte, azt mondja, mégis jó dolog — akkor az ember odafigyel. Október-november körül egyből beleugrottam, azóta van egy Trezorom, és elkezdtem gyűjteni. Minden hónapban odarakom a nyugdíjamat, amit amúgy a nyugdíjamra kéne rakni. (nevetés)

– Nagyon helyes. Legalább lesz.

– Legalább lesz. Pontosan rakok félre. Nem lopja el senki.

– Nem lopják el. Ez egy nagyon friss kaland. De te hogy tekintettél rá korábban? Lenézted, mint a magic kártyát?

– Nem, azért ha ez a cimborám mond nekem valamit, azt megalapozottnak érzem. Nem gondolnám, hogy nagy lufi. Korábban is, emlékszem, már egy éve is mondta a Bitcoint, de egyszerűen nem éreztem.

Most azt tudom mondani, hogy talán az volt a fordulópont: ha nem magic kártya, ha már Trump is bitcoint akar, El Salvador, Bhután nemzeti tartaléka 40%-ban Bitcoinban van. Elkezdtem olvasni róla, és minél többet olvastam, annál inkább láttam, hogy ez van. Minél többet mész bele — mi az a Bitcoin, hol tartom, vannak ilyen walletek, tárcák. Olvasol a tárcákról, meglátod, hogy a Blink tárcával hány millió emberen segítettek olyan országokban, ahol nagy az infláció és nincs már pénz se, rend se lassan. Olvasod a társadalmi hatásait, és egyre pozitívabb az egész — nem csak egy first world dolog, ez ennél sokkal több.

– A Nostr-ral ezen keresztül találkoztál, vagy az egy külön szál?

– Nehéz megmondanom, hogyan jött be legelőször a Nostr. Amikor beszéltünk a haverommal és hazajöttem, rákerestem, és nagyon hamar megtaláltam a huszonegy.world weboldalt. Jó alaposan végigolvastam, és ott volt a noszter.hu meg a nostr.hu. Azt is végigolvastam, onnan jött a Köztér, a Jumble magyar fordítása, ami egy Nostr kliens.

Elkezdtem nézni: ez marha jó, ez közösségi platform. Pont az a bajom az összes létező közösségi platformmal, amit ott leírnak — fake az algoritmus, adatbányászatból működik, a hirdetések eladása a cél. Ezeket mind vágom. Zenészként nincs több bajom annál, mint hogy nem hallanak, nem látnak, nem érjük el a saját közönségünket. Bármilyen előadóművésszel beszélsz, csak kínlódik a social médiával.

Elkezdtem nézni az appokat, amikkel a Nostr-on keresztül lehet közösséggel kapcsolódni. Elég bugosak voltak, instabilak, lassan töltöttek. Fantasztikus irány, csak nem annyira működtek jól.

– Még az eleje.

– Még az elején vagyunk. Elkezdtem összehasonlítani őket, nagyon alaposan. Tetszett az is, hogy mivel nyílt forráskódú, hozzá lehet szólni, és a fejlesztők kíváncsiak arra, mit gondolsz a munkájukról. Nem csak csinálják és nem érdekli őket. Bármilyen zárt kódnál legtöbbször nem is tudsz hozzászólni. Ez is nagyon szimpatikus.

Elkezdtem írogatni az öt legfontosabb platformnak, de nem nagyon reagáltak. Akkor egyszer csak a Nostria fejlesztője válaszolt. Első nap, második nap, harmadik nap — elkezdett minden bug reportomra reagálni, és azóta is tart. Gyakorlatilag minden nap nyomjuk, írtjuk a csótányokat. (nevetés) Egy hónap alatt a Nostria annyit fejlődött, hogy bizton állíthatom: a legjobb lesz. Nem verseny van, hanem egészséges fejlődés — örülök, ha bármelyik másik kliens is egyre jobb lesz. De most a Nostria nagyon kipupálódott, annyira jó érzés használni. Alig várom, hogy az átlagos felhasználók számára is vonzó legyen.

– Mondjuk azt, hogy átlagos felhasználó.

– A tesóm szokta rám mondani, hogy oké, zenész vagyok, de ilyen kütyümókus. Aki nem ért annyira a kütyükhöz, annak is érdekes legyen és használható legyen a Nostr, és persze a Bitcoin is. Most egy nagyon izgalmas időszak van. A feleségem szerintem egy-két hét és már ő is elkezdi használni, mert nem annyira bonyolult, és nem kell annyira vigyázni a privát kulcsra, mert egyre ügyesebben van megoldva.

Várom, amikor egy ismerősöm, aki Wim Hof-os hidegmerüléseket csinál — most zárták ki a Facebookból, semmit nem tud csinálni. Jövő héten felhívom telefonon: figyelj, mi van a Facebookkal? Még mindig nem megy? Van egy ajánlatom. Próbálják ki, teljesen átlagos felhasználóként.

– De az élmény is jobb, nem? Akikkel ott találkozol, kapcsolódsz.

– Az van, hogy az Instagram legalább annyit behozott, hogy bejelölheted a közeli ismerőseidet és csak őket nézed. De attól még ott van minden harmadik tekerés után egy reklám. Az az érzés, hogy belépsz a Nostr-ra és nincs reklám — olyan, mint egy digitális rehab. (nevetés) Elmenni és visszajönni, mint egy digitális detoxból, csak ez állandó, konstans. Nincs ott az, hogy belépsz és mint a Super Marióban kerülgetni kell a szörnyeket, miközben keresed, hogy ki hol van, ki milyen eseményre készül, hova mehetnél kapcsolódni — de ezt ki kell szűrni a hirdetéseken keresztül.

Ahogy Anti is mondta, még az elején van — sok minden nincs még ott, események, naptár, de lesz. Ha egyre inkább ott lesz, az emberek meglátják, hogy ez egy teljesen más felfogás az egész mindenről, ugyanúgy, ahogy a Bitcoin a pénzről. A Nostr az online közösségi kapcsolódásról szól.

– Gondolom neked is egész más érzés ebbe csatornázni az energiát, amikor látod, hogy van foganatja, és nem kell egy olyan polip ellen küzdeni, ami bármikor megsemmisít egy gombnyomással.

– Mondok egy példát. Zenészek vagyunk, a feleségemmel együtt zenélünk. Van egy duónk, Reni és Boka. Mindketten gyerekkorunk óta zenészek vagyunk, de ez a formáció három éve indult, és mindig olyan, mint egy startup: a harmadik évben látszanak meg az első eredmények, és ez most történik. Az első lemez kijön, felkerül Spotify-ra. Az összes barátunk ott van, mindenki ott hallgat minket. Egy év alatt 2000 forintot kerestünk számonként. Hat számunk volt fönt, tehát összesen 12 000 forint.

A Nostr-ra feltöltöttem egy számunkat úgy, hogy senkit nem ismerek, egyik ismerősöm sincs rajta. Egy hónap alatt 1000 forintot küldtek azért az egyetlen számért úgy, hogy senki nem ismer. Azt se tudom, ki küldte a pénzt a dalért.

Ehhez el is mondom röviden: a Nostr-on az egyik legelképesztőbb dolog az, hogy miközben tekered a hírfolyamot, a like és a komment mellett a harmadik és valójában legfontosabb gomb a zap, ami közvetlen értéket értékért küldést jelent — pénzküldési lehetőséget. Ha összekötöd a Bitcoin tárcádat, bármire azonnal egy koppintással tudsz pénzt küldeni, és ugyanígy fogadni, ha valaki számára értékes az, amit megosztasz a világgal.

Vannak már Bitcoin alapú közösségi gyűjtések, nemzetközi és magyar felületek is. A Nostr-on az értékcsere leegyszerűsödött és érzékelhető. Fantasztikus érzés, amikor megosztasz valamit, látod, hogy gyűlnek a zapek, és pénzt kapsz azért, amit csinálsz.

– Egyre több tartalmat lehet így megjutalmazni, és tényleg fontosakat. Motiválod is vele a készítőt. A zapek akár egy szatról is indulnak, de komoly tartalomra gyűlnek az 1000 szatok, 10 000 szatok. Ráadásul magyarul nem is annyira absztrakt a szat: 1000 szat az mondjuk 250 forint. Mindenkinek javasoljuk. Már nem is az első műsor, amit erről készítettünk, mennyire jó a Nostr. Ha jól hallottam, te ott nem csak felhasználó vagy és bug reportokat adsz, hanem fejleszted is?

– Úgy fejlesztem, hogy tesztelek. Én vagyok a power user, mindent rommá tesztelek az appon és a webes felületen keresztül. Odáig jutottam, hogy a böngészőbe feltettem egy bővítményt, amivel CSS-sel variálom a dizájnt. A kódokat a ChatGPT-től kérem el. Nem a kódhoz szólok hozzá, hanem ahhoz, hogy hogyan nézzen ki, hogyan működjön, és így formázzuk együtt a Nostriát.

– A fő fejlesztő egy norvég.

– Sondre Bjellås. Nem hétköznapi csávó: Norvégiának az első szabad települését, szabad városát alapította. Ez a Liberstad, ami egy libertáriánus kezdeményezés. Pontosabban filozófiáját tekintve ancap, vagyis anarchokapitalista.

Erről én nagyon rosszul tudtam, mi az anarchista meg a kapitalista. Mióta a Sondrét ismerem, utánaolvastam. Nagyon sokáig azt hittem, hogy aki anarchista, az punk és minden szabály ellen van. Rosszul tudtam: aki anarchista, az kizárólag az ellen van, hogy bárki megmondja, mit csináljon. Uralkodás nélküli — angolul egyszerűbb: „no rulers, only rules". A szabályok kellenek, csak mindenki egyenlő és senki ne mondja meg a másiknak, mit csináljon. Az állam funkcióját nullára képzelik el redukálni, vagy csak a legfontosabbakra — de ez viszont már a libertáriánus lenne.

A Sondre is ilyen, és lenyűgöző, milyen értékrendek mentén alakítják ki a Liberstadot Norvégiában. Van egy második kezdeményezés Montenegróban, a Montelibero, ami ugyanígy egy szabad és önálló település, ahol bitcoint használnak, és amennyire tehetik, jogilag is próbálnak önállóan működni.

– Biztos nehéz egy ilyet megszervezni.

– Nehéz. Erről ő sokkal jobban tudna mesélni. Akit érdekel, olvasson utána: Liberstad és Montelibero.

– Több ilyen van már a világban, sok felé látni ilyeneket.

– Erről még röviden: én is sokat utaztam, Tenerifén is nagyon sokat voltam, három egész telet töltöttem. Nagyon vonzottak azok a helyek és közösségek, amik az én értékrendem szerint működnek — szabad, korrekt, egyenlőség alapú közösségek.

Legtöbbször egy hippi közeg volt, ami ennek tűnhetett, de mindig csak átmenetileg. A Sondréval is beszélgettünk: a legnagyobb különbség egy hippi közösség és egy ancap közösség között a fundamentum. A tudatos, közösségileg egyenlő elven működő közösségekkel az a baj, hogy ugyanazt a pénzt használják, mint a mainstream társadalom, és sem a jogot, sem az egészségügyet, sem a rendfenntartást nem gondolnák maguk közt megszervezni. Ezek nehéz dolgok, de egy ancap közösségben még ezt is végiggondolják és megpróbálják.

A hippi közösségek limitáltan tudnak működni, nem terjed ki arra, hogy a pénzügyeidet szuverén módon kezeld — továbbra is eurót költesz. Akár a Tamerát venném példának Portugáliában, még az sem tudja ezt.

Az utolsó, ami megpróbálta — Olaszországban is van néhány hely — az Indiában Auroville. Világszinten a legmesszebb ment ebben. Az amerikai hippi mozgalom után indult a 70-es években, mostanra elfáradt. Megpróbálták a saját pénzt is létrehozni, csak nem volt még bitcoinjuk. A főgond a magántulajdon volt: azt mondták, legyen minden közös. Egy nagy közös terület, amit mindenki együtt használ. Ez egy valakié volt, aki nagy szívvel és jó szándékkal elkezdte, de belefáradt. 10-20 év elteltével akik ott éltek, a sajátjuknak érezték a területet. Gondozom a kertet 15 éve — ez igazából az enyém. Ezen elkezdtek összevitázni, és Auroville nem működik.

Na és eljutottunk oda, hogy a Liberstad és a Montelibero az alapokból indul: magántulajdon! Mindenki megveszi és birtokolja a saját földjét, a saját házát. Ugyanúgy, ahogy most is élünk: mindenki szomszéd, nem kommunálunk, mindenkinek saját konyhája van — az még családon belül is sokszor veszekedéshez vezet. (nevetés) Nem 80-an közös konyhán, hanem saját tűzhely, saját konyha — csak mellé tiszta pénzt. Amennyire lehet, ezen dolgoznak: saját rendfenntartás, a jogrendszer lesz az utolsó, ha valaha lesz, de akár az egészségügyi szolgáltatás is lehet privát. Az is sokszor igazából akkor működik, hogyha privát.

Itt tartanak ezek a kezdeményezések. Érdekes nézni, ilyen élő kis kísérletek. Próspera, és én valamilyen szinten El Salvadort is élő kísérletnek gondolom, csak nagyobb léptékűnek. Azt figyelem, hogy Nayib Bukelével mi lesz. Sok jót csinál, de azért elég rendesen ki van osztva, hogy ki mit csinál.

– Oké, jó fej, de autoriter. Nekem mindig feltűnik, hogy van egy festmény a háta mögött — egy alak, aki egyházi ruhában van, talán kereszt is van a nyakában, de maffiavezérnek tűnik. Nem tudom, ki ez, egy régi csávó, akit mindig odarak maga mögé. Érdemes lenne rákeresni, úgyhogy El Salvadorral még várjuk ki.

– De a legtöbb dolog most nagyon pozitív, amit csinál, és az egyetlen államfő, aki van a Nostr-on, bár nem posztol. Azért nehéz ilyen mértékben szervezni bármit. Ha már a pénzrendszert Bitcoin alapra kívánod helyezni, a világban annyi ellenséged lesz. Ha állam, város vagy falu szintjén gondolkozol, kiüti a helyi erőknél a biztosítékot, és sorolják, hogy miben illegális. Nehéz lépcsők.

– Erre van egy ilyen economies of scale — nem a gazdaságosság mértéke, hanem az, hogy mekkora méret tud működni egy rendszerben. Erről is a Sondréval beszélgettünk: kicsinek kell lennie annak a magnak, ami fenntarthatóan és egyenlően tud működni. Ezért általában kisebb országok tudnak viszonylag korrekt módon működni. El Salvador is kicsi, Bhután is nagyon kicsi — ez jót tesz.

– Mennyire van kapcsolatod olyan emberekkel Magyarországon, akik prepperkednek — felkészülnek eseményekre, szerveződnek, függetlenednek —, de nem jutottak még el odáig, hogy érdemes lenne a Bitcoinnal foglalkozniuk? Mi lehet az út, ami megérteti velük, hogy nem hülyeség a pénzzel foglalkozni, csak nem mindegy, milyen pénz?

– Nagyon érdekes, hogy a legtöbb barátom ilyen, de ezen az egy programozó barátomon kívül — általában a techhez köze van annak, aki a Bitcoint tényleg elkezdi használni — nagyon kevesekkel volt erről szó. Figyelem, hogyan nyilvánulok meg természetes módon nekik.

Például a nyugdíjtakarékosság volt az első, ami természetesen feljött. Körülöttem nagyon sok az előadóművész, vizuális alkotó, illusztrátor, grafikus — egy csomó egykor katás, aki azóta csak kínlódik, és nem nagyon tesz félre nyugdíjra. Ez volt az első, ami felmerült múlt héten. Van egy Bitcoin to $1 Million nevű app, egy pension plan forecast — elmondja, mennyi bitcoint kell félretenned ahhoz, hogy x év múlva ennyi nyugdíjad legyen.

– Ez hasznos.

– Nekem a testvérem kapcsán is így merült föl. Ott kezdi el érdekelni az embereket, hogy hogyan lehet ez hasznos. A következő lesz a közösségi média, de az nem annyira húsba vágó, mint a nyugdíj. Ha valakivel elkezdek arról beszélgetni, hogy zavar-e az infláció, zavar-e, hogy romlik a pénz értéke — elképesztő, hogy annyira benne van már mindenki nyakig, hogy egy csomó embernek nincs energiája ezzel foglalkozni és újragondolni. A nyugdíj az még betalál, mert az közeleg, és azzal senki nem csinált semmit az ismeretségi körömben.

– Ezeken a vonalakon találok beszélgetésalapot a Bitcoinra. Aki prepperkedik, aki készül arra, hogy legyen házkörüli veteményese, eltegyen télire ennivalót, annak már megfordult a fejében, hogy készülni lehet előre nem látott eseményekre. Ott a pénzről való gondolkodás is felelősebb kategóriába tartozik. Csak tényleg nehéz eltalálni, mi mozgatja meg az embereket, mert ez a krónikus fáradtság, ami most körülveszi a civilizációt — mindenki bele van fáradva mindenbe.

– Közben azon gondolkodom, és vissza is kérdeznék: sokat mondjuk, hogy a Bitcoinban nincs infláció. De bevezetnék egy fontos kérdést, amit a HUSZONEGY közösségben is felvetettek: mi lenne, ha tényleg átállnánk mindenki Bitcoinra? Ez az egész lufi, ez a buborék kipukkanna. A bankok nyomtatnak pénzt, hoznak létre hitelt, és ettől az emberek nehezen válnának meg.

Az egész beszélgetést azzal kezdtem, hogy nekem most muszáj lesz hitelt felvennem az ingatlanokhoz. Jó azt mondani, hogy a Bitcoin tiszta meg jó, de mi van, ha nincs még házam, de szeretnék? Hogyan lesz házam, ha nem veszek föl hitelt? Ha egy közös ígéret alapján valaki egyszer ad pénzt — persze kamu, de az egész ebből növekszik. Ezt hogy lehet elengedni?

– Feltételeznénk, hogy holnap Bitcoin alapúvá válna az egész világgazdaság, és minden beárazódna. Egy elég durva nap lenne, mert mindennek át kellene árazódnia. Hitelek valószínűleg akkor is lennének, hiszen valaki hajlandó lenne lemondani a tőkéjéről jövőbeli hozamért. Inkább azt mondom: nem lenne várható, hogy egy központi bank határozza meg az ingatlanárat olcsó hitel kihelyezésével, amire mindenki szalad és nyomja föl az árat. Sokkal inkább pótlási értékekre redukálódnának az ingatlanárak.

Amikor kalákában egy faluban egy család megépít egy házat mondjuk három hónap alatt, mert körülbelül annyi idő, ha odamegy öt-hat ember — ezek az árak tükröznék, hogy munkában mennyi egy ilyet megépíteni. Te hamarabb meg tudnál venni egy házat, mert nem lenne benne az a pénzügyi prémium, ami most megvan — amikor befektetési céllal vásárolják az ingatlanokat. Ha a kis telkeden könnyűszerkezetes házat elkezdesz felhúzni akár egy YouTube videó alapján, körülbelül a tizedéért fel tudod építeni, mint amennyiért meg kellett volna venned.

Ha ezek a lufik sorra pukkannának ki és beárazódna minden, szerintem ugyanúgy lenne lehetőséged házat venni. Akár más formában lenne szerződés — mondjuk aláírnál egy hároméves munkaszerződést, és ez lenne a jelzáloghitel formája. A piac erre találna megoldást. Olyan, hogy a piac nem talál megoldást, nincs. Inkább az állam nem talál megoldást piaci eseményre és próbálja leszabályozni. A veszélye nem áll fenn, hogy holnap ez lesz — bár nem tudom, várnám-e, mert óriási káosz lenne.

Szerintem nagyon nagy sebességgel halad a világ afelé, hogy Bitcoin alapú legyen minden. Nem látszik a felszínen, de a bankszektorban, a fedezett piacon, a kötvénypiacon megfigyelhető változás ezt mutatja. Nem lenne ekkora háború a Bitcoinért pszichológiai síkon sem, ha nem lenne fontos eszköz. Hogyan lesz a jövőben — szerintem ugyanúgy, csak mások lesznek a számok, mások a hitelek.

– Ezzel nem szakmait mondok, de mi van, ha a legtöbb politikus meg gazdasági szereplő igazából nem érti, hogy a Bitcoin gyakorlatilag végtelen mértékben felosztható? Ha nagyon akarnak, jöjjenek át Bitcoinra, és játsszanak tovább abban.

– Politikusokat azért fizetik, hogy ezt a rendszert éltessék és fenntartsák. Óriási ellenérdek van a központi bankok és a bankok részéről. Nagyon sokáig nem fogják odaadni. Ülnek a piramis csúcsán, élvezik a gyümölcseit ennek a rendszernek, amit évszázadok és évezredek alatt létrehoztak. Mutogatnak egymásra. Most ő a rossz, most ő nyer — ugyanaz, ez egy birodalom. Nekik kell, hogy működtessék. Az összes államfő, az összes ellenzéki — mind ugyanennek a show-biznisznek, ennek a nagy színjátéknak a részei.

Szerintem azért is jók ezek a kis városállamok, pilot projektek, amik Bitcoin mentén mennek, mert egy csomó érdekes elméleti kérdést feszegetnek és meg is válaszolnak. Az ember megmosolyogja, hippi közösségnek meg kommunának látja, de amint elkezdik a pénzügyeiket kiszervezni, vagy akár a jogrendet, a közbiztonságot, akkor az állam szemében szálkásodik.

Emlékszem, talán 2006 és 2010 között volt Magyarországon a Kékfrank nevű soproni pénz.

– A Kékfrank! (nevetés) Nem tudtam.

– Ilyen helyi pénz volt, bónuszrendszerként működött. Azt is elfojtották. Nem maradhat elfogadott, hogy az államon kívül bárki pénzt állít elő. Ha mégis lenne olyan állam, oda elviszik a demokráciát. A líbiaiak egy egyesített afrikai pénzt akartak — Kadhafi. Most a napokban szegénynek még a fiát is megmerényelték.

Ez a pénzrendszer nem akarja, hogy más működjön, mert amúgy tudna. Vannak osztrák közgazdász elméletek, ami szerint működhetne szűkös pénzen a világ, és működik is. Most éljük a napjait, hogy ez teret nyer és küzdi fel magát. Ez a Bitcoin. Amikor látom a Bitcoin elleni támadásokat, hogy napon belül hány tőzsde dob tízezres számra eladási kosárba, akkor látom, hogy beletalált ez a Bitcoin, ha ezzel lehet csak kibaszni vele ideig-óráig.

– Pszichológiai háború folyik. A barátaid azt mondják: látod, hülye voltál. Én meg azt mondom: nem, ez visszaigazolja, hogy nekünk van igazunk.

– Ha mondhatom, sokszor beszélünk úgy, hogy az egész világ ilyen legyen, ilyen működjön. Van egy kedvenc mondásom: az intelligens ember mindig ellenzéki marad. (nevetés) Amikről itt beszélünk — a gyerekkori barátom, aki nincs benne a techben, alig érti meg a Bitcoint. Ez egy nagyon összetett dolog, és nagyon messze van, hogy az emberek többsége megértse.

A legtöbb embernek szüksége van egy vezetőre, vezetettségre. Etológiai szempontból nézem, mert az segít megérteni, milyenek az emberek, anélkül, hogy lekezelő lennék. Ha ez az egész eddig így állt föl és működött, amit fiatrendszernek hívunk, akkor ez van egyelőre. Közben megjelent egy tisztább és egyenlőbb rendszer, amit a Bitcoin visz, és ha már csak ezt lehet csinálni, az egy nagyon nagy dolog.

Nem annyira várom, hogy mikor terjed el. Lehessen minél inkább használni azoknak, akiket megszólít. Sok Bitcoin podcast arról beszél, hogy a fiat szar és a Bitcoin milyen jó, az egész világ most milyen szar és majd milyen jó lesz — Fradi meg Újpest. Nekem ez nem esik jól.

Valaki kérdezte, mi lenne, ha a Bitcoin eltűnne holnap. Az, hogy ez a remény megvan — hogy nem lenne semmi pozitív és reménykeltő a társadalmi, gazdasági létezésben — ezáltal, hogy van, köszönöm szépen. Az, hogy van, óriási dolog. Hadd használják egyre többen. Hogy milyen mértékben terjed el — nem foglalkozom vele, nem stresszelek, hogy a fiat milyen szar.

– Igazad van. A Fiatnak az a létjogosultsága, hogy szükséges sok ember számára, mert vezetni kell őket. De a Bitcoin tud a rendszer alá menni, ahogy most is látjuk. Igenis tud alatta működni, mindenki majd használja, aki akarja. Aki nem kíváncsi rá, annak ott lesz a CBDC, a digitális euró, a forint, a digitális dollár.

– Erről az jutott eszembe: nemrég a HUSZONEGY csoportban valaki beposztolta Kovács Roli előadását, amit a Felvidéken tartott. Nagyon komplex előadás volt, sok szemszögből beszélt arról, miért jó a Bitcoin és milyen világ közeledik felénk. Olyan társaságnak tartotta — az utána feltett kérdések alapján következtetek —, akik a pénzügyekkel valamennyire tisztában vannak, de nagyon újszerű volt nekik. Többen kérdezték: jó, de amikor mindenkinek annyi bitcoinja lesz, amennyit te kiszámoltál, hogy egy főre jut, az honnan lesz, hogyan kapja meg? A Roli nem győzött mondani, hogy nem arról van szó, hogy mindenkinek egyformán osztjuk — az kommunizmus lenne, ami lehetetlen is megvalósítani.

– Elméleti szinten, ha leosztanánk, ennyi lenne egy főre. De hogy neked hogyan lesz bitcoinod, azt nem fogom megmondani. Valószínűleg a legtöbb ember soha nem jön rá, hogy jobb lenne, ha szerezne magának. Ők megvárják, hogy valahonnan kapjanak. A munkáltató majd hajlandó lesz bitcoint adni, de nem kényszeralapon fog megszületni.

Inkább versenyhelyzet lesz egy idő után, amikor mindenkinek motoszkál a fejében, hogy nekem hogyan lesz bitcoinom. Lesznek munkahelyek, ahol lehet bitcoint keresni, és olyanok, ahol nem. Az emberek azt mondják majd: én inkább oda megyek, ahol bitcoint is lehet keresni, nem kell az a szar pénz, ami holnap fele annyit ér.

– Ezt a vezetettséget tök jó, hogy behoztad. Ez a fiatrendszer nem véletlenül ördögi kör: nincs idejük az embereknek megérteni a rendszer működését, kilátni belőle, és elképzelni, hogy létezhet másfajta pénzügyi rendszer. Rengeteg idő kell rájönni, hogy ennek a csírája már működik is — de nincs idejük, mert dolgoznak, nyaralni akarnak, szórakozni, kikapcsolódni. Mikor szakítana erre időt az átlagember? Igazából neki jó így, ahogy van.

– Sose volt kritikus, most se válik azzá.

– Közben kritizálnak is, csak fikáznak, nem kritizálnak. Az egy másik klub.

– Élünk körbe, és ebből születik meg egy lehetőleg minél békésebb egymás mellett élés. Aki így van a dolgokkal, az hadd legyen úgy.

– Még hülyének is nézhetnek minket.

– Nem baj. Engem nem zavar.

– Nekem se fáj. (nevetés) Csak már hárman vagyunk. Közben ránéztem az órára, és eszembe jutott, hogy zenészként egészen mostanáig nem beszéltünk a zenéről. A végére egy picit még szívesen beszélnék erről.

– Persze, mert összefügg is. Nekem megmaradt, ahogy Anti az elején bemutattál — azt mondtad, hogy egy zenész lesz ma vendégünk, és belőled kiegyensúlyozottság sugárzik. A zenészek, mivel a zene az érzelmek közvetítője, ez téged is körülleng. Mi előtte nem beszéltünk sokat, (nevetés) most látlak élőben.

– Ehhez kapcsolnék vissza. Ez megfogott, megmaradt a fülemben. Persze ismerek zenészeket, akik érzelmileg nem stabilak, és van, aki kifejezetten eszmékről és világi dolgokról szól. Sokféle zenész van, sokféle zene.

Aki idáig végignézte a beszélgetést, annyit szeretnék még röviden mesélni: miért zenélünk, mert az bennem legbelül egy nagyon hasonló hely, mint amit a Bitcoin mond nekem. Majdnem azt mondtam: tanít nekem. Egyfajta nyugalom — azt a zsizsgést, azt a „nem elég, nincs elég, megyünk tovább" hajszát nem érzem a Bitcoinban. Ezt a nyugalmat kerestem én is, kerestük mi is az életben.

Itt lakunk az erdő szélén, a forráshoz járunk forrásvízért. Nagyon fontosnak tartom, hogy mit iszik az ember, mert 80%-unk víz. Ugyanúgy, ahogy a forrásvíz fontos, ugyanúgy fontos lett az életemben egyfajta belső nyugalom és tartás, egy tengely.

Ezt gyakorlom a zenén keresztül is, és igyekszem a zenén keresztül átadni az embereknek nonverbálisan, ami sokszor mélyebbre megy, mint verbálisan. Ezért teszem, és tesszük Renivel. Ez számomra ugyanaz a fajta nyugalom, amit a Bitcoin kapcsán érzek, és amit a Nostr-ban érzek, amikor belépek egy közösségi térbe.

Mindenképpen szerettem volna a végén elmondani: hogyha bárki kíváncsi lenne ilyen nonverbális rezgésekre, keressen rá a Reni és Boka zenéjére. Egyelőre a mainstream felületeken, de még egy hónap és megjelenik az új lemezünk, ami már decentralizált alapokon is elérhető lesz. Már két dalunk elérhető — a „Nem vagyok fontos" a Nostr-on is hallgatható, és élőben is lehet velünk találkozni. Nem csak felnőtteknek zenélünk, hanem gyerekeknek is, kismamáknak a babáikkal. A párom, Reni írt egy könyvet a háborítatlan születés fontosságáról.

– De jó.

– Milyen fontos, hogy a nők háborítatlanul szülhessenek, akár kórházban, akár otthon — ez a lényeg. A felnőtt dalok mellett születnek babadalok is. Kismamáknak és babáknak tartunk csendzengés néven hangutazáshoz hasonlatos alkalmakat, ahol körbeénekeljük az embereket, és segítünk nekik visszakapcsolódni önmagukhoz. Minden lehetséges formában igyekszünk ugyanazért a jóért tenni, csak a zenén keresztül.

Ezeket mind meg lehet ismerni, aki érdeklődik, a Nostr-on keresztül, de Facebookon, Instán és a weboldalunkon is.

– Reni és Boka.

– Onnan meghallgattam egy podcast beszélgetést az erdélyi FM-ben, és abban hallottam, hogy koncerteztetek erdélyi Waldorf óvodákban, iskolákban is.

– Ha hívnak, szívesen megyünk bárhova, bármilyen iskolába, óvodába. Korosztálytól függően olyan formában zenélünk a gyerekekkel, ahogy az nekik való. Amit különösen szeretek, az a közös dalírás kiskamaszokkal, 10-12 évesekkel. Hozok Dixit kártyákat, vagy anélkül elkezdünk ötletelni és írunk egy dalt. Fantasztikus élmény, mert ahhoz vannak szokva, hogy a zene kész van, megtanulják. De mivel még gyerekek, nagyon könnyen ötletelnek, alkotnak. Kis segítséggel elképesztő, nagyon vicces dolgokat hoznak létre.

– Olyat is hallottam, hogy afrobrazil énekköröket is tartasz.

– Sajnos évközben már nem csinálom, mert nem jönnek elegen, hogy rendszeres lehessen. Nyáron még tartok fesztiválokon afrobrazil kubai alapokra szabad éneklő kört. Kotta nélkül, improvizatívan. Mindig elmondom: van, akit a kotta rémiszt, van, akit a szabad improvizáció. Annyi játék van az elején, ami felvezeti, hogy amikor tényleg történik az együtténeklés, mindenki a gondolkodó agyán kívül van, és csak énekel. Végül se a kotta nem stresszelt senkit, se az improvizáció, mert föl se fogta, hogy az volt.

– Köszönjük szépen, Boka, hogy itt voltál nálunk és beszélgethettünk. Elég sok témát érintettünk. Megköszönöm a nézőknek a figyelmet, neked pedig, hogy eljöttél. Egy hét múlva újra találkozunk.

– Én is nagyon köszönöm. Nagyon szuper volt.

– Még két konkrét időpontot szeretnék behozni. Az egyik a február 26-i budapesti Perspective Baros meetup, ahova szeretettel várunk mindenkit, aki személyesen szeretne találkozni hasonlóan gondolkodó emberekkel. Lesz egy nagyon jó előadás és kötetlen beszélgetés. Ha már a zenéről is beszéltünk: március 19-én lemezbemutató koncertetek lesz a Fonóban.

– Oda is szeretettel várunk mindenkit. Nagyon nagy dolog lesz, nagyon készülünk rá. Sok vendégzenésszel, táncosokkal — különleges lesz.

– Szerintem azt megkóstolom én is.

– Fonó Budai Zeneház.

– Köszönöm, hogy még ezt is felhoztad a végére.

Böngésszétek a HUSZONEGY honlapját a huszonegy.world címen, ahol rengeteg ingyenes oktatóanyag elérhető. Azok számára, akik személyes támogatást igényelnek, ajánljuk a Bitcoin Mentor szolgáltatásait a bitcoinmentor.hu honlapon. A Bitcoin blogban egyre több értékes bejegyzést találtok. Iratkozz fel a HUSZONEGY Podcast YouTube csatornájára és a Rumble csatornánkra is! Kövesd a HUSZONEGY-et Facebookon és Nostr-on! Támogatóink Miskolctapolca és Hajdúszoboszló bitcoint elfogadó wellness szállodái, a Hotel Aurora és a Hotel Atlantis. És a Firefish üzeni: ne adjátok el a bitcoinotokat!