E90 Antropozófia, Waldorf és Bitcoin: Szabadság kint és bent

A terápiás módszer, amivel dolgozom, a Voice Dialogue. Ennek egy antropozófikus formáját művelem a kollégáimmal. Belső kontinensekről beszélünk, öt alapkontinensről: a belső gyermek, a belső nő, a belső férfi, az ösztön kontinense és a belső Isten kontinense. Mindannyian teremtők vagyunk, és egy olyan korszakban élünk, ahol ez egy új szintre emelkedik. Hogyan tanítjuk magunkat és embertársainkat arra, hogy ez ne az egók harcává váljon, hanem együttműködéssé, hogy valamit létrehozzunk a közjóért? Nekem ezt is jelenti a Bitcoin: egy technológia, ami erre lehetőséget adhat, hogy a külső világban teremtsünk.

Sziasztok, ez a HUSZONEGY Podcast 90. adása. A mai vendégünk Hajnal. Szervusz, Hajnal! – Sziasztok! Szia, Árpi! – Akiről talán én annyit mondok, hogy pszichozófus, a többit meg majd talán ő kifejti, hogy ez mit is jelent. Nagyrészt azt gondoltuk, hogy az antropozófiáról és a Bitcoinról beszélgetünk, aztán majd alakul, hogy pontosan miről hogyan. Talán azzal kezdeném, hogy kérlek, mutasd be magadat!

Ilyenkor mindig el szoktam gondolkodni, hogy mennyire vegyem személyes hangvételre, és ami személyes, az szent. Ezt szeretem, ezeket a határokat érinteni. Igazából én egy kereső ember vagyok, és az egész életem arról szól, hogy próbálom megérteni, mi az embernek lenni, mit keresek itt ebben a testben, honnan jönnek az érzéseim meg a vágyaim.

Gyerekkoromban nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy miért van ilyen traumatizált gyerekkorom, és hogy az a két zseniális szülő, akik által ideérkeztem a világra, miért küzdenek mindenféle nehézségekkel a személyiségükben. Az egész életem egy beavatási út volt. Amikor húszas éveim elején találkoztam Popper Péterrel, beiratkoztam az ő magánegyetemére, ahol vallásbölcseletet hallgattam meg pszichológiát, és akkor találkoztam a buddhizmussal. Ott elég sok minden a helyére került: reinkarnáció, hogy jövünk valahonnan, hogy ez a 21 grammnyi lélek egy állandó utazó.

Aztán így cseperedtem, mindenféle komplexusokból választottam mindenféle irányokat. Voltam egy időszakban a mostani Telekomnak, akkori Westel 900-nak a piárosa. Dübörgött az élet: reklámfilmek forgatása, rengeteg pénz a büdzsében, és akkor azt lehetett költeni arra, hogy a „kapcsolat nevében" – ez volt az akkori szlogenje a cégnek – az emberek minél több mobiltelefont vásároljanak és megismerjék ezt a technológiát.

Egyik nap arra ébredtem, hogy nem tudom, ki vagyok. Dübörgött ez a szekér, nagyon klassz volt ez az egész menősködés, vezérigazgatókkal, pénzügyi szakemberekkel, felső vezetői réteggel dolgoztam együtt, de közben ezek a hozott családi mintázatok furcsán hatottak. Mindig nagyon érzékenyen vettem, belém áramlott egy csomó minden, és próbáltam segíteni.

Volt valami, ami miatt gravitáltam az önismeret felé. Ezen a magánegyetemen hallottam először az antropozófiáról, egy pszichológus mesélt róla, meg Rudolf Steinerről, aki az egész antropozófiát megalkotta, ennek az alapjait letette. Azért fogalmazok így, mert szerintem még nincs kész az antropozófia – ez ugyanúgy egy evolúciós úton haladó önismereti és érzékelési beavatás.

Ott hallottam először erről, és másnap felhívtam a tanárképzést, a Solymári Waldorf osztálytanítói képzést. Elvégeztem ezt a kétéves posztgraduálist – van egy fejlesztőpedagógus diplomám is –, és rájöttem arra, hogy lehet és szabad és kell is olyan rétegekkel kapcsolódni, amik elvezetnek valamilyen igazi belső, mély és tiszta helyre.

Akkoriban már nagyon szerettem volna saját gyermeket, és összekapcsolódva azokkal a végzett Waldorf tanárképzős diákokkal megalapítottuk itt Pilisszentlászlón, ahol most is élek, ezt a Waldorf iskolát. Nagyon tehetséges, erős emberek gyűltek össze. Én ebben nem voltam nagyon sokáig aktív, de amíg aktív voltam, addig nagyon izgalmas dolgokat éltem át, ez körülbelül egy hároméves folyamat volt.

Akkor kezdtem látni, hogy van ez a társadalmi tudatállapoti szint, amiben mindannyian úszunk, mint egy kollektív áramlat. Nagyon résen kell lenni: ez a murmuration, amikor a madarak együtt szállnak és egy mezőt hoznak létre, mintha egy közös lény jönne létre – ebben a közös lényben a saját énünk mit tud felajánlani? Ennek az integrál pszichológiai kintnek és bentnek a mezője nagyon foglalkoztatott. Mindig láttam, hogy csak annyira tudok kapcsolódni másokhoz, amennyire magamhoz.

Folyamatos tanulásban veszek részt. Röviden és hosszan a válaszom az, hogy egy tanuló vagyok, aki keresi, hol van az igazság, a szépség és a jóság. Ezt próbálom az érzéseim szintjén, a testem karbantartásával megvalósítani – ami nagyon nehéz volt nekem sokáig, mert volt egy árnyékminőségem, ami belefordult az önpusztításba. Annyira tudok másoknak segíteni és másokhoz kapcsolódni, mint amennyire magamhoz. Ez a munkám: embereknek segítek, együtt dolgozom antropozófus orvosokkal, terapeutákkal, hogy próbáljuk még jobban megérteni, bányászni a tudatalattit.

Amit a Bitcoin technológiailag hoz nekünk, az tényleg egy felszabadítási technika. Hermész Triszmegisztosz ezt nagyon szépen megfogalmazta: ahogy fönt, úgy lent, ahogy kint, úgy bent. Ezt egyéni szinten is muszáj megélnünk. Ahogy készültem a mai beszélgetésünkre, korábbi kedvenc podcastjaitokat hallgattam újra, és készítettem jegyzeteket. Vannak kulcszavak, amik az életemben is nagyon fontosak: ne eldobjuk az egót, hanem megszelídítsük. Értékcsere az önkényuralomban. Engem nagyon foglalkoztat, hogy a gyerekeink generációja – az én fiam 19 éves – hogyan tud ehhez kapcsolódni. Mi nekik az ego, hogyan élik meg a szabadságot?

– Gyönyörű, amiket mondtál. Talán ami elsőként hozzákapcsolódnék, ez a keresés, amit mondasz: ahogy keresed saját magad egy egész életen át. Ez jó esetben mindannyiunkra igaz, és jó esetben napról napra végezzük. Én is a saját utamon óhatatlanul ezt látom: néha kevesebbet foglalkozom ezzel, néha többet, de valószínű ez természetes.

A lényeg, hogy fantasztikus, hogy végre ilyenről beszélgetünk az adásban. Engem is régóta foglalkoztat az antropozófia, az önismeret, a saját árnyékommal való megküzdés, megszelídítés. Nagyon örültem, amikor veled összetalálkoztunk ezen az ominózus decemberi meetupon a Perspective Barosban. Személyesen ott nem beszélgettünk, mert addigra már nem voltál ott, amikor megkerestelek volna, de az elején ennek a meetupnak volt egy bemutatkozó, és te utolsóként beszéltél magadról. Fölfigyeltem, hogy elkezdtél erről beszélni, hogy több Waldorf iskola alapításában részt vettél, és csak pislogtam, mert eddig a Bitcoin-szférában nem találkoztam olyan emberrel, aki kifejezetten más vonalról talált volna a Bitcoinra, de érdekli az antropozófia. Rólad meg ez abszolút elmondható, tényleg otthon vagy a témában.

Nagyon izgi, hogy most végre itt vagyunk és tudunk erről beszélgetni. Az adás előtt egyeztetgettünk, de az mind e-mailben volt, tehát gyakorlatilag most beszélgetünk először. Kezdésnek talán azt kérném, hogy az antropozófiáról, amit fontosnak tartasz, mondd el a hallgatóknak, mi is ez lényegében. Én próbáltam már erről írásban visszafogottan megnyilvánulni, de biztos te másképp és máshogyan tudsz közvetíteni olyat, ami az átlagember számára is átadja ennek a magját.

– Talán úgy tudom megfogalmazni, hogy ez egy szemléletmód, egy nézőpont. Nagyon tetszett, hogy a Perspektíva nevű helyen volt az a meetup, ahol találkoztunk – ezt is egy égi jelnek vettem. Minden a perspektívák találkozásáról, találkoztatásáról szól.

Az én belső gyermekem, akivel most is nagyon aktív a kapcsolódásom – az időben már nem vagyok gyermek, 52 éves leszek idén –, de az a belső gyermek, az a kislány, aki rácsodálkozással tud tekinteni a világra, ő itt él bennem. Az én antropozófiám ezen keresztül él. A kérdezőm ezen keresztül próbál beleszületni minden nap, minden napfelkeltével a világba, az életbe, a létbe.

Nekem az, amit Rudolf Steiner hátrahagyott mint hagyaték – az a csodálatos nyelvi tartalék, azok a kincsek, amiken keresztül olyan dolgokat tudott megfogalmazni, megragadni és elmagyarázni, amikre addig a nyugati ember ilyen formában nem volt képes –, ez egy olyan alapot ad, amit szeretnék minél szélesebb körben, minél több ember számára tanítani és elérhetővé tenni. Nagyon ijesztőek tudnak lenni ezek a szövegek. Olyanok talán, mint amikor mantrákat olvas az ember, vagy szent szövegeket: sokszor nem érti, de valahogy hat rá.

A tudati lélek korszakában vagyunk – ez is egy antropozófikus kifejezés –, ahol egyre inkább tudnunk kell a legmagasabb szintre kiművelten, hogy egy-egy érzés vagy szándék miért jelenik meg bennünk. Nem csak beleélünk a világba, hanem ahogyan ti is fogalmaztatok ebben a podcastban: ez egy felelősségteljes létet tudjon megvalósítani, és ebben mindannyian egyre inkább tudatosuló sejtekké válunk.

Ebben tud segíteni az, hogy vannak nagyszerű intézményeink, mint a Waldorf iskolák. Lehet sok mindent mondani róluk, ahány tanár, annyi tudatállapoti szint, és mindig attól függ, éppen ki az, akin keresztül átáramlik ez a tudás. De maga az út, amin mindenki keresztülmegy, az számomra szent, és ezért szeretném egyre nyilvánosabb formában támogatni.

A 25 éves pályafutásomat végigkísérve a Waldorf-mozgalomban látom, hogy nagyon sokszor nagy lendülettel elindulnak iskolák, óvodák, közösségek, és azután jön egy törés, egy szakadás. Ezt biográfiai feltáró folyamatokban nagyon tudatosan meg lehet érteni. Beszélünk a luciferi erőkről is, amik számomra egyre megragadhatóbbak, és elkerülhetetlenül szükségszerű, hogy ezeket a kifejezéseket más nyelvezetek, más közegek struktúrájához oda tudjuk kapcsolni.

Ezért nagyon örülök, hogy integrál pszichológusokkal dolgoztam öt éven keresztül, amíg Ázsiában éltem – Ken Wilber közvetlen kollégáival. Látom, hogy itthon is van ez a nagyszerű integrál akadémia, amit Ganti Bence alapított. Én arra nem jártam, de látom, mit jelent a magyar integráltság, és tapasztaltam, mit tud jelenteni a nemzetközi. – A podcastban is beszélgettünk erről, a Danival volt ez a beszélgetés.

A természetben milyen hierarchiai berendezkedés van – nem véletlenül van a mai korszakunkban ez a hihetetlen robbanás a módosult tudatállapotok kapcsán is. Mindenki, aki olyan országban él, ahol ez legális, keresi, hogyan tudja tudatosan beépíteni az életébe. Minden mindennel összefügg, ez az élet virága szimbólum, és ma különösen fontos, hogy egy új szintre emelkedve az életünk részét képezze. Kellenek ezek a hidak, kellenek az akadémiák, kellenek az ilyen csatornák – tudatágító és újraértelmező energiák.

– Igen, mert így tud még inkább áramolni az energia, és olyan témák is fölmerülni, amik még nem kerültek ki publikusan.

Van egy integrál akadémiát végzett barátom, Kemény Péter, akivel sokat beszélgettünk, ő most csinálja a férfikörös csoportját. Megjegyezte, hogy amíg ők ezt csinálják, addig sokszor kérdezte magában: de hol vannak a nők? Vannak női körök, voltak is, és valahogy az egész ébredéses témát az önismeret irányába fordulva talán a nők kezdték el. Én most azt látom magam körül, hogy szinte kizárólag nőkkel dolgozom, és valami erő mozdul, valami ébredezik. Egész életemben láttam, hogy ez a patriarchális erő hozta létre a struktúrákat, a cégeket, az infrastruktúrát. Most jön egy tudatosuló és az önmaga belső férfi minőségét is hitelesen képviselni tudó női energia, és erre nagy szükség van.

A terápiás módszerem, a Voice Dialogue antropozófikus formájában belső kontinensekről beszélünk, öt alapkontinensről. A belső gyermek, akiről sokat hallunk az utóbbi években, amióta ez a spirilemez meg az önismereti lemez pörög a világban (nevetés) – de a belső gyermeknek is megvannak a különböző életkori szakaszai, mint a Waldorf iskolákban: minden korcsoportnak megvan a maga módszertana. Ez nagyon fontos, hogyan kapcsolódjunk a gyermekhez.

Ugyanígy egy árnyékmunkában, egy önbeavatási, önmegismerési folyamatban fontos tudnom, hogy amikor felbukkan valamilyen mély, elásott traumám és kibányászom, hogyan tudom meggyógyítani. Erről az öt kontinensről sokat szoktunk beszélni: a belső gyermek, a belső nő, a belső férfi. Bennem a férfi, benned a női, feminin minőséged ugyanúgy aktív. Hiába vagy egy férfi testben – – meg egy női testben. – Igen. Még ha meg is próbálom leplezni az érzelmeimet meg az érzékenységemet, ott van az.

Ennek az egyensúlya, ennek a nagyon szép belső tánca: hogy a kapcsolódásainkban melyik minőségünket érdemes éppen az adott szituációban működtetni. Erre nagyon fontos tudatosulni. Ott van még az ösztön kontinense: a túlélő, az örök túlélő bennünk, az az állati minőség, hogy kell, hogy legyen mit enni, kell fedél a fejünk fölött, melegen kell tartani ezt a testet. – Győznöm kell, nem? – Győznöm kell. Az akarat is innen születhet, egy őserő, a túlélés ereje. Az ötödik kontinens az Isten, a belső Isten kontinense: mindannyian teremtők vagyunk. Ahogy Takáts Pétert idézted, és én is az antropozófia világából szeretném behozni: Péter azt tanítja, hogy ez a hierarchikus struktúrálódás most alakul át, fordul át a világ, és egy ilyen szívközpontúságból azt tudjuk megélni, hogy mindannyian a világ közepei vagyunk. – Hogyan tanítjuk magunkat arra, hogy ez ne az egók harcává váljon, és ne csapjanak össze a haragvó istenek bennünk, hanem együttműködve valamit létrehozzunk a közjóért? Nekem ezt is jelenti a Bitcoin: egy technológia, ami erre lehetőséget adhat, hogy a külső világban teremtsünk.

– Jó, hogy ezt így fogalmazod meg. Amire utaltál, az valószínűleg az a cikkem, amit neked is mutattam, és megkértem, hogy alkoss véleményt róla: ami ezt kapcsolja össze a saját olvasatomban, amit Takáts Pétertől hallottam egy előadáson. Megérett arra az emberi társadalom, hogy levetkőzzük magunkról ezt a folytonosan felülről jövő megmondást, ami a hierarchikus rendszereinkben totálisan ott van a mai napig is, csak egyre nyekergősebben működik, de azért még uralja a közös életterünket.

Van ebből egyfajta kiút, aminek szerintem egy nagyon kulcs része a Bitcoin, meg aztán biztos sok minden más. Szerintem baromi fontos ezt a kettőt összekapcsolni, és azért is örülök, hogy találtam egy olyan embert, aki tényleg így gondolja. Sokan foglalkoznak egyik vagy másik témával, de viszonylag kevesen mindkettővel, és emiatt látnak kapcsolódást és átjárhatóságot a két téma között, ami fantasztikus lehetőségeket hoz be.

Ha már Péter nevét megemlítetted: szerveződött egy előadássorozat, amit Takáts Péter fog tartani pont ebben a témában. Ő nem a Bitcoin oldaláról közelíti, de az antropozófiai szemszögből beszélni fog három előadásban, workshopszerűen, a résztvevőkkel arról, hogy milyen a mai gazdasági rendszer, mik ennek a korlátai és nehézségei, és merre érdemes haladnunk. Március-áprilisban lesznek ezek az alkalmak, a linkjét betesszük a leírásba. Én magam izgatottan várom, hogy milyen emberekkel lehet ott összetalálkozni. – Ez abban a gimiben lesz, ahova az én fiam jár, most ott fog érettségizni. Én ott vagyok terapeuta heti két napot, és kapcsolódom az ifjakkal, a jövő generációjával.

– Egy olyan helyen, amit gyógytérnek hívnak. Az alapító szülő anyuka, a harcostársam alapította ki itt a Kékvölgy Waldorf iskolában, egy ilyen ős személy és energia. Elképesztően hálás vagyok, hogy van egy ilyen tér, egy ilyen gyönyörű épület, amit nagyon nehéz munkával, összefogással létrehoztak.

Az egész terápiás mező egy nagyon átalakulóban lévő dimenziónk. Antropozófus körökben úgy szoktuk megragadni, hogy lazulnak fel ezek a lénytagok, amikkel ide inkarnálódunk. A magasabb hierarchiák, ezek a teremtői erők – nagyon sok vallás, nagyon sok irányzat próbálta maga nézőpontjából megragadni. A mai kor embere ezt teszi, és próbálunk ezek segítségével egy új helyre elrugaszkodni, ahol új szinten megértjük, mit jelent ma a transzcendencia és mit jelent a megszületés.

Azt látom, hogy az én generációm – és borzasztó lelki furdalással tekintek erre –, amikor ez az egész internet és technológia berobbant, rákattantam, mint egy függő. Azt az időt, amit a gyerekemmel kellett volna töltenem, sokszor elvettem tőle. Nem tudtam határt képezni egészséges módon. Egyik önismeret, egyik tanfolyam a másik után – ez is akarom tudni, abban is akarok fejlődni. Van egy ilyen mondás: a Waldorf özvegyek meg a Waldorf árvák, mert amíg a szülők haladnak ebben a nagy önmegvalósításban, addig hol vannak a gyerekek?

Nem egy gettóban kell, hogy fázva, éhezve nőjenek fel, tök jó a helyzet, de vannak helyek, ahol magukra vannak hagyva. Ennek az évnek a témájaként szeretném megjelölni, hogy milyen módon tudom őket kollektívabban segíteni, hogy önmagukban meglássák, mi az irány.

Sokan, akik járnak hozzám – hogy konkrét legyek –, ott lóg a kezükben a telefon állandóan. A Waldorf iskolákban reggel körbemegy a tanár, és a dobozban mindenki elhelyezi a telefonját, de ettől még megdöbbentő időket töltenek a képernyő előtt. Az a test, ami ezt az egészet hordozza, hol kap annyi impulzust, mint amennyit a te gyerekkorodban, az én gyerekkoromban mi kaptunk? Kidobtak a szüleink az utcára, reggeltől estig bicikliztünk, bandáztunk, bunkert építettünk. Itt jön be a lénytag kérdés: hol tud az agy úgy fejlődni, hogy ne legyen predesztinálva, ebből a gyerekből csak ADHD-s lehet, vagy aspergeres, vagy autisztikus, mert nem kap megfelelő stimulációt, megfelelő közeget az emberi testnek megfelelő fejlődéshez?

Nekem ez nagyon fontos téma, és nagyon izgat, hogy a terápiás módszertanomon keresztül hogyan tudok felnőttekhez eljuttatni beavatási lehetőségeket. Az egyéni munkákban is azt látom – ahogy nekem is, ahogy őszintén beszélek róla –, meg kellett tanítanom ezt a testet, hogyan kell itt lenni, hogyan tudom karbantartani, gyógyítani. Akivel csak találkozom és belép az ajtómon, ugyanezzel küzd. Tehát: lehet jól használni a technológiát?

– Igen, mert alapvetően nem ördögtől való dolog, gondolom ebben egyetértünk. – Ki az ördög? (nevetés) De ugye amennyi lehetőséget hordoz a technológiai fejlődés, annyi kihívást és nehézséget is hordoz. Ahogy utaltál az internet megjelenésére: mindannyiunkat valamilyen szinten és intenzitással bebeszippant, és ez tényleg kihívás. Tudatosan dolgozni azon, hogy mi az, amit egészségesen kihasználok a lehetőségekből, kiválogatni a tonnányi információból azt, ami tényleg érdekel – de ne annak a rovására, amit ehelyett is tudnék csinálni. Ez eszméletlen kihívás a mai szülőknek is: saját maguk szempontjából is, de a gyerekeinkre nézve is, terelgetve ezen a mezsgyén, hogy ne is eltiltsuk a képernyőzéstől, de ne is kapjanak teljesen szabad kezet idő előtt.

– A zseniális Waldorf-módszertanban van egy állomása az ifjak életében: az utolsó Waldorf-évben van egy éves munka, amit elő kell adniuk. Az én fiam a sport, az önismeret és a spiritualitás témáját fogta össze. Olyan 11-12 éves kora körül belecsöppent a YouTube világába, Minecraftozott, és próbáltuk jó szülőként kordában tartani. Voltak ebben nagyon nagy bénázásaim. (nevetés) De hála Istennek ő már akkor megfogalmazta: mami, azért azt látom, hogy azok a srácok, akik sikeresek a virtuális gamer világban, nagyon sikeresek a fizikaiban is, és rengeteget sportolnak. Az ő élete azóta is arról szól, hogy éppen annyit gördeszkázik, snowboardozik vagy falat mászik, mint amennyi időt a képernyő előtt tölt. Szerencsére most már túlsúlyban van a fizikaiban eltöltött idő.

Nagyon nagy vágyam, hogy az a fantasztikus erőforrás, amit a Waldorf iskolák ki tudnak nyitni – ráadásul ha szerencsések ezek a gyerekek és érettségig ott tudnak maradni –, ne pukkanjon szét, és ne tagozódjanak be régi paradigma szintjén működő intézményekbe. Mi a fiammal tervezünk együtt dolgozni: én mint terapeuta, ő mint talán nyiladozó terapeuta vagy önismerettel foglalkozó ember.

Ebben is látunk változást. Ami régen belekényszerítettség volt – a családi vállalkozást, a földet, a birtokot át kellett venni, és az emberek énje nem tudott saját jogon felszabadulni –, az most változik. A Bitcoin nekem ez a blockchainen futó rendszer: a blokkok – én vagyok egy blokk, a fiam egy másik blokk, minden ember egy blokk –, és ha ezt egy láncolatra fel tudjuk fűzni, tényleg olyan energiák tudnak futni rajta. Ti is viccelődtetek, hogy olyanok vagytok, mint egy szekta, de ami régen belegörcsösödött egy szektásodásba, az most már az ébredésben, a szabad akarat és értelem jogán máshogy működik. Most én ide berepülök, mert nekem ez jó: nekem jó Árpival beszélgetnem, szeretem, amiről Tonival beszélget, szeretem Katát is, hogy egy olyan nézőpontból lát rá. Mindannyian portálok vagyunk egy-egy külön világba, amihez csak nekünk van kulcsunk, és ezek a kulcsok hogyan tudnak kinyitni egy új dimenziót, ahol betud áramlani valami, ami eddig el volt taszítva.

– Igen. Nem feltétlen arra kell várnunk, hogy valakik megmondják, mi lesz a megoldás, hanem az egyéni szabadság és kreativitás, amit ebben megélhetünk. Az egyik e-mailedben szépen fogalmaztad meg, hogy a teremtő hierarchiák talán egyre inkább a háttérbe vonulnak, és egyre inkább bele kell állnunk nekünk, embereknek, hogy mi váljunk a minket körülvevő világ teremtőivé. Ne azt várjuk, hogy valakik megoldják a problémáinkat, hanem álljunk bele: itt vagyunk, fogjunk össze úgy, ahogy most éppen gondoljuk.

Ez talán a társadalmi rendszer átalakulásának kulcsgesztusa: nem felülről jövő megoldásokon múlik a jövőnk – ezt egyre többen látják –, hanem azon, hogy megtanuljunk kohéziót alkotni egymás között, megtalálni a kapcsolódási pontokat meglévő ismerősökkel, és új ismeretségek alapján új dolgokat kreálni együtt. Első körben lehet, hogy csak a szavak szintjén, de aztán erre tök jól tudnak épülni háromdimenzós dolgok is – vagy akár a virtuális térben bármi, mert az interneten is rengeteg mindent meg tudunk teremteni.

– Ez elég tömény, amiről ma beszélgetünk. (nevetés) Most jut eszembe, ami jó záróakkordnak hangozhat mára. Van ez az őrületes áradat, hogy el van az emberekkel hitetve: ha ezt beveszed, meggyógyul a májad, jobban fogsz lélegezni, eltűnnek az ízületi gyulladásaid. De látjuk, hogy ez nem biztos, hogy működik. Volt egy olyan beszélgetésünk a podcastban, amikor az orvoslásról esett szó, és ezt kritizáltuk. – De ebben megtalálni az egészséges differenciálódási képességet: mikor veszek be egy antropozófus homeopátiás szert, és ahhoz milyen tudati szinteket járok be. Vagy ha van egy vakbélgyanús állapotom, azzal nyilván elmegyek az orvoshoz.

Ez a testtéma – erről majd még nagyon szeretnék beszélni. Látom az összefüggést a faszciával, ezzel a nagyon intelligens membránrendszerrel, ami körbeöleli az összes izomzatunkat, és az emberi kollektív érzékelőképesség membránjával. Nagyon nem mindegy, milyen rezgésszinten hordozzuk azt, amit hordozni akarunk. A test és a tudat mennyire áthatja egymást, oda-vissza hatnak egymásra, mire vagyunk képesek az egészséges fejlődés útján és a betegségekkel kapcsolatban.

– Ez nagyon izgi. Te ezen a területen milyen kutatásokat végzel? – Talán erről beszéljünk majd hosszabban, de röviden annyi, hogy egy állandó reality checket csinálok. Olyan körökben mozgok már évek óta, ahol gyógyítók, terapeuták, különböző hátterű professzorok mozognak, és figyelem, hogy ki mit mond, és honnan mondja. Egy ilyen kettős tudatú érzékelésben vagyok, igyekszem átlátni a szitán. (nevetés) Ehhez van egy alapom: az öt kontinenst figyelem, honnan jön az energia, honnan jön a szó. Ebben nagyon szépen lehet mélyülni, az ember egy idő után felhangolódik erre, mint egy hangszer.

– Szerintem valami hasonlót tudatalatt én is próbálok csinálni, csak nincs hozzá olyan eszköztáram. De igen, mindannyian kifejlesztünk valamilyen emberi ismeretet, és megpróbáljuk leszűrni: a szavak mögött azok a gesztusok, a mimika milyen többletinformációkat hordoznak.

Böngésszétek a HUSZONEGY honlapját a huszonegy.world címen, ahol rengeteg ingyenes oktatóanyag elérhető! Azok számára pedig, akik személyes támogatást igényelnek, ajánljuk a Bitcoin Mentor szolgáltatásait a bitcoinmentor.hu honlapon. A Bitcoin blogban egyre több értékes bejegyzést találtok. Iratkozz fel a HUSZONEGY Podcast YouTube csatornájára és a Rumble csatornánkra is! Kövesd a HUSZONEGY-et Facebookon és Nostr-on! Támogatóink Miskolctapolca és Hajdúszoboszló Bitcoin-elfogadó és Bitcoint tartalékoló négycsillagos wellness szállodái, a Hotel Aurora és a Hotel Atlantis. És a Firefish üzeni: ne adjátok el a Bitcoinotokat!

Nagyon örülök, hogy jöttél, köszönöm szépen! Hogyha van kedved, valamikor folytassuk, akár innen vagy kicsit máshonnan, de érdemes lesz a jövőben is beszélgetnünk. – Toninak valami közbejött, de nagyon szívesen beszélgetek legközelebb hármasban, hogy behozzuk azt a nézőpontot is, amit ő képvisel. – A következőre figyelünk rá, hogy ne táncoljon ki a színpadról! (nevetés)

A hallgatóknak is köszönjük a figyelmet. Minden fontos információról, amiről beszéltünk, igyekszünk a leírásban linkeket adni. Hamarosan kialakul a következő budapesti Perspective Baros meetup időpontja, ahol újra lesz előadás. Terv szerint Molnár Dávid fog előadni, a Ginger Wallet fejlesztő csapatának a vezetője, a CoinJoin témaköréről. A jövő heti adásban újabb érdekes témával és beszélgetéssel találkozhattok. Köszönjük mindenkinek a figyelmet, és ha van kommentetek, a Telegram-csoportban szívesen látjuk a reakciókat! – Köszi, Árpi! Sziasztok!