E105 3 ok, amiért a Bitcoin veri az "etikus" jegybanki pénzt

Nem azt mondom, hogy ne legyünk optimisták – mert legyünk, szerintem annak kell lenni –, viszont szerintem az életünk azon múlik, hogy a Bitcoin sikerül-e vagy nem. Mert ha nem sikerül, akkor bizony, ahogy te is mondtad, ez az etikus központi bank eljön, csak az nem lesz etikus. Nem kell vészjóslónak lenni ahhoz, hogy az ember azt lássa a világban: itt nem lesz mindenki foglalkoztatva. És ha nincs mindenki foglalkoztatva, akkor kevesebb embernek kell eltartania azt a sokat, aki nincs. Ha megnézed az elöregedő társadalmakat, mint az európai vagy a japán, ahol az aktív dolgozók részaránya évről évre kevesebb, és egyre nagyobb az eltartott réteg – akár nyugdíjas, akár segélyből élő, importált lakosság –, az adófizető réteg zsugorodik, a terhei nőnek, és emiatt sokkal rosszabb az életszínvonala.

Sziasztok, ez itt a HUSZONEGY Bitcoin Podcast! Ma ismét egymás vendégei vagyunk Árpival. – Helló! Így alakult. A technika megviccelt minket, mert ugye néha előfordul, hogy a vendégünk olyan helyről jelentkezik be, ahol elég nehéz stabil internetkapcsolatot felépíteni, így bizony sokszor a technikára vagyunk utalva. Na de nem csüggedünk, mert van beszédtémánk – a Bitcoin világában mindig van valami, amiről lehet beszélgetni. Mi az, ami benned motoszkál mostanában? Tudom, hogy voltál valami előadáson; beszéljünk arról most, vagy majd az adás végén? – Szerintem kezdjünk azzal, mert a kapcsán talán a Bitcoinról tudunk olyat is mondani, amit eddig még soha. (nevetés) – Igen, mert rendszeresen ott motoszkál bennünk, amikor ketten maradunk vendég nélkül az adásban, hogy vajon tudunk-e még újat mondani a hallgatóknak. El tudjuk-e mondani eredetinek azt, amit már 15-ször elmondtunk? Ugyanakkor valószínű, hogy nem minden hallgatónk hallgatta meg az összes adást – de azért jó, ha nem papagájmódra ugyanazokat szajkózzuk állandóan.

Múlt héten voltam egy előadáson, amit Takács Péter tartott. Nála már tavaly is voltam, és talán egyik adásban beszéltem is róla nemrég, hogy lesz ez az előadás-sorozata, ami részben a pénzről, a gazdaságról, egy újfajta pénzügyi rendszerről szól. Nagyon izgalmas előadás volt, az antropozófiai vonalon – amiről Hajnallal is beszélgettünk már több ízben, meg engem is régóta foglalkoztat. Sokat tanultam az antropozófia kapcsán a szervezetek működéséről, részben a volt munkahelyemen.

A lényeg az, hogy Takács Péter ilyen antropozófiai szemlélettel beszélt arról, milyen az újfajta pénz és pénzrendszer, amit az elmúlt ide s tova 100 év során olyan emberek raktak össze elméleti síkon, akik ezzel intenzíven foglalkoznak: hogy olyan pénzt és olyan pénzrendszert alkossunk meg végre mi, emberek, ami egy etikus, morális alapokon működő társadalmat tud szolgálni, ahol tényleg a pénz szolgálja az embereket – és nem az a fajta elvadult, baromi igazságtalanul működő pénzügyi rendszer van, amit napjainkban is látunk. Szerintem nagyon sok a közös pont abban, ahogy a mostani pénz és pénzrendszer hátulütőit látja a bitcoinerek és az antropozófusok csapata. De a megoldás – ha a kétféle megoldást két táborként nézem – merőben különbözik.

Ezért volt izgalmas ezen az előadáson részt venni, mert hallottam egy-két szöszenetet arról, hogy mit gondolnak az antropozófusok, illetve akik ezzel foglalkoznak, jó pénznek vagy etikus pénznek, és hogy miért nem látnak egyelőre fantáziát a Bitcoinban. Úgy látom, a lényegi különbség abban van, hogy az antropozófusok olyan pénzt találnak jónak, ami nem ösztönzi a résztvevőket – sem magánembereket, sem szervezeteket – arra, hogy megtakarítsanak, és csak úgy ücsörögjenek a megtakarításaikon. Mert szerintük ez betegíti meg a társadalmat: ahhoz hasonlítják a társadalmat, mintha az is egy élő szervezet lenne, aminek a szíve úgymond a jegybank, a központi bank, és ez pumpálja a vért, vagyis a pénzt a gazdaságba. És ha valahol felgyülemlik a pénz valamilyen szervnél – akár a májban, akár a bal szememben –, az nem egészséges, hogy ott pang a vér; annak tovább kéne áramolnia vissza a szívhez. – Az ödémákhoz vezet, ha valahol felgyűlik a vér. – Igen. És ennek az analógiának a kapcsán (nevetés) gyakorlatilag azt tartják jó pénznek, ami mindig visszatér a központi bankhoz, és igazságos módon kering a rendszerben.

Ennek az egésznek az adja az alapját, hogy hisznek abban – meg vannak róla győződve –, hogy képesek vagyunk mi, emberek egy olyan jegybankot, központi bankot működtetni, akár országonként egyet, ami tényleg etikusan bánik a pénzzel, és olyan igazságosan osztja el, amit az egész társadalom annak tart. Nekem vannak fenntartásaim ezzel: mikor növünk fel ehhez a feladathoz, mikor találunk egy ilyen formát?

A másik alapja az, hogy ez a fajta pénz és pénzrendszer arra épül, hogy van egy működő universal basic income, általános alapjövedelem: mindenki kap annyi pénzt minden hónapban, amiből az alapvető szükségleteit ki tudja fizetni. Nem dúskál a pénzben, de a lakhatása meg van oldva, ki tudja fizetni a fűtést, a kaját – viszont mondjuk egy világ végére való utazgatás nem jön ki belőle. Ha az ember olyat is akar, azért igenis tennie kell. Az is egy axióma ebben, egy alapvetés, hogy nem a pénzért dolgozunk: mindenki azért dolgozzon, amiért megszületett, amiben a legtehetségesebb, amiben elhivatottsága, küldetése van – a pénz pedig arra van, hogy ezt lehetővé tegye. De most el van durvulva a helyzet: a legtöbb ember olyan dolgokért dolgozik, amiről tudja, hogy jó fizetést fog kapni, amit ki tud maxolni, és ennek következtében egy csomószor nem olyasmit csinálnak, ami kiteljesíti őket, amivel igazán lelkesen, kreatívan tudnának foglalkozni.

Visszatérve a lényeghez: ez a fajta pénz, amit ez az antropozófiai rendszer ideális pénznek tart, egy lejáratos pénz, amin nem érdemes ücsörögni – pont ezért, hogy keringessük tovább. A kidolgozott rendszerüknek rengeteg olyan eleme van, amit most nem érdemes behozni. Összességében az állt össze nekem – meg ott voltunk a Lórival meg a Hajnallal ezen az előadáson, beszélgettünk utána –, hogy ezt még nem igazán látjuk életképesnek. Lehet, hogy sok száz év múlva felnő hozzá az emberiség, hogy egy ilyet bevezessünk, de az előadótól is elhangzott, hogy igazából nem tudja, ezt hogy lehetne bevezetni. Valószínűleg úgy, ha a mai rendszer, amit használunk, valahogy bedöglene, nem tudnánk tovább működtetni, és el kéne indítani egy újat – akkor van egy tiszta lappal indulási lehetőség. De hogy egyébként hogy lehet bevezetni úgy, hogy tényleg úgy működjön, ahogy megálmodták – nagyon erős fenntartásaink vannak ezzel kapcsolatban, például a Lórival.

Ehhez képest a Bitcoinnak megvan az a zsenialitása, pont ebből adódóan, hogy nem egy lejáratos pénz, hanem tartja az értékét – és pont ez motiválja az egyre több résztvevőt, hogy egyre inkább ezzel foglalkozzon, és részt vegyen ebben az újfajta pénzrendszerben. Szerintem ez a zseniális benne: egy jegybank nélkül működtetett pénzügyi rendszer, ami sok szempontból megoldja azokat a problémákat, hogy lehessen rá egy igazságos társadalmat alapítani. Ugyanakkor azt a problémát nem oldja meg, amit a kommunizmus is megcélzott, hogy egyenlően legyenek elosztva a javak. – Aha. – Na, ilyenek. Az nem szokott működni. Ez van most elevenen bennem, és ez az, ami párhuzamként hozható. Mi jut eszedbe erről?

– Hát, érdekes. Mindenesetre biztos sokféle elképzelés van, hogyan lehetne ezt jól működtetni. Nekem ott volt fura, ott emeltem fel először a szemöldököm, hogy a megtakarítást elveti. Szerintem pedig pont az a lényeg, a megtakarítás, mert az a szorgalom és az időpreferencia megnyilvánulása. Az, hogy ha valaki meg tud takarítani a pénzéből, azt jelenti, hogy a jövőre gondol. És ha egy lejáratos pénzben gondolkodik a világ... – A CBDC-re gondolsz? – Igen, a központi banki digitális pénz... – Vagy mint a Széchenyi-kártyára juttatott összeg. – Meg az összes ilyen, amit majd adnak a nem is olyan távoli jövőben mindenkinek, amikor már senkinek nem lesz semmije. – Ja, a segély. – Ezek lejáratos pénzek, és pont arra valók, hogy elbábozzunk valamit, amit úgy nevezünk, hogy gazdaság. De szerintem ez nem fog tudni működni – vagy esetleg most még nem, esetleg 100, 200, 500, 1000 év múlva, amikor azt mondjuk, hogy a világon mindenki etikus, és mindenki tud úgy gondolkodni. Szerintem ilyen állapot nem fog létrejönni, mert az ember alapvetően különbözőként születik meg, különböző helyekre. Nyilván ezért nem is tud egyenlő lenni. Jogaiban lehet egyenlő, megillethetik egyenlően azok a jogok, de az egyenlőség nem áll fenn.

Amikor a megtakarítás nincs jelen, akkor nem lehet olyan, hogy szorgalom. Hiszen mi motiválja az embert? Persze motiválhatja nem anyagi dolog is, sok ilyen van, de a jövőbeli többért való mai lemondás – ugye ez az időpreferencia-kérdés, amiben benne van a megtakarítás. Szerintem ez sok esetben nem tud működni. A mostani fiat rendszer is úgy működik, hogy gyakorlatilag senkinek nincs megtakarítása, mert nem is tud megtakarítani – csak az, aki elér egy bizonyos belépési lépcsőt, például meg tud venni egy olyan lakást, ami eszközként funkcionál nála, és termeli a bevételt. – Az mondjuk egy megtakarítás. De amit nem csak Saylor óta tudunk, hanem amúgy is: aki Fiat pénzben denominál, Fiat pénzben növeli a vagyonát, az gyakorlatilag mindig szegény marad, mert a Fiat pénzt rohasztják alatta. Na mindegy. Ettől függetlenül persze szép gondolat az etikus központi bank.

– És szerintem a universal basic income-mal, az alapjövedelemmel be is fog jönni az, hogy aztán ők – hát kik, az állam – majd eldöntik, hogy mi az etikus és mi nem. Bennem ezeket a gondolatokat ébreszti: hogyha van központi bank, akkor az dönti el, hogy mi a jó és mi a rossz, mi az etikus és mi az etikátlan. Ugye etikátlan lesz például megtakarítani, mert azt mondják: miért akarsz te megtakarítani? Miért akarsz különb lenni a másik embernél? Miért akarsz nagyobb vagyont? És ez már megint egy ilyen egyenlőségmező felé tereli a világot, aminek a kialakítása általában mindig egy bukott rendszert eredményez.

A szocialista berendezkedés mindig azt mondja, hogy próbáljunk meg egyenlők lenni, és akkor mindenki örül: neked is van egy szobád, nekem is van egy szobám, pont akkora, mert egyenlők vagyunk. Ez a világon nem működik – akárhányszor be akarták vezetni, mindig odajutott, hogy nem sikerült, és szó szerint felkopott az álla azoknak az ottani lakosoknak, akik ennek az eszmének az áldozatai lettek. Mert nem lettek a haszonélvezői. – A hatalom közelében meg mindig azok az egyének tömörülnek oda, akik rohadtul visszaélnek ezzel. Mert az ember ilyen, korrupt – és te is az lennél, meg én is. Én lennék valószínűleg a legkorruptabb ember a pénz közelében (nevetés), ha én lennék a pénzügyminiszter vagy egy jegybankelnök. Persze lennének jó gondolataim, de az ember ilyen. Azért kell kivonni az embert a pénzből. – Mi, te is a haverjaidnak osztogatnál többet? – Hát persze. (nevetés) – Egyértelmű, ezt el tudom képzelni.

– Ez egy jelenség. Aki nem azt mondja, hogy így lenne, az szerintem vagy annyira ámítja magát, hogy már régen ebben a hazugságspirálban él – és annak nem szabad semmit elhinni amúgy sem –, aki meg bevallja, az legalább őszinte. Az ember gyarló, azért nem szabad rábízni a pénzt. – Szerencsére nem mindig ebben az üzemmódban vagyunk, nem mindnyájan. – Ja, abszolút. – De a hajlam tényleg ott van, és azzal jó tisztában lenni. Meg a hatalom megrészegít. Amikor valaki olyan helyzetbe kerül, hogy a hatalommal még több hatalmat tud szerezni, akkor általában ezt az utat fogja választani. Ezt mondják: aki ismeri a történelmet, az ezeket látja; aki meg nem, az bízik az államban. Mert olyan jó, ha gondolkodnak helyettünk.

Nem akarok nagyon radikális lenni ebben. Tök jók ezek az új gondolatok, hogy ilyet lehet csinálni, hogy majd lesz etikus a pénz. Van már etikus pénz, és az viszont pont arra épül, hogy nincs benne bizalom – emiatt lesz etikus, emiatt építi fel az etikus gondolatot, meg a value-t, az értéket. Olyan közös nevezőre hozza a világot, amiben mindenki megállapodik, hogy ez jó – és nem úgy, hogy tárgyalgatunk róla, hanem az emberi értékrend mentén tud szerveződni a Bitcoin. Az pont ilyen.

Egyébként azért érdekes, mert az antropozófia – bár én nem vagyok szakértője, csak hallomásból, általad ismerem – nem mond rosszakat. Ezek a mozgalmak meg vallások mindegyike jót akar mindenkinek; vagyis hát nem mindegyik, de a keresztény értékrendet valló vallások, vagy az abból átemelő vallások nem akarnak rosszat senkinek. – Igen, mert nincs benne egyfajta felsőbbrendűség, hogy mi különbek vagyunk a többieknél. – Nincsen kiválasztottság. – Talán ez az, ami egy igazi többlet a kereszténységben – most anélkül, hogy kezdenénk radikalizálódni. – Persze, nem is akarom erre vinni (nevetés), csak hogy a Bitcoin miben más, és hogyan valósítja meg ezt az etikus pénzt. – Azáltal, hogy transzparens, és azáltal, hogy gyűjthető. Persze benne van a kapitalista felhalmozás veszélye is, mert ugye lássuk Saylor atyánkat meg az összes ilyen, mit tudom én, milyen pénzeken vásárló stackert, hogy százszámra varrják a párnáikba a Bitcoint. Ez hordoz veszélyeket, meg centralizálja. Most már a BlackRockot is ide lehet sorolni, amit a média is előszeretettel emleget, hogy na, most már vége a Bitcoinnak, mert itt a BlackRock, és kisajátítja. – Hát vannak azért ETF-ek. Itt pár új ETF is kijött áprilisban – most bezártam a tickereket, nyitogatom itt az ablakokat, de nincs meg.

– Na mindegy. Szóval a nagy bankok is odaállnak szépen, hozzák az ETF-eket. A Coinbase tárolja ezeket a bitcoinokat, nem? És szerintem az a fantasztikus a Bitcoinban, hogy ettől függetlenül – hogy ezek az intézmények, ilyen óriások elkezdenek bitcoint spájzolni – ettől nem lesz egy dekával több lehetőségük sem arra, hogy módosítsanak a Bitcoin szabályain, vagy bármiféle hatalomra tegyenek szert. Azon túl, hogy a vagyonuk egy részét ebben halmozzák, tárolják, különösebb manipulációs lehetőségük nincs – az árfolyam-manipulációt félretéve, ami ugye egy ideiglenes dolog, és elkerülhetetlen, hogy bárminek az árfolyamával manipuláljanak az óriások. De magát a szabályait manipulálni, önkényesen módosítani, tranzakciókat hamisítani – azt az sem tudja, akinek iszonyú sok bitcoinja van. Szerintem ez fantasztikus benne. – Hát igen. – Ez az, amit az átlagember nem tud, nem tiszta neki: hogy attól, hogy a BlackRock halmozgatja a Bitcoint, a BlackRock még nem fogja egyik napról a másikra megváltoztatni a szabályrendszert, hogy mostantól nem 21 millió Bitcoin lehet – vagy bármilyen más alapvető jellemzőt nem tud módosítani, csak azért, mert neki sok van. – Nyilván az áremelkedésből meg -csökkenésből majd eljátszogatnak. Meg az a baja ennek a centralizációnak, hogy lehetővé teszi azt a szintű manipulációt, ami a belső kereskedéseken megy: ha van egy jó információs hálód, és megy az insider trading, a belső kereskedés – márpedig megy, mert ez egy vadnyugat. Az, hogy van egy jogrend vagy bármi, nem hiszem, hogy érdekli a nagy tőkét. Sose érdekelte. – Meg az etika. – Meg az etika. (nevetés) Az etika majd akkor lesz definiálva, amikor bejön a universal basic income, és az lesz etikus, amit a kibocsátó mond. Etikus lesz az, hogy ott költs, ahol én megmondom. Etikus lesz, hogy azt a bogárburgert edd meg, amelyik az én portámon termett tücsköt tartalmazza. – Biotücsök. – Van egy csomó ilyen para, és be lehet szippantódni az interneten, az X-en meg minden szaron ezeknek a dolgoknak. De most nem tisztünk, nem is szeretném erre vinni – nem vagyunk clickbaiterek, klikkvadászok, hogy erre építsünk műsort. Csak érdekes látni, hogy a világban mi zajlik.

Böngésszétek a HUSZONEGY folyamatosan fejlődő honlapját a huszonegy.world címen! Olvassátok a Bitcoin blog cikkeit a bitcoinmentor.hu honlapon, és szintén itt találtok információt Bitcoin-tanácsadási, mentorálási szolgáltatásunkról. Támogatóink Miskolctapolca és Hajdúszoboszló Bitcoint elfogadó és Bitcoint tartalékoló négycsillagos wellness szállodái, a Hotel Aurora és a Hotel Atlantis. És a Firefish üzeni, hogy ne adjátok el a Bitcoinotokat!

Most visszatérve a Saylorra meg ezekre a nagy ETF-ekre: így halmozzák fel a treasuryjükbe a Bitcoint – illetve ezt nyilatkozzák, hogy aztán a háttérben megvan-e a kulcs vagy nincs, azt mindenki kitalálhatja. Amikor ilyen nagyok mennek a hírekbe, akkor szerintem ez is csak a kisembernek szól – vagyis ez is egy kis színház. – Nem tudom. Jó kérdés, simán lehet.

– Tartottam egy kis szünetet a hírfogyasztásból, és tegnap fölmentem, megkérdeztem a Grokot, hogy foglalja össze, mi történt az elmúlt héten. Egyben azt mondta, hogy nagyon meglódult a Wall Street meg a Bitcoin, és hogy a Wall Street megint beállt a Bitcoin mögé. Próbálom lehámozni róla az igazsághártyákat: fölmentem, megnéztem a grafikonokat, és látom, minden zöld, sose volt ilyen magasan a sok index. Mindenki megint örül, megint jó a globális gazdaság. Aztán megnéztem a másik híreket, hogy most zúztak-e a Hormuzi-szorosba vagy nem, vagy mit mondott a narancssárga ember. De tudod, arra se lehet sokat adni, mert jobbról-balról hazudnak itt mindenkinek, mindenhol. Igazából nem tudom, mi az indikátor.

Ha történik valami a világban, mi az indikátora? Én úgy gondolom, a Bitcoin egy nagyon jó indikátora annak, ha bizonytalanság van, és jön a para – mert akkor általában az emberek összeszedik magukat, és elkezdik vásárolni a bitcoint. Még akkor is, ha volt egy nagy drawdown, egy nagy esés. Mert azért beszagoltunk 60 000 alá az elmúlt hónapokban, és a csapból is az folyt, hogy mindenki mennyire fél. – A médiára gondolsz a csapoknál? – Igen. Meg azért lehetett érezni, mert akinek Bitcoin-fedezetes hitele van, az látta, hogy jönnek a likvidációs e-mailek: hé, öcsém, figyelj már! – Igen, ha elérjük ezt a szintet, akkor ott maradsz. – Bizony van nekem is, én is használom a Firefisht, és ezt beszéltük is akkoriban, hogy adjunk ki valami közleményt: figyeljetek oda, srácok, mert utána kell töltögetni a fedezetet!

Amikor ilyen idők járnak, és a globális pénzpiac meg az összes hírfolyam azt kommunikálja, hogy most tré van, megyünk lefelé, akkor nem csak a Bitcoin ment lefelé – ment az arany is, mentek a techrészvények, minden ment lefelé. Akkor az emberek borúsabb képet látnak. – Persze. – És amikor borúsabb a kép, akkor egy pszichológiai állapotban vagy, hogy kicsit depizel, meg szar az idő is. Viszont amikor visszajön a tavasz az északi féltekére – és ugye a civilizáció az északi féltekén van, bárki bármit mondjon, mert a dél most nem annyira jelentős: itt van az amerikai piac, az európai, a japán, a kínai –, az északi félteke tavasza az emberekben is elindít egy ősi jókedvet. – Optimizmust. – Optimizmust. És ezt tükrözi a piac is. Akkor lehet azt kommunikálni a piacnak, hogy most megfordultunk, üljünk át arra az oldalra, hogy nem shortolunk, hanem longolunk, legyen bika piac – fordítsuk meg az előjelet.

Azt néztem: ha minden kommunikált hír igaz lenne, akkor nem lenne semmilyen okunk arra, hogy ünnepeljünk. Mert a kommunikált hírek azt mondják, hogy rohadt törékeny a világgazdaság, és bármikor elpattanhat két rakéta a Hormuzi-szorosban, és megint fölmegy az olaj. Most nem tudom, mennyi – ilyen 100 alatt, talán 80 körül lehet, nem néztem, nem is érdekel, mert igazából nincs rád hatással. Maximum annyi, hogy a környezetedben emeli-e az aktuális olajcég az árait a kúton, és hogy drágábban jut-e el hozzád a kajád a következő időszakban – valószínűleg drágábban fog. Nyilvánvalóan azért van jelen ez a színjáték a világban, hogy egy kicsit ráhangoljanak a jövőre, hogy bizony drágább lesz a kaja, infláció lesz. – Csak most már nem lehet Putyinra fogni, hanem majd Iránra fogjuk. – Egy másik báb. Ezek a színészek mindig jönnek-mennek. Csak a pénzügyi rendszer – hát én nem elitnek nevezem, de a pénzügyet működtető rendszer – az marad. Neki ez jó, ennek a rendszernek.

Nem azt mondom, hogy ne legyünk optimisták – mert legyünk, szerintem annak kell lenni –, viszont szerintem az életünk azon múlik, hogy a Bitcoin sikerül-e vagy nem. Mert ha nem sikerül, akkor bizony, ahogy te is mondtad, ez az etikus központi bank eljön, csak az nem lesz etikus. Nem kell vészjóslónak lenni ahhoz, hogy az ember azt lássa a világban: itt nem lesz mindenki foglalkoztatva. És ha nincs mindenki foglalkoztatva, akkor kevesebb embernek kell eltartania azt a sokat, aki nincs. Ha megnézed az elöregedő társadalmakat, mint az európai vagy a japán, ahol az aktív dolgozók részaránya évről évre kevesebb, és egyre nagyobb az eltartott réteg – akár nyugdíjas, akár segélyből élő, importált lakosság –, az adófizető réteg zsugorodik, a terhei nőnek, és emiatt sokkal rosszabb az életszínvonala.

Persze a technológia emeli az életszínvonalunkat, hiszen most már a WC-nk a helyére megy, meg kitörli saját magát. (nevetés) Szóval az életszínvonal nyilván nő, de ha belegondolsz, sokkal többet kell áldozni egy átlagos életszínvonalért, mint korábban. Van egy csomó ilyen kép, hogy a 80-as években, a 60-as években hogy tartott el egy családfő egy családot – most meg mindenkinek dolgoznia kell ahhoz, hogy ugyanazt elérjék, és nem is nagyon tudják. Ugyanakkor ez is helyfüggő, attól függ, melyik részét nézed a bolygónak. – Még az északi féltekén is nagy különbségek vannak az országok között. Ha csak Magyarországot nézzük a 70-es, 80-as években, az sem volt egy habzsi-dőzsi, csak bizonyos szempontból sok ember számára kiszámítható volt, hogy mi lesz holnap – de nem azért, mert annyira jó lett volna. – Persze, mihez képest? Ahhoz képest, hogy mondjuk egy afrikai faluban vagy egy indiai kistelepülésen milyen állapotok vannak jólét szempontjából, ahhoz képest biztos. – Ezt is lehet mindig nézni – nekem is apám mindig ezzel jött, hogy vannak szarabb helyek is. – Én értem, csak nem azt kell szem előtt tartanunk. (nevetés) Igazából azokat a helyeket már rég fel lehetett volna hozni. Van erre is egy csomó példa: amikor magánkezdeményezésből elkezdenek kutakat fúrni Afrikában, akkor egy idő után mindenkinek jobb. De ezek a nagy világszervezetek 50-100 év alatt nem tudták megoldani a szegény részeket, az élelmezést, a mélyszegénységből való kiemelést – de majd most elhozza az AI, a robotika, a humanoidok. Most ez is megy, hogy majd jól kiemelünk mindenkit.

Szerintem ott részben az a gond, amit a szocializmus kapcsán is tapasztaltunk: nem mindegy, hogy az adott országban milyen emberek csoportosulnak a döntéshozó köré, meg hogy a döntéshozó személye milyen társadalmi felelősséget érez, milyen morális alapokon végzi a dolgát. Mert ha leszarja, hogy mi van a népével, akkor az utolsó bőrt is lehúzza róluk. Sok elmaradott országban ez a probléma egyik fő tényezője – amit aztán néha meglovagol a nagy igazságbajnok USA is, hogy mi most leváltjuk ezt a rezsimet, és minden jobb lesz. – Hát igen, mert ők az etikusak, és ők diktálják... – Hát persze. Csak az a gond, hogy nem oldódik meg ezzel a probléma, hanem csak odaraknak valaki mást annak a helyére, akinek aztán ők szabják még jobban a feltételeket. De ha sikerülne megoldani, hogy ne összpontosuljon olyan sok hatalom egy kézben, akkor tudna igazán beindulni ezeken a helyeken is. – És ha úgy nézzük, a Bitcoin ebben is tud segíteni, mert pont ezt akarja: szétválasztani a hatalmat a döntéshozóktól, hogy ne legyen a politikusok kezében annyi hatalom, hogy ők határozzák meg, kihez milyen pénzek csordogálnak.

Főleg azért jó, mert nem úgy oldja meg, hogy a hatalom körforgása egy hatalom-pénz körforgás: a pénzből veszek hatalmat, a hatalomból eljutok oda, hogy pénzt tudjak nyomtatni. Ezt a ciklust zárja ki a Bitcoin, mert az energiát nem tudod bekamuzni: nem tudod azt mondani, hogy van, mert ha nincs, akkor nem tudsz bányászni. Ha nincs energiád, nem tudsz bányászgépet építeni; ha nincs technológiád, akkor sem. Tehát ez a ritkaság hoz el egy tök más rendszert.

Ezen én is sokat gondolkodtam, hogy a Bitcoin megtöri a hatalmi ciklust. Az elosztásából adódóan – 2009-től Satoshi bányászta a bitcoint, egy darabig egyedül, aztán jöttek a többiek. Most Bitcoin-történelmet olvastam, és ott benne volt, hogy ő bőségesen hagyott lehetőséget a többi bányásznak érvényesülni: le-fölkapcsolgatta a gépét, nem ment totálba. Lényeg az, hogy volt a Bitcoinnak az elosztása, és ha megnézed mostanában ezeket az elemzéseket – nem tudom, beteszünk-e ide ilyet –, akkor az ETF-ek meg a hatalmas treasury cégek felhalmozása ellenére még mindig olyan 70-30 vagy 65-35 arányban van magánszemélyeknél a bitcoin, nem a nagyoknál.

Nyilván ez csökken, és ha a játékelmélet kimeneteleit lemintázod, a vége valószínűleg az, hogy ez az arány meg fog fordulni: az intézményeknél lesz több kimutatható. Azért, mert ők egy meglévő hatalmi rendszert működtetnek az összes csatornájukkal – média satöbbi –, a meglévő railjeikkel, a bankrendszerrel. Elképzelhetetlen, hogy ne forduljon meg; ahhoz nagyon szervezettnek és nagyon eltökéltnek kéne lennie annak a Bitcoin-holder társadalomnak, aki azt mondja, hogy semmiképp nem adok el, nehogy odajusson a Saylorhöz – mert ki tudja, ő 10 év múlva hova fogja küldeni, meggyőződésből vagy kényszerből.

De szóval ez a hatalmi kör a Bitcoinnal megdől. Ezért is nagyon érdekes figyelni a világgazdaságot, hogy mi hogyan történik. Egyrészt az információáramlás miatt ebben a korban nagyon nehéz eltitkolni valamit, viszont aki korán kelt, és jó rendszerei vannak, az könnyen tud manipulálni információval. Ami a világgazdaságban van, és amit látunk, az nem mindig fedi a valóságot, sem azokat a kiváltó okokat, amiket nekünk projektálnak. Sokkal inkább arról van szó, hogy megmaradjon ez a rendszer, fenntartható maradjon az operátornak – inkább afelé megy a játék. Ezért gondolom azt, hogy a Bitcoin gyakorlatilag a kulcsa annak, hogy az ember ember tudjon maradni. Mert ha nem lenne Bitcoin, akkor szemernyi ellenállása sem lenne annak a rendszernek, ami kiépült: ennek a maximális fiat rendszernek, hogy fogyassz, nézd a gyomorforgató videoklippeket, élj a mának, szard le a jövőt. Mivel a Bitcoin eddig fennmaradt, már a másik oldal is azt látja, hogy ez nem megy sehova, és nem fog a nullára menni. – És ezért jön be a sok ETF, mert ha nem megy a nullára, akkor... – Akkor elbábozzuk az embereknek, hogy ez nálunk elérhető, nálunk lehet belőle egységet szerezni. Aztán egyre kevesebbeket fog érdekelni, hogy az valódi Bitcoin-e, vagy egy árnyék-bitcoin, a Bitcoinnak egy tükörbeli reflexiója, amit ők vásárolnak – mert nem azt fogják nézni, hanem hogy meg tudják-e venni a legújabb telefont, vagy tudnak-e nagyobb felnit venni a kocsijukra.

Nyilván ezek extrém példák, de mindenki tudja, hogy a Fiat rendszer hogy működik: csak a külsőségre ad. Bárhova elmész a világban, nagyon szomorú látni, hogy minden globalizált, mindenhol ugyanazok a plázák, mindenhol ugyanaz – ez a fogyasztási kultúra csúcsa. Üres fejű emberek... nem akarok bántani senkit, de ha elmész az utcán, és belenézel egy ember szemébe, látod, hogy van-e ott mögötte tudat, vagy csak megy egy NPC valami cuccokba. – Tudom, ez most úgy hangzik, hogy lenézem őket, de aki nem gondolkodik, az bárányként követi a többséget. Nem tudom, hogy arra fel kell-e nézni. – Nem, nem kell. – Mindegy. Hát ez az én bűnöm akkor. (nevetés) De baszki, tényleg – emberek vagyunk, és ez nem a legemberségesebb, de akkor is: mindenkinek embernek kéne lennie, nem fogyasztónak. A fiat ezt nevelte ki, a fogyasztást – azért, mert nem tudott megtakarítani.

Visszacsatolva arra, hogy lehetne-e olyan világ, ahol etikus a központi bank: szerintem nem tud olyan világ lenni. De valami kis fénysugár beszűrődik, például a Cseh Nemzeti Bankba: ők elkezdtek kísérletezni, hogy egy kis százalék bitcoint tartsanak a portfóliójukon. A Las Vegas-i konferencián volt erről egy prezentációja a Cseh Nemzeti Bank elnökének. Izgalmas dolog, hogy erre is van példa, és hogy nyíltan beszélnek róla: ezzel már legalább kísérletezünk. Még nem deklarálták, hogy ez végleges dolog lenne, de egy kétéves kísérlet, hogy megnézik, mi van, ha ebben a kísérleti portfólióban 2 százalékban Bitcoin is szerepel – hogy azon túl, hogy a volatilitás miatt a kockázatot is növeli, valamilyen szintű stabilitást is nyújt-e. Majd kielemzik, és az alapján hoznak döntést.

Tök jó, hogy szembe lehet menni azzal, amit a nagy kedvencünk, Lagarde néni... – Most nincs itt a bögre. – ...amit Lagarde néni deklarált annak idején, amikor a csehek elkezdtek ezzel foglalkozni: ő úgy offolta a témát, hogy ebből biztosan nem lesz semmi. De lám, valami van, annak ellenére, hogy ő ezt olyan határozottan kimondta. Biztos van valamennyi egymásrautaltság a különböző nemzetek jegybankjai között, de azért Lagarde néni sem mondhat meg mindenkinek mindent – nem feltétlen kell pont ugyanazt csinálni, amit ő deklarál. – Na igen. – Nem azt mondom, hogy a megoldást a jegybankoktól várom, de tök jó, hogy már van olyan jegybank, amelyik a szájára veszi a Bitcoin szót – és nem csak úgy, hogy a veszélyeire hívja fel a figyelmet, hanem elismeri, hogy lehet, hogy ennek van helye egy jegybank portfóliójában. – Nem lehet könnyű dolga annak a csapatnak, akinek ezt védenie kell. – Ugyanakkor a nyilvánosság valamiféle védelmet ad, mert most erről beszél, és emellé akár mi is oda tudunk állni. Ez egy nyilvános dolog, hogy ez egy kísérlet. Nézzük meg két év múlva, mi az eredmény! Ha az derül ki, hogy ez növelte a lakosság pénzmosási lehetőségeit, akkor mutassák ki – de ha nem, akkor lehet, hogy tényleg valami jót tesz ez a csehekkel. – Drukkolhatunk nekik, és nyilván tesszük is. Nem gondolom, hogy a jegybankok fogják megváltoztatni a dolgot, de tök jó, és én is örülök ennek. – Jó egészséget kívánunk a Bitcoinnal kísérletező jegybankároknak! (nevetés) – Igen, nehogy öngyilkosak legyenek, nehogy kiessenek egy ablakon. – Hát igen, ez növeli az esélyt – mint oly sok iparágban, világszerte hallani ezekről, ha igazak.

Várjál, valami még eszembe volt ehhez! Volt itt nálunk erről szó talán 25 januárjában vagy 24 vége felé, amikor óriási nemzeti Bitcoin-tartalékok hírei röppentek föl – márhogy nem a tartalékok, hanem a hírek voltak óriásiak. És azóta, ha megnézed, nyilvánosan nem sok állam állt be mögé, hogy Bitcoint tartalékol. – Volt egy ilyen jó szakaszunk, ez a 22-23, amikor El Salvador éllovasként hintette az igét, meg felröppent, hogy a közép-afrikai köztársaság is elfogadja, meg jöttek a hírek, ki bányászik, ki nem. Ezek még mindig megvannak, mert Bhután még bányászik, az Emírségek bányásznak, meg szerintem a finnek is, meg a csehek. Szóval ezek így vannak, de az állami Bitcoin-tartalékok hírei – nem tudom, hozzám nem jutnak el, mert letiltottam az összes ilyen csatornát, vagy most nem adnak hírt róla.

– Vagy az IMF mindenkit megmogyorózott azóta. Vagy nem biztos, hogy neked azzal kéne foglalkoznod. Az USA viszont lépked előre, mert az is valamilyen szint – olyan ez, mint az ingatlanfejlesztés: amikor egy országban szépek a házak, jó a gazdaság, akkor az lehet magántulajdonban, de az országot is öregbíti. Ugyanígy, ha van egy Bitcoin-cég – mondjuk Saylor cége, vagy a többi tucatnyi treasury cég –, és az az Egyesült Államokban van bejegyezve, és kvázi odagyűjtöget magához, akkor az az USA-nak jó. Ilyen szinten a nemzeti tartalékképzés elindult, és úgy gondolom, hogy az USA ebben élen jár.

Ez adott egy ilyen visszás hangot is a Bitcoinnak világszerte: ha ez az amerikai birodalomnak az egyik... hát hogy mondjam, mert ugye ezt nem valljuk, hogy ez odatartozna, hiszen a Bitcoin független pénzként van a világban – de ha az amerikai beáll mögé, akkor az sok esetben például egy nemzeti érzelmű kínainak visszás lesz, és azt mondja, hogy jó, akkor én inkább mégis a helyi cuccba takarítok meg. (nevetés) Persze a vége úgyis az lesz, hogy belátják: igazából nem diszponál fölötte az USA, és azzal, hogy több van neki, maximum a piacot rángatja. De a rendszert nem – ha a Bitcoin-rendszert nem hagyod el, és nem mész fel egy fiat off-rampre, akkor nincs is határ, akkor nincs hatalma fölötte.

– Viszont ez egy nagyon érdekes dinamikát ad az egésznek, mert ott van Irán. Köztudott volt, hogy Irán azért bányászta a bitcoint, mert egyrészt energiagazdag ország, másrészt eléggé szankcionált ország. Olvastam olyat, hogy ilyen 5100 dollár körül volt egy bitcoin előállítási költsége Irán számára. – Wow! – Nekik ez egy nagy bevételük. Amikor azt nézed, hogy „csak az olaj, meg hogy csúnyák, meg atomot akarnak" – az nem feltétlenül fedi le a teljes sztorit. Lehet, hogy azért van az egész, hogy „figyeljetek, ne bányásszatok ennyire", mert tudjuk, hogy az iráni-kínai kereskedelmi kapcsolatok jók, és ha Irán nagy erőkkel bányászik bitcoint, akkor az az USA-nak – ha ő halmozni akar – nem annyira jó. Hiszen akkor madárnak nézhetik, hogy ő itt mindenféle eszközzel, rinse and repeattel mossa a világgazdaságot, hozza ki a pszichológiai eseményeket, ingadoztatja az árat – és közben van egy Irán, ami mondjuk eladja 15 000-ért vagy 30 000-ért Kínának. Olyan mélyen kéne belenézni a dologba, hogy az ember értse, mi történik, hogy nem is lehet, nincs is rá eszközöd.

– Igen. Ugyanakkor amikor – milyen rég volt már – Trump megnyerte az elnökválasztást, és arról dumált, hogy stratégiai Bitcoin-tartalék, akkor ment fölfelé a Bitcoin árfolyama, és így dumáltuk egymás között, hogy na, jó drágán fognak tudni bevásárolni az amcsik, és még jobban elszáll az árfolyam. Ehhez képest egész sikeresen letolták az árfolyamot. Valószínű, hogy nem akkor fognak szólni, amikor elkezdenek vásárolni a bitcoinból nemzetállami szinten – simán lehet, hogy ez éppen zajlik a háttérben, és majd mosolyogva mondják, hogy bevásároltunk, amikor ugyanott lesz az árfolyamszint. De ez mind csak találgatás. – Én meg vagyok győződve erről. Nagyon beleillik abba a képbe, amit sok hónappal ezelőtt beszéltünk, hogy milyen lehetőségei vannak – és lám, valahogy lenyomták az árfolyamot, és valószínű, hogy közben spájzolgatnak. – Én egyébként nem akarok vészmadárkodni, de még számítok egy nagyobb lenyomásra. (nevetés) Remélem, az majd egy ciklus múlva lesz, amikor ebből kijövünk.

– De figyelj, ha feltételezzük, hogy így van – márpedig sokszor felállítasz ilyen hipotéziseket, csak azért, hogy a világesemények aztán alátámasszák vagy megcáfolják őket, én is így szoktam gondolkodni –, és ha tegyük fel, tényleg így van, akkor ez is azt mutatja, hogy nem szabad az amerikai pénzrendszer alárendeltjeinek felhalmozni, mert előbb a király eszik. – Ühüm. – Ezért nem ehet, nem halmozhat fel Bitcoin-tartalékot. Persze van statisztikai hiba, hiszen meg kell döntsük ezt az állítást – ott vannak a csehek meg a többiek –, de ezek jelentéktelen példák. – Igen. – De ugyanúgy, mint El Salvador: tök jó, hogy mazsoláztunk, éltettük, de ha megnézed, nem egy nagy gazdasági hatalom. Ott is eléggé ki volt színezve a sztori, hogy akkor ez fizetőeszköz vagy nem. Az, hogy van egy partszakasz, ahol lehet szörfözni, és ott van 50 hely, ahol elfogadják – ilyen a világon már sok van: Costa Ricától Luganón keresztül vannak helyek, ahol meg tudod valósítani, hogy Bitcoinon élsz. A Bitcoin-standardon való életet amúgy is meg tudod valósítani, hiszen elég, ha abban tárolod a vagyonodat. De az, hogy ott is, amott is vásárolj, fizess adót meg villanyszámlát bitcoinért – az már sok helyen működik a világon. Attól még azok az országok nem képeznek tartalékot, mert esetleg azt mondják nekik, hogy ha képeznél, akkor elhozzuk neked ismét a demokráciát.

– Az amerikaiaknak nem sok ürügy kell, tudnak csinálni rakétakrízist a világban; elég kreatívak abban, hogy egy helyi kis forradalom mögé beálljanak. Ezt a világtörténelemben megtanulhattuk. Úgy gondolom, igen, hogy bőszen építgetik a railjeiket, mert nincs más esélyük. Ott annyi értelmiségi van az USA-ban, hogy ha nekik bármilyen hatással lehet a jó tanácsuk a politikai vezetésre, akkor egyértelmű, hogy motoszkálnak valamit a háttérben a saját érdekükben. Meg ott a legnagyobb trader is, a Trump família. Na mindegy, ezt nem akarom beemlegetni, de azért közismert, hogy eléggé szeretik a belső információkat kihasználni.

Felszivárgott alulról a törvényhozásba meg az állami vezetésbe, hogy a Bitcoin van. Ugye pont ez a grassroots movementeknek az előnye, hogy alulról szépen felszivárognak, és az ottani emberek is részesülnek abból a jutalomból, ami akkor van, ha a Bitcoin egy csatából kedvezően jön ki. Most lesz majd ez a GENIUS Act, ami pont azt fogja szabályozni, hogy a kriptóval a bankok mit tehetnek meg és mit nem. Kíváncsian várom, mert a midtermek novemberben lesznek – hogy mit hoznak össze itt a nyárra, mekkora zöld felhőt, milyen zöld gyertyákat látunk majd. Mert hát csak így működik ez, nem? – Előbb-utóbb jönnek azok. (nevetés) – Ja, lehet, hogy túlzottan optimista vagyok. – Igen, én hajlamos vagyok rá. (nevetés) – Főleg, ha túl sok Samson Mow-t olvasok.

Ha megnézed, tényleg ez az USA klasszikus példája az összeroppanó birodalmi rendeknek: szépen megy az infláció, a hadi fölény sem olyan kiemelkedő, ahogy ők prezentálják. Van itt egy nagy ellenfél, a kínai oldal – és ott sem tökéletes, ott is vannak bajok. De amikor egy birodalom megrendül, és ilyen nagyon kusza a környezet, mint most – az AI sok mindent kinyit, meg a kriptók –, akkor bizony ott az infláció. Ha körülnézel itt az EU-ban, brutális árak vannak mindenben. Ezt legitimizálni lehet egy olajválsággal, hogy „látod, most ezért van, de nekünk most muszáj nyomtatnunk". És ha nyomtatunk, az a Cantillon-hatáson keresztül kicsorog a gazdaságba, minden gyertya zölden fog világítani egy darabig – de ez nem fogja megvigasztalni azokat az embereket, akik nem abból élnek, hogy tradelnek, akiknek nincs bitcoinjuk, akik dolgoznak –, mert az árak megint elszállnak.

– Hát ja. Úgyhogy érdemes egy kicsit megtakarítani ebbe – főleg azért, mert most pont itt van mellettem megnyitva: 82 000 az árfolyam. Bele lehet magyarázni, hogy 125-ről leesett – ez az akciós ár. – Hát ez is akciós. – Igen, azért mondom. Most olyan, hogy végigment az úthenger az elmúlt pár hónapban mindenkin, és akkor el volt ötszázadszor is temetve a Bitcoin. – Mindig ezután jön, hogy aztán meg vagy alacsonyabb, vagy magasabb az árfolyam. (nevetés) Mindig azt csinálja, amire nem számítasz. – A konferencián is volt, aki kérdezte tőlem, hogy szerintem most mi lesz a Bitcoin árfolyamával. Mondom, fogalmam sincs. – Senki nem tudja. Aki azt mondja, hogy tudja, az kamuzik. Vagy hát egy tipp, és lehet, hogy bejön, lehet, hogy nem – ezt sokan játsszák. De hogy rövid távon mi lesz, azt nehéz megmondani. Sőt, nem lehet. – Igen, ezért sem szabad mindent belerakni – főleg újoncként. – És úgyis megtanít: igenis le fog menni, meg föl fog menni, tanít, buksz, nyersz. – Hát ja, összetett dolog ez. Idő előtt mértéktelenül költögetni belőle sem tanácsos, mert az is okozhat fejfájást. – Vissza kell termelnie.

– Erről akarsz még pár szót? – Igen. Azért is gondoltam ezt átkötésnek, hogy picit beszélnék arról, ami nekem a problémám mostanában. A személyes honlapomon összeraktam egy kis összesítést arról, hogy mit miért csinálok az elmúlt két évben. Ennek a lényegi része a podcasttal való foglalkozás: nagyrészt én szervezem, hogy kik jöjjenek mikor az adásba, és hogy kábé miről beszélgessünk. A munka nagy része meg inkább a vágási tevékenység, amit utána csinálok. Emellett a HUSZONEGY honlapját szoktam intenzíven szerkesztgetni, hullámzóan fordítok különböző anyagokat, meg veled elindítottuk a bitcoinmentor.hu-t abban a reményben, hogy ezzel tudunk támogatást nyújtani azoknak, akik ismerkednek a Bitcoinnal – és hogy ezzel valami pénzt is tudunk keresni. A Bitcoin Mentor honlap blogjába teszem az utóbbi időben azokat a cikkeket, amiket vagy fordítok, vagy valami kapcsán én fogalmazok meg.

A lényeg az, hogy abban a cipőben vagyok, hogy az elején óriási lelkesedéssel indultam ennek a munkának, hogy majd valami kis pénzt hoz a konyhára. Két év elteltével azt érzem, hogy valami kis pénzt tényleg hoz – de a megtakarításaim túlzottan fogynak, annak következtében, hogy emellett nem végzek olyan tevékenységet, ami ne a Bitcoinnal való foglalkozás lenne. Vannak kisebb projektek, mint például amit a Five-val csináltunk: az angol oktatóanyagot, amit ő fölrakott a netre, a Pleb Lessonst, magyarítottam, és ő fizetett érte Bitcoinban. Meg kapok valamennyi jutalékot a Firefishtől a promózásért, és a két szálloda is támogatja a podcastban végzett szerkesztési tevékenységemet.

Van tehát már valamennyi bevételem, csak ez nem fedezi a kiadásaimat. Egy olyan pontra jutottam, hogy ez most már frankón frusztrál, és kénytelen vagyok több támogatást kérni és találni ahhoz, hogy ezt tudjam folytatni. Részben elindultam néhány nagyobb céghez, hogy kérjek tőlük szponzorációt, álljanak be a két szálloda mellé. Részben meg azt gondolom, hogy az a fajta adomány, amit néhányan szoktatok küldeni szatok formájában, tudna valamennyire szaporodni – akkor tervezhetőbben tudnám folytatni ezt az önkéntes, lelkes munkát, mert amúgy vissza kell vennem belőle.

A visszajelzések is nagyon fontosak, azért is szoktam rendszeresen kérni többetektől, hogy mondjátok meg a frankót akár a cikkeimmel kapcsolatban – mert simán lehet, hogy azokra nincs különösebben szükség, és fölösleges energiákat füstölök el rájuk. Ha mondjuk a podcastra marad a fókuszom, a Bitcoin Mentor-tevékenységre meg még valamire, lehet, hogy akkor egy fenntartható modellt tudok ebből kihozni. Lényeg az, hogy most a közösség támogatását szeretném kérni, akár ötletelés formájában, hogy mit csináljunk akár még többen együtt. A Bitcoin Mentor formájában is lehet bővülés, plusz ötletekkel, plusz tevékenységgel, amiből együtt tudnánk valami olyat csinálni, ami eddig nem volt.

Most eljutottam egy olyan pontra, hogy erről beszélnem kell – hetek óta keresem a formáját, hogy kivel és hogyan beszéljek vagy levelezzek, hogy bátorítást, ötleteket vagy effektív anyagi támogatást tudjak kapni. A honlapomon próbálok ezzel úgymond kalapozni, akár magánemberektől, akár olyan cégektől, akik szponzorálnák a podcast működését vagy az egyéb fordítási tevékenységeimet. – Hát igen, mert a realitás az, hogy tök jó, hogy ez van, ez a podcast, szeretek itt veletek beszélgetni – remélem, ti is, a vendégek meg te, meg szóval így mindenki –, csak ennek a realitása az, hogy ez egy niche dolog. Tök jó, hogy így van a közösség, de valójában sok munkát kell beletenni, hogy ez legyen, és egy magyar piacon ez nincs ellensúlyozva. A reach, az elérése egy ilyen műsornak nem olyan sok – ti is látjátok, mennyi néző van, meg like. Azt nem lehet úgy monetizálni, mintha ugyanez angolul lenne. Persze ott nagyobb is lenne a verseny, több száz podcasttal kéne versenyezni ugyanakkora tortán. – Meg nem is vagyunk motiváltak, hogy angolul csináljuk. – Nem is ez volt a lényege az egésznek. Pont az a lényeg, hogy legyen magyar nyelven egy ilyen dolog – hogy ne az legyen az akadálya valakinek, hogy nem tud ebbe a csodálatos dologba informálódni, mert esetleg nem beszél angolul olyan szinten, hogy elkapja az ottani mélységeket. Nem mondom, hogy mi mindent átadunk, de viszonylag lefedjük azt, ami történik. Persze nem vagyunk hírműsor, és nem is akarunk azok lenni.

Ezt beszéltük veled is, hogy ilyen heti megjelenés, egy-egy óra beszélgetés – ez tök jó. Ha lenne minden műsorban egy olyan, hogy kapna a podcast több adományt, az tök jól tudna működni. Nehéz ebből megélni, mert a value for value gig-iparág tök jól hangzik, de a realitás az, amit most mondasz: két éve csináljuk, és látszik, hogy ez nem hozza meg a befektetett munkával arányos javadalmazást. – Nyilván nem is ezért kezdtük el. De azért nagyobb reményeket fűztem hozzá személy szerint, hogy mondjuk mára milyen nézettsége lenne a YouTube-on. – Igen, nem könnyű. – Szerintem te is azt tippelted annak idején, hogy jobban fog minket tolni a YouTube a nézők elé. – Jó, azt megértem, hogy a YouTube-algónak az a feladata, hogy az alulról jövő dolgokat ne nyomja. Ez viszont sokkal jobban visszaigazol abban, hogy ami nem jó annak, aki az ellenséged, az valószínűleg jó – akkor te azzal egy jó dolgot csinálsz. – Jó, persze, de ez nem villanyoz fel engem. (nevetés) – Pedig van benne egyfajta elismertségérzés: ha a globalizmusnak ez nem tetszik – márpedig a YouTube-ot mondhatjuk a globalizmusnak –, hogy ezt nem tolja, csak megtűri, az azt jelenti, hogy ez neki nem annyira jó. – Igen. Ugyanakkor mégiscsak az a lehetőség. Az, hogy megjelentünk a Rumble felületén is, eddig 12 embert érdekelt – ott igazából nincs nagy elérés, addig a pontig, amíg egyáltalán meg vagyunk tűrve. – Ezt mondom: a YouTube-on a Bitcoin egy olyan dolog, hogy nyilván van egy csomó podcast, ami már elindult és megy, azt már nem lehet figyelmen kívül hagyni – de a kicsiknek nem feltétlenül kell kinőniük. A magyar Bitcoin-piac – nem is az, hogy piac – szerintem egy pár ezer ember. Ez nem kripto, mert a kripto sokkal nagyobb szelet, ott benne van mindenki, akinek van valamilyen applikáció a telefonján, és nézi, hogy most fölment vagy lement valami. A kripto és a Bitcoin között óriási a különbség, és mi kifejezetten Bitcoin only műsor vagyunk – ez már mindenki számára leesett. Az oldaladon is láttam ma reggel, amikor átküldted, hogy „nem kripto, Bitcoin", ez még ott van. – Igen. – Persze ez egy kicsi műsor, és ezzel nézőket, hallgatókat is veszítünk – hogy így elhatárolódunk valamitől, amit mi nem tartunk vállalhatónak. – Hát azért, hogy megmentsük őket. – Igen. Mert ha mi kriptókról beszélnénk, óhatatlanul lenne olyan nézőnk, aki ezen felbuzdulva belépne valami csalásba, és annak áldozata lenne. Mi pedig ezt korábban megtanultuk, hogy ez nem jó, és nem is kívánjuk senkinek – ezért maradunk a Bitcoinnál.

Ezért viszont nagyon szívesen elfogadjuk, ha a Lightning-csatornákon juttattok SAT-ot, hogy a műsor tovább éljen. Ha ez nektek értéket adott a múltban, vagy szívesen néznétek a jövőben, akkor mi szívesen fogadnánk – mert az elmondott okok miatt így jobban megy a szerkesztés. – Ja, mert ha a szerkesztésből vennénk vissza, az egy sokkal másabb minőség lenne. Ez is fölmerült köztünk az elmúlt hónapok, évek során, hogy ebből kéne visszább venni – és keresem is azokat a formákat, hogyan tudom egyre hatékonyabban csinálni a szerkesztést. De hogy lemorzsoljak belőle, az nagyon nagy minőségvesztés lenne, mert bármennyire is vesszük, még mindig amatőrök vagyunk. Vágatlanul leadni a beszélgetéseinket szerintem sokszor élvezhetetlen lenne – nem azért, mert hülyeségeket mondunk, és azt kell kivágni, hanem mert mondjuk őzünk, megtorpanunk valahol, vagy valamelyikünk furcsa hangot ad ki beszéd közben. – A vendégeink között is előfordul ez. Szerintem tök fontos, hogy kivágjuk, hogy legyen kedve a hallgatóknak, nézőknek végigmenni egy adáson. Fontos, hogy jó minőségű mikrofonba dumáljunk, és hogy amit mondunk, az ne legyen tele töltelékkel. Bocsi, mondd!

– Szerintem meg az a fontos – ugye most ez egy vendég nélküli műsor volt –, hogy a Bitcoin az nem te meg én vagyunk Magyarországon. Amikor elindult ez, akkor úgy gondoltuk, hogy csináljuk, mert fel vagyunk buzdulva; legalábbis én így voltam. De én szeretném, ha sokkal aktívabb lenne a közösség, és többen jönnének. Tudom, ez így alakult ki, de nem azért, mert mi itt szeretünk beszélgetni a kamera előtt, hanem mert más nem volt, aki ezt csinálja. Tudom, a piacgazdaság ilyen: ha valamire nincs igény, az elhal. De a Bitcoinra kell, hogy legyen igény – mert sokszor nem volt igény a történelem során sok mindenre, aztán reményt adott az embereknek, és utána hatalmas igény lett rá. Úgy gondolom, hogy ennek a legelején vagyunk, és nem is fogjuk feladni. Csak sokkal jobb lenne, ha sokkal több szempontból meg tudnánk nézni, hogy mi ez a Bitcoin dolog – ahhoz pedig kéne egy kis aktivitás.

– És ezt jó, hogy mondod: nem csak anyagilag, hanem úgy is, hogy több visszatérő beszélgetőpartnerünk legyen, több új, nyitott ember. Ezt nehéz letapogatni, mert virtuálisan kommunikálunk egymással. Nagyrészt a Telegram-csoporton keresztül azt vettem észre, hogy az tök jól működik, ha valakit személyesen fölkérünk, hogy van-e kedve a podcastba jönni – akkor viszonylag nagy százalékban mondanak előbb-utóbb igent a bitcoinerek. De ha csak betesszük a Telegram-csoportba... mondjuk a legutóbbi próbálkozásunk tegnap este volt. – Ez kicsit álmodozó volt, hogy hátha valaki jelentkezik a mai napig. De ez általánosan is volt már: akinek van kedve valamikor jönni egy adásba, arra nem nagyon volt jelentkező. Nem panaszkodni akarunk, csak tök jó lenne, ha többen lennénk, és többen bemutatkoznátok, bemutatnátok a cégeiteket, amik bitcoint elfogadnak vagy ezzel dolgoznak. Más tevékenységről is lehet beszélni, mert nagyon sok érdekes dolog van. – Tök jó bemutatkozási lehetőség arra, hogy megmutassuk: a Bitcoin igenis működik, igenis hiszünk benne, és azért élünk, hogy ez sikerüljön. Mert ha nem sikerül, akkor tök más irányt fog venni a világ, és azt nem szeretnénk. Ha minél jobban megismerjük egymás tevékenységét, minél szélesebb körben be tudunk mutatkozni egymásnak – akár a podcaston, akár a személyes meetupokon keresztül –, akkor több kapcsolódási pont tud lenni köztünk. És akkor ez a fajta körkörös gazdaság, amit szoktunk emlegetni, könnyebben, hamarabb meg tud valósulni: hogy egymás között áramoltatjuk a szatokat és az energiát. – Igen, küldöm.

Na, jól van! Legközelebb majd vendéggel jövünk, és sokkal érdekesebb műsort fogunk nektek tartani. Úgyhogy addig is kitartás, olvasgassátok a könyveket! – És ne szopogassatok cukrot beszéd közben! – Bocs, csak a torkom. – Jobbulást! – Köszi. Sziasztok! – Sziasztok!