R15 Hiába váltasz kormányt, a pénzt tovább nyomtatják
Az adás tartalmából
Átirat
– A pénz mindig is volt, az állam előtt is volt, csak máshogy nézett ki: nem volt rajta az elnök feje, mint az új 100 dolláros bankjegyen, ami lesz az USA-ban.
– Komolyan? Ezt a hírt nem is hallottam. Trumpnak lesz rajta a feje?
– Trump lesz rajta.
– Az biztos hülyeség.
– Lehet, hogy tényleg hülyeség – az ember nehezen igazodik már ki, hogy mi a valóság.
– Bár neked ki is lehet nézni a fickóból. Simán. Ő szereti magát.
– Szóval állam előtt is volt pénz már. És az 1600-as évekig, ha azt mondtad volna, hogy az egyháznak és az állami hatalomnak ketté kell válnia, és ketté is fog, lehet, hogy kinevettek volna. Én azt gondolom, hogy a pénz ugyanebbe a kategóriába tartozik: már az államok előtt is volt, csak most az államok nagyon okosan elkezdték a saját céljaikra használni, hogy előnyt kovácsoljanak belőle. És el fog jönni a pillanat, amikor ez is kettéválik – és az lesz talán egy valódi demokratikus berendezkedés, amikor az államnak már nincs ráhatása arra, hogy a pénz hogyan működik, mennyi van forgalomban, milyen minőségben, hanem a pénz mint olyan külön működik az államtól.
– Hát igen, ez elég ideális lenne. Sokan szoktunk ezen vitatkozni, hogy ennek a realitása milyen időtávban számolandó. Mert ugye most már itt van a Bitcoin, és tök sok mindent tud, nagyon beleillik a képbe – mintha erre lett volna kitalálva, hogy megmentse a világot. Csak hát az állam így tartja meg a hatalmi fölényt: ami neki nem annyira előnyös, azt nem erőlteti.
– Hát jó, csak tudod, ez olyan, mint a kis óvodás gyerek, aki még nem szobatiszta teljesen, nem szokott rá a vécére: attól, hogy bekulázott és csendben marad, mindenki érzi, hogy itt szar van a levesben. Attól, hogy nem beszélnek róla, mindenki érzi, hogy ez nem normális – hogy a pénz vásárlóereje ilyen szinten amortizálódik. Sokan azt mondják, hogy csak cseréljük le ezt a bekulázott királyt egy másikra, és akkor azt hiszik, megoldódik a probléma.
– A másik meg szobatiszta. (nevetés)
– Pelenkát cserélnek, de aztán a gyerek felnő, és a végén nem fog.
– Csak az a probléma, hogy itt adott esetben nem a gyereket cserélik ki a politikai pártok cseréjével, hanem a kakát. Érted? Attól függetlenül a kaka még ott van.
– Következő műsorunkban Kaka bácsit hívjuk meg, megkérdezzük őt is. (nevetés)
– Tavaly, vagy már tavalyelőtt a Műegyetemen volt egy előadássorozat a digitális jegybankpénz-fejlesztésekkel kapcsolatban. És akkor ott is elhangzott a Magyar Nemzeti Bankot képviselő hölgy szájából – ugye felmerült kérdésként a Bitcoin meg a kriptovaluták mint alternatíva –, és akkor ott felhívta rá a figyelmet, hogy ott nincs meg annak a pénznek az a képessége, ami a fiat valutának megvan: az önszaporító képessége. És hogy hát azon alapszik a gazdaságunknak a működése.
De aztán nem ment bele a részletekbe, meg nem volt lehetőség tovább kérdezgetni – hogy miért is olyan jó az, hogy szaporítjuk a pénzt. Mi lenne, ha ezt elveszítené a jegybank meg az állam? Hogy gyakorlatilag abszolút kontrollálni tudjon folyamatokat?
– Hát igen. És ez a válasz: elveszíteni a kontrollt. Tulajdonképpen ez az egyetlen.
Én tényleg nagyon sokat gondolkodom ezen – de semmi előnye nincs. Senkinek semmi előnye nem származik abból, hogy az állam bocsátja ki a pénzt. Kivéve az államnak.
– Meg annak a rengeteg embernek, aki abból él.
– Akik abból élnek, hogy az állam megmondja, hogy mit csinálj – „és én azért adom neked ezt az egész jó fizetést, meg mit tudom én, milyen kis juttatásokat. Ingyen járhatsz orvoshoz."
– Most már nem is annyira ingyen.
– De még járhatsz. És ha kiakadsz azon, hogy nem jut elég pénz az egészségügyre meg az oktatásügyre, akkor meg válaszd le a kormányt – ahhoz nekünk semmi közünk.
– Igen, majd négy év múlva megkérdezünk.
– Akkor meg szavazhatsz a kékre, vagy mit tudom én. De minden ugyanígy lesz.
– És szerintem amíg sok embernek nem esik le az, hogy majdhogynem – idézőjelben – mindegy, hogy melyik párt hoz meg döntéseket… Például ilyen dolgok láthatóan nem változnak, ráadásul világszerte. Tehát ez nem is egy hungarikum, hogy nincs pénz az oktatásügyre meg az egészségügyre – hanem itthonról is mutogatunk, hogy „á, Angliában még szarabb a helyzet". De állítólag az USA-ban is nagyon gáz, mert teljesen privatizálták az egészségügyet, és baromi sok pénzbe kerül.
Ezen miért nem gondolkodik el legalább az értelmiségnek egy jó része, hogy itt valami nagyon nem stimmel ebben a rendszerben – ha pont arra nincs pénz, amire az összes embernek alapvetően szüksége van? Mondhatnánk azt, hogy alanyi jogon kéne, hogy járjon egy emberhez méltó egészségügy, meg az oktatásügy, ami az ifjú nemzedéknek a fejlődését szolgálja.
És közben meg totálisan látszik, hogy vérzik ez a két terület – attól, hogy nem jól bánnak vele. Nem is feltétlenül csak a pénzügyi finanszírozásnak a hiánya, hanem ez a totális megmondós, kontrollált működése az egésznek. De hát valószínű, ez összefügg azzal, hogy onnan jön az a kevéske pénz is, ahonnan aztán megmondják, hogy mit csináljatok azért a pénzért, amit kaptok.
– Nekem néha van olyan érzésem – nem tudom, ti hogy vagytok ezzel –, hogy kicsit úgy néz ki a világ, mintha ez a rendszer recsegne, ropogna.
– Tudjátok, ez olyan, mint – ezt a példát szoktam mondani –, hogy a sarokba szorított veszett állat harap még utoljára egy óriásit.
Lehet, hogy ez csak én gondolom így, de lehet ennek egy ilyen analógiája is. Nyilván időben nem tudjuk – ez még lehet, hogy évek, évtizedek. De azért itt elég sok repedezés van, és szerintem ezek egyre jobban jönnek a felszínre, és előbb-utóbb eljutnak majd a tömegekhez is: hogy „hoppá, öt évvel ezelőtt még ennyit ért a pénzed, most meg már a felét se éri". Ami már most is történik egyébként.
Tehát ehhez nem is kell nagyon messzire nézni a jövőben. Szokták mondani: amikor saját bőrünkön érezzük, akkor tudatosul bennünk, hogy mennyire fáj, és hogy valami nem oké.
Itt az a nagy kérdés valóban, hogy eljutunk-e odáig, hogy ez a fajta rendszer az, ami nem jó – vagy megint megragadunk azon a szinten, hogy „ez a párt meg az a párt", és majd jön a következő, az már máshogy csinálja. És ennek adunk egy bizalmat.
– Hát ugye erre iparágak vannak rátelepedve: hogy nehogy a dobozon kívül kezdj el gondolkodni. Tehát a terelések művészete – az összes disztrakció, az összes médium meg filmgyártás –, ha bármit megnézel, akkor az úgy van megcsinálva, hogy nehogy kigyere ebből a dobozból. Mert rájössz, hogy ez csak egy rossz társasjáték, és az élet meg tökre ezen kívül történik.
Ugyanúgy, mint a Monopoly-doboz: amikor vége a játéknak, és jól megutáltad a családtagjaidat, akkor igazából visszapakolsz, és majd legközelebb újrajátszod.
Egyébként, Árpi, arra térnék ki, amit mondtál – hogy miért nem gondolkodik ezen az értelmiség. Én úgy gondolom, hogy gondolkodik – csak az értelmiség nem az a definiált értelmiség, amire eddig illett a definíció. Szerintem az értelmiség igenis az, aki gondolkodik ezen.
– Igen. És keresi a megoldást.
– Így van. És föl is ismeri, hogy mi okozza. Mert őszintén megmondja, hogy „ja, figyelj, amúgy tök hülyék voltunk eddig. Nem kellett volna veszekednünk a pártok miatt, meg nem kellett volna veszekednünk azért, mert – mit tudom én – neked ilyen színű volt a fogad, vagy akármi, amilyen eltérés volt." Mert mi így ki vagyunk játszva egymás ellen – és amíg mi egymás ellen ki vagyunk játszva, addig jól röhögnek rajtunk a pénznyomtatók. Mert addig az ő rendszerük megy, ők meg köszönik szépen, jól vannak, szürcsölik a koktélt, nem aggódnak a jövőn – mert nem kell nekik aggódni, mert nem lesz olyan számla, amit nem tudnak kiegyenlíteni.
És az értelmiség szerintem most pont az, aki ezen gondolkodik. Most nem akarom itt fényezni a bitcoinereket, de a bitcoinerek gondolkodnak ezen.
– Abszolút.
– És van is rá megoldásuk – megoldásunk, mondhatjuk már így, persze, hiszen azért ez nem titok.
És ez a legnagyobb döntés. Én ezt látom a legnagyobbnak: amikor az ember tényleg beleáll, és elmegy a legvégére ennek a jelenlegi világnak, és tényleg analitikusan azt mondja, hogy jó, persze, van egy csomó tünet, meg tök gáz minden – de nem az a kérdés, hogy mit látok, hanem hogy miért látom ezeket a tüneteket. Mi okozza ezeket a tüneteket – erre kell rájönni.
És amikor több száz ember egybehangzóan azt mondja, hogy „ja, figyeljetek, megtaláltuk" – hogy az egyetlen egy rohadt kis komponensre vezethető vissza: mégpedig arra, hogy a hatalommal pénzt gyártanak. Ez nem fér bele a képletbe. Itt van elrontva.
Nyilvánvalóan az emberek nagy többsége igényli a vezetést, mert így lettünk nevelve. Tehát erre szolgál az iskolarendszer: hogy kis kollaboráns emberkéket hozzon létre, és akkor ebbe a rendszerbe bele lehessen illeszteni őket.
– Tényleg úgy kell táncolni, ahogy a tanító fütyül.
– Csengőre megérkezni, meg ilyenek.
– Lehet, hogy velünk is megpróbálták ezt.
– Biztos. Most nem bántani akarom, mert nyilván a szorgalom, az mérhető az iskolarendszerben is…
– Meg azért valamit mi is végigvittünk.
– Nem gonosz dolog ez, csak szerintem ez ilyen rendszeréltetésre van kituningolva. Arra vannak kihegyezve a kis optimumpontok.
– Hogy jó munkaerő legyél.
– Igen. És amikor ez a jó munkaerő elkezd gondolkodni – mert éppen a szabadnapján van egy kicsi energiája, egy óra gondolkodásra –, és eljut valameddig, ami felkapcsol egy lámpát benne, vagy egy gondolatot, amit tudja folytatni, és nem öli ki egy disztrakció, egy aktuális dolog a héten, amiről beszélni kell – akkor így gondolkodva el tud jutni erre. És ettől válik szerintem értelmiséggé: hogy gondolatfolyamatokat tud véghezvinni a saját fejében, tud következtetni. És nem az a következtetés, amit eddig hallott, hanem az, amit a józan eszével levon.
Legalábbis én erre jutottam: hogy a fiat az a bűnös dolog, amitől azt mondjuk, hogy a pénz rossz. De nem a pénz a rossz – ez a komponens a rossz. Mert a pénz lehet jó. És a Bitcoin a jó pénz.
– Igen. Mert visszahozza ezeket a dolgokat, és apránként szépen visszailleszti a felelősséget meg a pozitív elemeket az életünkbe.
– Tehát mintha ilyen országvezetők most tanulnák meg, hogy hogy is működik a pénz. Azt, amit a Bitcoinból bárki megtanul azonnal – az az első lecke. Hogy mitől van a pénznek értéke, meg hol van a pénznek értéke.
Ez azt is mutatja, hogy elég nehéz leváltani a dollárt. Mert két kereskedő fél között egy olyan pénz, amit az egyik korlátlan mennyiségben tud nyomtatni – az elég hülyén hangzik a másik részére; ha van egy kis esze, akkor azt nem fogadja el. Tehát olyan pénzt kellene használni, amit senki nem tud nyomtatni. De hát jelenleg olyan pénzt használ a világ, amit Amerika tud nyomtatni – és ebből származnak talán a világnak a nagy problémái.
És ez még Amerikának se annyira jó, mert ugye ez okozza a hatalmas kereskedelmi deficitet, és az amerikai iparnak a leépülését.
De hát érdekes időket élünk most. Ez még nem azt jelenti, hogy a dollárnak a világpénz-szerepe komolyan megrendült volna – az amerikai államkötvények kamatai se szálltak el különösebben emiatt. Csak érdekes fejlemények.
És hát tudjuk, hogy van egy olyan fajta pénz, amit egyik ország sem tud nyomtatni – de ezt még kevesen ismerték föl. És még túl kicsi a piaci kapitalizációja ahhoz, hogy egy nagyobb olajüzlet ne borítaná meg nagyon a vásárlóerejét.
De hát szépen lassan növekszik. És hogyha tovább tud növekedni a Bitcoin teljes piaci kapitalizációja, akkor egyre inkább alkalmas lesz arra, hogy minél nagyobb kereskedelmi ügyleteket ebben számoljanak el.
Új támogatónk a BudaBit! 🔥 Még mélyebbre ásnál a szabadságtechnológiákban? Csatlakozz a BudaBit cypherpunk fejlesztői közösséghez online és offline havi meetupok keretében! Részletek a budabit.club oldalon.
További támogatóink Miskolctapolca és Hajdúszoboszló bitcoint elfogadó és bitcoint tartalékoló négycsillagos wellness szállodái, a Hotel Aurora és a Hotel Atlantis.
Bitcoin tanácsadásról és mentorálásról a bitcoinmentor.hu oldalon olvashattok, ahol a Bitcoin blog cikkei is megtalálhatók. A Firefish 🔥🐟 pedig azt üzeni, hogy ne adjátok el a bitcoinotokat!
– Az állam majd eldönti, hogy mi az etikus és mi nem. Bennem ezeket a gondolatokat ébreszti: hogyha van központi bank, akkor az dönti el, hogy mi a jó és mi a rossz.
– Mi az etikus, mi az etikátlan. Ugye etikátlan lesz például megtakarítani, mert azt mondják: miért akarsz te megtakarítani? Miért akarsz különb lenni a másik embernél? Miért akarsz nagyobb vagyont? És ez már megint egy ilyen egyenlőségmező felé tereli a világot, aminek a kialakítása általában mindig egy bukott rendszert eredményez.
A szocialista berendezkedés mindig azt mondja, hogy próbáljunk meg egyenlők lenni, és akkor mindenki örül: neked is van egy szobád, nekem is van egy szobám, pont akkora, mert egyenlők vagyunk. Ez a világon nem működik – akárhányszor be akarták vezetni, mindig odajutott, hogy nem sikerült, és szó szerint felkopott az álla azoknak az ottani lakosoknak, akik ennek az eszmének az áldozatai lettek.
– Az áldozataivá váltak.
– Igen. Mert nem lettek a haszonélvezői.
– A hatalom közelében meg mindig azok az egyének tömörülnek oda, akik rohadtul visszaélnek ezzel. Mert az ember ilyen, korrupt – és te is az lennél, meg én is. Én lennék valószínűleg a legkorruptabb ember a pénz közelében (nevetés), ha én lennék a pénzügyminiszter vagy egy jegybankelnök. Persze lennének jó gondolataim, de az ember ilyen. Azért kell kivonni az embert a pénzből.
– Mi, te is a haverjaidnak osztogatnál többet?
– Hát persze. (nevetés)
– Ezt el tudom képzelni.
– Ez egy jelenség. Aki nem azt mondja, hogy így lenne, az szerintem vagy annyira ámítja magát, hogy már régen ebben a hazugságspirálban él – és annak nem szabad semmit elhinni amúgy sem –, aki meg bevallja, az legalább őszinte. Az ember gyarló, azért nem szabad rábízni a pénzt.
– Szerencsére nem mindig ebben az üzemmódban vagyunk, nem mindnyájan.
– Ja, abszolút.
– De a hajlam tényleg ott van, és azzal jó tisztában lenni. Meg a hatalom megrészegít. Amikor valaki olyan helyzetbe kerül, hogy a hatalommal még több hatalmat tud szerezni, akkor általában ezt az utat fogja választani. Ezt mondják: aki ismeri a történelmet, az ezeket látja; aki meg nem, az bízik az államban. Mert olyan jó, ha gondolkodnak helyettünk.
Nem akarok nagyon radikális lenni ebben. Tök jók ezek az új gondolatok, hogy ilyet lehet csinálni, hogy majd lesz etikus a pénz. Van már etikus pénz, és az viszont pont arra épül, hogy nincs benne bizalom – emiatt lesz etikus, emiatt építi fel az etikus gondolatot, meg a value-t, az értéket. Olyan közös nevezőre hozza a világot, amiben mindenki megállapodik, hogy ez jó – és nem úgy, hogy tárgyalgatunk róla, hanem az emberi értékrend mentén tud szerveződni a Bitcoin. Az pont ilyen.
– Ha sikerülne megoldani, hogy ne összpontosuljon olyan sok hatalom egy kézben, akkor tudna igazán beindulni ezeken a helyeken is.
– És ha úgy nézzük, a Bitcoin ebben is tud segíteni, mert pont ezt akarja: szétválasztani a hatalmat a döntéshozóktól, hogy ne legyen a politikusok kezében annyi hatalom, hogy ők határozzák meg, kihez milyen pénzek csordogálnak.
Főleg azért jó, mert nem úgy oldja meg, hogy a hatalom körforgása egy hatalom-pénz körforgás: a pénzből veszek hatalmat, a hatalomból eljutok oda, hogy pénzt tudjak nyomtatni. Ezt a ciklust zárja ki a Bitcoin, mert az energiát nem tudod bekamuzni: nem tudod azt mondani, hogy van, mert ha nincs, akkor nem tudsz bányászni.
– Ha házat akarsz építeni, először az alapokkal kell kezdened; ha azt átugrod, nem tudsz stabil házat építeni.
Ezt a problémát úgy szemléltetném: képzeljük el, hogy az ember megszületik, és azt látja kiskorától, hogy itt mindenki gumiszalaggal futkároz, és a gumiszalaggal mér. Annyit mérnek, amennyit szeretnének, mert azt a gumiszalagot kibővítik – azért gumiszalag, mert nem fix. És ebbe a világba megszületik az ember, és mire eljut oda, hogy 18 éves lesz, felnőtté válik, akkor már ő is ugyanezt csinálja: gumiszalaggal mér.
Ez annyira szürreális, hogy nem tudom kifejezni, mennyire. Nekem ez annyira világos – de az emberek nagy többsége ebben él, és ezt csinálja. Sőt, a bitcoinerek is. Hozzátenném azt a gondolatot is, hogy nemcsak bármilyen dolgot mérnek ezzel a gumiszalaggal, hanem van egy fix mérőeszköz, ami időben és térben nem változik – és még azt is azzal mérik.
Nem tudom, mennyire volt érthető ez az allegória, de az történik, hogy itt a gumiszalag a fiat pénz. És az a fix mérőeszköz a Bitcoin. Ha megállunk egy pillanatra, azt látjuk, hogy minden nap ezt az információt nézzük és tartjuk fontosnak: hogy a gumiszalaggal mérve a Bitcoin éppen mennyi. És azt mondjuk, hogy ha több, akkor az jó, ha kevesebb, akkor az nem jó. De a gumiszalaggal annyit mérsz, amennyit akarsz. Ez szó szerint is érvényes: mivel a fiatból limit nélküli mennyiség van, rövid távon a Bitcoinnak a gumiszalagban – vagyis fiatban – mért árát úgy tudják alakítani, ahogy akarják.
A Bitcoin az egyedüli megbízható mérőeszköz, és csak ebben szabadna mérnünk. A következő dolog, amitől ez talán még komplikálódik – de ezt is szajkózom elég régóta…
– Nem baj, ismételjünk, nem mindenki kapcsolódott be az elején.
– Az, hogy az ár és az érték nem ugyanaz. Amit mi mindig látunk a tőzsdén, az az ára. Az a Bitcoinnak az ára. Viszont a kérdés az, hogy mi az értéke. Az értéket meg nem tudjuk mással mérni, csak azzal, ami erre megfelelő. És az egyedüli dolog, ami erre megfelelő, az a Bitcoin, mert az a fix. Na most akkor megkérdezzük – a macska kergeti a saját farkát –, hogy mennyi a Bitcoinnak az értéke?
– Sokan vallják ezt az első közgazdasági konstans nézetet, mert tulajdonképpen ez az. Eddig mindent relatív viszonnyal fejeztünk ki, és most végre van valami, ami abszolút viszonyítási pont lehetne. És ennek zajlik a beárazása, amit price discoverynek, árfelfedezésnek szoktak nevezni.
– Igen, de ez a price discovery érdekes szó. Ezen morfondíroztam a múltkor: price discovery – not really. Szerintem nekünk nem a price-ot kell discoveryznünk, mert az árat látod. Mindig az ár-érték delta a lényeg, a különbség az ár és az érték között. És nem az árat kell hasonlítani két árhoz két különböző időben, mert az csak játszadozás. Nekem az árat és az értéket kell hasonlítanom. Oké, előbb azt mondtuk, hogy a Bitcoin az egyedüli dolog, amivel értéket lehet mérni – ezért a Bitcoin értéke saját maga. De ez nem hasznos információ számunkra.
– Sokan szoktak ez ellen lázadni, hogy mekkora vicc kifejezés, hogy egy bitcoin egyenlő egy bitcoinnal.
– Rendkívül sok embernek rezonál az, amit a Bitcoin tud adni, és nem csak az árfolyam. Azt szeretném ezzel mondani: én úgy gondolom, hogy az orange-pill, ha azt jelenti, hogy valaki odamegy hozzád, és megkérdezi: „Feri, mi a Bitcoin? Mondd már el" – és én elmondom neki, azzal jót teszek vele. De ha odaállok egy random ember mellé a buszon, és azt mondom neki: „figyelj, szerintem neked bitcoint kéne venned", azzal nem biztos, hogy jót teszek. És nem biztos, hogy ez a módja. A Bitcoinban is szokták mondani, hogy…
– Nem szerencsés vagy…
– …hanem ez egy természetes kiválasztódás volt, hogy te olcsón tudtál bitcoint venni. Én ebben abszolút hiszek. Én is hallottam 2012-2014 körül a Bitcoinról – elhessegettem, ez van. 17-ben hallottam újra; a legolcsóbb ár, amin venni tudtam, 3-4 ezer dollár volt a Covid idején.
– Egy néhány pillanatra.
– Az egy jó kis akció volt.
– Igen. De volt, aki ezer dolláron vette, volt, aki 200 dolláron is vette, aztán szembejött vele, és elvesztette. Tehát ez egy természetes kiválasztódás; ebben nem kell igazságot keresni, egyszerűen el kell fogadni, hogy így működik az élet, a természet.
– Igen. A megőrzése a lényeg, a hosszútávúsága, meg az, hogy nem magadnak gyűjtöd, hanem az unokáidnak. Mert sokszor bele lehet esni abba a csapdába, hogy amikor megy fölfelé, akkor már vizionálod, hogy…
– „Baszki, de jó lesz mindjárt."
– …és akkor elhamarkodott döntéseket lehet hozni, mindennel kapcsolatban. Úgyhogy ez is amellett szól, hogy kell a pofon néha, hogy az ember tudja: nem ő alakítja ezt, hanem egy tök fix szabályrendszer.
– Azt látom, hogy eléggé stagnál, illetve nem növekszik olyan módon a bitcoinerek száma a konferenciákon sem, mint ahogy azt pár évvel ezelőtt feltételeztem. Nekem úgy tűnik, hogy vannak most már kialakult, standard, bizonyos időközönként ismétlődő konferenciák. Megvan, hogy mikor melyik konferencia van, és nagyjából mindig ugyanazok a speakerek, ugyanazok az emberek váltakoznak, ugyanezeket a dolgokat mondják – viszont a tömeg száma nem növekszik.
És nekem ezzel az a gondom – erről is beszélgettünk egy picit az adás előtt –, hogy nekem nem az a kívánságom, nem azt szeretném, hogy a nagyok vagy a pénzügyileg erősek fölözzék le a bitcoint, és sajátítsák ki idővel. Hanem azt szeretném, hogy ennek az egésznek az etosza valósuljon meg: hogy a kisember számára a Bitcoin a megoldás. Csak viszont nem ebbe az irányba megy jelenleg. Tényleg abba az irányba megy, hogy az egyszerű ember alszik. Mert újra mondom: úgy érzem, hogy bitcoinerként nincs meg a megfelelő magyarázatunk, a megfelelő lépéssorozatunk, amivel el tudnánk magyarázni az egyszerű embereknek, hogy figyelj, ez neked pont a legnagyobb problémádra, a gazdasági problémádra a megoldás. Ez nem az, hogy veszel bele egy keveset, és eljátszadozol vele, mint amikor megteszed a Fradit egyesre, és akkor nyertél, és azt mondod, hogy oké, szuper. Mert az emberek így nézik.
– Hát ez a nehéz munka benne, és ez vár ránk, akik úgy érezzük, hogy értjük. Bizony rá kell világítani az embereknek ezekre a dolgokra, hogy itt a megoldás – és mindenkinek személyre szabottan elmagyarázni, hogy ez miért jó.
– Megmondom őszintén, felhagytam már ezzel a nagy orange pill elkötelezettségemmel. Korábban sokkal keményebben nyomtam. Most egyáltalán nem. Nem akarok tolakodni az emberek felé, van nekik elég bajuk. Én inkább azt mondom: járjál példával. Csináld úgy az életed, hogy a többiek lássák, hogy az működik. És ha kíváncsiak rá, akkor mondd el, hogy te hogyan csinálod.
Szerintem ez működik. Igazad van, hogy nincsen robbanásszerű növekedés, mint az elején volt. Ennek biztos megvannak a szociológiai és kognitív gátjai, vagy egyszerűen az embereket más foglalkoztatja. De én úgy látom, hogy azért igenis jönnek fel tehetséges új arcok, fiatalok, idősek vegyesen, akik megértik. És tényleg nem azért értik meg később, mert buták, hanem egyszerűen nem voltak kitéve ennek a problémának, vagy nem volt idejük, hogy ezt egyszer egyben lássák. Mindenkinek máskor jön el ez az idő.
Emiatt ez egy organikus növekedés – és az organikus növekedést lehet ellensúlyozni egy jól szervezett organikus növekedésgátlással, akár a médiával vagy egyéb dolgokkal. Akinek nem érdeke a Bitcoin, az szemmel láthatóan a régi, jól beágyazott bankrendszer, meg ahogy az az egész működik. Még ha azt is mondjuk, hogy nekik is érdekük – tökre nem érdekük, mert köszönik szépen, sokkal jobban elvannak egy általuk teljes mértékben kontrollált dologgal, a fiat pénzzel, mint a Bitcoinnal, ami egy transzparens cucc. Nem érdekli a bankrendszert a Bitcoin, ezért is támadja, és ezért az összes fronton támadni fogja minden lehetséges, elképzelhető módon.
Nekünk meg mi marad? Az, hogy ismered Józsi bácsit, meg Terike nénit, meg a különböző családtagokat – és igenis az ő síkjukon, az ő problémájukon vezeted be. Ezt tudom javasolni: nem erőlködve, nem erőltetve, mert nem kell ennek ilyen szaga lenni. Csak hogy lássák, hogy van alternatíva. Ezért is van ez a podcast, hogy itt is hintjük az igét.
– Ezt akartam mondani, amikor mondtad, hogy abbahagytad az orange pillezést: hogy igazából annak a fajtáját hagytad abba – amit én is –, hogy a közvetlen ismerőseidnek nyomatod a púdert. Hanem megbeszéljük itt a neten, aztán azt hallgatja meg, aki akarja. Nem nyomulunk rá senkire – de azért nem hagytuk abba az orange pillezést, csak annak csináljuk, aki nyitott rá, és lehet, hogy nem is ismer minket.
– És mégis így tudunk segíteni rajta.
– Minden jót nektek. Sziasztok!
