E110 Miért nem jut el a tömeg a Bitcoinig?

Nem tudom, figyeltétek-e mostanában az ECB-nek, az Európai Központi Banknak a közleményeit, illetve a digitális euró bevezetése körül hangoztatott funkciókat és képességeket — hogy miért is csinálják. Mostanában sokat hallani arról, hogy Európának, az európai embereknek milyen sok megtakarítása van, és milyen jó lenne, ha ez nem csak amolyan pangó pénzként állna ott, hanem az Európai Központi Bank közvetlenül elérné, és ezeket a pénzeket fel tudnák használni az Európai Bizottság ötleteinek a finanszírozására. Ebbe az európai indítványba, ebbe a digitális euró agyrémbe pedig benne van — sőt, azt hiszem, talán 2027. január 1-jétől benne is lesz —, hogy limitálva van a megtakarítás: 3500 eurónál több nem lehet egy számlán.

Sziasztok, üdvözlünk titeket! Ez itt a HUSZONEGY Bitcoin Podcast legújabb epizódja: Lorryval, Árpival és velem. Szia, Lorry! – Sziasztok! – Jó újra látni a köreinkben! Lorryt már láthattátok, korábban is volt nálunk, és beszámolt mindenféle tök jó dologról. Most arra gondoltunk, hogy megint kicsit feszegetnénk ezt az etikus pénz kérdést — bár erről már volt műsorunk, de megpróbálnánk kicsit más szögből nézni. Az volt a fejemben, hogy mi lenne, ha arra vennénk az irányt: Lorry, voltál egy előadássorozaton, arról mondhatnál pár szót. Plusz bevennénk azt is, hogyan jut el az ember odáig, hogy megkérdőjelezze a pénz etikusságát. És ha rátalál arra, hogy a mostani nem az, akkor milyen utak állnak előtte — mi az, amin mi jártunk, amíg eljutottunk ide, erre az útra, amit most jónak gondolunk — mindazok ellenére, ami a világban történik a gyerekünkkel. Mészárolják.

Álljunk meg egy fontos közlemény erejéig!

Forráshiánnyal küzdünk, és veszélybe került a podcast működése. Ha értékeled az edukatív tartalmainkat, kérünk, támogass minket, hogy folytathassuk ezt a munkát! A támogatás lehet alkalomszerű, rendszeres, vagy akár szponzori együttműködés is. A részleteket a HUSZONEGY honlapjának támogatás oldalán találod: huszonegy.world/tamogatas — a leírásban és a képernyőn is megtalálod.

Köszönünk szépen minden eddigi és további támogatást. 🧡

– Hát ha már a gyereket említed: honnan is indult ez az egész? Nem titok, hogy Árpival a gyerekeink Waldorf-suliba járnak, és annak van egy szemlélete a gyereknevelésre és az emberré válásra vonatkozóan. Ez az előadássorozat is kötődik a Waldorf-pedagógiához: ennek a szellemében tartotta Takáts Péter. Három részből állt, és a gazdaságról meg a pénzről szólt az antropozófia szemszögéből — ami a Waldorf-oktatásnak az alapja. Az első rész a gazdaságot mutatta be, pontosabban azt a modellt, ahogyan ő jónak látja; azt az ideát, amit az antropozófus követ. Én egyébként nem vagyok az, csak keresgélem, ízlelgetem. A második rész a pénzről szólt, a harmadik pedig a tünetekről: hogy mi a probléma alapvetően, mi az, ami félrement. Ez igazából egy diagnózis arról, hogy mi van most. És szerintem telitalálat ez a diagnózis. A kérdés viszont az, hogy az az idea, ami az antropozófusok előtt lebeg, mennyire alkalmazható, mennyire tudná leváltani az aktuális felállást. – És honnan indult az egész? – Egy őskép lebeg ott alapként. Ez az őskép, ha jól emlékszem, úgy szól, hogy van a természet, van egy szellemiség, és a kettő között az ember, aki a munkája révén átalakítja a természetet azért, hogy javakat és szolgáltatásokat állítson elő, és kielégítse a szükségleteit.

Aztán jött egy történelmi felidézés, hogy hogyan indult a pénz sztorija. Nagyjából onnan, hogy volt az arany, és az töltötte be a pénz szerepét — ez mindeddig nagyjából jól is működött. Az 1600-as évek környékén jöttek a bankok. Ott egy svéd példát hoztak fel, de szerintem nem svéd, hanem inkább olasz, Itália környéki sztoriról van szó: amikor a bankok képbe jöttek, elkezdtek bankjegyeket kibocsátani, cserébe pedig őrizgették az aranyat. Aztán egy nagy ugrás történt az 1900-as évek környékére, ahol elindult a mocskolódás — ahol visszaéltek az emberek bizalmával. Az első világháború, a világgazdasági válság... És megemlítettük a Nixon-shockot is, amikor megtörtént az a kinyilatkoztatás, hogy akkor most leválunk az aranyról. Persze már előtte is voltak visszaélések: az emberek bizalmával visszaélve nyomtatták azt a bankjegyet, ami mögött már nem volt aranyfedezet. Ez pedig nem volt tartható — röviden ennyi. – És így jutunk el oda, hogy ez a mostani pénzrendszer nem annyira etikus. – Abszolút, igen. – És miért nem etikus? – Biztos az uzsora miatt is.

– Itt a pénz funkciójára tért ki az előadó. Négy funkciót nevezett meg. Érdekes módon mi hármat szoktunk kiemelni, de ő négyet emelt ki, és ebből kettőt jónak talált, kettőt meg nem kívánatosnak. A két jó a csereeszköz-funkció és az értékmérő funkció. A másik kettőt felhalmozási funkciónak, illetve spekulatív eszköznek nevezte. És ezen akadtunk fenn többen is: ezt a felhalmozási funkciót mi nem feltétlenül gondolnánk ördögtől valónak, ha úgy nézzük, hogy az megtakarítás. Szerintem a megtakarítás, az előretekintés, a felkészülés a nehéz helyzetre — az kívánatos dolog. – A spekulatív funkció pedig... azt nem is tudom, az nagyon komplex. Hogy miért gondoljuk, hogy az a pénz spekulációs eszköz? Mindenre rá lehet húzni, hogy spekulatív eszköz. Valaki felhalmozhat mit tudom én kőolajat, és arra gyúr; vagy kaját. – Így van. – Régen a magtárakat is ezért hozták létre: hogy télen legyen mit enni. A megtakarítás, a felhalmozás szerintem egy emberi alaptulajdonság. A bogarak is felhalmoznak, készülnek a télre. – A jégkorszakban a kis állat is felhalmozott. Ez beleillik az ősképbe: felkészülünk az ínséges időszakra. – Persze. Csak a diagnózisban benne van az, amit látunk: hogy azok, akiknek sok pénzük van — mondjuk az 1%, akiknek a világ vagyonának több mint a fele, vagy 90%-a a kezükben összpontosul —, azoknak sosem elég. Gyakorlatilag csak halmoz, halmoz, halmoz, és nem lehet azt mondani, hogy azért, hogy holnapután tudjon belőle venni valamit, hanem látszólag értelem nélkül. Inkább a hatalmi pozíció megerősítése, egyre inkább a bebetonozása lehet a cél. És valószínűleg ezért akad le ezen: hogy na, ezt kell totálisan megállítani. És hogyan állítsuk meg? Úgy, hogy a pénznek ne legyen ez a funkciója. Ebben gondolják a megoldást. Szerintem itt van benne a logikai bukfenc. – És sokszor visszajött az, hogy gondolkodásmódot kell — kellene — változtatni, egyéni és társadalmi szinten is. Ha ebből indulunk ki, akkor nem az eszköz minősége a kérdés, mert ha gondolkodásmódot változtatunk, akkor lehet, hogy még a bitcoinra sincs szükség: akkor megbízhatunk akár a fiat pénzben is, az is működhetne, ha nem élnének vissza vele az emberek. – Igen. Viszont a Bitcoin védelmet nyújt azzal szemben, ha lesznek olyan játékosok, akik nem hajlandók gondolkodásmódot változtatni. Ilyen időt élünk, amikor ezt is figyelembe kell vennünk. Az utópia az, hogy mindenki a játékszabályok szerint fog játszani. Ez utópia, nem ez a valóság — és ha a valósághoz akarunk kapcsolódni, akkor a megfelelő eszközt kell használnunk. Tehát változtassunk a gondolkodásmódunkon, de azért ne hagyjuk, hogy azok, akik nem így tesznek, és visszaélnek ezzel, élősködjenek rajtunk. – Na igen.

– És amikor a felhalmozást említetted, eszembe jutott még egy motívum — és vannak benne igazságmagvak. Ő úgy mondta, hogy a felhalmozás egy daganatot jelenthet. Volt egy ilyen metafora, hogy a központi bank a szív, ami pumpálja a pénzt, úgy, mint a vért a szervezetbe. És ha valahol összpontosul ez a vér, elkezd felgyűlni, akkor egy pangó helyzet alakul ki, ami daganatos — csúnyább esetben rákos — állapotot idéz elő. Ez fennáll, de nagyon fontos a kontextus. És eszembe jutott: most láttam egy nagyon érdekes riportot egy nővel, Schmied Andinak hívják. Ő azt csinálta, hogy építészként inkognitóban ellátogatott mindenféle luxusingatlanba, mintha egy befektető, gazdag ember feleségeként érdeklődne, hogy megvegye ezeket, vagy befektessen ezekbe a — idézőjelben — csodaszép ingatlanokba. New Yorkban vannak ilyenek. Rengeteg fotót készített, kielemezte őket, és ez egy az egyben egy rákos daganat: vannak ezek a vagyonos figurák, akik tényleg tudták összpontosítani a vagyonokat, a fiat rendszer tulajdonságait meglovagolva vagyonokra tettek szert, és azt a vagyont valahol tárolni akarják. Ezt egyébként Michael Saylor is folyamatosan mondogatja: New Yorkban már nem tudsz horizontálisan terjeszkedni, tehát elkezdesz vertikálisan — és akkor vannak ezek a felhőkarcolók. Ezekbe nézett körül a csaj, és ilyen beteg a helyzet. Ezek egyrészt erőforrást vonnak el az építőipartól, másrészt egy olyan vagyontároló eszközt hoznak létre, amiben — tehát nem is lakják ezeket az ingatlanokat. Sőt, az a kívánatos, hogy ne lakják, mert ha már lakták, akkor lelakottként nehezebben értékesíthető, csökken az értéke. Na, ez Péter megállapítása: hogy ez egy daganatos állapot. Ez 100%. Viszont az, hogy itt vannak a teljesen jó szándékú polgárok, akik be akarnának egy kicsit tárazni, feltölteni a saját kis akkujukat, és valahogy meggátolni, hogy kifolyjon a kis gazdasági energiájuk az akkuból — és erre egy megfelelő technológiát, a pénzt használni —, az teljesen más. És eszembe jutott egy másik videó is, egy másik analógia. Mondtam, hogy az érrendszer, a központi szív pumpálja a vért, eljuttatja a szervezetbe, a sejtekbe, mindenhová, ahol szükség van rá — ez egy centralizált modell. Nekem viszont sokkal jobban tetszett egy másik, egy decentralizált modell, amikor az erdő mélyén egy gombahálózathoz hasonlította a pénzrendszert az, aki ezzel foglalkozott — már nem tudom, ki volt. Ott szintén az történik, hogy eljut a tápanyag a növényekhez, oda és annyi, amennyire éppen szükség van. És ez egy teljesen decentralizált felállás. Szerintem ez jobb: ha már keresünk ilyen analógiákat, akkor ez jobban illeszkedik ahhoz az ideához, ami nem csak 100%-ig korrekt játékosokat feltételez, hanem a valóságos helyzetet — ahol vannak, hogy is mondjam, ellenfelek, vagy nem is feltétlen ellenfelek, hanem akiktől meg kell védeni magunkat. – A diagnózis felállításában ő is eljut odáig, hogy szételemzi a jelenlegi pénzrendszert, és megtalálja, hogy az ingatlannak van ez a pénzügyi prémiuma, amiről most beszéltél — hogy gyakorlatilag ott van jelen a spekuláció a legjobban. – Igen, mert az emberek... ezt ő nem emelte ki, ő inkább a pénzre akarta ráhúzni, de azt kell észrevenni, hogy az emberek természetében benne van — most tök mindegy, hogy jó vagy nem jó játékos —, hogy betárolni. És ha a pénz ezt nem teszi lehetővé, márpedig a jelen ezt nem teszi lehetővé, akkor keress másik eszközt. Az ingatlan pont egy ilyen eszköz. – Ja. – Most láthatjuk, hogy ez okoz is problémákat: a friss pályakezdők nem nagyon tudnak labdába rúgni az ingatlanpiacon, saját lakást venni. – De hogy mennyire nem fogja tudni ezt a pénzt megtenni a továbbiakban sem! Most nem tudom, figyeltétek-e mostanában az ECB közleményeit a digitális euróról — ahogy a műsor elején is mondtam: talán 2027. január 1-jétől benne lehet, hogy 3500 eurónál több nem lehet egy számlán. Ilyen indítványok vannak. – Hm. Azért, mert onnantól... ezek folyószámlára vonatkozó megkötések. Olyankor azt megtakarítássá kell majd avanzsálni azt a számlát, és ott sem lehet akármennyi, hanem bizonyos papírokban — ilyen tokenizált izékbe kívánják terelni, hogy az emberek oda csatornázzák. Tehát tök jó, hogy most diagnózist állítunk fel, de a jövőben ezt szabályozni is fogják, hogy ne is lehessen. A diagnózist teljesen be is betonozzák, hogy a pénznek ne legyen ez a szerepe. – Ugye amit mondasz — a felhalmozás, meg az, hogy legyen inflált a pénz, mert az mennyire motiváló, nem? Tök motiváló, ha 2-3%-ot évente elrohad a munkád. Tudod, a kisfiam szokta csinálni ezt a — nem becsületkasszás, de — kertészkedést, és árulgatja a kis zöldségeket. Mennyire motiválná például őt, ha minden hónapban elinflálnánk 2-3%-ot a kis zsebpénzéből? – Várjál, most ez havi 2-3% vagy éves 2-3%? – Ja, most rosszul mondtam. Nyilván ezt ki lehet hegyezni, hogy mennyi a jó, mennyi az elég, mi a motiváló. Mert sokszor van ellenérv arra, hogy a Bitcoin azért nem jó, mert nem inflációs pénz — pedig pont az a jó benne, hogy nem inflációs, mert kiszámítható. Ezzel szemben az euró mennyire jó, mert ott az ott ülő ember meg tudja mondani, hogy mikor jó az infláció, hány százalékon, és melyiknél lesz motiválva az európai ember arra, hogy dolgozzon — hogy mennyi pénzét rohasszuk el évente. Na mindegy. Szóval érdekesek ezek a diagnózisok. Mindig ugyanoda lyukadunk ki.

Ha olyan Bitcoinos alkalmazást keresel, amiben egyszerűen tudsz bitcoint venni úgy, hogy a privát kulcsokat te kezeled, nézd meg a Relai-t!

A Relai 🇨🇭 egy svájci app, MiCA-engedéllyel, és kimondottan a hosszú távú megtakarítóknak tervezték. Bármikor vehetsz bitcoint azonnal, és beállíthatsz heti vagy havi automatikus vásárlást is. Ráadásul havi egy automatikus vásárlás 100 euróig teljesen díjmentes. Regisztrációnál add meg a HUSZONEGY kódot, így 10%-kal csökken a vásárlási díjad, és a podcast működését is támogatod ezzel.

Részletes leírás: bitcoinmentor.hu/relai

– Engem igazából az érdekelne: volt ez az előadássorozat, és amikor mondtad, hogy ott egy csomó ember — nem az, hogy felhördül, de azért észrevételezte, hogy nem feltétlenül kell egyetérteni azzal, hogy egy centrális erő mozgassa a pénzpiacot, illetve hogy ne az döntse el, mikor pang egy pénz, hanem legyen ez az emberek szabad választása. Ennek volt jele, ezt ott lehetett érezni az előadáson? – Igen, mindenképp. Eszembe jut egy gyógymasszőr, aki érzi, hogy ez így nincs rendben, és már tudja, hogy nyugdíj nem lesz — kvázi mára él. Megtakarítás igazából nincs, és nem látja a megoldásokat. Ez az előadáson tényleg nagyon szép volt. De azt is tudni kell, hogy az antropozófusok nem években, nem évtizedekben, hanem évszázadokban gondolkodnak. Tehát ez az idea is... – Pont, mint a bitcoineré. – Igen, csak a bitcoinereknél az a különbség, hogy ott van egy kézzelfogható, működő megoldás, az antropozófiában jelenleg nincs. A részletek nagyon fontosak, és azokba nem tudunk belemenni, mert nincs kézzelfogható, csak ideák vannak. – Meg elvileg vannak valami kis helyi pénzek kis közösségekben, amik állítólag működnek ez alapján a modell alapján — de ez nagyon piciben van. – Meg az is engedélyes pénz: a helyi pénz is olyan, hogy addig működik, amíg megtűri az állam. – Igen. Az egészet én úgy látom, hogy van egy csomó ember, aki rájön, hogy valami bűzlik, és amikor rájön, hogy valami bűzlik, akkor elkezdi keresni a kiutat. Legalábbis velem ez volt. – Igen. – Aztán ha túl korán jössz rá — mondjuk a Bitcoin előtt jössz rá erre —, akkor azt mondod, hogy figyelj, én addig nem kínlódok itt a világgal, amíg a pénz kérdése nincs megoldva. És akkor kicsit elengedtem... Az ember hajlandó elengedni, beletörődik, de aztán ez mindig előjön, mert a kín mindig előjön az ember életében: vannak jobb meg nehezebb időszakok, és amikor többet kell dolgozni — mostanában meg mindig az van, hogy egyre többet és többet. Szóval egyre többen ébrednek fel arra, hogy valami nem jó. A diagnózist többféle csoport is fel tudja állítani, és van közös nevezője: mindig az, hogy igen, a jelenlegi pénzügyi rendszer nem jó, kizsákmányoló. Viszont engem az érdekelne, hogy hogyan jut el az ember oda, hogy elkezdje aktívan keresni a megoldást — mert akkor jutsz el a bitcoinhoz, ha aktívan keresni kezded. – Kell egy ilyen felismerés. – Igen, de akik itt voltak, szerintem már ezen a ponton átbillentek, hogy keressük a megoldást. – Volt egy másik megszólaló, aki a 2008-as válságot hozta fel, és valami olyasmi volt a kicsengés, hogy számon kérte magától: akkor miért nem kérdezett, miért nem keresgélt, hanem nagyjából elfogadta azt, ami utána lett — a rakás pénznyomtatást. – És szerintem a covidnál ez hatványozottan. – Hát meg még lesz is rakás pénznyomtatás előttünk. – Ők keresik, keresik — és jaj, most miért nem találják meg a bitcoint? Az itt a nagy kérdés: mi különbözteti meg őket tőlünk? – Szerintem egy kicsit elhangzott, talán pont a gyógymasszőr hölgy szájából: hogy ő rengeteget dolgozik, aztán a családjával is tölt időt, aztán valamicskét a hobbijával — és mikor foglalkozna azzal, hogy megismerje az alternatívákat, amik megoldást jelenthetnének? Tök jó, hogy ezt ott kimondta, mert tényleg eszméletlen energia- és időigényes dolog utánanézni annak, hogy mi lehet a megoldás, és hogy az tényleg alkalmas-e rá. Mi se 1-2 órát keresgéltünk ebbe az irányba, mire közös nevezőre jutottunk. – Igen. És ezt nem segíti, ha csak egy kis időablakot nézünk — például azt, hogy pár hónapja hol volt a bitcoin ára, és most hol van. Ha valaki csak ezt nézi, akkor gyorsan kapja a fejét. – Igen. – Jaj, zuhan!

– Pont ez a lényeg ebben. Sokszor volt már szó a pszichológiai hadviselésről. Most tök jó: itt a világbajnokság, és biztos mindenki rácuppan erre a világméretű disztrakcióra, ahol egy csomó üzenetet fogunk hallani. – Melyik világbajnokság ez? – Tényleg, ezt se tudom. – Ez a foci. Azt szerintem nagyon sok ember nézi. Én például gyerekkoromban néztem, mostanában már nem. Ez ilyen fordítottan arányos valakinek a felébredési szintjével. Nyilván sportszeretetből lehet nézni, mert ezek jó minőségű meccsek... A disztrakciók meg a pszichológia: ha megnézel egy focimeccset, mondjuk a döntőt, azt sokan nézik. Hol száll el egy ilyen meccs? Mindig fejben száll el, és nem tud felállni a csapat. A tömegpszichológia meg az ilyen vesztesként feltüntetés sokkal destruktívabb, mint valójában a helyzet. Bitcoin-hívőként mondhatnám azt, hogy manipulált az ár — de nem ezt mondom. Simán lehet, hogy ha sokszor kihozod a bitcoint vesztesként, és ez folyik a csapból is, akkor el tudod tántorítani azt a tömeget — azokat a masszőr hölgyeket meg fogorvosokat meg bánom is én kiket —, akik éppen abban az időszakában vannak a felismerésnek, hogy erre néznének mint a megoldásukra. Mert ők még nem tudnak elvonatkoztatni attól, hogy árfolyam meg valódi érték, mert ezt nem tanította meg nekik addig a Bitcoin. Ezért tök fontos, hogy ne úgy hozzuk be — mint ahogy nem is hozzuk —, hogy „vegyél, mert holnap megveheted a kacsalábon forgó palotádat", hanem hosszú távon tanulgasd, hogy mit old meg, mit húz ki, hogy kiiktatja a middlemant. Ugye az volt a lényege a white papernek, rohadtul egyszerűen leírva, hogy ne legyen közbülső ember ebben a cserében. Mert mi a pénz, mire használjuk? A legtökéletesebb csereeszköz a világon, egy olyan áru, amire mindent el tudsz cserélni. Annyit akartam ezzel összegezni, hogy vagyunk Bitcoin-hívők, akik úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk a felvilágosodottak. Lehet, hogy igazunk van, lehet, hogy nem — ez majd kiderül 100 év múlva, ha lesz még rá történelmi feljegyzés. Ha nem írják fel a Grokok meg Claude-ok, hogy nem is így volt, hanem mindig is Ethereum-fanok voltunk. Szóval igazából megpróbáljuk megmagyarázni, hogy miért esik az árfolyam, és miért nem érti meg a többi ember azt a nézőpontot, amit mi képviselünk — holott az egyik magyarázatunk csak annyi, hogy manipulálják, hogy ők ne értsék meg. De lehet, hogy igazából az embereknek nincs is rá szükségük. Ezen annyit szoktam gondolkodni: ha körülnézel a világban, az a 95% baszottul kényelmesen elvan a Netflixével meg minden szarjával, inkább nyel kettőt, aztán elmegy duzzogva aludni — vagy még az se. Nem az, hogy a világ pénzügyi rendszerét megreformálja. Hát hol van ő ahhoz? Különben is meg van neki magyarázva, hogy ha nem tudsz megváltoztatni valamit, akkor engedd el, ugye? – Igen. – Mi meg azt mondjuk, hogy a legkisebb pillangó is, ha megrebbenti a szárnyát, akkor majd Tokióban esik az eső — ugye a pillangóeffektus, satöbbi. A Bitcoin nem adja fel. És nem azért nem adja fel, mert bitcoin, hanem azért lett bitcoin, mert ilyen ember — és ezért jut el a bitcoinhoz. Szerintem tömegek soha nem fognak eljutni a Bitcoinhoz. És ezt látjuk is, hiszen gyakorlatilag a pénztőke játékszerévé válik. Attól függetlenül persze lehet, hogy a többségi érmebirtoklás még mindig magánszemélyek kezében van, de nem erre megyünk, a trend nem ez. Nyilván ilyen áron nem is tudsz felhalmozni — se a 60 000-en, se a 40 000-en, se a 120 000-en nem tudtál bitcoint felhalmozni. – Hát morzsákat. – Stacking sats. És ez a lényege: megtakarítasz. Csak valószínűleg narratívát kell váltani. Nem tudom, jó-e, ha befordulunk és technológiát prédikálunk, vagy ha azt mondjuk, hogy vegyük fel a kesztyűt, és nézzük meg, hogyan lehet ezt megértetni az emberekkel, akik amúgy meg se akarják érteni. Abban a podcastban — ahol a micélium-hasonlat volt — szó volt arról is, hogy mennyire különböznek személyiségben azok, akik elkezdtek bitcoinnal foglalkozni, és akik nem. Akik elkezdtek, azok rendszerszinten gondolkodnak, vagy kockázatot is hajlandók bevállalni. Akik nem, azok szeretik a stabilitást, nem szeretnek kockáztatni, és ebből fakadóan később fogadják el az új technológiát — vagy nem is érdekli őket: jól van, ami van, az működik, jó az úgy. – Szerintem az elsődleges, hogy az ilyen jellegű beszélgetések ne csak — bár szerintem ez már megvalósul — egymás között legyenek, hanem a kétféle emberfajta között. – Igen, szerintem ez kicsit olyan, mint amikor azt szokták emlegetni, hogy fontos a képességünk, hogy out of the box tudjunk gondolkodni — hogy kívül tudjunk helyezkedni azon a rendszeren, amiben éppen működünk. Ezt több vonatkozásában lehet nézni az életnek, de a pénzügyi rendszerre is rá kell tudni így tekinteni: hogy az ember ne azt gondolja feltétlenül, hogy ez adott, ezen nem lehet változtatni, vagy hogy nekem nincs rá hatásom. A másik álláspont meg az, hogy de igenis — és bármilyen kicsi is vagyok, biztos számít, hogy én mit gondolok arról, hogy milyen igazságtalan ez a pénzrendszer, és hogy meg kell változtatni; keresem a megoldást, rátalálok partnerekre, összefogunk, és ebből remélhetőleg sikerül valami kiutat csinálni anélkül, hogy megvárnánk, hogy a központi vezetők — akik, ugye, mindannyian tudjuk, hogy korruptak — majd egyszer csak megváltoztatják. De hát miért változtatnák meg? – Ühüm. Alulról szerveződő dologról van itt szó, amire szükség van. Ezt is megfogalmazta Takáts Péter: hogy alulról szerveződő dolognak kell lennie. Mondjuk érdekes, hogy folyamatosan olyan ideákat fogalmazunk meg, amik egy másik ideával szöges ellentétben állnak — szöges ellentétben azzal a központi bank-elmélettel, amit szintén megfogalmazott Takáts Péter. – Igen. – Hát ő is keresi az utat. És egyébként tök szép volt szerintem az előadás vége felé — annak apropóján, hogy Lorry, te föltettél valami kérdést az osztrák közgazdaságtannal kapcsolatban. Az előadás vége felé Takáts Péter elmondta, hogy ő ezt az antropozófiai modellt ismeri, ebben gondolkodik, hogy ez lehet a megoldás, de látja — és hallja tőlünk is a kérdéseink kapcsán —, hogy vannak hasonló vagy tök más, de alternatív próbálkozások arra, hogy megváltoztassuk a pénzrendszert, vagy hogy egy alternatívát erősítsünk, segítsünk továbbfejleszteni. Csak hát neki ezen van a fókusza, ő ebben hisz, a szíve azt súgja, hogy ezzel foglalkozzon — de teljesen rendben van, és erre biztat mindenkit: hogy nézzen körül a világban, milyen kezdeményezések, milyen alternatívák vannak, hallgasson a szívére, figyelje meg, melyikhez vonzódik, és azzal foglalkozzon. Szerintem ez gyönyörű szép zárszava volt az előadásának, amit aztán meg is jegyeztem neki a zárókörben, amikor mindenki hozzáfűzhetett valamit, hogy milyen gondolatokkal megy haza. Nekem ez tetszett a legjobban az egészben, mert az előző két előadáson én is viszonylag kritikusan hallgattam a megoldási javaslat részét. Bár rengeteg szép dolog van benne, nem tartom életképesnek a jelenlegi világhelyzetben. Aztán ki tudja, lehet, hogy több 100 vagy 1000 év múlva eljutunk odáig — de pontosan, ahogy Lorry megfogalmazta korábban: ha eljutunk odáig, hogy megbízunk egy olyan központi bankban, amelyikről azt gondoljuk, hogy etikusan fogja csinálni a dolgokat, és mi sem élünk vissza a helyzettel, akkor majdnem mindegy, milyen pénzt használunk — mert akkor az emberiség eljutott egy olyan szintre, hogy nem játsszuk ki a kiskapukat. De hát hol vagyunk még ettől, öcsém? – Ja, ugyanaz a zsákutca, amibe már sokszor belement az emberiség.

Böngésszétek a HUSZONEGY folyamatosan fejlődő honlapját a huszonegy.world címen! Olvassátok a Bitcoin blog cikkeit a bitcoinmentor.hu honlapon, és szintén itt találtok információt Bitcoin tanácsadási, mentorálási szolgáltatásunkról.

Támogatóink Miskolctapolca és Hajdúszoboszló bitcoint elfogadó és bitcoint tartalékoló négycsillagos wellness szállodái, a Hotel Aurora és a Hotel Atlantis.

És a Firefish 🔥🐟 üzeni, hogy ne adjátok el a bitcoinotokat!

– Mondok még egy ellentmondást, amit valahogy majd fel kell oldani — mert a Bitcoinnál is van. Szerintem a Bitcoin elterjedésében kulcsfontosságú, hogy ténylegesen csereeszközként is használjuk. Viszont ez most, ezzel a nagyon ingadozó árfolyammal nem tud megvalósulni. Erre mit lehet válaszolni? – Hát tudod, majd megvalósul. Szerintem nagyon korán van még az emberiség ahhoz, hogy ez csereeszköz legyen, mert még lehet használni sokféle pénzt. És amikor majd nem lehet — mert lesz ilyen, nem is olyan távoli jövőben, hogy az engedélyezett húsmennyiségedet nem tudod megvásárolni például a közértben... – Biztos, hogy lesz ilyen. A tücsökevő klub meg a tücsök-lobbi ezt nyomja. – Nekem ez vesszőparipám. Nem drukkolok a fájdalomnak, de ezek mentén kezd majd el gondolkodni az ember, hogy „figyelj, nekem elegem van ebből. Tegnap sáska volt, ma tücsök, holnapra meg elő van írva valami tök más. Mi lenne, ha megnéznénk, mit tudunk megvenni valaki mástól?" Tudom, addigra már farmok se lesznek Európában... De nem akarok a doom porn utcába belemenni. – Ne is, mert még a végén elképzeljük, hogy a robotok tartják fenn a rendet. – Hát ja. Na, ez utópia, hogy jöhetne már ilyen... – Vagy disztópia, nem? – Ja, bocsánat, disztópia, igen. Mindig keverem, olyan messze van egymástól. És a másik ilyen ellentmondás a UBI-val függ össze. Ez is egy visszatérő motívum volt, hogy ez jó lenne. – Magyarul ez az alapjövedelem, ugye? – Igen, alapjövedelem. Hogy mindenki a társadalomban kap éppen annyi mennyiségű pénzt, amitől nem hal éhen, egyik napról a másikra megjön, és akkor ki tud ettől teljesíteni. Ezt én régen kritikus szemmel néztem. De most — főleg azt nézve, amit a robotokkal mondtál — vakarom a fejemet, hogy simán lehet olyan felállás, hogy egyszerűen nem lesz... Amit ma megcsinál Jóska, arra holnap már nem lesz szükség. És akkor mi lesz vele? – Bizony, bizony. – A végén már mindenki alufóliasapkás lesz. Örülök neki, mert akkor legalább lesz rám szükség újra. Ugye, hogy nincs olyan messze ez a UBI? Tök nincs messze, és nem is lehet másképp megoldani. Az állam nem tudja másképp megoldani, mert nem tudja megakadályozni a technológiát — azt, hogy az AI elterjedjen, és szükségtelenné váljon egy csomó ember munkája. Pusztán gazdasági érdekből, mert a cégeknek gazdasági érdeke lesz hatékonyabban dolgozni, versenyképesek akarnak maradni egy riggelt játékkörnyezetben, mint a mostani gazdaság. Szóval szerintem a universal basic income elkerülhetetlen — és az is elkerülhetetlen, hogy ez digitális és szabályozott formában jusson be közénk, mert ha csak úgy bejutna, akkor hogy szabályoznád, hogy mire költjük el? Ársapkát tennél mindenre? Az abszolút káosz. Szóval ezek elkerülhetetlen dolgok. Teljesen naiv dolog azt gondolni, hogy ez nem így lesz. Ez az emberi civilizáció fejlettségi szintjének egyik hozadéka. A másik kérdés az, hogy lesz-e rá jogi keret, hogy a Bitcoin megmaradjon, vagy ellenezni fogja a jogi keret — mondván, hogy akkor támadod az államszerkezetet, ami ugye szintén már globális. Illetve ha azt mondja, hogy nem lehet jogszerűen, akkor a technológia lehetővé fogja tenni, hogy nem jogszerűen, de létezhessen vele párhuzamosan. Mert nézd meg, mi volt a korábbi rendszerekben, amikor ilyen szocialista dolgokat próbáltak megvalósítani: ment a háztáji, ment az otthontermesztés, meg a pult alól is. – Ja. – Tehát ez ugyanaz, ez egy emberi reakció mindenre: a felhalmozás reakciója. Gyakorlatilag egy túlélőreflex, hiszen mi gyűjtögetők voltunk, ha hinni lehet ennek a teóriának. De nem kell messze menni: nézz körül, miért van hűtőszekrényed. Nem azért, mert minden nap le akarsz menni, és valahonnan összeszedni három fenyődobozt, amit megsütsz. Szerintem ezek elkerülhetetlen dolgok. Sokszor elhangzik a Bitcoinban is, hogy korán vagyunk. Korán vagyunk, még korán — mert bár itt van már, de nagyon sokan nem látják, hogy ez tudna megoldást adni ezekre a dolgokra. Nyilvánvalóan nem tökéletes, de majd együtt felnő az emberiséggel. Senki nem mondta, hogy tökéletes. – Igen. És valószínűleg közeleg egy globális aha-élmény, ahol az emberek többsége egyszer csak megéli, hogy mi van. – Reméljük, hogy megélik. – És akkor kezdenek el gondolkodni a kiúton, amikor már szinte ellehetetlenítették. Az elég érdekes szitu lesz, de biztos mindenre lesz megoldás — csak valószínű, hogy a szenvedés meg a fájdalom indukálja majd, hogy akinek most még nincs ideje és energiája a megoldást keresni, annak legyen. – És tök durva, hogy igazából a politikusokat se lehet hibáztatni, mert ők is csak a megélhetésük miatt csinálják. Aki politikusnak adja a fejét, az azért csinálja, mert semmi másra nem jó. Nem vették fel mit tudom én ellenőrnek vagy valaminek, és kénytelen politizálni. Most nem akarom bántani őket, de ott azért sok kvalitás nem kell: be kell ígérni dolgokat, és akkor jó. Ugyanakkor meg rengeteg ilyen munka van. Nekem is rengeteg olyan ismerősöm, barátom van, aki olyan munkakörben dolgozik, amiről belátja, hogy igazából nincs rá szükség — de ezzel jól keres, és ezt csinálja. Ez borzasztó. Bemegy úgy dolgozni, hogy nem érdekli, de eleget fizetnek érte. – Nyolc órával később leteszi a lantot. Nem izgatja otthon, hogy mik a munkahelyi problémák, mert az ott van bent; ő megkapja érte a pénzét, és éli a kis komfortos életét, amíg ez a rendszer működik. – Erre is volt Takáts Péternek egy kitérése, egy folyamatosan visszatérő: ez ilyen materialista hozzáállás, ugye, hogy pénzért dolgozom, nem érdekel, mi a meló... – Meg hogy mi a célja annak a munkának. – Meg mi a célja, igen. – Kiket juttat milyen előnyhöz? Ja, én azzal nem foglalkozom. – És ő erre azt mondta — ez is egy érdekes —, hogy a munka mint árucikk, az téves. A munkának olyannak kellene lennie, hogy az természetes, és nem azért kapjuk a fizetést — nincs is fizetés, hanem ott van ez a UBI, tehát mindenki megkapja azt, amennyire szüksége van ahhoz, hogy éljen. Hogy afölött mi az, ami belefér, azt nem tudom, hogy lehet meghatározni — megint előjönnek az egymásnak feszülő dolgok, hogy mi alapján határozzuk meg, kinek mennyi... Most eszembe jut Argentariusnak a könyve, amit Tótik Robi fordított le. – Robi, igen. – Ez egy nagyon jó kis írás, és ott a pénzt sok szemszögből definiálja. Ami nekem tetszik: hogy ez egy olyan mechanizmus, ami alapján eloszt — ami alapján meg lehet határozni, kinek mennyi joga van a piacon jelen lévő árucikkekre és szolgáltatásokra. Tehát igazából a pénz megmutatja, hogy egy egyén vagy egy társulás mit hívhat le a társadalomtól. Ez egy fix mechanizmus, ezen keresztül történik az, hogy közösen eldöntsük, neked mennyi jár most, per pillanat. Akinek több van, több; akinek kevesebb, kevesebb. És ez az antropozófus vonal nagyon arra hajaz, hogy a pénz szintén nem árucikk — szemben az osztrák közgazdaságtannal, ahol ilyen commodity-jelleget is tulajdonítanak a pénznek —, hanem itt a közösség mondja meg a tutit. Ez egyébként a social credit score-nak, a társadalmi pontrendszernek a bevezető tárgyalása. Mert ha a társadalom mondja meg, hogy neked mennyi jár, akkor neked tetszelegned kell a társadalom felé. És akkor vissza az etikához, mert ugye az volt a fő gerincünk: ha a társadalom mondja meg, hogy te jó vagy-e az ő definíciója szerint, akkor úgy kell színészkedned az életedben, hogy megkapd a piros pontokat. Ez a társadalmi pontrendszer gyakorlatilag nem az erény által kivívott... Ez is egy materialista dolog, mint minden — hiszen anyagból élünk, anyagból vagyunk, anyagot kell ennünk. A szellem szép dolog, lehet rajta gondolkodni, de abból nem fogsz energiát előállítani. Tudom, hogy vannak fényevők meg bizonyítottan nem táplálkozó emberek is — ezekben lehet hinni, meg nem. Én mindig úgy közelítem meg, hogy a materializmusnak is kell, hogy legyen helye, mert táplálkoznunk kell. Csak amikor a materializmust pejoratív értelemben emlegetjük, akkor azt értjük alatta, hogy csak az anyag van. És az egy redukcionista gondolkodás. Bár nagyon sok ember le tudja így élni az életét... – Igen, nincs ezzel különösebb gond, csak akkor félrekerülnek olyan témák, hogy mit számít nekem, mi történik a másik emberrel — akár a szomszédomban, akár a Föld túloldalán —, merthogy nekem jó, és beszarom, hogy mi van a többiekkel; és hogy az, amit én csinálok, lehet, hogy hatással van az ő dolgaikra is. Na mindegy, ez már összefonódik egy másik fogalommal, ami szerintem szintén tök szép, amit egy korábbi előadásában hozott be Takáts Péter: hogy a materializmus együtt jár az opportunizmussal — hogy tényleg frankón leszarja az ember, mik a következmények, csak törtet előre, mert az egyéni céljai az egyedül fontos dolgok. Szerintem erős igényünk van lelkileg vagy akár szellemileg arra, hogy ezen túllépjünk, és ne csak az anyag számítson. Lorry, milyen záró gondolataid vannak? – Hogy itt mindenki alapvetően keresi a kiutat, a megoldást a maga módján — legalábbis akik eljöttek erre az előadásra. És ez egy jó dolog. – Ühüm. – És hogy mi nem toltuk túl ott a bitcoint. – Bocsánat, hogy közbeszólok: szerintem az is jó dolog. Én egy picit azért nem bírtam ki, hogy ne beszéljek róla, de visszafogtam magam. Úgy éreztem, nem jöhetek el onnan úgy, hogy egyetlen mondatot se mondok ezzel kapcsolatban. Egy ilyen kis csoportos beszélgetésbe beleengedtem, hogy szerintem jó alternatíva, és hogy én ezzel foglalkozom — aztán befogtam a csőrömet. – Én magasabbról igyekeztem ezt felhozni, az osztrák közgazdaságtant, és azt összehasonlítani ezzel a modellel, amit az előadó ajánlott, keresve a közös pontokat. Egy szimpatikus közös pont, amit mindenképp kiemelnék a végére: hogy az állam szerepét minimálisra csökkenteni. A működésünket ugye az antropozófia három nagy szférára bontja — gazdasági, jogi és szellemi —, és az államot csak a jogiban hagyná meg, ami arról szól, hogy megteremti a keretrendszert, lefekteti a szabályokat, és talán azok betartatása is benne van. De minden másban az állam ne szóljon bele: a gazdasági életbe ne, és a szellemi életbe se. A gazdasági szféra ott illeszkedik szerintem az osztrák közgazdaságtanhoz, hogy élni és élni hagyni — minimum ez. Az antropozófus még kimondja, hogy testvériség: hogyha látod, hogy valakinek nem megy, akkor nem fogod kinyírni, hanem asszociatív módon segítesz, szinergiákat keresel, egymással rezonálva, egymást segítve működni. A szellemi szférát meg tényleg szabadjára kell hagyni: mindenki mondja ki szabadon azt, amit gondol, anélkül, hogy mást megbántana — és ebbe az államnak tényleg nincs beleszólása. – Jó, ez is szubjektív, hogy mi a bántó és mi nem. – Hát akkor már nem tudsz szabadon fogalmazni, mert biztos lesz olyan, akit megbántasz. – Ja, ja. Na mindegy. – A lényeg, hogy az állam vegyen vissza. – Vegyél vissza, állam! – Köszönjük szépen. – Köszi, Lorry, hogy beszéltél erről így összefoglalólag. Tök jó, hogy tudjuk: vannak mások is, akiket foglalkoztat ez a diagnózis. – Én köszönöm. Mondjuk el azt, hogy jövő héten lesz egy meetup a 11. kerületben, illetve július 2-án a belvárosban, a SideQuest Barban. A részletek megtalálhatók egyrészt a HUSZONEGY honlapján a Meetup-csoportban vagy oldalon, illetve a HUSZONEGY Telegram-csoportban. – Ott leszek. – Köszi a figyelmet mindenkinek! Köszi, Lorry, hogy jöttél. És találkozunk újra. Sziasztok! – Sziasztok! Köszi. Csá.