R13 Miért várjuk, hogy fentről megmondják, mit tegyünk?

2026.08.14. l0rinc · Anti · Optout · Boka · Robi

Az adás tartalmából

00:00Ki mondja meg a farkasnak? (Intro)
01:35Ez a káosz valójában a rend
05:00Mindennek van következménye
06:27Tiltsák be a rollereket!
08:01Nem javíthatod meg belülről
10:45Az önzés mint erőforrás
11:48Szabály van, főnök nincs
15:18A legtöbb ember vezetőt akar
17:00Nincs, aki eldöntse, mi a tiszta
19:56Vidd a tankot a háborúba!

Átirat

– Ez nagyon érdekesen előtérbe hozta a szabadpiacnak a gondolatát. Annyira a centralizált piacokhoz vagyunk szokva, és ahhoz, hogy alig várjuk, hogy az Európai Unió megmentsen minket, és kötelezővé tegye az USB-C-t azért, hogy ne kelljen sok különböző töltőkábelünk legyen. És jaj de jó, megmentette az Unió, most már kötelező mindenhol az USB-C — és nem fogják azt fel, hogy az Unió, amit csinál, és nem csak az Unió, az államok is gyakran, annak az egyetlen feladata az, hogy ha rosszul viselkedsz, akkor megbüntetünk.

Tehát nincs innováció, nincs motiváció arra, hogy problémákat megoldjanak, nincs visszacsatolás azzal kapcsolatban, hogy az emberek mire vágynak. Nem, nem kell vágyjatok semmire, mert mi megmondjuk, mi lesz. És annyira ehhez vannak szokva az emberek, hogy nem tudják, milyen az evolúció, milyen az, amikor vannak farkasok és vannak nyulak, és nem mondja meg a farkasnak senki, hogy mikor mit szabad csináljon, és a nyulaknak se — hanem mindegyik a saját önérdekű viselkedéséből kialakít egy egyensúlyi állapotot, aminek nem volt közben egy centrális központi vezetője.

Nem osztotta be senki Google Calendarben, hogy melyik farkas éppen most hol legyen és mit csináljon, és nincs házirend, hogy hánytól hány óráig szabad enni, és ne csámcsogjanak túl hangosan. És az érdekesség, hogy sokaknak a Bitcoin az első olyan eszköz, ami betekintést nyújt abba, hogy milyen egy vezető nélküli platform.

A negatív oldaláról kezdenek beszélni: hogyan tudjuk még tisztábbá tenni? De a tisztaság egy vallásos fogalom, amit megpróbálnak belevegyíteni ebbe a szabadpiacba. A szabadpiacnak tükröznie kell sok különböző embernek a véleményét. Olyan, mint az erdő, ahol nincsen valaki, aki eldöntse, mi az, ami tiszta, és mi az, ami nem. Az erdőben, ha mész, fák vannak keresztbe dőlve, végigmész a mocsáron, ott hagyod a cipődet, a fejedre esik egy ág, és ez meg van rohadva. És nézed: „wow, hát ezt nem tudná valaki rendbe tenni?" — de ez a rend. Ez az, amiben a rengeteg különböző résztvevőnek mindenkinek a véleménye tükröződik, nem egy valakié. A kórház, ha bemész, na az egy valakinek a véleménye. Ott a baktériumoknak nincs mit keresniük, nekik nincs szavazati joguk; a fények és a többi, ez mind egy valakinek a döntése.

A szabadpiac nem szavaz. Nem az van, hogy megkérdünk mindenkit, legyen-e az Apple legújabb laptopjának touchbarja vagy sem — hanem az Apple kiad egy új terméket, és teljesen mindegy, mit mondanak az emberek; az számít, miért hajlandóak a pénzüket odaadni. Kiadnak termékeket, és azokat az ember vagy megveszi, vagy nem. A szabadpiacon kell engedni, hogy az emberek kísérletezzenek — mert az az egyetlen, ami elég motivációt ad arra, hogy valaki ne álljon le. Azzal, ha túl hamar úgy döntünk, hogy a Bitcoin pénz, és ne legyen rajta spam, túl sok olyasmit zárunk ki, amit jelenleg még nem láthatunk.

Az, hogy „tisztítsuk meg a Bitcoint", egy naiv, vallásos megközelítés. Ha az erdőből elkezded kivinni a kidőlt fákat, megölöd az erdőt. Ha azt gondolod, gusztustalan, hogy baktérium van a gyomrodban, és antibiotikumon élsz — kb. ilyen ez a gondolkozás. A tisztaságra nincs szükség a rendszer megmentéséhez. Meg kell nézni, mi történik a tankkal, ha bemegy a vízbe: ha bement oldalról a víz, akkor befixelik. De a Bitcoin már egy mém: sikeresen elértük, hogy a világ tudja, létezhet lentről felfelé építkező pénz. Ha bejön egy hiba, az kellemetlen, de nem ölheti meg a Bitcoint mint mémet. Nem kell úgy tekinteni rá, mint egy porcelánbabára, amit félteni kell. Ez egy tank, hagyni kell, hogy megzúzza a térdét.


– Tényleg van egy olyan dolog a világban, aminek van következménye. Mert az életben azért az lenne a normális, hogy van következmény, nem? Ha megnézed a szavannát: ha valaki nem széllel szembe legelészik, nem tudja megérezni a ragadozó dögszagát — és azt a gazellát könnyen elkapják. A természet meg az élet tele van következményekkel. És az, hogy mi ezt kiirtottuk, az vezetett erre az erodálódásra.


– Zavar, hogy mennyi baleset van a rollerekkel? Hát tiltsák be — valaki központilag tiltsa be, vagy adjanak rá támogatást. Ez mind a megszokott gondolkodásmód, hogy valamit ott fent döntsenek el.

És nagyon ritka az a gondolat, hogy én valamit elkezdek csinálni a szűk környezetemben, ami nekem és a szűk környezetemnek jó — aztán lesz belőle valami, ha mások is csatlakoznak. Ha a Bitcoin által csak egy kicsivel több ember gondolkodik kicsit jobban ebben az irányban, az már pozitív változás.

Ha valaki nagyon sokat gondolkodik azon, hogy meg lehet-e javítani egy rendszert belülről — egy olyat, ami úgy van kitalálva, hogy téged kizsákmányoljon —, a válasz az, hogy nem. Csak úgy tudod megjavítani, ha azt mondod: köszönöm, ezt a játékot nem kívánom játszani. És megnézed, milyen megoldásokat ad a technológia és a matematika. A Bitcoin ez a megoldás.

Mennyire tudunk önszerveződők lenni ebben a munkában: podcastokat csinálni, meetupokat szervezni, megértetni, hogy mi forog kockán. Egy ilyen rendszert belülről nem fogsz tudni megváltoztatni — csak úgy, ha szépen kiszállsz belőle. Optout, a te névválasztásod sem mutathatná meg jobban: a rendszerről akkor tudsz szavazni, ha kijössz belőle, és alternatívát építesz. És nem azt kell nézni, hogy a szám megy-e föl — mert a fiat világban a számot tudják manipulálni —, hanem hogy mi használjuk-e; hogy elengedjük-e azt a világot, ami mérgez, és átülünk egy olyanba, amit mi építünk fel: nem a kényelmünk, hanem a szabadságunk köré.


Álljunk meg egy fontos közlemény erejéig!

Forráshiány miatt veszélybe került a podcast működése. Ha értékeled az edukatív tartalmainkat, kérünk, támogass minket, hogy folytathassuk ezt a munkát! A támogatás lehet alkalomszerű, rendszeres vagy akár szponzori együttműködés is. A részleteket a HUSZONEGY honlapjának támogatás oldalán találod: huszonegy.world/tamogatas – a leírásban és a képernyőn is megtalálod.

Köszönünk szépen minden eddigi és további támogatást.


– Alapvetően létezik magántulajdon. A kapitalizmusnak az egyik legfantasztikusabb része, hogy meg tudja oldani azt, amit a vallások vagy a szocialista-kommunista oldal mond: milyen szép lenne, ha ki tudnánk ölni az emberből az önzést. Ezzel szemben a kapitalizmus azt mondja: legyen egy olyan csereeszköz, amivel az emberek el tudják cserélni a saját önzésük érdekében végzett munkát. Minél önzőbb valaki, annál többet kezd el foglalkozni azzal, mire vágynak mások — mivel tudja rávenni őket, hogy önszántukból megszabaduljanak a pénzüktől, amiért keményen megdolgoztak.


– Nagyon sokáig azt hittem, hogy aki anarchista, az igazából punk, és minden szabály ellen van. Ezt rosszul tudtam — mert aki anarchista, az csakis az ellen van, hogy bárki megmondja neki, mit csináljon. Tehát uralkodók nélkül; angolul egyszerűbb: no rulers, only rules. A szabályok kellenek, csak mindenki egyenlő, és senki ne mondja meg a másiknak, mit csináljon.

Az utolsó, ami ezt megpróbálta, az Indiában az Auroville. Világszinten a legmesszebb ment ebben: legyen egy hely, ahol így élünk. Már a saját pénzt is megpróbálták létrehozni, csak akkor még nem volt bitcoinjuk. Az amerikai hippi mozgalom után indult, a 70-es években, és mostanra elfáradt — pont azért, mert nem volt saját pénzük. De a főgond a magántulajdon volt: azt mondták, itt legyen minden közös. Ez a terület egy valakié volt, aki nagy szívvel elkezdte, de belefáradt; és 10-20 év elteltével, akik ott éltek, elkezdték a sajátjuknak érezni. „Ez a ház, ebben én lakok, 15 éve gondozom a kertet — ez most már az enyém." Elkezdtek összevitázni, és az Auroville nem működik.

A Liberstad és a Montelibero viszont onnan kezdi: magántulajdon. Mindenki megveszi és birtokolja a saját földjét, a saját házát — és mellé saját, tiszta pénzt.


– A piac mindig alulról szerveződik a legjobban, mindig akkor a leghatékonyabb. És soha nem működött — a kommunizmusban sem —, ha egy parlamentben vagy egy vezetői csoport, 100-200 ember eldöntötte, hogy az ország melyik területén mit kell fejleszteni. Az soha nem lesz olyan hatékony, mintha lokálisan, az igényeknek megfelelően fejlődik ki a kínálat és a piac.


– A legtöbb embernek szüksége van egy vezetőre, vezetettségre. És ha ez az egész eddig így állt föl és így működött — amit fiatrendszernek hívunk —, akkor ez van egyelőre. Közben viszont megjelent egy tisztább és egyenlőbb rendszer, amit a Bitcoin visz. És ha már csak ezt lehet csinálni, az már egy nagyon nagy dolog.

Ezt akartam még hozzátenni: sok Bitcoin-podcast arról beszél, hogy a fiat milyen szar és a Bitcoin milyen jó — és akkor ez megint ugyanaz a dualitás, hogy most Fradi meg Újpest. Ez nekem annyira nem esik jól. Valaki kérdezte, mi lenne, ha a Bitcoin eltűnne holnap: hogy akkor szinte semmi reménykeltő nem lenne a társadalmi, közgazdasági létezésben. Az, hogy van, az egy óriási dolog. Hadd használjuk egyre többen. Hogy ez most milyen mértékben terjed el — ezzel nem foglalkozom, nem stresszelek.


– Miért abszurd, hogy mások tranzakcióival vagyunk elfoglalva? Olyan ez, mint amikor Amerikában a tizenhármas számot szerencsétlennek tartják, vagy Kínában a négyest, mert úgy hangzik, mint a halál. Bárkinek joga van úgy dönteni, hogy az ő rendszámában ne legyen 666 — de ezt rákényszeríteni mindenkire, ez ellen ellenkezem.

A Bitcoinban fontos, hogy véletlen tartalmat lehessen tárolni — ilyenek a hashek és a publikus kulcsok. Ha szabályt hozunk arra, mit tárolhat, lecsökkentjük a privát kulcsok lehetőségeit. Ez egy feature, nem bug: az előnye a rendszernek, hogy bármilyen byte-sorozatot tud tárolni. Az megfelelhet egy képnek is, de ez nem a mi problémánk — mellőzhetjük, mint a négyest a telefonszámban. Nincs olyan, hogy spam, nincsenek képek a Bitcoinon. Az a te döntésed, hogy azt a byte-sorozatot hogyan értelmezed. Én tranzakcióként értelmezem, és könnyebb az életem.

Eleinte én is reméltem, hogy lehet kevesebb spam — mert azzal foglalkozom, hogy gyorsabban lehessen szinkronizálni egy node-ot, és ha sok a spam, ez lassul. De ha valódi monetáris tranzakció lenne, akkor is ugyanannyit lassulna; rájöttem, hogy ez ugyanaz a tartalom. Sőt, amit spamnek hívnak, azt egyszerűbb validálni, egyszerűen átugrod. Rájöttem: egyszerűbb azzal foglalkozni, hogy az a szabadság, amit nekem megenged a rendszer, az abból fakad, hogy másoknak is engedek szabadságot.

Mit szeretnél hallani szívesebben? Azt, hogy mindenki csináljon, amit akar — mert a Bitcoinnak a legnagyobb előnye a cenzúrázhatatlanság. Egész addig, amíg nincs rajta mit cenzúrázni, könnyű azt mondani: ja persze, én teljesen egyetértek ezzel. De ahhoz, hogy leteszteljük, ahogy valamelyik másik epizódban is mondtam, egy tankot nem elméletben tesztelsz, hanem kiviszed a háborúba — és nem attól félsz, hogy megkarcolod-e, hanem elkezded konkrétan karcolni.


Új támogatónk a BudaBit! 🔥 Még mélyebbre ásnál a szabadságtechnológiákban? Csatlakozz a BudaBit cypherpunk fejlesztői közösséghez online és offline havi meetupok keretében! Részletek a budabit.club oldalon.

További támogatóink Miskolctapolca és Hajdúszoboszló bitcoint elfogadó és bitcoint tartalékoló négycsillagos wellness szállodái, a Hotel Aurora és a Hotel Atlantis.

Bitcoin tanácsadásról és mentorálásról a bitcoinmentor.hu oldalon olvashattok, ahol a Bitcoin blog cikkei is megtalálhatók. A Firefish 🔥🐟 pedig azt üzeni, hogy ne adjátok el a bitcoinotokat!

– Köszi a figyelmet, fiúk, lányok. Egy hét múlva találkozunk. Sziasztok!