E108 Recseg a GitHub — épül a magyar Nostr-alternatíva

Az emberek úgy vannak ezzel, hogyha meghallják, hogy Bitcoin, akkor két dolog lehet. Az egyik reakció: hogy te bányászol, vagy mit csinálsz ezzel? A másik pedig az, hogy ez túl bonyolult, nekem fogalmam sincs, miről beszélsz — és kábé leintik. Ezeket a ködöket el kell oszlatni, és látni azt, hogy egy csomó ember itt nem csak kockulni tud, hanem együtt összejönni, fizetni bitcoinnal a pizzáért, és csak úgy jól érezni magát egy családos programon. Így az ember fraktálokban lát ilyenkor: a platformban létezést úgy képzeljétek el, mint egy demokráciában létezést. Pontosan addig, amíg elhisszük azt, hogy azok az emberek a demokráciában azt csinálják, amire felhatalmaztuk őket, és védik a közösséget, és kurátorokként növelik a bizalmat. Aztán ha egy kicsit is megdől, akkor minden borul. És most jelenleg ez történik a GitHubbal is — sokan elvesztik a bizalmukat.

Sziasztok, ez itt a HUSZONEGY Bitcoin Podcast, a 108. epizód. Ismét Five-val és Árpival meg velem. Szia, Five, üdv újra itt! – Ciao, helló! – Mi újság mostanában veletek? Hogy telt a Pizza Day? Ugye klasszikus kérdés május végén, Bitcoinos körökben. – Igen, ez már a második Pizza Day, amit rendeztem. Tavaly dupla Pizza Day volt, ha emlékszik valaki. Tavaly ugye megrendeztük itt is a XI. kerületben, meg a Dunakanyarban is volt egy szépen. – Egészen nagy megmozdulás, ami az ottani brancsnak köszönhető. – És hát tavaly ott volt a Bitcoinért pizzasütés, és ezt a remek programot áthoztuk most ide a XI. kerületbe. És ugyanazok a srácok megsütötték a rengeteg pizzát nekünk előző hét pénteken. Nagyon jól sikerült, nagyon profik voltak, már tapasztaltak. A pizza kiváló volt, én is ettem. – Hozzá kell tenni: hiába sok húst eszünk, a pizza kivétel, úgy tűnik. Egész nap a húsevésről papolunk bitcoinerekként, aztán a végén csak ráülünk a pizzákra is. – Na de nem a margheritát ettem, gondolom — nem vegetáriánus pizza volt. Én lehet, hogy vagy öt pizzát ettem meg.

Családos esemény volt, így volt meghirdetve alapból. Sokan jöttek, de nem tudtuk előre annyira nagyon, mennyien fognak, mert én nem voltam vehemens, hogy regisztráljon mindenki előre. A bitcoinos körökben talán ez nem is olyan nagy szokás, úgyhogy azt mondtam, hogy legyen 50 pizza, aztán aki kapja, marja, végül maradt vagy 20-25. – Elég optimista becslés volt, de hazavittük, megettük, minden jól sikerült ezzel kapcsolatban. Jó volt a hangulat, tábortűz is volt, lehetett sütögetni, úgyhogy ez szerintem jövőre is meg lesz rendezve, ha minden jól megy.

Volt egy-két olyan ember is, akiket úgy hívtam ide, hogy semmi köze nem volt eddig a bitcoinhoz meg semmi ilyesmihez, csak velem voltak jóban. Nem olyan sokan jöttek ebből. Most így visszaidézve egy biztos volt, aki jött és semmi köze nem volt, de azért megnézte, milyen egy ilyen program. Mert az emberek úgy vannak ezzel, hogyha meghallják, hogy Bitcoin, akkor két dolog lehet. Az egyik reakció: hogy te bányászol, vagy mit csinálsz ezzel? A másik pedig az, hogy ez túl bonyolult, nekem fogalmam sincs, miről beszélsz — és kábé leintik. Ezeket a ködöket el kell oszlatni, és látni azt, hogy egy csomó ember itt nem csak kockulni tud, hanem együtt összejönni, fizetni bitcoinnal a pizzáért, és csak úgy jól érezni magát egy családos programon. A gyerekek játszottak, a tábortűz lobogott, a pizza sült, mindenki jól érezte magát. – Cool, jó ez.

Ezek fontosak, és a meetupok hónapról hónapra mennek, töretlenül. De ez most így bestriguláztam egy meetupnak, azért nem volt külön meetup májusban. Azért volt elég kockulás itt — az emberek nem bírják ki, hogy ne kockuljanak. – Nem lehet. – Nem, mindig van valami. Úgyhogy itt az is ment, a férfias ilyen kockulás, de hát fontos, hogy a családok is összejöjjenek, mert ez egy mozgalom. Itt azért csak jobb, ha a feleségek, párok is ismerik egymást, gyerekek összejönnek. Nem csak egy ilyen cypherpunk izé, csak az interneten keresztül egy nicken keresztül, csak beceneveken keresztül ismerjük egymást. Ez alulról épül föl, úgyhogy organikusan építgetjük.

Itt egyébként feltett szándékom, hogy a fizikai eseményeket kössük össze a digitális csoporttevékenységekkel, és ne csak az legyen, hogy valaki csak fizikai módon kapcsolódik, valaki csak digitálisan — mondjuk egy Telegram-csoportban, ugye a HUSZONEGY-csoportban, vagy más csoportokban —, és így szét vannak osztva. Hanem hogy van valami olyan elkezdésem, hogy próbáljuk meg ezt úgy is valahogy ilyen átmenettel csinálni. Mert minél jobban leképezzük ezeket a közösségeket — egyrészt a fizikai teret a digitális térben, meg oda-vissza, a digitális közösséget próbáljuk összehozni fizikai térben is ilyen programokkal —, mindkettő fontos. De hát valószínűleg erről nektek több tapasztalatotok, vagy a HUSZONEGY-be milyen dinamikák vannak, hogy vajon mennyire tükrözi ez a normál emberi diskurzusokat. Én annak vagyok a híve, hogy természetes módon kell valahogy ezeket megtervezni, a szoftvereket meg a csoportoknak a dinamikáját, hogy működjön így. – Hát igen, a HUSZONEGY-ben elég önszerveződő szerintem a társulat. Úgy gondolom, hogy ott is megvan ez a geeky mag, meg a szervezői mag, meg a kommentelői mag. Nem tudom, hogy hol lehetne ezt jobban összefoglalni, de hát ja, organikus abszolút. – És mit tudom én, a csoporttagoknak a hány százaléka aktív szerintetek? – Hát mit számít csoporttagnak? Aki aktív, vagy aki egyszer benézett, érted, a csoportba. – Na, ez az, igen, jó kérdés. Hogy hol húzod meg a határt. Szerintem mindenki csoporttag, aki ezzel közösséget vállal, vagy úgy vallja. De hát azt még én nem tudom így megkérdezni, nem kérdeztük. Szerintem aki rendszeresen tevékenykedik, akár kommentel, akár csoportba írogat, akár valamit szervez, az az aktív, és ő a csoporttag, nem? Vagy nem tudom, hogy látod? – Hát jó kérdés. Mert ugye amit mi egy számot látunk a Telegram-csoportban, az 830 körül van most, azt hiszem. Az biztos, hogy annak egy jó része mondjuk egyszer vagy kétszer benézett, aztán azóta fogalmunk sincs, mennyire követi az eseményeket. De akikkel személyesen szoktunk néha találkozni, most is a Pizza Dayen is hallottam olyat, hogy rég nem olvasgatja több ember, hogy mi megy a Telegramon, mert túl sok a topik, és akkor az is zavaros, hogy most akkor melyiket olvassa, melyiket ne. Óhatatlanul egy ilyen nehéz lecsó, hogy mit érdemes esetleg alakítani azon, ahogy a Telegramon belül kommunikálunk. – Igen, azt mindenki el tudja dönteni, hogy neki mennyire fontos, melyik részével mennyit foglalkozzon. De hogy hány százaléka aktív ennek a csapatnak, ezt nehéz lenne így megmondani. Vagy hogy mi számít aktívnak, és mikor — mert szerintem az is hullámzó, hogy valaki néha jön a meetupokra, aztán eltűnik, de ott van a Telegramon. Valakiről meg igazából kábé fogalmunk sincs, de simán lehet, hogy olvasgat, vagy fejleszt akár. Vagy összejárogat néhány emberkével a csapatból, és mondjuk én nem tudok róla, vagy egyáltalán nem tudunk róla. Ez egy olyan dinamikus helyzet, hogy maguk a csoportnak az adminjai, moderátorai meg a résztvevők, a tagok együtt alakítják ezt az élményt.

Hogyha van egy ilyen dolog a fejünkben, hogy kiknek ajánljuk, vagy kik a célközönsége egy ilyen csoportnak, az biztos segít. Szerintem ez a Bitcoin egy jó hívószó, hogy a köré szervezzük, de persze végtelen téma van azalatt. És ráláttok ti is, hogy nagyon-nagyon sok ilyen szoba van Telegramon, és hogyha például van valami a fejemben, amit megosztanék talán, akkor az az első, hogy nehéz, hova illesszem be ezt a gondolatfoszlányt. Melyik csoportnak melyik részébe — az már egy kicsit súrlódás, hogyha nagyon sok van. Például én úgy kezdem általában, hogy nem tudom felfogni azt a rengeteg csoportodat, akkor na jó, melyik a Pizza Day csoport? Van olyan csoport. Rákeresek a keresőbe, hogy „Pizza Day", aztán beteszem a megfelelő posztokat. – Ja. – Ez el tud burjánzani, és én is ezt hallottam több embertől is. Most nem a HUSZONEGY-gyel kapcsolatban, hanem hogy én aktívan gondolkodom ezen a témán, mert én is közösségszervezéssel foglalkozom nagyrészt a Nostr-os munkámban — legalábbis efelé tendálok. Hogy mik azok a jó primitívák, alapvetések, amikkel érdemes fölépíteni egy ilyen közösséget. Sokszor az a baj, hogy túl kevéssé van elszeparálva egyes témákban a beszélgetés, és akkor egy ilyen ömlesztett generálba mindenki a generálba ír — az legalább biztos, hogy mindenki látja. – Ühüm. – És ez egy nagy kérdés, hogy így csinál az ember egy csoportot, és így létrehozza-e azt a mindenes ömlesztett roomot, vagy nem? Ezen sokat agyalok én is, de aztán mindig kiderül, hogy vannak kivételek, ami arra indít, hogy na jó, ezt hova tegyem? Jó, nincs hova tennem; jó, miért nincs egy generál? És akkor elkezdenek az emberek sajnálkozni, hogy nincs valami ilyesmi. De persze ez egy dinamikus dolog. Én a Budabit-munkámmal kapcsolatban ezen elég sokat gondolkozok. Az egy kicsit hasonlít a Telegramhoz meg a Discordhoz is egyébként, hogy vannak a csoportnak ilyen szobái, amiket létrehozhatnak a csoportüzemeltetők, és akkor ott megy a diskurzus valamiről.

Hát a Budabit esetében ez egyértelmű fókusz: a szoftverfejlesztők számára íródott ez a dolog. Bár eredetileg a szoftver maga az általános csoport-, ilyen Discord-csoport-szoftvernek jött létre. Eredetileg egy Nostr-os arc, elég alap arc kezdetektől — ott volt az a neve, hogy Hodlebod. Ő fejlesztette ezt a Flotilla nevű klienst, Nostr-klienst, ami csoportokra lett tervezve. Ebből én elágaztam a saját szoftveremmel, azt kezdtem el átalakítani a Budabitre, és hát az elején még én se tudtam pontosan, hogy hova fog ez kilyukadni. De most már tisztul a kép: szoftverfejlesztőknek közösségi, Discord-szerű, de alapvetően közösségi csoport-szoftver, ahol nem csak a szoftvereket, a repókat — így szokták, repository, magát a szoftvert — lehet megnézni és böngészni, hanem csoportokban beszélgetni erről egy ilyen integrált módon. Hogy ilyen nagyon fancy legyek: közel vannak azok a megosztási lehetőségek, ami GitHubon, ilyen platformokon, amik eddig foglalkoztak ezzel a témával, ott sokszor inkább csak a kód alá lehet mindenféle ilyen issue-t — tehát a kódnak ilyen ügyes-bajos dolgait, amiket az emberek szoktak csinálni, hogy „bajom van ezzel, bajom van azzal" —, ott szoktak mindenféle posztokat lerakni, ilyen fórum szerűen. Na, nálam jobban előtérbe kerül, hogy szociálisabb, beszélgetősebb. Úgyhogy ez egy community szoftver a Nostr-en belül is.

A Nostr-nek a nagy része ugye — HenkyPenky is sokszor adott elő a Nostr-ről. Az sokszor social média célzatú előadások voltak. Konferencián is előadott erről. És a Nostr-t legtöbben social médiáról ismerik. Én viszont azért csatlakoztam a Nostr-hez elsődlegesen, hogy közösségekbe szervezzem az embereket. Akkoriban self-custody volt a fókusz, most jelenleg inkább a szoftverfejlesztés, és az open source szoftverfejlesztés kifejezetten a témája a Budabitnek. – Ühüm. Ez nyilvánvalóan Bitcoin-közelségű meg Nostr-közelségű Freedom Tech, nem? – Abszolút, mert ugye egy szoftvernél mindig fölmerül a funding kérdés, hogy honnan van a pénz. – Kövesd a pénzt. – Tehát open source-nál sok a pályázati grant-pénz, de én azt gondolom, hogy jól lehet közösségi szinten is úgy megszervezni, hogyha vannak közösségi célok. Akkor például Budabitben lehet létrehozni egy ilyen célokat, és akkor a célt meg lehet zappelni. Ugye a zap az Nostr-en egy Bitcoin-fizetés, amit a posztra lehet ráküldeni. Ilyenek vannak Budabiten — majdnem mindent lehet zappelni. Ez egy Nostr-os szokás, hogy bármilyen posztot, bármilyen repót, bármit lehessen zappelni körülbelül. Ez lehet, hogy furcsa olyanoknak, akik nem Bitcoin-fókuszúak, csak open source. A Bitcoin nem egy ilyen teljesen bevett és általános dolog az open source-ban mint egy ilyen nagy közösségben, de ez a Nostr nagyon közel áll a Bitcoinhoz, úgyhogy így van megoldva a Budabitben, hogy lehet létrehozni meg zappelni. A közösség maga is tudja magát közvetlenül — olyan Patreonhoz egy kicsit tudnám hasonlítani ezt a modellt.

A Nostr megpróbálja viszont ezeket a platformokat — mint mondjuk Patreon, vagy vehetném a közösségi szoftvereket, Telegram, Discord, Slack, ilyeneket — opcionálissá tenni, vagy kiiktatni inkább, tehát platformfüggetlenné tenni. Ez Nostr-szinten azt jelenti, hogy minden adat, ami ott keletkezik, a standard protokoll szerint hozódik létre. Tehát amit mondjuk Slackben létrehozol, a belső rendszer adatformátumokat, modellezést használ, ami tök más, mint amit a Discord vagy a Telegram. Emiatt az nehezen hordozható, nem tudod könnyen átmigrálni, átmenteni az adataidat egy másik rendszerbe. És hát a másik probléma, amit a Nostr megold, az az, hogy ellenőrizhetővé válik — itt a bitcoinnal kapcsolatban előjön az ellenőrizhetőség: hogyan tudom, hogy valaki úgy költötte el a pénzt, hogy az az övé volt? Digitális aláírásokkal. Hogyha tudom, hogy ő írta alá a tranzakciót, akkor az az ő pénze volt. Itt a Nostr-en aláírunk posztokat, lájkokat, zapeket, repókat — tehát kódot. És nincs egy ilyen központi főkönyv, mint a pénznél, mint a Bitcoinnál, hanem egyszerűen a szociális adatokat írjuk alá, amit bárhol lehet tárolni. Tehát nincs közös főkönyv, mint ahogy futtatsz egy Bitcoin-csomópontot, ahol muszáj egyszerűen összehozni egy olyan főkönyvet, amit mindenki elfogad. A Nostr-en akárhol tárolhatod ezeket, és amennyiben megbízol abban, hogy igen, az Árpinak a kulcsa, amit itt aláírt, az tényleg az Árpi, onnantól kezdve az a kiindulópont. Hogyha az megvan, akkor biztosan tudod, hogy ő posztolta-e ezt a kódot, vagy ő posztolta ezt a hozzászólást bármihez, vagy akár eseményt — teljesen mindegy. A Nostr ezzel foglalkozik, hogy mindent aláírunk, és megpróbáljuk összehangolni az adatformátumot, hogy hordozható legyen. Így az alkalmazás maga csak egy ilyen lencse: azt az adatot szedi le a szerverekről, ami már teljesen sztenderdizáltan ott van. És bármilyen alkalmazás csinálhat egy másik lencsét, amin keresztül egy kicsit máshogy jeleníti meg, de ugyanaz az adat.

Ezt úgy kell elképzelni, mintha lenne egy Facebookunk, aminél a formátum az, hogy mi a poszt, a like, a megosztás, az ilyesmi, az kőbe van vésve. És hogyha nem tetszik a Facebooknak a felülete, akkor te csinálhatsz egy saját felületet, ami sokkal kompaktabb, sokkal hozzád illeszkedőbb, viszont hordozható. Ugyanabból táplálkozik ez a Nostr. – Ja, ugyanez a Bitcoinból jövő decentralizált megközelítés, hogy létrehoztuk a szabályrendszert, és akkor mindenki éljen vele, ne az legyen, hogy egy központból kitaláljuk, hogy holnap így, holnap után amúgy. – Igen, csak még a Nostr-nél ez egy kísérlet arra, hogy mit tudunk, vagy mit akarunk sztenderdizálni. A Bitcoinnál ez az elejétől fogva — a pénz, mint cél, ott volt, ott lebegett, és Satoshi kiadta azt a protokollt, formátumot, amit nagyrészt használunk ma is, és apró változtatásokat csinálunk. De nagyon egyértelmű, hogy mi a cél, míg a Nostr-nél még mindig nagyon sokféle dologra használjuk össze-vissza.

Nagyon egyszerű példa: App Store is van Nostr-en. Hogyha föltelepíted ezt a Zap Store nevű alkalmazást a telefonodra, akkor a Nostr-es barátaidat láthatod, hogy milyen alkalmazásokat lájkoltak, vagy miket használnak. És ezt így kihasználja, hogy fölépítsen egy sokkal személyesebb social graphot, egy sokkal személyesebb látásmódot. Nem a Google Play mondja, hogy ki mit lájkolt, meg ki mit szeret, hanem sokkal inkább a saját nézőpontodat tudod érvényesíteni. De hát egy App Store-ról beszélünk, tehát ott egy saját formátumot ki kellett találni arra, hogyan posztolok ki egy alkalmazást Nostr-re. Na most nem pont az alkalmazásnak a fájlját — kicsit geek módba kapcsolok —, tehát nem konkrétan a... – Ha még nem volt elég durva... – Még lenne kérdés majd. Tehát nem magát az alkalmazást posztolom ki, hanem a metaadatot: hogy az alkalmazás miről szól, hol van tárolva, ki az, aki aláírta, és magát az aláírást természetesen, időbélyeget, mikor volt — ezeket a metaadatokat. A Nostr egy koordinációs, felfedező rétege az internetnek; nem egy olyan dolog, ahol mondjuk ilyen 100 MB-os fájlokat fölposztolsz, hanem megmondod, hogy ez a 100 MB-os fájl ezen az öt szerveren létezik. Ez az ember garantálja, hogy ez a fájl ezt tartalmazza, és hogyha letöltöd a fájlt, akkor ellenőrizheted azt, hogy igen, az a fájl az, aminek ez az ember mondta. Az előnyei, hogy ezt a bizalmat jobban megadja, amit egy platform adna meg. Egyébként a platform mondja azt, hogy te tényleg azt a fájlt töltötted le. Vagy egy weboldalon rákattintasz a downloadra a Bitcoin Core honlapján — azt az a weboldal-üzemeltető kicserélhetné. Oké, a fájl alá van írva ott is más kulcsokkal, ott egy PGP nevű rendszert használnak, ami régen használatos volt. A Nostr ebből is merítkezett, mint inspiráció. Régen is volt ez a kulcsalapú aláírás szoftverben, mert ez fontos volt régen is, hogy kitől van. De a Nostr sokkal több kontextust ad ennek: ha az az ember posztolt még 100 helyen mindenféle dolgot, meg reakciókat, meg lájkolt, meg zappelt, akkor neked sokkal több kontextusod van, ebből sokkal több bizalmat tudsz adni annak, hogy igen, ő az. Régen ezt úgy oldották meg, hogy mindig találkozni kellett fizikailag, és ilyen kulcsaláíró ceremóniák voltak: fogom a kulcsomat, és tanúsítom, hogy igen, ez a kulcsom lenyomata, ez az azonosítója, és én vagyok ez. Az emberek tényleg aláírogatták és elmentették egymás publikus kulcsát, hogy ő az. Na most ez nem tudott jól skálázódni — nem tudtuk kiterjeszteni egy olyan világban, ahol több száz vagy több millió fejlesztő össze-vissza mindenféle szoftvert posztol ki. Ezt a Nostr úgy akarja megjavítani, hogy sokkal többféle adatot írunk alá, és sokkal többféle helyen használjuk ezeket a kulcsokat.

Ha olyan Bitcoin-only alkalmazást keresel, amiben egyszerűen tudsz bitcoint venni úgy, hogy a privát kulcsokat te kezeled, nézd meg a Relai-t!

A Relai 🇨🇭 egy svájci app, MiCA-engedéllyel, és kimondottan a hosszú távú megtakarítóknak tervezték. Bármikor vehetsz bitcoint azonnal, és beállíthatsz heti vagy havi automatikus vásárlást is. Ráadásul havi egy automatikus vásárlás 100 euróig teljesen díjmentes. Regisztrációnál add meg a HUSZONEGY kódot, így 10%-kal csökken a vásárlási díjad, és a podcast működését is támogatod ezzel.

Részletes leírás: bitcoinmentor.hu/relai

– Megnyitottam közben itt a budabit.org-ot, hogy puskázzak és kérdezzek tőled. Látom, hogy ez Nostr-protokollon megy, Git-natív. – Ühüm. – Miért kellett ez? Nyilván aki fejleszt, az tudja, hogy ez fontos, de mi volt a bajod a GitHubbal, hogy kellett egy ilyen? – A Gitet először is el kéne magyarázni, hogy mi az. Az az a protokoll, amit használnak a fejlesztők arra, hogy különböző verzióit a kódnak egyértelműen le tudják rögzíteni — hogy milyen állapotban volt akkor a kód. És hogyha egy új változtatás jön, akkor ott is mindig húzunk szépen egy vonalat, hogy most hozzáadtunk 10 sor kódot ehhez a kódbázishoz, és akkor egyértelműen azonosítható módon megmondjuk azt, hogy igen, itt a következő vonal, ez a következő verzió. Ezt a verziókezelést a Git úgy forradalmasította, hogy mindenki magának egy decentralizált módon tud dolgozni a kis saját változtatásain, amit később egy szerveren összefűzünk egy közös szoftverré. Tehát így tudtuk a kollaborációt megoldani decentralizáltan, hogy mindenki lokálisan dolgozik a saját kis számítógépén a kódon, csinál magának egy leágazást — ezt úgy kell elképzelni, mint egy fát, ahol az ágakon az emberek dolgoznak szépen, és a végén valahogy összehúzzuk ezeket az ágakat egy közös állapotba. Ott azt mondjuk, hogy jó, akkor ez lesz egy release, ezt mi kiadjuk, mert le van megfelelően tesztelve. És amikor te egy változtatást akarsz hozzájárulásként adni, akkor a Giten gyakorlatilag egy pull requestet, egy hozzájárulási kérelmet kell csinálnod.

A GitHub azt oldja meg, hogy egyrészt könnyű hostingot adott — tárolja ezeket a kódot a szerveren —, mert ugye kell egy szerver, ahol ezeket összefésüljük, kell egy közös pont, ahol ezt az állapotot összehúzzuk, valamint abból le tudjuk tölteni az aktuális állapotot, hogy mi változott azóta, hogy mi nem láttuk. Ehhez adott a GitHub egy könnyű megoldást. Open source-nál sok ingyenes dolgot adott, főleg az a hosting tetszett az embereknek. Meg az, hogy a Git magában nem tartalmazza azt, hogy hogyan működik pontosan ez a hozzájárulási folyamat. Hogyha én egy pull requestet, egy hozzájárulást akarok csinálni, akkor azt a Git nem kezeli, hogy hogyan koordinálunk e körül a hozzájárulás körül. Ott születhetnek mindenféle kommentek, hogy „te ezt hogy gondoltad, hogy most a bitcoint megváltoztattad így meg úgy, és ez konszenzushibát fog okozni, bla bla bla". Ezeket hova fogom írni? Hát nem a kódba konkrétan, hanem egy körülötte lévő szociális rétegben megbeszéljük szépen, hogy hogy legyen. Na most ezt a GitHub nagyon jól csinálta, ezt a kényelmes felületet, hogy ezen meg tudjuk beszélni, és így a szoftverfejlesztést megkönnyítette az embereknek. Csak az volt a gond, hogy ott kell megint egy platform — ott megcsinálod a fiókodat, azt ők kontrollálják, ők kontrollálják, hogy mi jelenik meg neked, hogy az adat. Egy close source-os szoftver, alapvetően egy zárt forráskódú. Nincsenek aláírva az adatok. Ez azt jelenti, hogy a GitHubon ők mondják azt — ez a Pinky Promise —, hogy ez tényleg az, amit posztolt valaki.

És hát ez az, amit a Nostr jobban tudna csinálni: a GitHub igazából csak egy opcionális felület, amin látok valamit, amit láthatok más klienseken is, és nincs bezárva oda az én fiókom, hanem az én kulcsomhoz kötődik. Tehát amennyiben én vigyázok a kulcsomra — mint ahogy a Bitcoin-kulcsomra vigyáznom kell —, én vigyázok az identitásomra. Azt mondom, hogy amit ide kiposztolok, azt én aláírom, azt a kliens lecsekkolja, ellenőrzi, hogy tényleg az előző aláírást címmelte-e. És hogyha mondjuk egy kliens át akar verni, egy másik kliens akár felfedheti ezt, hogy valaki ezt csinálja. Tehát sokkal nehezebb csalni, sokkal nagyobb a bizalom. Nem lehet olyan könnyen lemoderálni, lekorlátozni platformszinten. A GitHub többször csinált ilyet, manapság is csinálja, hogy bannol dolgokat, embereket, botokat akár — mert a botokat nehéz megkülönböztetni itt is, mint ahogy máshol is, social médián is. – Így van, egy nem olyan könnyen megoldható probléma. És ahelyett, hogy a platformba bezárnánk ezeket a dolgokat, ahelyett azt mondjuk, hogy akár több szerverre föltöltjük redundánsan — úgy, hogy mindenhol le van tükrözve, ott legyen mindenhol, ahol mi csak akarjuk —, és akkor minden ellenőrizhető, és nem csak egy platform kontrollálja ezt. Ugye a Microsoft a GitHubot megvette már egy jó ideje. – Ja, és sokan panaszkodnak, hogy elvitte rosszabb irányokba. Most ilyen különböző minőségi problémákkal is küzd, de eltekintve ettől, önmagában a modell — ez a platform-modell — érvényesül itt is.

Úgyhogy ezt látom én érvényesülni sok helyen az életben — tudjátok, így az ember fraktálokban lát ilyenkor —, nem csak a platformban létezés. Azt úgy képzeljétek el, mint egy demokráciában létezést. Pontosan addig, amíg elhisszük azt, hogy ott azok az emberek a demokráciában azt csinálják, amire felhatalmaztuk őket, és védik a közösséget, és kurátorokként növelik a bizalmat, aztán ha egy kicsit is megdől, akkor minden borul. És most jelenleg ez történik a GitHubbal is — sokan elvesztik a bizalmukat. A probléma alapvetően az volt, hogy túl sok kontrollt hagytunk ezeknek a platformoknak. Akik természetesen kényelemért cserébe rengeteg pénzt szednek be a különböző módokon. És amikor egy óriási tömeg — ahogyan a GitHubban — ott van, az utána a tömeg nem feltétlenül okoz jó élményt azoknak, akik speciálisan akarják ezt használni, és a saját szemükre szabott élményüket akarják. De ezt ők nem tudják támogatni. Még ez is a probléma, hogy nem is csak az, hogy „jaj, le fognak cenzúrázni" — mert lehet panaszkodni, és akkor biztos majd leveszik a bant —, hanem hogy nem tudsz személyre szabott dolgokat csinálni ezzel. Úgyhogy ez egy problémás dolog.

A Nostr egy szabadpiacot csinál ezekből a dolgokból. Teszem azt, ott van a hosting. Nostr-en úgy néz ki, hogy bárki lehet Git-szerver-host, bárki tárolhatja a repókat, a kódot, és ez Nostr-en csak ki van posztolva, hogy hol van az a szerver. Nem az van, hogy a GitHub önmagába véve alapértelmezetten csak a GitHubon lehetsz hostolva, hanem Nostr-en megadhatsz öt, hat, tíz különböző mirrort, ahova tükrözöd az adatokat. Budabitben is így van, hogyha egy szerver nem működik, akkor csak vált a következőre, és onnan tölti be. Ez GitHubon egyetlen entitásnak a kezébe adjuk — a GitHub kezébe —, aki persze próbál egy zökkenőmentes élményt adni, hogy ne álljon le, de vannak problémák azért időközönként. És a kontroll a másik nyilván, mint említettem már. Budabittel ezt csináljuk. – Jó, hát köszi az összefoglalást. Én a múltkor, amikor erről volt szó, akkor is már megfogadtam, hogy ezen több időt kéne eltöltenem, és lám, most újra itt vagyunk, úgyhogy most megint megfogadom, hogy most tényleg sokkal többet fogok ezen eltölteni. Egyébként így maga a community rész, ez mennyire kapta föl, hogy hogy látod, hogy használják már sokan? – Na most a community részét nemrég eléggé megváltoztattam — a megfelelő formátumra, specifikációra. A Nostr-en különböző módokon lehet dolgokat csinálni, és a közösségi protokoll, hogy hogyan működik pontosan Nostr-en — a formátuma, hogy hogyan moderáljuk a közösséget, mi az, hogy belépek, milyen formátuma van ennek —, ezekről nagyon régóta megy, és még mindig folyik a protokollharc. Ahogy mondtam, sok mindenre jó a Nostr, és még keresgéli magát. Én nemrég találtam meg azt a megfelelő protokollt, amit szeretnék megvalósítani, és ez nagyon messzemenő hatásokkal bír a projektre. Jelenleg egy olyan modellt használok, ahol maga a közösség is egy kulcspárhoz kötött. Nem csak úgy valaki kiposztolja, hogy ez a neve meg ilyenek, hanem a közösségnek egy dedikált kulcspárja van, az magát kiposztolja, hogy ez vagyok én, ezeken a relayeken, ezeken a szervereken működök, és akkor mehet a buli. Itt a moderátorok meg sok minden részlet van, hogy a közösség hogyan csinálja ezeket, de alapvetően minden kezd a helyére kerülni.

Sok kísérletezés eredménye volt ez. Gyakorlatilag már több mint egy éve fejlesztem ezt a szoftvert, magát a kód-kollaboráció részét is, meg a közösségi részét is. És most vagyunk azon a küszöbön, hogy embereket keressek meg, akik közösségeket hoznának létre a Budabiten. Illetve én is csinálok egy közösséget már egy ideje a Budabiten — most még mondanám azt, hogy nagyon ilyen alapállapotban van, de itt vagyunk azon a ponton lassan, ahol szedegetni kell össze az embereket. A Budabit-modell az, hogy közösségek létrehozzák magukat, és ezeknek a hálózatát kell elképzelni. A közösségek úgy működnek, hogy hogy a szokásos — vannak adminok, moderátorok satöbbi. Ehhez képest még az az extra benne — talán két extrát mondhatok itt —, hogy a Budabitben content szinten, tehát tartalomszinten lehet engedélyeket adni. Nem lehet bármit csinálni: hogyha nem rendelkezel mondjuk kódbázis-engedéllyel, akkor nem posztolhatsz repókat, nem posztolhatsz kódot. Hogyha viszont rendelkezel engedélyekkel, hogy posztoljál, akkor az teljesen működik. Itt a tartalmakat be tudod magadnak határolni, hogy milyen engedélyekhez kötött, és csak azokhoz fér hozzá az ember, azokat tudja írni, azt a részét a közösségnek, amihez van joga.

A másik érdekes, ami van a Budabitben, az az, hogy itt a közösség magának tud kurálni. Tehát ezt nem tudom, erre tudtok-e jobb magyar szót, mert ezt már — – Nem, én is ezt használom. – Szóval gyűjtögetnek kollekciókba dolgokat. És ezzel azért jó, mert alapvetően a Nostr egy kicsit olyan, hogy szerintem ugyanúgy vissza tud gravitálni egy ilyen platform-működésbe, hogyha nincsen egy közösségi réteg, ahol jobban ismerjük egymást, vagy kicsit többet interaktálunk egymással. Akkor kinek az ajánlásaiban fogsz megbízni, vagy milyen feedet fogsz kapni, milyen posztokat fogsz látni — milyen mit fogsz látni egyáltalán abból? Azt fogod látni, amit az alkalmazás fejlesztője ad neked. Az nem feltétlenül jó, mert akkor megint kicsit olyan az egésznek a hangzata, mintha lenne ugye egy alkalmazás-fejlesztő, akinek persze van egy kontrollja azon, hogy hogyan látod a dolgokat, de azért szerintem nagyon jó, hogyha a közösség maga kurátori munkát végez. Tehát tud gyűjteni — itt ebben az esetben — kódbázisokat, kódszemelvényeket, csillagozgatni lehet dolgokat, amit begyűjtesz, és akkor ezeket a featuröket kell tovább fejleszteni, cikkeket, egyéb dolgokat, amiket a közösség magának tud összegyűjteni. És hát te, mint résztvevője több közösségnek, tudsz több közösségbe célozni tartalmat. Ugyanazt a tartalmat nem kell másolgatni jobbra-balra, hanem célozgatod a tartalmakat több közösségbe akár. És akkor így ezek a közösségek tudnak úgy összekapcsolódni, hogy egy kódbázis van mondjuk ott, de a kommentek között lehet több közösségből is résztvevő. Ezek így kialakuló featurök, de ez a cél, ez az architektúrája, ez a dizájn.

Böngésszétek a HUSZONEGY folyamatosan fejlődő honlapját, a huszonegy.world címen! Olvassátok a Bitcoin blog cikkeit a bitcoinmentor.hu honlapon, és szintén itt találtok információt Bitcoin tanácsadási, mentorálási szolgáltatásunkról.

Támogatóink Miskolctapolca és Hajdúszoboszló bitcoint elfogadó és bitcoint tartalékoló négycsillagos wellness szállodái, a Hotel Aurora és a Hotel Atlantis.

És a Firefish 🔥🐟 üzeni, hogy ne adjátok el a bitcoinotokat!

– Közösségépítés nem feltétlen csak kifejezetten Magyarországon, gondolod? Ha jól emlékszem, hallottalak téged valamelyik podcastba angolul nyilatkozni. Lehet, hogy a Budabitről, már nem emlékszem miről, de Nostr-ről biztosan. – Igen, volt egy podcast a Hodlebottal, pont beszélgettünk erről is. A Budabitről. Én kifejezetten szoftverfejlesztőkre lövök, és arra, hogy akik használják a szoftvert, azok is csatlakozhatnak, vagy azok, akik támogatnák a szoftvert, vagy csak ügyes-bajos dolgaik vannak, és föl akarnak adni egy tikettet, hogy „ez meg az nem működik". Szerintem mindenkinek — ez egy olyan közösségi erőfeszítés kell legyen, és főleg open source-ra természetesen. Egyelőre mondanám, hogy az AI miatt az open source talán nem is nagyon van, nagyon-nagyon — – Slop. – Open slop, igen. Ma már tényleg könnyebb legyártani a szoftvert, vagy abból is, ha csak egyszerűen screenshotolok egy appot, hogy „ez tetszik, akkor gyártsd le". Nem ennyire egyszerű, mondanám, de azért ebbe az irányba megyünk, sokkal olcsóbb gyártani a szoftvert. De alapvetően inkább open source. Én Open Protocol szoftverfejlesztésnek hívom, mert nincs bezárva ez a szociális rétegben — tehát a koordináció szociálisan nincs bezárva egy platformba, hanem az is protokollszerűen megy Nostr-en, ellenőrizhetően. – Miért gondolod azt fontosnak, hogy itt egy projektben — vagyis hát a Budabiten belül — meglegyen minden: a kollaboráció, Git, meg kulcskezelés satöbbi? Mert ugye ezeket szét lehet szedni, és hogy nem látod ezt akadálynak, hogy bejáratott rendszereket az emberek nem adnak fel, vagy — – Nyilván, hát megvannak az előnyeim, meg „aki érti, az érti". Igen. Szerintem, hogy csináljak egy olyan felhasználói élményt, ami működik, és nem kell különféle appokat használnod ahhoz, hogy valamit kapjál, és meglásd, hogy ez hogy működik — szerintem nagyon nagy előny. De való igaz, hogyha alakul továbbra ez az irány, és az emberek elkezdenek közösséget kialakítani és használni, akkor általában az szokott a menet lenni, hogy ez specifikálódik, vagyis egyre több részre bontódik. Most mondanám azt, hogy a Budabitnél van egy ilyen extension rendszer is, tehát tudsz létrehozni kis saját kiegészítéseket, amik megjelennek a Budabitben bizonyos helyeken, amiket a közösség ugyanúgy tud gyűjtögetni, kurálni. Olyan, mint egy kis widget, ami a telefonodon — nem tudom, a Gmail egy ilyen kis szép felületre, ahol azonnal látod, mi van az inboxban — körülbelül ilyenek. Úgyhogy kiegészíthető szoftver is. De nekem elég fontos az, hogy jelenleg az emberek, amikor a Nostr-t általában meglátják, akkor azt látják, hogy „ja, mi az a relay, mi az a kulcs, mi van ezzel, mit tudom én". Azért ezeket szerintem jobb, ha legalábbis az elején, amíg az emberek hozzászoknak ehhez a modellhez, egybe gyúrjuk, és egy könnyebb élményt adunk nekik. De aztán próbálom abba az irányba ösztökélni őket a magával a szoftverrel is, ahogy használják, hogy például a kulcsukat ne copy-paste-eljék bele az alkalmazásba. Van másfajta — vagy három fajta — login, mivel a Nostr-en a kulcs nem mindegy, hogy hol van, ezért az mindig egy nagy kérdés. Lehet becopy-paste-elni is az elején meg minden, de van többféle módszer is. Ahhoz már külön böngészőkiegészítőt telepítesz, vagy egy plusz alkalmazást — ezek olyan súrlódási pontok, amik azért nem mindegy. – Jobb hatékony. – Az elején mindenképp. Hogyha messzire megy, akkor általában meg az emberek elkezdik, hogy „hát azért erre már kellene külön dolog". Igen. – Ja, felnőnek hozzá. – Ühüm, igen. – A fraktál, amit mondtál, ugye? – Így van. – Azt is ilyen szépen zúzolhatod.

Volt régebben — engem az érdekelne még, amit tőled hallottam, hogy már most nem tudom mi volt a neve, hogy egy ilyen freelance piactérrel is. Vagy lehet, hogy rosszul emlékszem. – Nem, jól emlékszel. Igen. A SatShoot. – Az a szabadúszó-piactér. – Azzal most egyébként nyertem egy díjat, egy kisebb fajta díjat Nostr-en. – Ilyen szerényen csak. – Így van, csak nagyon szerényen. Egy ilyen — hát egy második hely azért. – Tök jó, gratulálunk. – Köszönöm. – Az is egy nagyon jó ötlet. – Igen, az úgy megy, csak most nagyon a közösségek felé orientálódtam el. – Ühüm. – A piactér szerintem ugyanúgy tud működni közösségi formátumban, úgyhogy ezt a kettőt gondolkozom, hogy hogyan lehet összefésülni. De alapvetően a SatShoot az működik, azt lehet használni. Jelenleg két probléma van szerintem, ami gátat szab az elterjedésnek. Az egyik magának a Nostr-nek nincs túl nagy hatalmas elismertsége széles körben — főleg a social média részét ismerik meg, ilyenek. A másik probléma az, hogy ilyen piacokat irdatlanul nehéz felhúzni a nulláról az egyre. Ezt úgy szokták mondani, hogy egy ilyen cold start problem. Hogy freelancerek jöjjenek, hogy kliensek jöjjenek — annak az akadálya egyébként ugyanaz a fajta akadály, féligmeddig a social médiában is, hogy van egy network effektje azoknak a piacoknak. Illetve a social médiában is — mondjuk az X-nek, vagy mit tudom én —, hogy ott vannak az emberek, és tök mindegy az embereknek, hogy papol az ember arról, hogy „freedom", hogyha ott nincs senki. Ez a posting into the void, hogy a semmibe posztolsz. Hogy szerzel embereket, ez mindig egy nehéz kérdés. És nekem erre a válaszom az, hogy az elején, ahhoz, hogy nulláról az egyre jussunk és egy ilyen kezdeti szakadékot átugorjunk, ahhoz jobb modellnek látom a közösségi szerveződést. Mert ott egyszerűbb valódi közösségszervező embereket megszólítani és azt mondani, hogy „hozd ide a közösséged, ez egy jól működő dolog, a magad ura vagy". És ott aztán már könnyebb azt mondani, hogy igen, azért közösségszervezőként nem baj, ha tudod, mi az, hogy relay, mi az, hogy egy szerver. Mert ma a Discordban azt mondjuk, hogy szerver, és ő saját szervernek mondja — tehát ez nem a saját szervered, az a Discord-szervered, csak te moderálod az ő rendszerükön, a platformjukon belül. Tehát ezek a dolgok így vannak, és egy idő után kijön, hogy ez a probléma mindig is létezett, csak ignoráltuk. Úgyhogy ez könnyebb átvinni ezeket a dolgokat, és ösztönözni embereket, akik ma a saját közösségüket akarják csinálni — mint a felhasználóknak átadni, hogy „hát vannak ilyen szerverek, és nem mindegy, hogy hol vannak a posztjaid és így meg úgy". Szóval ezt Nostr-en úgy képzeljétek el, hogy egy képet föl akarsz tölteni — csak mindegy, poszthoz —, az egy médiaszerverre fel kell, hogy kerüljön. Hát ki itt a probléma? Ki építi az utakat, ugye, ki az, aki a médiaszervert futtatja? Nostr-en van mondjuk egy szolgáltatás, ami azt mondja, hogy „ja, nagyon jó fejek vagyunk, úgyhogy most bizonyos kvótákkal ingyen futtatunk valamennyire egy ilyen médiaszervert", és akkor az összes kliens azonnal rácsatlakozik, hogy az ő felhasználóinak ezt használja. De ez egy problémás dolog tud lenni. – Ez a nagyságrend-probléma, amikor egy új termék kijön, és annak mennyivel kell jobbnak lennie, mint a piacon lévők. És talán a közösségi szinten könnyebb ezt a nagyságrendet vagy ezt a belépést megugrani, amit mondasz a nulláról egyre. Most direkt nem említem a könyvét a fickónak. – Ja, igen, ne is, az nem a legjobb arc. – De hogy így értem. És ez tök jó, meg ugye grass roots onnan lehet. – Igen, ez a lényeg. Itt a közösségek hálózatáról kell beszélni. Ezt hogyha visszatérünk a fraktálokhoz: mi a baj? Jelenleg ezt posztoltam ki nemrég Nostr-en, hogy a nagyvárosi léttel is ez a baj, az iskolákkal is ez a baj, és gyakorlatilag mindennel ez a baj. Hogy vagy van a teljes káosz — ami lehet mondhatjuk a jelenlegi állapotát egy olyan Nostr-kliensnek, hogy belépsz, és azt se tudod, mi van. Tehát ez a teljes decentralizáció. És van a másik véglet, ami a zsarnoki rendszer, ami a platform meg a demokrácia, meg a nagyvárosban: hogy döntöd el-e, hogy ki viszi el a szemetedet? Nem, nem biztos, hogy ezt eldöntheted. Vagy hogy te mondjuk milyen iskolába akarod járatni a gyerekeidet, az vagy akarod-e egyáltalán. Szóval ezek olyan dolgok, hogy vagy van a semmi, vagy van a minden együtt csomag. Ez kicsit problémás. Nem is tudom, hogy hívják ezt, ilyen shoehorn theory? Hogy van a patkó, és a két véglet az nagyon közel van egymáshoz. A patkónak a két széle az nagyon-nagyon közel van egymáshoz. – Tehát a totál decentralizáció az majdnem ugyanaz, mint a totál centralizáció ebben a képletben. – Ezt szerintem ugyanúgy csak a közösségek változtatják meg. A megfelelő az a Dunbar-szám — tudod, hogy hány emberbe fér bele egy közösségbe, ahol valamennyi trust van, legalább valamennyi bizalom a tagok között. – Ja. – 127. – 127. Hát ott valami ilyesmit mond, nem tudom miért 150, mindig valamivel keverem. Lehet az indiai vallásokból eredő 127-tel. Több ilyen dolog is van, de a lényeg az, hogy nem 1500 ember, vagy nem 100 000 ember. Budapesten hány ember él? Kétmillió. És nem is az, hogy nem férünk meg egyáltalán egymás mellett, de nem feltétlenül bízunk meg egymásban, és főleg nem akarjuk, hogy pontosan ugyanazok a szabályok legyenek érvényesek mindenkire. Tehát ez egy probléma. Maguk a közösségeknek a vezetői és a moderátorai azok jobban tudják talán ezt a megfelelő szinten kezelni. Hogyha én megbízok a saját csoportvezetőmben, hogy ő szolgáltat mondjuk egy médiaszervert, és azt mondom, hogy az én 100 gigás nem tudom milyen videósorozatomat föl fogom tölteni, és nem megy, akkor lehet, hogy vele meg tudom beszélni. Mással meg nem olyan könnyű ezt megbeszélni. Illetve lehet fizetni érte, meg valószínűleg fizetni is fogsz magának a közösségvezetőnek is, hogy megérje ezt a közösséget üzemeltetni. Csak az a baj, hogy egy ember, aki mondjuk 100 000 embernek szolgáltat ilyet, az nem fog csak érted lenyúlni, hogy valami featuráljon, vagy veled kivételezzen bármilyen módon.

Ez Árpi és a HUSZONEGY-csoport asztala, akik kitűnően végzik. – Értem. Köszönöm, hogy ezt így összefoglaltad. Nyilván erről még lehetne beszélni. Nem tudom, akartok-e még valamiről. Lehet, hogy arról, hogy van-e konkrét elképzelésed, arról, hogy a közösségépítést vagy a Budabit felé toborzást, úgymond emberek, közösségek megmozgatását — arról van elképzelésed, hogy annak az érdekében milyen lépéseket érdemes tenni. – Az a jó a Budabitben, hogy tudd egyszerre egy fizikai kapcsolódást is megjeleníteni. Ami azt jelenti itt a gyakorlatban, hogy geolocation, geo, location-t lehet csatolni a közösséghez. Ami az én fejemben úgy vetődik le, hogy a közösséged egyszerre fizikai és digitális térben van. És amit én igyekszem így csinálni, az az, hogy szervezem a meetupokat — főleg fejlesztői célzattal —, és hogy kipróbálni talán valami olyasmit, hogy mennyire működik ez, hogy egyszerre fizikai módon jelen van egy meetup, abból is vannak tagok, meg vannak a virtuális térből is tagok. És már korábban csináltam ilyen Budabit Demo Day nevű programsorozatot is, ahol a projektjeidet tudod bemutatni a közösségnek, és különböző ilyen Freedom Tech vagy open source projekteket mutogattak az emberek. Most ez az aktív fejlesztés miatt egy kicsit lejjebb apad, de ezeket a demókat, nyilván a meetupokat is és mindenféle programokat, eseményeket próbálok majd egyre sűríteni, hogyha stabilizálódik ez a modell meg az egész koncepció.

Szerintem újratervezzük egy kicsit az egész internetet, hogy hogyan interaktálunk vele. A Nostr képes arra, hogy a platformokból egy közösségi modellre átmenjünk, illetve egy individuálisabb rendszerre is, akár egy ilyen fallback stratégiaként. Hogyha a közösség nem tetszik, akkor azt is el tudod — csinálsz egy új közösséget. Ugye ez is egy garancia: hogyha Nostr-es események vannak abban a közösségben, akkor hogyha csak leklónozod és folytatod onnan, ahol abbahagytad, egy másik szerveren, egy másik kulcspárral — tehát a közösség már egy másik Nostr-es azonosítóhoz lesz kötve —, és át fogod, meg fogod próbálni átcsábítani azokat, akiknek nem tetszik az, ami ott történik az előzőben. Tehát ez mindenképpen visszavezet oda, hogy egy nyílt piaci verseny kell legyen a közösségek között, a szolgáltatások között, és valami ilyen — tudod, ilyen még mi se tudjuk, hogy pontosan hogy van. És egy kicsit néha szerintem úgy az ember dadog is erről, hogy pontosan ez micsoda és hogyan fog működni. – Majd kialakul. – De mindenképp nyomatjuk, és egy kicsit közösségibbé kell tenni ezt a dolgot, és a platformoktól — azt mondják, tudod, ezek a trusted third parties are security holes, tehát ezeket kell próbálni leküzdeni. – Ja, hát szerintem az irány az nagyszerű, úgyhogy én kívánom, hogy öt év múlva erre úgy nézzünk, hogy „na hát így indult, és milyen jó, hogy van". – Legyen így. – Ja, köszi, Five, hogy jöttél, és elmondtad ezeket erről a kis projektedről, erről a két projektedről — vagy hát nem tudom, ez gyakorlatilag te vagy mind a kettő. Úgyhogy én buzdítom a hallgatókat meg nézőket, hogy nézzék meg az oldalt és próbálgassák, csatlakozzanak, tolják föl a repókat. – Így van. – És használjuk minél többen. Köszönjük szépen a Pizza Day-szervezést is, úgyhogy jövőre remélem el tudok már jutni. – Hát most kettőt kihagytam. – Jó, a dátum nagyjából fix. – Igen, nagyjából. Most pont jól jött ki péntekre, úgyhogy nagyon jó volt. Köszi, hogy itt lehettem, és hát folytatjuk. – Ja, jó. Kösz, kösz. – Köszi. Sziasztok mindenkinek! – Ciao.