E80 A gondolat szabadsága – Máltától Prágáig, validáció nélkül

– Sziasztok! Üdvözlünk mindenkit innen a HUSZONEGY szuper jó kis stúdiójából. Ismét Kata a vendégünk, és most nagyon fontos elmondani, hogy ez a 80. adásunk – ami azért fontos, mert nagyon sokan születtek 80-ban. Például…

– Főleg én! (nevetés)

– Szóval itt kiváló a hangulat, gondoltuk, megosztjuk veletek is ezt az életérzést. Beszámolunk, mi történt a konferencián, illetve elmeséli Kata, hogy mi is ez a rendelet, ami ma jött ki. Meg a Bitcoiner's Prettiesről is mesél nekünk, amit láthattatok kiállítóként a miskolci konferencián. Továbbá érinthetünk még könyveket, amik most jöttek ki, illetve női vonalakat a Bitcoinban. Üdv újra itt a körünkben!

– Sziasztok! Jó újra veletek lenni, virtuálisan. Én még csak tegnap este tértem vissza Máltára, úgyhogy még egy kicsit… nem tudom, merre vagyok. Ráadásul jöttek vissza velem most a szüleim is, tehát egy teljes családi perpatvarban vagyunk, úgyhogy reggel furcsa volt még az ébredés.

Pláne, hogy rögtön az a hír fogadott, hogy az SZTFH – igen, jól mondtam – kiadta a végrehajtási rendeletét a Btk. vonatkozásában. Amit most még nem tudok teljes valójában itt nektek elemezni.

– Igen, már kezdtem megijedni. Adjál még egy hetet!

– Nem, még én se vagyok erre felkészülve, megmondom őszintén. (nevetés) Annyit azért elmondok, hogy mindenki nyugodjon meg.

A lényeg röviden és tömören az, hogy a rendelet felsorolja azokat az eseteket, amikor nem kell validálni. És akkor itt van nekünk öt darab pontunk – azokat elmondom, a megnyugtatás végett.

Ha a tevékenység nem üzletszerű és nem ellenérték fejében történik – például egy baráti csere keretében –, akkor nincs szükség validálásra. Ha ez nem rendszeres, tehát nem vállalkozásszerűen, nem üzletszerűen végzi valaki az átváltást, akkor természetesen mentes a validálás alól. Ha titkosszolgálati vagy bűnüldöző szerv hajtja végre – ez ugye ránk nem vonatkozik. Ha természetes személy saját magának vált – tehát egy sima hardvertárca-tulajdonos abszolút nem tartozik ide. Illetve ha decentralizált módon, okosszerződéssel történik – ez a DeFire vonatkozik nyilván: bridging, likviditáspoolok, okosszerződés-alapú token swapok esetén, tehát a DEX-ekre és a DeFi-mechanizmusokra gyakorlatilag nem vonatkozik.

És akkor a rendelet további részei azt taglalják, hogy ki lehet validáló. Ez magára a szolgáltatóra vonatkozik, aki majd validálni fog. És hát itt nagyon súlyos előírások vannak – tehát bármilyen validáló Kft. nem jelentkezhet csak úgy, hogy „helló, sziasztok, jöttem validálni". Bankszintű compliance-nek megfelelő entitás kell, hogy legyen. Vannak itt ilyen milliók, meg felelősségbiztosítás, meg nem tudom én, mik.

Ami még fontos: október 30-ától léphet hatályba ez a rendelet, és utána van 60 napja a piacnak arra, hogy erre felkészüljön.

Praktikusan az mondható el, hogy mondjuk egy Revolut – aki időközben megszerezte a MiCA-engedélyét Cipruson – akkor működhet jogszerűen, ha validált kriptoeszköz-átváltóként regisztrálva van az SZTFH-nál. De nyilván egy Revolut meg ezek a nagy cégek meg tudnak felelni azoknak az előírásoknak, amiket azért mégis elmondok így nagyjából.

Jogi személynek kell lennie. Kötelező a felügyelőbizottság és az igazgatóság. Kötelező a könyvvizsgáló. Minimum 80 millió forint jegyzett tőkével kell rendelkeznie a validáló cégnek. Legalább két szakembernek kell ott dolgoznia gazdasági, jogi, informatikai vagy rendészeti felsőfokú végzettséggel. Információbiztonsági tanúsítvánnyal kell rendelkeznie – ez ISO 27001 szintű megfelelés. Biztonságos szoftver- és kommunikációs rendszerrel kell rendelkeznie – nyilván itt a DORA-rendelettel, ezzel az uniós szabállyal van ez páriban. Aztán az AML-szabályok: kockázatértékelés, panaszkezelés, összeférhetetlenségi szabályzat, üzletmenet-folytonossági terv – ez a MiCA-ra hajaz. Legalább három alkalmazottnak részt kell vennie a szolgáltatási tevékenységben. Felelősségbiztosítással kell rendelkeznie: minimum 250 millió forint per év, vagy 50 millió forint per káresemény. És ez egy új dolog – legalábbis számomra új: telephely-biztonsági tanúsítvány. Nem tudom, mi az.

Úgyhogy ennyi, röviden és tömören, a részemről.

Itt a napokban már láttam, hogy a Telegram-csatornákban mindenki jogot értelmez. Ne tegye! Tényleg nagyon szépen kérek mindenkit – annyira félre szoktak menni ezek a dolgok. Biztosan ma, holnap, holnapután én is neki fogok állni, értelmezem. Nagyon sok jogász fogja még ezt tenni. Várjuk meg, míg kijönnek az értelmes állásfoglalások vagy magyarázatok – mert az összes többi az csak vak vezeti a világtalant.

– Találgatás.

– Teljesen felesleges, mert csak az marad meg mindig az emberben, hogy „ó, láttam, hogy ez azt írta".

– Egyébként ez azt jelenti, hogy ha valaki két bitcoint apportál, akkor tud ilyen céget csinálni? Ha van mondjuk valami normális végzettsége?

– És validálni akar. Ő akar lenni a validátor.

– Odateszi, hogy Nemzeti Bitcoin Validátor Kft. És ha ez így mehet, akkor mehet.

– Nem tudom, hogy ez a mai Magyarországon elég-e.

– De legalább már van keret, és lehet gondolkodni valamiben.

Kata, akkor elmondod a pohár vizet? Beígérted.

– Ja, igen. Ezt itt felvezetőnek csak a hallgatóknak mondom: amikor becsatlakoztam a hívásba, nyilván köszöntjük egymást még a felvétel gomb megnyomása előtt – és csak mondtam a fiúknak, hogy Magyarországon lenni egy tudati támadás, minden alkalommal.

Anti, te nem hallottad még? A bácsi, akinek nem tudom, mi a neve – de a rádióban, régebben, amikor gyerek voltam, akkor a filmekben ő volt mindig a rossznak a magyar hangja.

– A magyar hangja.

– És most eladta a lelkét, és a rádióban továbbra is a rossznak a magyar hangja – az én olvasatomban. Mert ő mondja ezeket a súlyos propagandadumákat, tudod, ezen a mély hangon. Bármi megy a rádióban – zenét szoktunk hallgatni többnyire –, amikor megszakad, és ő elkezd beszélni, akkor a hideg is kiráz. Tehát tényleg az az effektje, hogy azonnal oda kell figyelnem.

– Megfélemlít.

– Hát most ezt hívhatjuk bárhogy. Arra is alkalmas.

Meg hát a tévé. Árpinak beszéltem róla, hogy mi már nagyon-nagyon régóta nem nézünk tévét – szerintem 15 éve nem nézünk magyar tévét egyáltalán. És mindig sokkot kapok, amikor hazamegyek: általában mindenhol megy a tévé. És arról nem beszélve, hogy a reklámok csak a gyógyszer és a bank. Tehát: legyél beteg…

– …ott a lóvé.

– És akkor, ha beteg leszel, majd úgyse tudsz dolgozni, tehát hitelt kell felvenned. Alap. Ez a kettő.

Illetve ami teljesen megdöbbentő volt számomra: ez a – nem tudom – X-Faktor vagy Megasztár, valamelyik a kettő közül. A kisgyerekek, unokatesók, meg az én gyerekeim is este nézték a tévét, tök cukik voltak. És egyébként én is imádtam régen, amikor mentek ezek a műsorok.

És nézem – nem is tudom, mi a nőnek a neve –, egy szemmel láthatóan betegen anorexiás nő, pumpaszájjal, hatalmas mellekkel mondja a versenyző kislánynak, hogy „nem baj, hogy nem vagy 50 kiló, ne foglalkozz vele, mit mondanak neked, légy önmagad".

És így nézem a tévét, hogy mi van? Tehát ilyen meghasonlott őrültek beszélnek a tévében az embereknek. És ennyi, be is fejeztem – mert nem kapcsolódik a Bitcoinhoz, csak megvisel mindig, amikor ezekkel szembesülök. Ezért mondom, hogy ez egy tudati támadás számomra.

És akkor viccből mondtam a pohár vizet: hogy a folyóvízzel oltják be az emberekbe a toxint. (nevetés)

– Van erről egy mém, ugye: „nyugodj meg, igyál egy pohár vizet, és minden rendben lesz". (nevetés)

– Én az ilyen tévéműsorokra mindig azt szoktam mondani, hogy ez pont olyan, mintha leülnél és néznél egy hülyét, ahogy internetezik.

– És ide hadd csatoljam – mert azt mondtuk a bevezetőben, hogy megemlítjük a mivagyunk.hu-t, ami Magyarország első ilyen magazinja, és Balaxival ketten vagyunk a társalapítók. Írtam egy kifakadást a héten Magyarország kapcsán, a kampány kapcsán: hogy teljesen kontrollálatlanul tolják az emberek arcába a fake AI-videókat. És pártállástól függetlenül! Tehát itt nem szeretnék senkit se elmarasztalni és eltiporni, mert pontosan ugyanolyan vastagon sáros az összes oldal. Még csak két oldalt sem mondok – az összes oldal.

És egyszerűen fel vagyok háborodva azon, hogy hol vannak ilyenkor a nagy AI-szakértők, a médiajogászok, az etikusok, a bölcsészek. Hol vannak?

Mi az, hogy ilyen szituációban egy politikai pártnak nincsen például egy AI ethics officere, egy etikai tisztségviselője, aki azt mondja nekik, hogy „figyeljetek, ti már vakok vagytok – bocsánat a franciámért –, mert ti már el vagytok vakulva a hatalomtól meg a pénztől, de azért itt van egy határ, gyerekek. Ez nem kommunikáció, ez színtiszta megtévesztés."

És az emberek – nem mindenki van olyan tudatállapotban, sőt, a legtöbb nincs olyan tudatállapotban, és még mi sem vagyunk olyan szemmel megáldva, hogy fel tudjuk ismerni minden egyes alkalommal, hogy ez egy AI-videó vagy nem.

És a politikusok, akiknek példát kéne mutatniuk arra, hogy be kell tartani a törvényeket és az előírásokat, nem jelölik meg ezeken a videókon, hogy ezek AI-generált videók. Én a kis hülyeségeimre a Facebookon, a kis vicces videókra mindig bejelölöm, hogy ez egy AI-generált videó – nehogy már valakit én megpróbáljak félrevezetni. Hát őnekik nincsenek etikai akadályaik.

Ami még jobban felháborít: megírtam a cikkemet, kiraktam a mivagyunk.hu-ra, és felraktam a LinkedInre – ami egy szakmai közösség, ahol ott vannak a szakértők, a szakemberek. És komolyan feltettem a kérdést, hogy legyenek szívesek, nyilatkozzanak, mi a véleményük erről. Hát… mint szar a gazban. Bocsánat.

– Hát ja, a LinkedIn az ilyen.

– De ne hülyéskedjünk már! Komolyan mondom: ne hülyéskedjünk már. Mert amikor konferenciákat kell szervezni, meg meetupokat kell csinálni, meg AI-summitokat kell csinálni, akkor mindenki ott van az első sorban.

– Hát igen, ez a feladat most. Mert ha most az emberek nem mondják azt, hogy azonnal tudni akarjuk, mit csinál a kormány a technológiával – és nem csak a kormány, inkább azt mondom, hogy a hatalom –, akkor elvesztjük a fonalat, és végünk van. És ez már most érződik, és már most el vagyunk ezzel késve.

– Tök jó volt egyébként hallgatni a konferencián a beszédedet. Meg én azt láttam, hogy mindenkinek ott volt az előadásában ez: hogy oké, cuki dolog így a Bitcoinról beszélni, de ébredjünk már föl, hogy rohadtul el vagyunk késve. Tehát ha itt tényleg nem csinálja meg mindenki a házi feladatát – nem csinál ilyen 30-60 napos terveket, hogy én bizony mit állítok be, hogyan fogok erre reagálni, ami itt előttünk van két-három évben, vagy egyben –, akkor tényleg nem marad semmilyen eszközünk arra, hogy visszaüssünk erre a nagy médiaelnyomásra.

– Tanulni kell. És tök sokszor megütötte a fülemet Miskolcon is, az előadásokban, hogy mindenki ilyen 5-10 éves távlatokra hivatkozik. Hát sehol sincsen 5-10 évünk! Én a kettőt is soknak tartom.

Már milliószor beszéltünk erről, hogy az AI korszakában nincs lineáris fejlődés – exponenciális fejlődés van. Amikor napról napra dobják ki a nagy cégek az újabbnál újabb fejlesztéseket – hol vannak itt 5-10 évek? Hónapokban mérjük itt a dolgokat.

És még egy dolgot hadd mondjak el, aztán befejezem itt a felháborodást, mert szívrohamot fogok kapni. Ezt is Árpinak mondtam, amikor Anti még nem volt itt: hogy egy tök érdekes cikket olvastam tegnapelőtt a Wall Street Journalben. Nem mondom a linket, mert előfizetésem van, tehát nem lehet csak úgy olvasni – de le fogom fordítani, és a mivagyunk.hu-n meg fog jelenni.

Tech-vállalkozó amerikai férfiak, 40-50-es korosztály: az arcfelvarrás, a zsírleszívás a tokáról, és a többi. Ugyanis a techbizniszben 30 felett már nem vagy trendy. Minden nap jönnek elő a selfmade millionaire 23 éves fiúk, lányok. A nagy techvállalatok 30 év felett nem vesznek fel jellemzően új munkatársakat.

Tehát csak szólok nektek is, hogy ideje lenne egy jó arcfelvarrásnak. (nevetés)

– Hát mi csináltunk magunknak munkahelyet.

– Meg szakáll – és akkor a tokád nem látszik.

– Igen, én azért csináltam. (nevetés)

– Néha a leukoplaszttal meghúzom itt, csak akkor elszaladnak az utcán az öregek. (nevetés)

– Szóval döbbenetes. Olvastam a cikket, mondom: ez valami vicc. Erre tartunk.

Csak azért mondom, hogy tudati támadás – mert ugyanakkor viszont… Ezt a linket rakjátok be: a The Source című könyv, Dr. Tara Swarttól. Ő azt mondja – és ezt régóta hiszem, és tudom én is –, hogy amit gondolsz, az van. Te teremted a valóságodat.

Most egyébként az a küldetésem, hogy… felfedeztem, hogy a látásom egy kicsit romlott, de vissza fogom fordítani. Tehát ha azt mondogatom magamnak, hogy „igen, szemüveggel öregszem én is, mint mindenki, bla-bla-bla" – nem. Most kísérletet fogok végrehajtani: tök jól látok, semmi szükségem szemüvegre.

– Pihentetni kell a szemet. Jobbat tesz neki.

– Nem kell annyit kockulni.

– Van egy olyan kísérlet a könyvben leírva, hogy hogyan vitték vissza csak egy hétre az embereket egy 1940-es évekbeli környezetbe, ahol minden lassabb volt. Most nem mondom el – de egy hét után mérhető volt az eredmény.

– Maga ez a figyelemmegosztás, hogy már el se olvasol egy mondatot sem, mert annyira feldarabolódott az emberi figyelem…

– A fiatvilág.

– Ja. És tényleg, ennek most lesz majd a kitörése. Csak nem tudom, hogy időben elér-e az üzenet azokhoz, akiket esetleg meg lehetne menteni.

– Figyelj, nem kell megmenteni. Nem kell senkit megmenteni. Akit elér, azt azért éri el, mert el kell, hogy érje. Akinek meg nincs füle rá… És az illető az elmúlt években azért dolgozott, hogy elérjen oda, ahova el kellett érnie.

– Na, ez volt a spirituális negyedóra. (nevetés)

– Mesélj nekünk egy kicsit erről a Bitcoiner's Prettiesről! Mert itt még nem tetted – csak úgy volt, hogy majd revealing.

– Bocs, hogy állandóan fel vagyok most nagyon villanyozódva – de pont mondtam, hogy tegnap este értünk vissza.

Ugye egyrészt megcsináltuk még a konferencián a The Bitcoiner's Pretties Telegram-csoportot, ahova rögtön szép számmal be is léptek hölgyek, csajok, nők, és el is kezdődött egy kommunikáció. Ez elsősorban az edukációra hegyezi ki magát.

Itt volt igény a nők részéről, akik ott helyben voltak Miskolcon, hogy ők igenis szeretnének egy olyan teret. És ezt most nem a HUSZONEGY ellen mondom – de azt ti is érzitek, hogy néha tud az ott kicsit toxikus lenni. Meg nagyon-nagyon nehéz ez a kommunikációban, amikor nem hallod egy embernek a hangsúlyát, meg ahogy azt a dolgot mondja, és akkor nagyon el tudnak menni egymás mellett a dolgok.

Illetve hát mi, nők, mások vagyunk, mint ti, férfiak. És egy csomószor van az, hogy nem mernek kérdezni, vagy nem akarnak – mert ugyan a hülye kérdés is jó kérdés, meg lehet kérdezni, de ez nem mindig jön le így. És akkor ez egy másfajta tér, amit mi itt tartunk. Nyilván a legtöbb nő bent van a HUSZONEGY-ben is, tehát ez nem egy ellencsoport – hanem oda-vissza működik. Csak egy biztonságosabb kis szoba, ahol mi levetkőzhetünk, hogy így fogalmazzak.

– Most mindjárt regisztrál mindenki! (nevetés)

– Nem, nem! (nevetés) Már 70-en vagyunk.

Na de visszatérve az eredeti kérdésedre: a Bitcoiner's Pretties azért jött létre, mert – ahogyan ezt elmondtam a beszédemben is – a Bitcoin nem csak egy technológia, meg nem csak matematika, meg nem csak ilyen csúnya szavak, amik nagyon sok ember számára ijesztőek. Hanem egy csomó minden más.

És az évek során, ahogy én is egyre lejjebb mentem a nyúlüregben, rettenetesen érdekes emberekkel találkoztam a világ minden részéről, akik teljesen más perspektívából közelítenek a Bitcoinhoz. Az énekestől elkezdve az asztrológuson át az építőmérnökig. Ti is pontosan jól tudjátok, hogy mennyi réteg épül a Bitcoinra. És igenis van egy igény arra, hogy ezek az emberek, meg ezek a témák is megszólaljanak, illetve képviselve legyenek.

Nekem van egy kevésbé ismert oldalam, egy művészi oldalam, hogy így mondjam. Én hosszú éveken át énekeltem, együttesem volt, zenéltem, és ezt folytatom is. Tehát van egy párhuzamos életem – és ezen belül minden, ami ehhez kapcsolódik: a rajz, a dizájn, a vizuál ugyanúgy, mint az audió. Ez az én életem része.

És akkor arra gondoltunk Lencsivel – akivel most már többen találkozhattatok ott Miskolcon, ő a partnerem ebben a bűnben –, hogy csináljunk egy ilyen erőt, fogjuk össze ezeket a témaköröket és embereket. Ez volt az egyik indíttatás.

A másik pedig az, hogy tényleg komoly problémát okozott, amikor szerettem volna felvenni magamra az elvemet: hogy ne egy sima Bitcoin-logós pólót kelljen felvennem, hanem legyen már valami cool cucc, amiben meg lehet jelenni. És akkor megcsináltuk magunknak.

Van nekünk egy nagyon jó barátnőnk, Csilla, Chill Art néven fut, aki fantasztikusan rajzol. Őt majd légyszi, rakjátok be a leírás alá. Nyilván nem bitcoinerként kezdte. Ő egyébként Barcelonában él, és ott a helyi művészeti piacon meg is található minden hétvégén. Grafikus alapvetően, és valami fantasztikus dolgokat csinál: fest, kézzel rajzol – tehát nem digitális alkotó, hanem alapvetően egy analóg alkotó –, és a munkáit digitalizáljuk nyilvánvalóan.

És ővele kezdtünk el először gondolkodni, hogy az ő munkáit szeretnénk megjeleníteni a ruháinkon. Illetve nem csak ruhák, hanem mindenféle lakberendezési tárgyak: vannak szőnyegek, lábtörlők, faliképek.

– Lábtörlő! Kitűnő. (nevetés)

– És még sok egyéb más. És akkor Csilla előjött – tényleg már csak azért is érdemes elolvasni mindent, ami fent van a honlapon, mert Csillának a fantáziája… Mindig viccelődünk vele, hogy gombázik-e, vagy nem tudom, mit csinál. (nevetés)

Tehát ő jött elő ezzel a dimenziósorozattal, ahol öt dimenzión át vezetjük majd az olvasót. Ebből az első könyv már megjelent, de tervezzük a további részeket. Az első A gondolat szabadsága – a dimenziósorozat első része, ami végigvezeti az olvasót, a vásárlót, a hordozót, mert ugye a ruhákon is megjelennek ezek a motívumok.

Ezek különböző, individuális történetek, de együttesen is értelmezhetőek: amikor kilépünk ebből a földi síkból, és egy képzeletbeli dimenzióba lépünk át, ahol nyilván a Bitcoinhoz való elérkezés a végcél – de egy fantasztikus világon vezeti át a történet az embereket.

És Csilla igazából ezt lerajzolta. És ahogy ezt így néztük, bennünk megérlelődött a történet: hogy meg kellett írni, nem volt más választás. Úgyhogy az én nővérem volt az, aki megírta az első részt, egy kitalált, képzeletbeli kislánnyal, Lénával, aki elindul ebben a történetben. És az első részben, A gondolat szabadságában megkapja az útravalóját, hogy hogyan induljon el.

Nem akarok spoilerezni – elérhető lesz a könyv, majd a linkeket megtaláljátok. Először angolul adtuk ki, és a BTC Hell volt, ahol ez a könyv debütált, és óriási sikere volt.

És az első lány, aki megvette a könyvet: Léna volt.

Fantasztikus katarzis volt. Odajött a lány – egy feketeöves bitcoiner csajszi –, odajött az asztalunkhoz, kinyitotta a könyvet, beleolvasott, és ilyen könnyes szemekkel nézett rám, és csak azt mondta: „I'm Lena." (nevetés) Hát mondom: ne! És ott összeborultunk rögtön, azóta is tartjuk a kapcsolatot.

Úgyhogy nagyon durva volt. És nyilván lefordítottam magyarra, kiadtuk – ezek mind magánkiadásban jelennek meg –, és ezeket rakjuk a termékekre.

És van egy másik tervezőnk, grafikusunk, akivel dolgozunk: ő pedig Lili, aki a Cher Ladybird statement-darabunkat készítette. Az is egy bomba, állat, vagány dizájn, imádom. Én magam vagyok egyébként – ahogy így nézegettem, beleültem, hogy ez én vagyok. (nevetés)

És neki kalandjai vannak. A dizájnt úgy építettük fel, hogy ugye a BTC Hell hivatalos merchét mi csináltuk. És ez Cher Ladybird kalandjait írja le gyakorlatilag – ott a Bitcoin-körökben ismert boating accident jelenik meg.

Az volt a kérése Remunak, aki a főszervezője volt a BTC Hellnek, hogy ő egy olyan típusú merchöt szeretne, aminek az a felkiáltása, hogy if you know, you know. Ami azt jelenti, hogy nem szeretett volna hatalmas Bitcoin-jeleket látni, meg óriási, arcba tolós cuccokat – hanem: ha tudod, tudod.

És akkor mi azt mondtuk, hogy a boating accident az egy kiváló eset erre. Ugye a boating accident mém azt fedi, hogy amikor jönnek és kérdezik, hogy hol rejtetted el a privát kulcsaidat, akkor azt mondod, hogy hát egy hajóbalesetben sajnos elvesztek a kulcsok. És akkor ezt szőttük tovább: hogy ott Cher Ladybird a kis katicabogarával ott áll a süllyedő hajó tetején.

Ez egy vicces sztori – mert az a tervünk, hogy ebből szeretnénk csinálni… annyira jól néz ki, meg úgy elment rajta az agyunk, hogy egy képregényszerűséget szeretnénk majd belőle készíteni, Cher hölgyemény kalandjaiból.

És most a OneKey hivatalos viszonteladói vagyunk – jön egyébként a Bitcoin only tárcájuk –, és csináltunk ahhoz is egy kollabot: hogy Cher Ladybird fogja a OneKey-t, tehát a boating accident után megszerezte a tárcát. (nevetés)

– Vízálló!

– Persze, hogy vízálló. (nevetés)

Úgyhogy szépen ezen a vonalon haladunk. És a lényeg az lenne – ahogy mondtam az előadásomban is –, hogy ez egy mozgalom. Az lenne a célunk, hogy meg szeretnénk mutatni… és ez egy felhívás is a részemről: alkotókat keresünk, akiknek a munkáit fel tudjuk rakni a mi termékeinkre.

A Nostron egyébként elég jól megy a Pretties, és az is a tervünk, hogy a Nostr az magában egy e-commerce: nem kell, hogy legyen webshopod, nem kell, hogy legyen frontod.

– Hát ott azonnal lehet vásárolni Lightning-fizetéssel.

– Pontosan. És már megy a postára a cucc.

És hát nem csak ruhák – a könyvvonalon is szeretném folytatni. Ez üzletileg… el lehet képzelni, hogy mennyire éri meg ezeket. Kellett invesztálni.

Ugye ez az egyik könyv, és hát Alex Gladsteinnek a könyve, a Hidden Repression – az is egy magánkiadás. Azt ugye Árpi fordította, és én lektoráltam.

– Csodálatos.

– És azt kell mondjam – ezt mondtam is a tévében –, hogy sokkal szebb lett a könyv, mint az eredeti. Jobb minőségű a kiadás.

– Az is komoly, hogy keményfedeles.

– Az eredeti könyv is keményfedeles, de a papír egy rosszabb minőség. Csak én azért érzem ezt büszkeségnek, mert a könyv eredeti kiadója a Bitcoin Magazine, és nekem velük van szerződésem, és ki is kell küldenem őnekik Nashville-be nem tudom, hány köteles példányt. Fent van egyébként a Széchényi Könyvtárban is, tehát az utókor is részesül ebben a műben.

Nekem ez egy jó érzés: hogy így tudjuk elküldeni ezt a csodálatos magyar nyelvű könyvet, hogy ők is látni fogják, hogy ez egy nagyon szép munka.

És én ezt egészen komolyan gondolom, és személyes küldetésemnek tekintem, hogy ilyen könyveket magyar nyelven – ha a saját pénzemből is kell kinyomtattatni, lefordíttatni – akkor is meg fogom tenni. Mert mi végre van a pénz, ha nem erre?

Úgyhogy jönni fognak a további könyvek is. Karóval is megbeszélés alatt vagyunk, mert ugye ő is írt egy könyvet, de az angol nyelven van. És azonnal kérdezett minket, hogy nem akarnánk-e lefordítani. És mi meg mondtuk, hogy dehogyisnem akarnánk.

Úgyhogy most megbeszélés szinten van a dolog – de én ezt biztosan folytatni fogom, amíg élek. Mert nagyon-nagyon fontos dolog, hogy a sok tudatmódosítás között ezek is meglegyenek. És jelen pillanatban is azon dolgozunk, hogy hogyan lehet eljuttatni ezeket a könyveket a nagy könyvesboltokba. Nyilván elérhető lesz a Pretties weboldalán, meg a Bitcoinbázis weboldalán is.

– Én egyébként ezt a kis könyvet, amit hoztam a miskolci konferenciáról, A gondolat szabadságát, elolvastam. És egyből úgy voltam vele, hogy úristen, ez annyira jó, hogy ezt minden általános iskolába oda kéne rakni! Hogy azok a szerencsétlen kisgyerekek, akik most ebbe a doomscroll-világba érkeztek meg, lássák azt, hogy van kiút belőle.

– Így van.

– Mert annyira szépen és őszintén leírja. És szerintem szülőként az ember nagyon sokat küzd azzal, hogy mikor csapjon a gyerek kezére, mikor van az, hogy na, elég a képernyőből. Mert elég – nem kell nekik annyi.

– És egyébként ez nem egy gyerekkönyv.

– Nem tudom, persze, mert a nagymama is olvasta, mondta, hogy később jó lesz – de mondom, nem, most is.

– Ez pontosan olyan könyv, amit minden korszakban elő lehet venni, és érdemes önmagunkat is figyelmeztetni arra, hogy mi újság a faliújság.

Egyébként két évvel ezelőtt a Bitcoinbázis shopon volt egy magyar nyelvre lefordított gyerekkönyv – ha emlékeztek esetleg.

– Az, amikor a bitcoint pénzként behozzák, ilyen kis árus gyerekek. Igen, a másik szobában van.

– Én két évvel ezelőtt megvásároltam 30 darabot abból a könyvből. És Baranya megyében – most nem tudom pontosan, hol – van egy gyermekotthon, ahova egy kedves pécsi barátom lefuvarozta, és odaadta azoknak a gyerekeknek a könyvet.

Tehát azért, mert nem verem mindig a mellemet – de azért én szoktam ilyeneket csinálni, és folyamatosan csinálok is. Mert ez a feladatunk. Beszélgethetünk dolgokról, igen, meg kell is beszélgetnünk dolgokról – de nagyobb híve vagyok az akciónak.

Úgyhogy ebből a könyvből is karácsonyra – mert amit nyomtattunk, az mind elfogyott, most új nyomás kezdődik – meg fogjuk hinteni a Pécs környéki gyermekotthonokat. Ahova kell. Majd kicsit körülnézek, és küldünk könyveket újra. Mert ezt tudom tenni. És mindenkinek tennie kell valamit, a saját erejéhez mérten. Mert különben semmi se fog történni.

– Nagyon sokan látták szerintem ott, hogy mennyire jó minőségű cuccok, meg kreatívak. Tényleg nem az a logós cucc.

– Nem, nem is akartunk olyat. Tök érdekes egyébként, mert nagyon sokat lamentáltunk ezen Lencsivel: hogy azért nem szimplák a ruhák, tehát ha valaki ezeket felveszi, akkor ott minden szemet odavonz, nagy valószínűség szerint. És nyáron Helsinkiben, a konferencián azért egy kicsit voltak kétségeink – de hát ez nyilván az északi nép habitusából fakad.

És akkor utána, amikor visszajöttem Máltára – és mielőtt mentem Miskolcra –, részt vettem itt a Bitcoin Educators Academyn. És ezen a konferencián meg tele voltunk olaszokkal, mediterrán népséggel, akik… halljátok, ekkora Bitcoin-logók, meg mindenféle magukra tett cuccok, ultra brutál virítós dolgok, fiúkon zokni, meg minden, amit akarsz. Na mondom, van nekünk itt közönségünk. És hát imádják, imádják, imádják.

Úgyhogy ez a nagy boldogságom most. Benne vagyok nagyon sok női Bitcoin Telegram-csatornában. Van ugye a Les Femmes Orange, ami egy nemzetközi női szervezet, Rachel alapította – és annak mi vagyunk az oszlopos magyar szárnya. Helsinkiben együtt szerveztük, illetve ő szervezte ott a női side eventet, a mellékrendezvényt, de a Pretties támogatta: én bevállaltam azt, hogy adtam pénzt, hogy ott megvendégeljük azokat a nőket. 30 fő volt.

És van a Bitcoin Women UK, ami pedig Daniel Prince-hez kötődik, ha ismeritek.

– Igen, ő a…

– Nem, az Jeff Booth. Daniel Prince-nek van egy nagyon-nagyon régi Bitcoin podcastja. Angol, ő szokta moderálni a Baltic Honey Badgert. Egy nagyon régi bitcoiner – de Jeff Booth jó cimborája, azért is kevered össze, meg hasonló a fizimiskájuk. Könyvet is írt.

Worldschoolingban is nagyon erősek – ők egy régi worldschooling család, négy gyerekkel. És az ő felesége Clare, aki a UK-vonal fáklyahordozója, fáklyás asszonya. És most már a nagylányuk is, aki egy worldschooling rendszerben nőtt fel – és hát feketeöves bitcoiner a kis csaj, nagyon jó fej. Ott volt ő is Helsinkiben, adtam is neki egy könyvet, azonnal leült, ott olvasta. Ment a DJ, ő meg ott ült egy sarokban, és olvasta a könyvet. Iszonyatosan értelmes. Ez is mutatja, hogy nem kell hagyományos iskolába járni, és lehetsz ember.

És ők rendezték – tavalyelőtt Rachel, tavaly pedig Clare-ék – a BTC Prague-on a női side eventet. És szerették volna átadni a stafétát, és én pedig jelentkeztem, hogy akkor mi átvennénk. És nagyon-nagyon boldogok voltak, mert ott voltunk együtt mindannyian, és mondták, hogy nem is lehetne jobb kezekben. Micsoda fantasztikus este volt az ott, Prágában!

És akkor azonnal be lettünk csatornázva, és a múlt héten már elkezdődött a beszélgetés a BTC Prague főszervezőkkel. A jövő évi BTC Prague tematikája a Bitcoin-használat lesz, úgyhogy nagy erőkkel készülünk – van még jó sok időnk, úgyhogy szerencsére egy szuper jó rendezvényt össze tudunk hozni.

Nem én egyedül csinálom nyilván: Fanni és Lencsi. Fanni itt a nagy organizer, ugye ő akarta a Bitcoin Budapestet is megszervezni. Így hárman szépen odapattintunk egy jó kis rendezvényt, úgyhogy mindenkit várunk szeretettel.

– Biztos jó sokan jöttök majd Prágába.

– Ez tök fontos egyébként – a stafétaátadás. Hogy a jövő nemzedék… ebben a felgyorsult világban, ahogy bitcoinerként élünk, itt egy évtized alatt annyi dolog történik, mint a fiat világban mondjuk ezer év alatt. Tehát mennyire fontos ez a stafétabot-átadás meg az ifjúság nevelése.

Illetve az is, hogy a konferencián, Miskolcon láttam, egy csomó ember családdal jött. És azok a családok már alapjaiban ilyen nézeteket vallanak. Meg egy csomó fiatal volt – ugye Feriék majd kirakják ezt a fiatalok által képviselt kis blokkot, amiben kérdezni lehetett őket. Az is nagyszerű volt.

Ha emlékszel, Anti: Madeirán, a Bitcoin Atlantison volt egy külön kis sátor ott a gyereksarok mellett, ahol a gyerekeknek volt egy terük gyakorlatilag, és ott folyton beszélgetések mentek. Azt egyébként Clare és Daniel Prince gyerekei csinálták. És ott árultak is mindenféle dolgokat, de ott volt beszélgetés is. Feri is gondolom, innen hozta az ötletet, hogy a gyerekeket meg kell szólaltatni – mert emlékszem, hogy beszéltünk erről, hogy ez mennyire bomba.

És tényleg annyira rettenetesen értelmes gyerekek! Olyan kérdéseket… ott megszorongatták, öcsém, a felnőtteket. Ott volt Andre Loja, aki a főszervezője volt a Madeirának, meg Daniel Prince, meg a nostros csóka – most nem jut eszembe a neve, de neki is magyar a felesége, és a gyerekeik beszélnek magyarul. Ők árulták ott, ha emlékeztek, a kis tic-tacokat, a kis Bitcoin pilulákat, meg a piggy bankokat – és akkor ott Lightninggal lehetett fizetni.

Hát szétvásároltam magunkat a gyerekeknél! Ettük a tic-tacot, mint az őrültek, mert Félix úgy élvezte, hogy itt lehet fizetni. Hát szépen meg is tanulta.

– Nagyon kellenek ezek. És hát Miskolcon is fantasztikusan értelmes fiúk voltak. Itt is van rajtam – szia, Hunor, innen is üdvözöllek!

– Köszönjük szépen. Beváltak a cuccok.

– Képzeld el, kitettem a zsebemből, de az volt végig a repülőn – tegnap így kivettem, mondom: de jó, egy bitcoin van nálam mindig. (nevetés)

– De hogy annyira értelmes, okos gyerekek. És tényleg visszagondoltam, hogy azért basszus, amikor mi 14 évesek voltunk, azért másról ment a matek.

És ők meg fölülnek a színpadra. Meg a te fiad is, Árpi – mondtam is neki, mert követem a Nostron: mennyire királyul gitározik! Zappoltam is, hogy nyomja.

– Ja, hogy jöhet a következő szám?

– Nem, hogy gyakoroljon!

– Hát nem gyakorol, csak melós, lusta hozzá egy kicsit. A proof of work majd mellé jön. De néha kap inspirációt azért a tanártól és tőlünk is.

– De hogy mi lehet a fejükben ezeknek a gyerekeknek! Mennyire értelmesen, hogy véleményük van – hogy micsoda jó példát mutattok nekik ti, szülők. Vagy hát mi, szülők – mert a mi porontyaink még picikék.

És hogy ők meg már tényleg az anyatejjel szívták magukba a dolgokat, és mennyire természetes nekik a közeg. Ami nagyon fontos.

– Az igazság mindig közelebb áll ahhoz, ami… így.

– És milyen fesztelenek! Én emlékszem magamra – pedig nem voltam egy szerény gyerek –, de azért emlékszem, hogy amikor ennyi felnőtt közé el kellett menni, meg különösen ilyen témákról… hát nem is mentem nyilván, nem volt Bitcoin se. De azért más volt ott a kommunikáció, meg a hozzáállás. És annyira jó volt őket elnézni, hogy milyen jó fejek.

– Más időkre vannak ők bevetve. Nekik tök más feladataik lesznek – de azért kell ilyen alaptulajdonságokban megadni nekik azt az arénát.

– És ebben nagyon jó munkát végzünk. Tényleg.

És hát a csajok, a gyerekek – olyan csajokkal találkoztam Miskolcon, hogy eddig esett le az állam. Nagyon jó volt. És folytatni fogunk mindent, amit elkezdtünk.

– Kell új dolgokat vállalni, meg mindenkinek el kell kezdeni szerintem egy kicsit hozzárakni ehhez az egészhez. És ahogy jól mondtad: a saját képességei szerint. Mert azért jövünk külön helyekről, hogy azokat a helyeket szépen megvilágítsuk – azoknak, akiktől jövünk. Mert lehet, hogy nem mindenki kapja el a fonalat. Nem azért, mert kognitívan nem lenne rá képes, csak esetleg annyi másnak van kitéve, hogy nem marad energiája vagy erőforrása gondolkodni olyan dolgon, amin egy Bitcoin-szakavatott szem már nem akad fönn.

– Annyira jó mindig! Azért szeretem a konferenciákat, mert annyira felboostol, meg annyi ötletem lesz utána mindig, meg olyan jó emberekkel találkozom, hogy az mindig kitart a következő konferenciáig. És most egy csomó munkát előirányoztam magamnak.

És fantasztikus a különbség a tavalyi évhez képest az idei képhez. Ez egy érdekes felvetés volt amúgy – nem is tudom, melyikőtök mondta. Talán Nopara mondta, hogy amikor azt a kérdést kapta, hogy mi a különbség egy nemzetközi és egy magyar Bitcoin konferencia között, akkor az egyik különbségnek ezt mondta: hogy idősebb korosztály van jelen.

És tényleg tök érdekes volt, utána elkezdtem ezen gondolkodni. Sőt, beszélgettem olyan édesanyákkal, akik azt mondták, hogy ő anyaként, 50 plusz, a saját gyerekeit próbálja pillezni. És olyan furcsa volt: hát basszus, ez fordítva szokott lenni!

Tehát egyrészt tényleg más volt a közönség. És én tényleg azt látom – és szerintem ez már érzékelhető több mindenki számára –, hogy az adaptáció komolyan útban van. Egyre többen elfogadnak bitcoint, egyre jobban érdeklődnek. És nem is az elfogadás: egyre többen értik meg a Bitcoin lényegét.

És az a legfontosabb, nem az elfogadás. Mert aki csak nem ért, és el akarja fogadni, az csak a pénz miatt akarja – mert azt gondolja, hogy hú, de jó. De nem baj ez se, mert ez is elvezet valahova. De nekem inkább az a benyomásom, hogy egyre többen értik meg a bitcoint. És ha egyre többen értik meg a bitcoint, akkor egyre könnyebb lesz elszakadnunk ettől a rohadt rendszertől.

– Jó, ne lovald bele magad!

– Tudod, hogy hajlamos vagyok rá.

– Mindnyájan, szerintem. Hát igen – de hát kell, hogy forrjon a vérünk.

– Kell. És annyira jó volt végre kiadni magamból! Tényleg büszke vagyok magamra, mert úgy érzem, hogy nagyon jól sikerült az előadásom, a Szabadság ostroma. És tényleg a visszajelzések is – fantasztikus érzés volt, hogy felnőtt férfiak jöttek oda hozzám, hogy majdnem sírtak.

– És mondtad nekik, hogy én is. (nevetés)

– „Ne sírjunk együtt!" De hogy ki kell mondani a dolgokat, és fel kell állni. És itt nem harcra buzdítok senkit – mert tényleg, a Bitcoin a néma forradalom. De nem csak forradalom, hanem evolúció. És tényleg venni kell a fáradságot mindenkinek, a maga életében.

És ez olyan, mint a környezetvédelem – tudjátok: „hát én nem tudok hozzátenni semmit".

– Hát elég, ha kidobod a kukát.

– Dehogyisnem! Egyesével működnek ezek a dolgok, mert az összeadódik. Tehát nem lehet várni tovább arra, hogy majd valaki megoldja, majd, majd. Hanem igenis: az a pici, amit teszel – az rengeteget számít. Az a picije az számít igazán.

– Volt még egy sztorid a konferenciára rendelt hardvertárcákról.

– Igen. Az történt, hogy lebeszéltünk mindent, megállapodtunk, meg is rendeltem a gépeket. És most nem akarom mondani a nevét – azért nézek így felfelé –, mert ez nem arról szól, hogy én az ő reputációjukat rontsam, hiszen nyilván történnek hibák. Ezért nem is fogom mondani a nevét.

De ugye az e-mailekben ő garantált engem arról – hiszen elmondtam neki, hogy egy konferenciára visszük ezt a dolgot, aminek dátuma van természetszerűleg. És én jó előre… ugye október 15-én volt a konferencia, augusztus végétől már mentek a beszélgetések, hogy ne fussunk ki az időből. 30 napos kiszállításuk van. Megrendeltem az árut, ki is fizettem 30 napon kívül. Ő pedig a szavát adta írásban, hogy biztosan oda fog érni az áru, ahova kell.

És én magam is 15-én értem Magyarországra – ugye az volt a határideje az áru érkezésének. És kaptam a GLS-től e-mailt, hogy tracking number, és a többi. És 15-én nézem, hogy azt írja a GLS, hogy át se vették – ők nem tudták átvenni…

– Nem adták fel.

– Nem adták oda a motyót. És akkor írok az embernek, hogy figyeljetek, mi újság – először még kedvesen, aranyosan. És akkor ott pattant el nálam, hogy napok teltek el, és nem jött válasz. És akkor már fokozatosan vesztettem el a türelmemet. Nyilván a nőiességem határáig tudok csak elmenni – de hát az lett a vége, hogy mondtam: jó, akkor legyetek szívesek, küldjétek vissza a pénzt, és felejtsük el egymást.

Mert ha ezt nem tudják teljesíteni, akkor mi van akkor, ha valaki rendel? És akkor egy rajtam kívülálló okból nem tudom azt teljesíteni, amit én ígérek. Hát ez a klasszikus middleman-problémakör. Úgyhogy sajnálom, hogy így alakult, de megszakítottuk a kapcsolatot. Még a mai napon fent van a Prettiesen a termék, de ma lekerül.

Csak szerettem volna elmondani, hogy mi történt – mert ugye akkora nagy hűhóval lett beharangozva, és sajnos ez történt.

– És mindezt úgy, hogy tudta is az emberünk, hogy te szívesen forgalmaznád.

– Persze. Meg is volt a mi üzleti megállapodásunk, hogy ezt milyen keretek között csináljuk. Megcsináltuk hozzá a magyar nyelvű kiajánlót, a magyar nyelvű leírásokat. Hát azért ebben mi munkát tettünk! Te pontosan tudod, Árpi, hiszen nem keveset fordítasz – hogy micsoda munka ilyen dolgokat megcsinálni, még az AI korában is. Mert igen, le tud fordítani az AI sok mindent, de hát azért, könyörgöm, azzal van munka. Mi ott a képeket szerkesztettük, bla-bla-bla.

Éreztem én már egyébként, mert kértem tőlük – minden normálisabb cégnek van egy médiakitje vagy brandkitje, amiben ott vannak a logóid, a színeid. Hogy valamit segítsenek már, hogy fel tudjuk tenni a weblapunkra. Tehát azt is úgy kellett lekukáznom az ő weboldalukról.

– Most bocs, hogy már így belementünk – akkor ez kiváló alkalom arra, hogy egy magyar csapattagunk vagy egy bitcoiner erre terméket fejlesszen, mert akkor odakerül.

– Megmondom neked őszintén, hogy felötlött bennem ez a gondolat: hogy én nagyon szívesen akár támogatnék is egy ilyen kezdeményezést, egy üzleti vállalkozásként. Gyakorlatilag bármilyen terméket – nem kell, hogy ez hardver legyen. De itt van egy csomó energia, amit át lehet fordítani.

– Küldjük az energiát!

– Egy jó kis brainstorminggal itt tök jó dolgok tudnak kisülni.

– Mert a jövő vállalkozói a bitcoinerek.

– Így van. Vagy a jelené, inkább úgy mondanám.

– Lehet, hogy van olyan kütyü, ami bitcoint bányászik, miközben az akváriumban levegőztet is, meg temperálja az akvárium vizét. És közben halat vagy aranyat…

– …hány szatot csinált? (nevetés)

– És közben kifogod az aranyhalat. Ott már lehet tovább szőni.

– És így még be is úszik a Firefish az akváriumba! (nevetés)

– Csodálatos átkötés! Véredben a marketing. (nevetés)

Na, ki csinálja meg a terméket? (nevetés)

– Úgyhogy röviden és tömören ennyi. Boldogság van, munka kezdődik, folytatjuk tovább. És én most nagyon sokat fogok újra fordítani – mert a nőknek szeretnék… bedobtunk egy körkérdést. Alapvetően a magyar nyelvet szeretném most preferálni, mert eljött az idő.

És hogy visszakössem – mert az én véremben is van egy kis marketing –, visszakössem a mivagyunk.hu-ra: az is pontosan azért jött létre, hogy magyar nyelven legyen elérhető minden, ami a nagyvilágban folyik. A hírekről, a mindenféle túlokról, erről-arról. Kezdem a podcastot is egyébként a jövő héten.

– Tényleg? A mivagyunk-ra?

– Igen. Mert muszáj odarakni az embereknek magyar nyelven. És a kettő összefügg: azt gondolom, hogy az elkövetkezendő hónapokban, években a bitcoint az AI nélkül nagyon nehéz lesz értelmezni. Pedzegettük is, többen tettek fel kérdéseket, hogy majd a robotoknál vajon mi lesz a fizetőeszköz. Van itt nagyon sok érdekes kérdés, és marhára összefügg a kettő.

– Köszönjük, Kata, ezt a jó beszámolót. Akkor az összes linket bepakolod majd alóla?

– Elküldök minden linket, ígérem.

– És ha tényleg komolyan úgy érzed, hogy ezt a végrehajtási rendeletet feldolgozod, és így beszélnél róla itt nekünk – hát az szuper lenne. Mert mindenki még jobban meg tudna nyugodni. Vagy fel tudná magát idegesíteni.

– Lesz ez is, az is. Kérek szépen egy pár napot, hogy ezt megfelelően feldolgozzam – nyilván a szakma is most beleméjed. Látom, hogy villog a Telegramom a monitoron, tehát biztos, hogy 86 millió üzenet jött és ment már azóta.

Egyébként egy bejelentést tartogatok még így a végére. Bocsánat, ezt nem mondtam nektek.

– Halljuk!

– Most én is megalapítom a Bitcoin-konzultációs és adaptációt támogató szolgáltatásaimat.

– Hoppá!

– Hiszen olyan régóta csinálom ezt már közösségi alapon. És azt gondolom, mindenféle álszerénység nélkül, hogy igenis nagy érték, amit adni tudok – de ehhez értéket kell fogadnom. Tehát ezt sajnos nem tudom ingyen csinálni.

És egy dolog miatt nem tudom ingyen csinálni: és ez az idő. Mert amikor mindenki csak azt gondolja, hogy „na jó, de ez csak egy kérdés" – azt nem tudja, hogy mögötte ott van még 15 másik ember, akinek szintén csak van egy kérdése. Meg a saját munkám, meg a családom, meg a gyerekeim, meg az életem, és én magam. Nekem is töltődnöm kell ahhoz, hogy működni tudjak.

Elvégeztem ezt a Bitcoin Educators Academyt, és nagyon nagy támogatást kaptam Dusántól – mert ő volt az, aki megerősített ebben, hogy igenis ezt kell csinálnom, mert jó vagyok benne. Úgyhogy én ezt most elhittem neki, bocsánat. (nevetés)

És mivel jogász vagyok, ezért minden alapom megvan rá, hogy ezt csináljam. És be fogunk erősíteni egy könyvelési résszel is, hogy teljes körű lehessen ez a dolog. És magyar nyelven.

– Örülök, hogy látom, a magyar gazdaság is kezd magához térni ezekben.

– Mert azért szerintem a magyarok jók mindenben. Csak tanulni kell, meg kellenek a resource-ok.

És ez annyira nehéz egyébként – ezt ti is pontosan tudjátok. Tehát mi semmi mást nem csinálunk, félreértés ne essék, mint ezt a medret, ami bele se fér a képernyőbe, ahogy mutatom – azt leszűkítjük egy olyan mederré, ahol mindenki saját maga meg tudja találni a… do your own research, végezd el a saját kutatásodat. De mi abban segítünk, hogy ne az ekkora mederbe kelljen beleugrani és elveszni benne, és végül kiszállni belőle, mert annyira el vagy tévedve, hogy azt se tudod, hol vagy – hanem egy ilyen mederbe segítünk beleugrani.

És ez a mivagyunk-ra ugyanúgy igaz: ahol saját magad el tudod dönteni, hogy számodra mi releváns, miről gondolod azt, hogy hülyeség, és miről gondolod azt, hogy értékes. Nem vagyunk megmondóemberek meg tudományos főmunkatársak.

– Maximálisan egyetértek ezzel. Meg ezzel az időalapú gondolkodással is. A munka az időbe telik, az idő meg véges.

– Arra jutottam, hogy egészen eddig, az elmúlt 10 évben azért a 14-15 órákat úgy megszoktam.

– Jó sok hozzáadott érték van.

– És nem szeretnék így élni a továbbiakban, mert nem jó senkinek. Úgyhogy meg fogom válogatni. Felismertem, hogy már ott tartunk a gazdaságon belül is, hogy igazából van helye a magyar Bitcoin-tanácsadó cégeknek. Úgyhogy szerintem ebben fogunk látni egy felfutást.

– Biztosan. Most már mi is hamarosan beindítjuk, mert eddig csak beszéltünk róla – de most már eléggé finishben van. A konferencián is többen biztos hozzátok is mentek érdeklődni, hogy milyen lehetőség van akár pénzért személyes tanításban vagy támogatásban részesülni. És akkor mondtam nekik, hogy készülünk erre. Úgy tudom, több cég is készülődik ebben – csak hát ez se olyan, hogy egyik napról a másikra beindítsuk.

– De látszik, hogy nagy szükség van rá.

– És neked már van-e esetleg erre neve, vagy valami koncepció? Vagy még csak az elhatározás?

– Dr. Stier Kata.

– Hoppá! Bevált brand. (nevetés)

– Ha nálunk vannak egyéb kérdések, de jogi kérdés van, akkor akár bevonhatunk téged.

– Erre te vagy kompetens. És vice versa természetesen – csak hát mindig a jognál akadnak el a dolgok, ezt pontosan tudom. (nevetés) És azt hiszem, ebben tudok segíteni.

– Szuper. Köszönjük akkor ezt a részt is. Meg még így az egész, egyórás beszámolót itt nekünk. Szerintem nagyon sok nézőnk értékeli az ilyen tartalmat – és várunk vissza akkor egy kis idő múlva ezzel a kis elemzéssel vagy jogszabály-értelmezéssel, ha van kedved.

Köszönjük szépen a figyelmet. És egy hét múlva pedig jelentkezünk egy nagyon érdekes dologgal, amit most nem lövök le – de tényleg magyar vonatkozású Bitcoin terület lesz. Ennyit elárulhatok. De hát ez talán nem volt meglepő.

– Nem volt nagy meglepetés. (nevetés)

– Úgyhogy gyertek és nézzétek, lájkoljátok, osszátok meg! És majd most Árpi elmondja, hogy hol is találhattok meg minket.

– Megtaláltok minket a Nostron, a Facebookon, a huszonegy.world honlapon, a Telegram csoportunkban, a YouTube-on – ahol iratkozzatok fel a csatornánkra! –, a Rumble-ön, ahol egy vadonatúj csatornánk van, itt is kövessetek minket. Amúgy elérhetőek vagyunk még a Spotifyon, az Apple Podcastben, a Fountain felületén is.

És támogatnak minket a négycsillagos Hotel Aurora és a négycsillagos Hotel Atlantis wellness szállodák, melyek bitcoint elfogadó és bitcoint tartalékoló szállodák. És a Firefish üzeni, hogy ne adjátok el a bitcoinotokat!

– Úgyhogy sziasztok!

– Sziasztok!