E86 A nemzeti validáló esete a Bitcoin oktatással | Revolut, validálás, pánik
Az adás tartalmából
Átirat
– A nemzeti validáló! Nemzeti validáló!
– Nemzeti validáló — büszkén. (nevetés)
– Azért biztos pikáns lesz.
– Biztos lesz hozzáfűznivaló. (nevetés)
– Mostantól ingyenes a kiszállítás. A múlt héttől teljesen ingyenes a szállítás. Worldwide, Kuala Lumpurtól Komlóig!
– Mindenre.
– Mindenre, mindenre.
Most lesz egy kis pihenés szerintem, majd így karácsony környékén. Nem sok — csak amíg összerakom a vacsit. (nevetés)
– Közben kipihened magad.
– És hát januártól brutálisan tele vagyunk ötletekkel, tervekkel.
– Na, jól van. Hát így is lehet.
– Jó, ezt majd lekeveritek.
– Nem, ez még adásban marad.
– Ja, jó, jó. (nevetés)
– Némi hülyeség is belefér.
– Persze. Ezzel fogunk indítani.
Sziasztok, üdvözlünk titeket! Ez itt újra a HUSZONEGY Bitcoin Podcast. Megint Kata a vendégünk. Szia, Kata!
– Szia, Árpi! Helló!
– Ne legyünk már unalmasak. (nevetés) Ez a 86. rész, ha jól tudom. Kata járt Torinóban, ahol volt valami esemény.
– Igen, igen, ott volt. (nevetés)
– Köszönöm szépen ezt a rendkívül felkavaró felvezetést. Már biztosan mindenki nagyon izgatott, hogy meghallgathassa (nevetés), hogy megint mi történt Katával.
– Már megint Kata podcastja. (nevetés)
Nem, nem. Az történt az elmúlt héten, hogy elutaztam Torinóba, és a Bitcoin Educators Academy második részén vettem részt. Ez most jelen pillanatban egy ilyen pilot program volt — hiszen ti is egy páran a magyar HUSZONEGY-ból tavaly, tavalyelőtt részt vettetek…
– Már nem mi, hanem akik néznek minket.
– Akik néztek és hallgattok, közületek. Szóval egy páran részt vettek már ezen a Bitcoin Educators Academyn, akkor, anno Miskolcon. Ugye ez az MIT szervezésében, Dusan Matuska alapításával zajlik, ez a képzés. Tulajdonképpen a képző képzése — mint ahogy a neve is mondja: a Bitcoin educatorök további edukációja.
És hát marha jól ki van találva ez az egész. Azt azért el kell mondanom, hogy magán a képzésen nem sok szó esik a bitcoinról. Nyilván ez mindennek a kiindulója — de amikor az első részre elmentem, egy kicsit én is így meg voltam hasonulva, hogy most akkor a Bitcoinról fogunk itt tanulni, vagy különböző oktatási módszerekről? Fogalmam se volt, nem volt semmiféle várakozásom.
Az elsőt októberben végeztem el, itt Máltán volt az első alkalom. Ahol láttam, hogy tulajdonképpen itt arról van szó, hogy azt tanítják: te, mint már előképzettséggel, tehát Bitcoin-tudással rendelkező lelkes oktató, milyen módszerekkel és technikákkal tudod ezt a nagyszerű tudást átadni azoknak, akik ezt igénylik.
És hát a második része ennek a kurzusnak, ez egy sokkal személyre szabottabb további három nap volt. Egy rettenetesen intenzív, reggel 9-től este 6-ig. Hatan voltunk összesen, plusz a csapat: ebből kettő oktató és két segítő. Nyilván minden étel, ital, lokáció, mindenféle feladatok, marketing, fényképek — majd fogok egyébként nektek is küldeni, mert már megkaptam mindenféle anyagot, fotót a dologról, amíg továbboszthatók.
Tehát tízen voltunk végül is összesen összezárva, reggeltől estig. És hát fantasztikus! Úristen, annyira úgy jövök el mindig ezekről az eseményekről… Nagyon jól tudjátok sokan, hogy milyen egy Bitcoin-konferencián részt venni. Hát akkor el tudjátok képzelni, hogy amikor ilyen kevés ember ilyen koncentráltan, ilyen hosszú ideig együtt tud lenni — hát brutális, tényleg. Majdnem repülőre se kellett szállnom, hogy haza tudjak jönni Torinóból, mert annyira felpumpál. Baromi jó volt.
És hogy rátérjek, hogy mit is tanultunk: mint ahogy mondtam, ez egy még tovább szűkítése tulajdonképpen a te niche-ednek, a te témakörödnek. Csak a niche-t akarom megmagyarázni annak, aki nem mozog otthonosan marketing-berkekben: tehát az a témakör, ami a te fő témád, amiben te oktatsz. És hát ezt teljesen lebontottuk.
Ez tulajdonképpen tovább is ment már az edukáción: egy rendes, ilyen önismereti továbbképzéssé fajul tulajdonképpen ez az egész. Mert amikor tényleg le kell ülnöd, és ott végiggondolni konkrétan, hogy oké: ki vagyok, mit akarok, hova megyek, mi az én proof of workom, mi az, amiben jó vagyok. Tehát tényleg, mint a hagymát, ott a rétegeket lebontva el kell jutnod ahhoz a belső maghoz, ahonnan kiindulva azt tudod mondani — legalábbis ez az én tapasztalatom —, hogy igen, én autentikus vagyok ebben.
És bizonyára sokan éreztétek már ezt az imposztorszindrómát: hogy minél mélyebbre mész a nyúlüregben, minél többet tudsz meg egy témáról, annál jobban érzed azt, hogy semmit sem tudsz róla.
– Hát sajnos. (nevetés)
– És akkor ez egy tök szép dolog, és kettős is valamilyest. Mert ugye sok ember, amikor ezt felismeri, abbahagyja — azt mondja, hogy ez egy sziszifuszi dolog, és hiába tanulok minél többet, egyre mélyebben érzem azt, hogy nem értem az egészet, és nem tudok semmit.
És akkor van egy másik oldal, akit meg ez rohadtul motivál. Nyilván érezhető, hogy én ide tartozom: hogy ez visz előre abban, hogy fú, ezt se tudom még, úristen, ezt se tudom még! És minél többet tudsz, annál jobban akarod, hogy még, még, még.
És hát ilyenkor ez egy óriási nagy löket. De természetesen millió könyvjavaslattal — és hát nagyon komoly munka is van benne. Mert ugye ott három nap alatt eljutottunk odáig, hogy a harmadik nap végére, vasárnap délutánra — amikor már természetesen mindenki kellően le van rúgva, és azt se tudod, hogy fiú vagy-e vagy lány (nevetés), és persze megspékelve szombat esti karaoke-val meg nem tudom, én milyen kis nehezítéssel — mindent megtesznek azért, hogy felkészítsenek, és pozitív értelemben hátráltassanak. Tehát még jobban megnehezítsék a dolgodat, és ezzel még professzionálisabbá válj abban, hogy vasárnap délutánra kívülről megtanulva oda tudjál állni, és el tudd mondani az öt-hét perces beszédedet egy audiencia előtt.
Nyilván ők voltak az audiencia, akikkel együtt voltunk — de akkor is: egyikünk sem egy olyan profi speaker, aki minden nap beszél, és meglenne az a rutinja. De hát mindannyian eljutottunk oda, és óriási élmény volt. Elmondani nem tudom. Persze benne volt a sajtkukac, és iszonyatos gyomorideg, meg minden, amit el lehet képzelni. És persze ott állnak veled szemben kamerával, felveszik, utána azt analizálja mindenki magának, meg együtt is, hogy mik voltak a hibák, mi lehetett volna jobb.
De sikerült, és óriási sikere volt mindenkinek. Mindannyian nagyon ügyesek voltunk — nyilván nem magamat akarom most kiemelni, mert mindenki a saját maga témakörében, a saját habitusához és képességeihez mérten bombateljesítményt nyújtott.
És hát ezt ide készítettem magamnak, feltétlenül meg akartam mutatni: még egy ilyen jó kis díjat is kaptunk!
– Nagyon jó.
– És hát a TEDx nyomán ez a TBEx — Technical Bitcoin Educationre hajazva kaptuk ezt a fantasztikus kis szobrocskát.
És hát tényleg, bennem nagyon sok dolgot indított el. És annak ellenére, hogy hullára lerúgtam magamat, és nagyon fáradt vagyok, iszonyatosan feltöltött. Nagyon jó dolgokat várhattok tőlem a jövőben, mert egy óriási mestertervet dolgoztam ki a hétvége alatt, amit most meg fogok valósítani. És nagyon nagy értéket szeretnék ezzel adni a kis közösségünknek — hát az egyre nagyobbra duzzadó közösségünknek, hogy így fogalmazzak.
Úgyhogy egyébként mindenkinek nagyon-nagyon ajánlom ezt a képzést. Ugye ez egy ilyen vándorképzés; a kettes az nyilván annak áll nyitva, aki elvégezte az egyest.
Most jelen pillanatban ezen gondolkodtam így reggel, amikor szedtem össze magam, hogy miről is fogunk ma beszélgetni — hogy az tök menőség. Ezt most el is mondom így hangosan: hogy a világon jelen pillanatban mi hatan vagyunk, akik rendelkeznek ezzel a fajta képzéssel. Az egész világon. És ez számomra egy iszonyatosan nagy büszkeség, mert tényleg olyan profi emberektől tanulhatunk.
Ugye a Dusan kezdte el felépíteni ezt az egészet. Rengeteg értéket adnak ők is ott a közösségnek: gyerekeket tanítanak bányászni, meg olyan dolgokat csinálnak, hogy tényleg le a kalappal. A Dusannak egyébként az a célja, hogy 100 millió ember részesüljön az oktatásban — és hát haladnak feléje. Nyilván még jó sok van vissza, de haladnak szépen az úton. És annyira profi képzést raktak össze!
A Dusannak nagyon sok éve van abban, hogy ő egy profi public speaker lett, és millió technikát megtanult. És képes is arra, tehát megvan a személyisége arra, hogy ezt továbbadja. És nem is akárhogy — iszonyatosan inspiráló. Tényleg csak jót tudok mondani.
És képzeljétek el, hogy most maga mellé vette — a barátja is a való életben — egy Central Bank Dropoutot, aki a szlovák központi bankban dolgozott. És hát most januártól ő a head of education. Ez egy teljesen más nézőpontot hozott be nyilvánvalóan ebbe az egész oktatásba. Most én itt publikusan erről nem kívánok beszélni, majd náluk lehet erről tájékozódni — de hát további kurzusokkal fognak előjönni.
Sőt, képzeljétek el, fantasztikusan vicces volt: ugye a hat ember közül, hát öten voltak még rajtam kívül, egy másik fiú szintén a szlovák nemzeti bank dolgozója. És nagyon-nagyon vicces volt, mert nyilván angolul beszéltünk, és akkor eltelt az első nap, és mentünk ki, hogy jól van, kajálunk. És jön mellém a srác, és mondja, hogy: „hát én nem tudok beszélni magyarul."
Na, mondom, egész nap vártál! Mitől féltél, hogy a hátad mögött majd a központi bankosról mit mondok magyarul? (nevetés) Aztán röhögött, mondta, hogy nem, dehogyis — csak gondolta, hogy pedig lebuktam volna.
Tehát persze, egy rendkívül értelmes társaság volt. Elmondom így az összetételt, mert az is tök érdekes: egy lány volt még rajtam kívül, egy olasz lány, aki marha érdekes egyébként. Ő egy Bitcoin-bohóc, szociális segítő! Meg is mutatta fényképen: van egy bohócorra, és akkor gyerekeket, időseket minden héten látogatnak, és beszélgetnek velük. Szociális önkéntes — de nemcsak az idejét, illetve a társaságát adja ezeken a beszélgetéseken, hanem a bitcoinról beszélget gyermekekkel és idősekkel.
Hát ez mekkora királyság már, könyörgöm! Annyira imádtam.
– Igazi partizánharc.
– És meg is mutatta a kis köpenyét, ami össze van firkálva ilyen mindenféle színes dolgokkal — hát nyilván a felvidítás az elsődleges, különösen ezeken a helyeken. És egy hatalmas, óriási bitcoin közepén, meg teleírva. A fehér köpeny nagyon jól nézett ki.
És ezt mindig elmondom már így magamban — talán már hangosan is elmondtam néhányszor —, hogy mennyire hálás vagyok tényleg a Bitcoin-közösségnek. Hogy minden alkalommal olyan emberekkel ismerkedem meg, akikkel soha az életemben nem ismerkednék meg amúgy. És egytől egyig mindegyik egy csodabogár a maga életében — de nem feltétlenül attól, hogy harsány vagy rebellis, hanem egyszerűen, mint ez a lány is: a fene se nézné ki belőle, mert amúgy meg egy tök halk szavú ember. Soha nem találkoznék vele amúgy, soha nem lenne alkalmunk megismerkedni.
Ráadásul három macskája van — és én félek, irtózok a macskáktól. Tehát a macskásokkal már egy kicsit úgy vagyok…
– Akkor olyan, mint a Jack Mallers. (nevetés)
– Képzeld el!
– Vigyázz, én is macskás vagyok.
– Nem, tényleg? Akkor most lerakjuk! (nevetés)
– De van velünk egy kutya.
– Van kutyánk, úgyhogy jó, akkor balanszba kerültünk. (nevetés)
Na, szóval annyira felemelő tényleg ilyeneket hallgatni. És akkor az összes többi — ugye a másik négy lény férfi volt.
– Lény. (nevetés)
– Ketten olasz fiúk voltak. Egy született lengyel, aki Franciaországban nőtt fel, és Svájcban él jelen pillanatban.
– Klasszikus. (nevetés)
– És egy szlovákiai magyar fiú. És ez egy olyan… hát semmi közünk nem volt egymáshoz semmilyen szinten. Az egyik olasz fiút már ismertem, mert ő részt vett Máltán, októberben, az első részén.
Nagyon nagyszerű emberek tényleg mindannyian. És tényleg az, hogy azok a nézőpontok, amiket hozzá tudsz tenni a saját nézőpontodhoz — hogy ennyi emberrel ilyen koncentrált időben így együtt vagy… Elmondani nem tudom, hogy mennyit tanultam ez alatt a hétvége alatt. És tényleg az nagyon fontos volt nekem, hogy magamról tanultam sokat.
– Hogy ad egy lökést mindig ahhoz, hogy na jól van, Kata, most már tényleg akkor csináld meg végre azt, amit…
– …amit nem kell tovább húzni.
És hogy tényleg át lehet törni ezeket a gátakat. És annyira boldogsággal tölt el. Most lehet, ez valakinek túlnyálasan hangzik — de nekem igenis ez egy büszkeség a saját életemben, hogy beleléptem abba a fázisba, amikor teljesen autentikus tudok lenni magammal. És elmúltak ezek a hátsó gondolatok, hogy „jó, de hol jössz te ahhoz?", meg „te nem vagy ott".
És amiért ezt mondom nektek: mert ez a proof of work. Tehát ez tök egy objektív dolog. Amit ott is elmondtam, elmondom nektek is: hogy a múlt héten a LinkedIn-profilomat kezdtem el csiszolni, hogy tényleg fejezze ki azt, amit én gondolok magamról, és amit szeretnék mutatni kifelé — ami a valóság.
És akkor ott ugye el kellett gondolkodnom, és összegyűjteni azokat a referenciákat és különböző médiatartalmakat, amiket referenciaként meg tudok mutatni: hogy ez nem csak kamu. És akkor ott visszanéztem az elmúlt nyolc évre — és azért ott becsülettel vannak olyan dolgok, amiket nem lehet megváltoztatni. Ott azok kereken le vannak rakva, azok meg lettek csinálva. Azok igenis proof of work. És én emlékszem arra az indíttatásra, meg arra a motivációra, meg arra a fajta érzelmi töltésre, amivel én ezeket végigcsináltam.
És félreértés ne essék: nyilván ebből szándékozom élni. Tehát most itt én nem a nagy mézesmadzagot akarom leadni, hogy hú, de jó fej vagyok, mert én itt aztán ingyen produkálok mindent, és nem várok érte cserébe semmit. Rengeteg dolgot produkáltam ingyen, és nem is volt a fejemben az, hogy ezért kapni akarok valamit.
Száz szónak is egy a vége: végignéztem ezt az utat, és csodálatosan boldog vagyok, hogy ide eljutottam. Hogy jobb pariban vagyok magammal, és azt tudom mondani, hogy igenis óriási érték az, amit tudok nyújtani — és egyben az az érték, amit ezáltal visszakapok. Aminek nyilván egy része pénz, de egy másik része meg a további motiváció, a további löket ahhoz, hogy az ember csinálja tovább. Mert igenis csinálni kell, mert egyre több és több embernek kell felnyitni a szemét, és lehetőségeket mutatni.
Én nem akarom megmondani senkinek, hogy mit csináljon, félreértés ne essék. De igenis: nem csak lehetőségem, hanem ezen a ponton már kötelességem azt a felhalmozott tudást átadni. Mert én tudom, hogy mennyivel rosszabb lesz az, hogyha nem hallja meg valaki azt a lehetőséget, amit el tudok mondani — mintha meghallja. Érthető ez így, amit mondtam?
– Érthető. Abszolút.
– Tehát a segítés a fő része. Mert ezt már nagyon sokszor elmondtam, meg mindenki tudja szerintem, hogy igenis missziónak érzem azt, amit csinálok. Mert igenis ez egy szekta. (nevetés)
– Igen. Az üstökösről is majd beszélünk később. (nevetés)
– Tényleg olyan mély belső késztetésem van erre: hogy amikor van megoldás valamire, amit meg lehet javítani, akkor igenis kötelessége annak az embernek, akinek erre lehetősége van, hogy megmutassa azt az utat — hogy van más út is. És aztán majd az ember eldönti, hogy él-e vele vagy sem, az már az ő dolga. De ez az én részem. Én ezzel tudok hozzájárulni, és ezt kutyakötelességem megtenni.
– Hát ez tök jó. Akkor mindenkinek ajánlod.
Egyébként én, amióta erről beszéltünk, gondolkodom ezen az oktatáson. Nyilván mindenkire ráfér. Az másik dolog, hogy hogy lehet ezt logisztikailag megoldani — de mivel ezek ilyen helyszínenként változó képzések, ugye. Tehát úgy értem, hogy nem mindig ugyanott történik.
– Sőt, sohasem! Tehát nem az, hogy nem mindig, hanem sohasem ugyanott van. Tulajdonképpen most erre a második helyszínre szavazni lehetett — én nem szavaztam, mert ez még előbb volt, mint hogy én részt vettem az egyesen. De győztek az olaszok, igazából. Teljesen demokratikusan, decentralizált módon történik a dolog.
Viszont képzeljétek el — ezt majdnem el is felejtettem —, azt is nyertük, hát nem nyeremény, mert kőkeményen megdolgoztunk érte: hogy a BTC Prague-on előadni fogunk!
– Ó! Wow!
– Mint Bitcoin Educators Academy-rocksztárok, mindannyian. Aki szeretne — nyilván nem kötelező —, ezt a lehetőséget megkaptuk vele: hogy bemutatkozhatunk, mint a feljövő új generáció.
Tök érdekes dolog ez egyébként. Nagyon érdekes elgondolkozni azon — és nyilván mindannyian voltunk ebben a cipőben —, hogy azért ez egy nagyon-nagyon komplex téma, és nagyon nem egyszerű megérteni. És mindig, amikor már a jövőben vagy, akkor tudod visszafelé összekötni azokat a bizonyos pontokat.
De olyan banálisnak tűnik, hogy „Bitcoin-oktató". És sokan mondhatnák azt, hogy de hát ott van a YouTube, ott van a HUSZONEGY, ott van a PlanB mint oktatóplatform, ott van a Mi Primer Bitcoin, ugye az El Salvador-i oktatóplatform. Tehát van egy csomó resource, ahonnan lehet tájékozódni.
De hogy mennyire nehéz az… És ugye nekünk ilyen típusú feladataink voltak, hogy nem tudom, két mondatban magyarázz el dolgokat. Tehát komplex témákat lebontani a legeslegegyszerűbb módjára, ahogy te azt el tudod mondani — az azért nem egyszerű dolog.
Úgyhogy… és ugye én is hajlamos vagyok azért sokszor abba beleesni — nyilván ez a jogi múltam vagy jelen-múltam miatt is van —, hogy hajlamos vagyok egy jogi fejjel gondolkodni, ami nem az egyszerűségről híres. (nevetés) És nekem ez óriási nagy segítség: nem csak a Bitcoin-topik elmagyarázásában, hanem az élet más területein is tök jól lehet alkalmazni ezeket. Ezek ilyen lifehackek tulajdonképpen, mondhatnám azt is.
– És ami lesz belőle, az meg egyelőre titok, ha jól értem.
– Majd előjövök azzal is. Most nagy erőkkel folyik a munka.
– Nem szabad mindent eldurrantani azonnal.
Amikor így magyaráztad ezt a LinkedIn-profilt, így magamban felnevettem — hiszen azért nagyon sok bitcoiner úgy van vele, hogy vannak évek, amiket nem tud megmagyarázni. (nevetés) Hát ez a tipikus boating accident analógiája, nem? Hogy mit csináltál akkor? Hát fogalmunk sincs.
– Na, tudod, mi a szerencsém ezzel? Én akkor mondhatom, hogy szülési szabadságon voltam, meg a gyerek. (nevetés) Egyébként benne is van a LinkedIn-profilomban, ha már ezt így kihangsúlyoztad: ott vannak ilyen rejtett évek, amiket edukációval töltöttem valójában, meg tanulással — de azt hívhatjuk ilyen parenting breaknek.
– Hát csak, mert amikor ilyen időszakok vannak, és ilyen McDonald's-os mémek keringenek, akkor ez is fel szokott tűnni: hogy megy az ember az interjúra, és akkor hogyan magyarázza meg az elmúlt két évet. (nevetés)
– Hát ami a múltban történt, az a múltban ragadt. Azt már ne bolygassuk.
– Tök jó. Úgyhogy mindenkinek javaslom én is. Fejlődni mindig jó, meg oktatókra mindig szükség lesz, főleg a Bitcoin területén. Meg jó, hogyha ez így össze van szedve — mert tényleg olyan rohadt nagy téma, hogy nehéz elkezdeni valahol, nem?
– Igen.
– És tök jó, amikor tényleg… mert nyilván mindannyiunkat más rész érdekel, és mindenkit tényleg arra buzdítok, hogy ne féljen rámenni egy topikra. Tehát ez nagyon nehéz tud lenni, amikor így rád szakad az egész téma, és akkor azt se tudod… úristen: bányászat, energia, custody, walletek, low time preference, defláció. Tehát annyi kérdés, annyi fogalom jön fel, hogy azt se tudja az ember, hogy atyaúristen.
De hogyha csak egy témába beleásod magadat, az nyilván szerteszét fog ágazni, és valahol a kör bezárul. De hát nyilván ez idő, meg proof of work: bele kell tenni az időt meg az energiát.
– Mindenkinek van egy kedvenc területe, amiről…
– Nyilván.
– És ezt mindig ezerszer elmondjuk, hogy nincs olyan, hogy rossz terület — mert mindenki be tudja hozni a sajátját, akármit csinál. Van egy barátom nem messze, ő növényeket termeszt, de bitcoiner. Tehát farmer. És futtatja a Lightning-node-ot a traktor mellett, ott a fészerben. (nevetés)
És tök jó: ő csinálta itt a környéken ezt a helyi piacot. Itt is most már ilyenek alakulnak, ahol már szatért lehet zöldségeket venni meg egy-két dolgot. És tudod, ez is olyan, hogy én tudtam, hogy ő csinálja — de itt a múltkor fölmentem a Plebeian Marketre, most azért kanyarodok ide, mert majd itt esetleg be tudunk hozni valamit — és nézem, hogy na, itt mi van a környéken. És földobta, hogy ó, hiszen én ezt ismerem! Hát rá is írtam, hogy te, miért nem szóltál, hogy ekkora dolgokban vagy? Mert akkor én meg itt a környéken már intéztem volna a vásárlóerőt oda.
– Szépen lassan.
– Azt hiszem — bár nem általánosítok, a saját dolgomat mondom, tapasztalatokból beszélek —, hogy jól tud… hogy így kialakulnak ezek a kis ökoszisztémák. Hogy mindenki a saját életében képes arra, hogy felépítse ezeket a kis buborékokat. És ugye minél több ilyen kis bubi alakul, azok egyre inkább össze fognak szépen cuppanni. És ebből egy olyan szép, hatalmas circular economy tud kialakulni, hogy azt csodálatos nézni. – És akkor itt hadd mondjam el, hogy mielőtt elutaztam Torinóba, csatlakoztam — ők úgy mondják magukat, mint az első digitális Bitcoin circular economy — és ez nem más, mint a Bitfocation, amit szerintem sokan ismertek közületek. Ez ugye egy kifejezetten Bitcoin-munka területén szolgáltató fejvadászcég, tehát segít állást találni.
És ők csináltak egy ilyet, az a neve, hogy PoW Lab, Proof of Work Lab. Ez egy fizetős szolgáltatásuk, ahova most nagyon kedvezményesen be lehetett lépni — még tart, azt hiszem, náluk ez az akció. Egy féléves tagságot kínálnak 65 eurónak megfelelő szatért. És hát egy ilyen súlyos kiképzés: minden erőforrást és segítséget megadnak ahhoz, hogy el tudjon helyezkedni az illető egy Bitcoin-munkában.
Én nem ezzel a céllal jelentkeztem — én a hozzájárulás és a networking miatt jelentkeztem. Meg hát nyilván mindig lehet tanulni mindenből.
Én először Madeirán találkoztam velük. Egyébként egy német hölgytársunk az alapítója ennek a platformnak. És Madeirán a legkisebb sátorban, ott legalul, a legutolsó sarok után, az eldugott…
– Ugye ott volt erről téma, a konferencián.
– És én ott lebóklásztam oda, kíváncsi voltam, hogy ennyire el van dugva, mi lehet ott. És hát pont a legeslegjobbkor érkeztem: az anyám, meg a Thunder nevű csaj! Nem tudom, hogy ismeritek-e Thundert.
– Thunder?
– Thunder a Strike-nak a HR-ese. Kőbrutál csaj, tehát egy állat. (nevetés) Egy ilyen igazi — hogy hívják? — girl powerhouse. És ők voltak ketten a színpadon, és a Bitcoin-munkavállalás volt a téma. Arról beszéltek, hogy nyílik ki a piac, a Bitcoin-munkaerőpiac — és már nem csak fejlesztőket keresnek, hanem igenis minden területről: könyvelőket, jogászokat, tanárokat, gyakorlatilag bármilyen munkakörre ráhúzható. Az emberen múlik, hogy hajlandó-e a Bitcoinról tanulni.
És ott buzdították az embereket. Akkor még más volt a baba fekvése, mert akkor ők keresték az embereket, hogy jöjjenek. Most már befordult — de durván befordult.
És hát látszik a traction, hogy azért most már egyre több cég is alakult, folyamatosan jönnek létre a Bitcoin-cégek. És egyre több ember is csatlakozik a közösséghez, és keresik azokat a kapcsolódási pontokat, meg azokat az indító platformokat, ahol segítséget kaphatnak, és tapasztalatot cserélhetnek, meg olyan képességekre tehetnek szert, ahol gyakorlatilag máshol nem.
És ez is megint nyálasnak hangozhat. Én sem vagyok egyébként, sosem voltam az az ember, aki ott szeret összefarolva, másokkal éljenezve hinni nem tudom én, miben. Viszont ez tényleg egy olyan közösség, hogy olyan önzetlenséget tapasztalok, amit sehol máshol nem.
Tehát ugye azért, hogyha belegondolunk: a legtöbb helyen a versenyszellem elég erősen jelen van, és a legtöbb ember úgy áll ahhoz, hogy „nem mondom el, mert ellopja az ötletem". Nyilván senki se tudja ellopni az ötletedet, mert a te ötletedet csak te tudod úgy megcsinálni.
– Nyilván egy témakörben más is meg tudja csinálni — de nem úgy, mint te. Mert csak te tudod megcsinálni úgy.
– De hogy ez fel se merül senkiben! Mindenki egy olyan hozzáállást tanúsít, amit gyakorlatilag az óvodában látok, csak gyerekek között — akik még félöntudatlanok, és nincsen meg bennük ez a fajta rivalizálás, ami a felnőttekben benne van. Egy második gyerekkor, de komolyan: egy olyan tér, ahol tényleg tartjuk egymást, és tényleg mindenkinek az az érdeke, hogy „figyi, te is segíts, meg te is segíts". Mert azért dolgozik mindenki, hogy az adoptáció megtörténjen, és senki sem a saját önös érdekét állítja előtérbe.
És érdekes — bocsánat a franciámért —, hogy ugye mindenki azt gondolja erről, hogy ó, szép, és jaj de szépen hangzik, de hol a lóvé? És hogy olyan csodálatosan működik az energia: hogy a pénz mindig a mellékterméke ezeknek a dolgoknak. És hogyha nem úgy állsz neki, hogy na, most én itt a nagy lóvét behúzom — hanem úgy állsz neki, hogy igazán szeretnél létrehozni valamit, és tényleg autentikusan, és tényleg bele tudod adni, és tényleg meg tudod egyáltalán fogalmazni, hogy mit szeretnél: akkor mindig ott van a pénz. Mindig ott lesz, mindig az lesz a végső jutalom.
– És azt veszed a legkönnyebben, azt az akadályt — nem? Ami te vagy.
– Ez a durva: hogy magad vagy a magad akadálya, mindig. Sosem a pénz az akadály. Meg amiket így magadhoz húzol, úgymond kifogásként — az idő szokott ugye ilyen lenni, hogy „jó, de nekem nincs időm", „jó, de nekem nincs pénzem". Hát mindenki tudja listázni magának azokat az excuse-okat, amik miatt halogatja ezeket a dolgokat.
És akkor amikor bekerülsz egy ilyen közösségbe, és látod ezeket a marha jó példákat — és ez megint csak egy olyan közösség, hogy a világ minden részéről odafújta az embereket a szél, minden országból, mindenféle háttérrel, mindenféle érdeklődési területtel —, és látod azt, hogy ha ő meg tudta csinálni, akkor én miért ne tudnám megcsinálni? Akkor én is meg tudom csinálni.
Úgyhogy ez egy út kezdete. Még csak addig jutottam ott közöttük… nyilván ott is van egy Telegram-csoport, 63 millió darab alcsatornával, mint ahogy a HUSZONEGY-ben is. (nevetés)
– Ezekben jók vagyunk.
– Ezekben nagyon jó a Bitcoin-közösség. Pontosan.
Úgyhogy csak addig jutottam, hogy bemutatkoztam — így a repülőn ültem pont (nevetés), és hamar beírtam, hogy helló, sziasztok. De majd most ez a hét lesz az, amikor feldolgozom ott is a dolgokat.
Ők is csináltak egy ilyen marha jót — azért is beszélek egyébként róla, mert nem csak munkát lehet keresni ezen a platformon, hanem ők is iszonyatos fejlesztéseket csináltak. Például csináltak egy marketplace-t, ahol szatokért fel lehet ajánlani, hogy te mit csinálsz, mit árulsz idézőjelben. És lehet szatokért, de lehet másért cserébe is.
Tehát létrehoztak egy olyan teret, ahol lehet regisztrálni és megmutatni magadat. Van, aki nem tudom, Midjourney-promptokat árul — tehát nem feltétlenül kell, hogy ez bitcoinba vágó téma legyen. Hanem mindenki a saját backgroundjából hozott szolgáltatásokat vagy tudásanyagot fel tud rakni erre a platformra, és úgymond tudja árulni, vagy el tudja cserélni egy olyan dologra, amire éppen neki szüksége van — és talál egy fogadó felet, akinek meg az övére van szüksége.
Úgyhogy gyerekek, itt történnek a dolgok, basszus! Úgy kapkodom a fejemet, hogy mi van. És hát próbálok minél több helyen hozzájárulni azzal, amivel én tudok — mert hát jogász nincs a brigádban. Azért még mindig elmondjuk, hogy a jogász szakma azt a merevséget azt tartja. – És hát nagyon nagy szükség van rá. Mert mint ahogy a HUSZONEGY csoportban is olvassuk egymás megtévesztő információit és féltájékoztatásait és félinformációit… és nem is értem, hogy megint mi történik a csoportban.
– Ja, ott én nem is olvastam. Volt megint?
– Én se olvastam egy idő után, mert már azt mondtam, hogy gyerekek, most akkor itt rémhírterjesztés van, vagy most mit csinálunk itt?
– Hát de egyszer már úgy volt, hogy nem ijedünk meg. Most mégis?
– Hát először is úgy volt, hogy nem ijedünk meg; másodszor is vissza lehet keresni — mint ahogy valaki be is írta, hogy vissza lehet keresni azokat a dolgokat.
És most megint… ne értsétek félre, nem arról beszélek, hogy már elmondtam, hogy mi van — mert én se tudom, hogy mi van. Tehát nekem is van egyfajta rálátásom erre a dologra.
– Az el lett mondva.
– Nyilván az pariban van azzal, ami a valóság. Nem azért nem tudjuk, hogy mi van, mert hülyék vagyunk — hanem azért nem tudjuk, hogy mi van, mert még mindig itt vagyunk december 9-én, és még mindig nincsen egy olyan szolgáltató, aki majd a validálást el fogja végezni. Még mindig nem láttuk a joggyakorlatban megvalósulni ezeket a dolgokat.
Tehát továbbra is arra kérek mindenkit, hogy hagyjuk abba a találgatásokat. Nem kell parázni. Nem vonatkozik még mindig magánszemélyekre a validálás — a validálást majd a szolgáltatókat fogják. Felejtsük el az 5 milliós értékhatárt, felejtsük el ezt az egészet.
És akkor mindig csak valaki bedob valamit, hogy „én ezt hallottam, meg azt hallottam" — és abból elindul ez az egész, és egy végtelen nagy ostobaság. És most bocsánat, nem minősíteni akarok embereket, tehát nem azt mondom, hogy hülyeségeket írnak emberek — hanem azt mondom, hogy nézzük vissza, hogy mik lettek már leírva. Próbáljunk meg tájékozódni különböző portálokról, mert ugye azért vannak itt jó portálok is, ahol le lettek írva ezek a dolgok.
Most például a Revolut kapcsán a Bitcoin Bázisnak egy kiváló cikke jelent meg. Szakmai oldalról mondom azt, hogy kiváló — amúgy újságírói oldalról is kiváló, de jogi oldalról nézve magam sem tudtam volna többet hozzátenni. Nem azért, mert én egy szaktekintély vagyok, de jelen tudásom szerint maxan egyetértek azzal, ami oda le van írva.
Tehát a Revolut jelen állás szerint, a tudásunk birtokában, ami kijött a jogalkotó részéről — a Revolut válasza a saját kockázatértékelésében rejlik, az én szerény véleményem szerint. Tehát ők élnek azzal a lehetőségükkel és kötelezettségükkel, hogy ugye minden vonatkozó jogszabály a saját kockázatértékelésedre bízza egyes szolgáltatások nyújtását.
A Revolut jelen pillanatban — fenntartva a korábban általam elmondottakat a jogbizonytalanságról — nem kíván vékony jégen táncolni, és azt mondani, hogy „mi ezt így értelmezzük". Hanem ő kivár, és inkább azt mondja, hogy jó, akkor most korlátozzuk bizonyos szolgáltatásoknak az elérhetőségét.
Mert ugye józan paraszti ésszel mindenki mondhatná azt, hogy de hát a Revolut rendelkezik hagyományos banki engedéllyel…
– Rendelkezik MiCA-engedéllyel.
– Miért hoz egy ilyen döntést? Hát azért hoz egy ilyen döntést, mert Magyarországon jelen pillanatban — és ezt viszont ki merem mondani bátran — a magyar kormány jóvoltából, ugyanis ők hozták ezeket a szabályokat, és ők nem hozták ezeket a szabályokat, továbbra is jogbizonytalanság van.
Ezt nagyon-nagyon szeretném kihangsúlyozni. És emiatt nem szolgáltat jelen pillanatban a Revolut: mert fingja nincs, hogy mi van. Mint ahogy nekünk sincs. Tehát nem kell találgatni. Használja mindenki azt, amit eddig használt.
És a kolozsvári Tamás barátunk tegnap egy nagyon-nagyon jót írt a HUSZONEGY-be. Mégpedig azt írta, hogy ha már itt azt kérdezgetjük, emberkék, hogy vehetünk-e bitcoint vagy nem vehetünk bitcoint — akkor már régen rossz. Tehát akkor mindenki nézzen magába. Köszi, Tamás! Innen is: mindenki nézzen magába, és akkor döntse el, hogy most akkor bitcoinerek vagyunk-e, és van-e vér a pucánkban, és nem bort iszunk és vizet prédikálunk — hanem igenis megmerjük venni a bitcoinunkat.
Jó, gyerekek, mindenkit erre kérek, mert ez a lényege ennek az egésznek. Mert kitől félünk? Mi fog történni? Börtönbe zárnak? Mi a legrosszabb dolog, ami történhet? Akkor most felvázolom a szcenáriót: amikor mondjuk te P2P módon elcseréled a fiatodat bitcoinra — akkor mi történik? És ugyanez vice versa.
És akkor ha kérdések vannak, akkor mindenki üljön le, és fogalmazza meg előre, hogy majd mit fog válaszolni, hogyha valaki esetleg felteszi a kérdéseket. Jó? Tehát tényleg már ne szarjuk össze magunkat attól, hogy pár félvak — most nem akartam sokkal csúnyábbat mondani — a hasára ütött, aztán kitalált néhány dolgot, és azt papírra vetette.
És még egyet szeretnék ezzel kapcsolatban mondani. Sajnos a baseballsapkát, amit ott kaptam, kint felejtettem a nappaliban, és most nem fogok kimenni érte — de az van ráírva a hátuljára, hogy „Text me if you can." (nevetés)
– Kedvenc regényem. (nevetés)
– Tehát ezen a ponton — ugye itt nagyon sok dologról szoktunk beszélni a Bitcoin kapcsán, de a legfontosabb hívószavak azok az egyéni felelősségvállalás, a szuverenitás…
Na, és akkor ilyeneket még így lehet itt mondani — és akkor tényleg éljük! Éljük, amit mondunk, meg amit gondolunk. Mert itt akkor lehet változást elérni, hogyha valóban cselekszünk. És nem akkor, hogyha hülye kérdéseket teszünk fel, meg parázunk, és valaki megnyugtató válaszokat ad.
Bocsánat, hogy a szavadba vágok — rosszul fogalmaztam, mert nincs hülye kérdés.
– Persze.
– De egy pont után már van. Tehát amikor ott van millió dolog, ami el lett mondva, és amúgy mindenki értelmezheti magának ezeket… és a napjainkban az AI korát éljük, emberek! Jó? Azt azért ne felejtsük el. Tehát be lehet rakni szövegeket, meg lehet kérni, hogy elmagyarázza. Azért viszonylag jó eredményeket produkálnak itt ezek a fejlett technológiák — tehát ne játsszuk a hülyét, tényleg. Mert fölösleges. (nevetés)
Na, ennyit szerettem volna. Bocsánat.
– Köszönjük, Kata. Igazat adok neked. Tényleg nem innen indul a Bitcoin. Nem kérünk engedélyt. Ez nem egy negotiation.
– Könyörgöm, hát miről beszélünk?
– Ahhoz, hogy 12 szót egymás után megmemorizálj, nem kell engedélyt kérni senkitől.
Nekem nagyon tetszett — ha már a Telegramról beszélgetünk, meg ott a Revolut-téma is —, hogy valakinek ott volt egy nagyon jó kommentje ezzel kapcsolatban: hogy reméli, hogy ez a revolutos ügy most sok embert elgondolkodtatott azon, hogy mi a létjogosultsága az önrendelkező tárcáknak. Meg hogy miért dumálunk erről sokat: hogy ne tároljanak az emberkék a tőzsdén se bitcoint, se egyéb pénzt — csak addig, amíg megveszik a bitcoinjukat, aztán pedig utalják ki.
Aztán valaki erre írta, hogy jó, de ez egy szűk réteg, aki hozzáfér ezekhez az információkhoz a Telegram-csoportban. De szerintem azért is jó, hogy itt is beszélünk róla — mert ugyan ez is egy szűk réteg, akihez eljut a mi szavunk, de talán van olyan, aki most előbb hallja meg, és még nincs is ott a Telegram-csopiban.
Tehát igen, ez szerintem tök jó, hogy megint beszélünk erről: hogy fontos ez. Hogy ha valaki akár a Revoluton, akár a Strike-on, akár a Binance-on, vagy mit tudom én, melyik felületen megveszi a bitcoinját — egyrészt csak bitcoint vegyen, ne shitcoint. Ha már vett shitcoint, azt váltsa át Bitcoinra. A bitcoint pedig szépen utalja át egy olyan tárcába, aminek ő birtokolja a privát kulcsait. Amit ugye ha még nem tud, hogy hogy kell, akkor nagyon jó anyagokat fordítottunk erről — majd belinkeljük a leírásba is, ahol el lehet olvasni, hogy ebbe hogy lehet beletanulni.
De igen, ez fontos. Pláne olyankor, amikor elkezdik tiltogatni meg ijesztgetni a különböző Bitcoin-érdekeltségű csoportokat, akár cégeket vagy magánembereket.
– Igen, maximálisan egyetértek. És talán még eggyel tovább mennék. Mert ugye eddig mindig azt mondtuk, hogy csak annyi pénzt tároljon mindenki a tőzsdéken, amennyit nem fél elveszíteni. Eleve ez már egy hülye mondás szerintem! De hogy most már ennek az a létjogosultsága, hogy hát azért, basszus, 50 vagy 20 euró is azért úgy fáj már… Csak maga az elv is fáj, nem? Hogy mi az, hogy elveszi? Mi az, hogy miért?
– Nekem már az fáj, hogyha elutalok valamennyi eurót, és másnapra ér oda valahova. Ez nekem már fáj. Ne idegesíts már, úristen!
– Ja. Meg fájdalmas még a havi számlavezetési díj is — mert ezt még tapasztalom valahol. (nevetés) Valahol már nem, de hát azért…
– Na mindegy. Nyilván a bankrendszer ilyen.
– Hát ilyen, persze. De hát egyébként nyilván ez egy negatív dolog, hogy ilyenek megtörténnek — de így, ahogy mondod, Árpi, ez egy tanulási folyamat. És valahol hálásnak kell lennünk azért, hogy talán nem a saját bőrünkön megtapasztalva fel tudunk készülni ilyen helyzetekre, és meg tudjuk választani, hogy jó, akkor hova teszünk pénzt, és hova nem teszünk pénzt. Meg kivel.
És egy kicsit — tudjátok, én egy kicsit csalódtam a Revolutban. Tehát azért a Revolut, hogyha a kezdetektől nézzük, mindig is egy ilyen rock and roll cég volt.
– Már a neve is.
– Már a neve is! Aki azért kőkeményen a széllel szembe pisilt, és azért az évek során jó párszor került ellentétbe a hatóságokkal is. Vitákba beleállt, meg hát azért nagyon próbálták elnyomni. Meg amikor óriásira nőtt, azért ott nagyon-nagyon sok ellenállást kapott minden joghatóságból — és elég jól vette az ívet.
És most egy kicsit azt gondolom, hogy… nyilván ez is kettős. Mert valószínűleg ők azt gondolják, hogy jó, hülye magyar piac, kit szart érdekel az a kétmillió ember (nevetés). Nem tudom, hány millió ügyfelük van Magyarországon; valahol azt olvastam, hogy több mint kétmillió. De hogyha nyilván a nagy Revolut-márkát nézem, akkor az a kétmillió ember az mi neki?
– Statisztikai hiba a tengerben.
– És különösen, hogyha ekkora retorzióval nézhet szembe, mint amikkel lengetnek, akkor azt mondja, hogy off.
Ez az egyik. A másik oldal — és hogyha ez a szcenárió áll fenn, akkor csalódtam bennük —, hogy becsicskultak.
– Simán lehet. Figyelj, kénytelenek.
– Ami nem Bitcoin, be fog csicskulni.
– Hát nyilván úgy kell evezni azért ezeken a vadvizeken, hogy ne boruljon föl az a hajó. Természetesen. Hát nekem sincsenek illúzióim.
– Meg nem is lennék a Revolut compliance-osztályvezetőjének a helyében szívesen, aki a magyar piacért felel. Az is egészen biztos.
De hát azért úgy néz ki, hogy lassan bezárul a kör. Tényleg elintézte a kormányunk — aki amit intéz, azt tényleg elintézte. És egészen biztos, hogy… a múltkor beszélgettünk is erről, és megint vissza tudok utalni: mert tökéletesen látszik, hogy a valós cél tényleg az volt, hogy beparázzanak az emberek. És hogy teremtsenek egy olyan bizonytalan helyzetet, amikor a jogászok is habzó szájjal bizonygatják a saját igazukat, hogy „de pedig az úgy lesz", „de nem lehet úgy, mert a validálás meg a kis tököm tudja, mi".
És a vége az, hogy itt állunk, és mindenki csak néz, mint Bálám szamara — hogy hát igazából fogalmunk sincs, hogy mi van.
– Az user pedig abba az állapotba került, hogy inkább nem csinál semmit. Hanem kivár.
– Hát nyilvánvaló, hogy ez volt a cél! Hát kislányok lennénk, ha azt hinnénk, hogy nem erre ment ki a játék — hanem arra, ami a hivatalos kommunikáció.
– Dehogyis. Hogy megvédjük a lakosságot ezektől a gonosz kriptovalutáktól.
– Most, hogy már tudjuk, hogy mi volt a cél — mert ezt elfogadhatjuk, ez is egy információ —, akkor miért lehetett ez a cél, nem?
– Hát ha van egy négy órátok, elbeszélgethetünk erről is. (nevetés)
– Sima. Majd fölvágjuk, karácsonykor kijön.
– Nekem egy szavas: időhúzás. Ez az egyetlen stratégiájuk, ami működhet: húzzák az időt. Mert a Bitcoin már megnyerte ezt a csatát, csak ezt az emberek többsége még nem tudja. És ugye ha húzzák az időt, akkor még le tudják húzni a kis föleiket a tej tetejéről.
– Sok indok lehet. Talán az a legjobb, hogyha az időhúzás — és low time preference-ben gondolkodnak. Aranyosan feltételezzük. Tudom, hogy nem erre találták ki, csak ez pont ide vág.
– Nem, pont a high time preference miatt. Tehát ők ideiglenesen élvezik azt, hogy még rúghatnak labdába — és minél tovább húzzák az időt, annál többet nyúlhatnak le még a fiatrendszeren belül.
– Hát borzasztóan kíváncsi leszek, hogy januárban, amennyiben valóban feláll ez a validáló szolgáltató, akkor elsősorban ki lesz az, aki nagybecsű validálóvá válik.
– A nemzeti validáló! Nemzeti validáló!
– Nemzeti validáló — büszkén. (nevetés) Na jó, azért annyira nem vagyok kíváncsi. De ha már ebbe a szituációba keveredtünk, akkor…
– Úgyis eljön az.
– Azért biztos pikáns lesz.
– Biztos lesz hozzáfűznivaló. (nevetés) Abban egészen biztos vagyok.
– Majdnem be is tippeltem egy nevet, de inkább nem. (nevetés) Tippek vannak. De még azt hinnék, hogy szeretek politizálni — pedig csak röhögök rajtuk.
– Ja, hát nem érdemes leereszkedni hozzá. Szatosival kell szavazni, mindennel. – Úgyhogy szerintem most már engedjük ezt el. Mindjárt úgyis jön… Tegnap mi már itt Máltán megünnepeltük, így nemzeti szinten, a szeplőtelen fogantatást, mint ahogy ezt minden évben megünnepeljük. Nincs iskola.
Teljes átszellemülés itt már az ünnepi időszakra. Nálunk már áll a karácsonyfa — én már úgy utaztam át Torinóba, hogy mi már feldíszítettük a karácsonyfát. Kis Jézus kint figyel, már minden van.
– Hoppá!
– És majd egyszer erről is beszélgetünk, csak majd valami Bitcoin-témát megpróbálok belekeverni: hogy mennyire gyönyörű Málta ilyenkor, és micsoda lélekemelő. Tényleg, hogy a legutolsó kis faluban is olyan fénypompa van, hogy napszemüveget kell venned éjszaka is! Mert ott aztán olyan brutálisan jó vibe-ot ad.
Annak ellenére, hogy megszoktam — sőt, nagyon is szeretem —, hogy nem mínusz fokban ünnepeljük a karácsonyt, hanem 24-ben, jó idő van, süt a nap, az már egy ilyen lélekemelő. De hogy ez a rengeteg fény, meg hogy a fővárosban a hangfalból az utcán szól a zene, és a Frank Sinatrára lehet sétálgatni (nevetés) — hát imádom, de tényleg imádom. Fantasztikus.
Úgyhogy nem foglalkozunk már ilyen dolgokkal. Várjuk az SZTFH-t, hogy megvilágosodjanak ők is, és januárban kikerüljön a dolog.
– Nem tudom, nektek is lesz-e leállás? Nem tudom, még hány adást rögzítetek az évben.
– Még egyet tervezünk. De majd januárban visszatérünk erre szerintem mindenféleképpen, ha már van egy kicsivel több infó. – Annyit még elmondok azért nektek, hogy legyen ez közös öröm: hogy a Bitcoiner's Pretties…
Nem tudom, hogy ez így világosan sikerül-e rendesen kommunikálnom, úgy, ahogy szeretném — nem mindig érzem úgy. De hogy mi nem egy webshop vagyunk. Tehát nekünk nem az volt az elsődleges célunk, hogy akkor itt most mi ruhákat áruljunk, és egy ilyen fashion vonalat képviseljünk. Hanem mindig is a cél egy mini ökoszisztéma építése volt, ugye a művészet és a nők köré kanyarítva.
És hát most lehet, hogy ezt elkiabálom, de elmondom, mert nagyon jó úton haladnak a tárgyalások. Nem tudom, hogy hallottatok-e már a Bitcoin Art magazinról, ami most már egy több mint 10 000-es csoportosulás. Amerikában egy ilyen szörfös bitcoin srác hozta létre. És hát nagyon komoly alkotók vannak a Bitcoin művészeti térben. Tehát olyan alkotók, akik valódi művészek — ez nyilván pejoratív most, hogy ezt mondtam, mert tök szubjektív a művészet, akkor inkább így fogalmazom: nem AI-jal meg technológiával alkotó művészek, hanem…
– …akrilfestő.
– Humánok.
– Humánok, így, ahogy mondod.
Nem tudom, lehet, láttátok, a múltkor bedobtam a HUSZONEGY-be azokat a kis koporsókat.
– Amikbe a Bitcoint már hányszor eltemették. Ja, igen, azt láttam.
– Az egy seed-tároló! Az a Bitcoin-koporsó.
És annak az a története, kérlek szépen, hogy egy ilyen world schooler bitcoiner család — akik Mexikóban éppen a tengerparton futtatták a gyerekeiket, meg ott ilyen hubban tanultak a tengerparton —, ez a csávó, akiről beszélek, ott elkezdett beszélgetni egy helyi kézműves mexikói fickóval, aki ilyen kis műtyűröket készít, a kis kezével, van egy ilyen kis műhelye.
És a fickó elmondta neki ezt az ötletet: hogy hát a Bitcoint már hányszor eltemették, és hogy állandóan meghal — és hogy kellene neki egy koporsó. És az ő fejében volt meg a koncepció, hogy az hogy nézzen ki. És egy háromórás beszélgetés után elmentek együtt a műhelyébe, és ott, az ő irányítása alatt összerakták. Most 10 darab ilyen koporsó létezik.
És tudjátok, Mexikóban… Én az egyik kedvenc mesefilmemet a fiúkkal ott láttam. Ismeritek ezt a rajzfilmet? Ilyen animációs film, halloweenes, Mexikóból. Coco a címe. Nem ismeritek? Hát nézzétek meg, fantasztikus! Annyira színes, annyira gyönyörű. Arról szól, hogy Mexikóban hogyan ünneplik a halottak napját: hogy ez nem egy búsulás, és nem a ködös temetőben sétálgatunk — hanem minden csupa szín, tüzet rakunk, és ünnepeljük a halottainkat.
Hát kiráz a hideg most is. Nagyon bírom, hogy tényleg összejön a család, és vigadnak, és tiszteletet adnak — de örömmel, nem egymás kardjába dőlve. Tudod, kultúra.
Na, és ezt a mexikói motívumot követik ezek a kis Bitcoin-koporsók is. Hatalmas ötlet! Hát fetrengtem a röhögéstől, hogy lehet ilyet kitalálni. Annyira jó.
Na, úgyhogy ilyen és ehhez hasonló alkotók vannak felvonultatva ebben a Bitcoin Art magazinban, aminek most jelenik meg az első kötete. Nem is egy magazin, sokkal inkább egy könyv. Egy iszonyatosan szép, esztétikus, nagy alakú, vastag… nem tudom elmondani a paramétereit a papírnak, amire nyomják. Keménye borítós, aranyborítója van. Vannak sorszámozott példányok is, amiket 450 euróért árulnak — az egy 160 oldalas, sorszámozott. És akkor van a base magazin, ami nem tudom, 30-40-50 euróért, dollárért lesz majd Európában is kapható.
– Tűnő karácsonyi ajándék.
– Figyelj, ez egy korlenyomat! Tehát ez összefog nem tudom, hány darab alkotót a térben. Olyan Bitcoin-freskók, hogy beszarsz! Olyan alkotások, hogy tényleg brutális. Rendes művészeti értékű szobrok, festmények, ilyen hihetetlen cuccok.
– Én sok ilyen alkotót követek az X-en.
– Na, akkor pontosan tudod, hogy miről beszélek. Tényleg rendes művészet. De ahogy én megfogalmaztam ezt magamnak: 10, 15, 50 év múlva visszatekinteni erre — ez egy korlenyomat. Tehát ez a Bitcoin történelmének egy összegyűjtött darabja.
És hát az alapító csávóval persze összebandáztam. És elhozzuk Európába a Bitcoin Art magazint, le lesz fordítva magyarra — és a Bitcoiner's Pretties lesz az európai disztribútora. Tehát azok is, akik az amerikai platformon keresztül rendelik meg Európában a Bitcoin Artot, azt mi fogjuk kiszállítani. És Magyarországon fog elkészülni a magazin is.
Ugye van nekem jó kapcsolatom, hiszen már egy csomó könyvet kinyomtattunk meg publikáltunk. És hát láttátok, hogy például a Gondolatszabadság micsoda szép.
– Az is nagyon jó kis könyv.
– Tehát az is egy művészeti értéket képvisel, és a kivitelezés is profi. Van egy fantasztikusan jó kapcsolatunk, és akkor ott fogják nyomni ezeket a Bitcoin Art magazinokat, és az európai disztribúció rajtunk keresztül valósul meg.
– Király.
– Úgyhogy — és visszatérve ugye a Prettiesre, tehát hogy innen kezdtem el ezt az újabb litániát elmondani — a Prettiesnek mindig is ez volt a lényege: hogy létrejöjjön egy olyan lifestyle-márka, ahol tanulni lehet, ahol tartjuk egymást, ahol lehet mókás dolgokat vásárolni, de lehet könyveket is vásárolni, különböző nyelveken. Tehát most ugye itt van a magyar, hiszen magyarok vagyunk.
Jó bögréket árulunk!
– Ilyen szép, rondaős bögrét. (nevetés) Várjál, hogy lesz ez éles?
– Ja, nem fókuszál rá. És nagyon jó pulcsikat is.
– Gyíkemberes bögrét, mindenféle jókat.
– Mindenféle. És hát jönnek digitális termékek is az oktatási térben.
– Király könyv is van.
– Igen, nagyon sokféle témakörben tudunk megmutatkozni, meg segíteni — mindenki megtalálhatja a maga érdeklődési területét.
És mivel úgy döntöttünk, hogy mostantól ingyenes a kiszállítás — a múlt héttől teljesen ingyenes a szállítás, worldwide, Kuala Lumpurtól Komlóig!
– Mindenre.
– Mindenre, mindenre.
És ugye partnerséget kötöttünk. Ez nem egy exkluzív partnerség, tehát ők csak az első partnereink. És tudom, hogy egy pár embernek meglehet erről a véleménye, hiszen keményvonalas bitcoinerek vagyunk — de a OneKey walleteket is áruljuk, amelyek technológiailag igen-igen jó walletek. Nem akarok most itt belemenni ebbe a témába, de meg akartam említeni, hogy ott vannak a OneKey walletek is.
És egyébként a OneKey a következő év első negyedévében jön ki a Bitcoin-only walletjeivel. De a célnak ugyanúgy megfelel — és ha csak bitcoint tartasz rajta, akkor nevezheted Bitcoin-walletnek.
Úgyhogy azon is most van egy akciónk: a próhoz van egy ingyenes lite, egy seed-őrző kártya. És hát az előny az, hogy magyar nyelvű segítséget nyújtunk nyilván; illetve bárkinek bármi nyűgje, baja van, nyugodtan fordulhat hozzánk, segítünk a setupban.
És hát ugye az európai disztribútori szerepkör a OneKeynél — tehát ő itt az európai atyaúristen. Mert a girl powert nyomjuk, mindig el kell mondanom, bocs, skacok. (nevetés)
Úgyhogy bővülnek a termékek folyamatosan. És ennyi.
– Hát ez pont elég.
– Szeressétek! Nagyon szívesen veszünk nyilván mindenféle visszajelzést — azt is, hogy mit szeretnétek esetleg látni a repertoárban. Mindenre nyitottak vagyunk. És hát nemzetközi szinten is nagyon erősödünk: jönnek a csajok, öcsém, a világ minden részéről!
– A csajok jönnek — az már jó jel. Az azt jelenti, hogy valamit jól csinálsz.
– Én is azt gondolom. És hát nagyon készülünk a prágai női eventre.
Úgyhogy megy a meló. Most lesz egy kis pihenés szerintem, majd így karácsony környékén. Nem sok — csak amíg összerakom a vacsit. (nevetés)
– Közben kipihened magad.
– És hát januártól brutálisan tele vagyunk ötletekkel, tervekkel.
– Feedbacket hova vársz elsősorban? YouTube-kommentekbe, alulra?
– Jöhet a HUSZONEGY-be, jöhet a YouTube-ra, bárhova, ahol elérhető vagyok. Aki HUSZONEGY-es, az tudja, hogy hol talál meg. Úgyhogy nyugodtan jöhet minden, amit nem szégyelltek.
– Az is.
– Az is. (nevetés) Csak az privátba! Arra majd max válaszolok — vagy nem. (nevetés)
Úgyhogy ez ennyi. Ennyi van, gyerekek.
– Jól van. Kata, köszönjük szépen. Az energiát!
– Én köszönöm, hogy elmondhattam. Hogy figyeltetek rám.
– Igen. (nevetés)
– Nyomtam a jelentkezés gombot, de nem vettétek. (nevetés)
– Nem is igaz!
– Tök jó volt ez így. (nevetés) – Úgyhogy én a magam részéről mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok, meg kellemes ünnepeket. Meg tényleg pihenjetek sokat.
– Köszönjük szépen. Mi is ezt kívánjuk neked.
– Meg olvassatok könyveket! Ez tök jó időszak erre: meg podcastokat hallgatni, meg könyveket olvasni. Azért sokan szabira mennek, meg lesz egy kis idő itt a nagy beiglievések közepette a kikapcsolódásra.
– Két beigli között egy-egy oldalt. A hason jól megáll a könyv, tudod — akkor már utána könnyebb olvasni. (nevetés)
– Telezabáltad magad. (nevetés)
– Várunk vissza! És bármikor bárkinek kérdése van, vagy nem ért valamit, az elsősorban olvassa el, amit már leírtál (nevetés) — és ha megint nem érti, akkor esetleg megkérdezheti.
Azt először… most komolyan, tényleg: ha valakinek ilyen komplexebb jogi dolgok kellenek ezen a területen, az úgy gondolom, hogy megkereshet téged.
– Persze.
– Tudjuk, hiszen mondtad már. Illetve mi is így indultunk egy ilyen kisebb projekttel, ez a Bitcoin Mentor. Erről nem tudom, hogy beszéljünk-e még egy kicsit — talán azt említsük meg, hogy a Bitcoin Mentor Bitcoin-tanácsadással foglalkozik, amiben most első körben mi Antival kezdünk el tevékenykedni, de aztán szeretnénk bővülni is. Illetve projektalapon mindenképp szeretnénk segítséget kérni és kapni a HUSZONEGY csoporttól.
És ugye szerintem az is jó, hogyha elhangzik: hogyha mondjuk nálunk valaki jogi témában kérdéseket tesz föl, akkor szívesen összehozzuk Katával, és akkor megkapja az az irányú dolgait. De persze meg lehet minket kerülni, és közvetlenül Katához fordulni a jogi kérdésekkel.
– Visszadobom őket. (nevetés) Szegények.
– És örömhír, hogy ugye a múlt héten, az előző epizódban harangoztuk be a Bitcoin Mentort — és már van jelentkezőnk, akivel elkezdtünk időpontot egyeztetni.
– Szuper.
– Elkezdünk tapasztalatot szerezni, hogy mit csináljunk még jobban.
– Ezek a legjobb dolgok! Szerintem imádom ezeket a kis utakat, amikor így elindul valami. – Meg amúgy a múlt héten volt a budapesti meetup.
– Ó, tényleg!
– Úristen, majdnem elfelejtettem! A budapesti meetupról csak röviden mondanám azt, hogy tök jól sikerült. Bár nem voltunk olyan sokan, mint a szeptemberin — de nagyon jó társaság volt. És valahogy jobban beindult egy ilyen nagy beszélgetés az előadások után, nem csak privátban, hanem így hangosan.
Egy bemutatkozó körrel indultunk, az alacsony létszám miatt — mint a Bitcoin Miskolc konferencián, ugye, akik korán oda szoktak jönni, velük most is ilyen volt. És akkor egy kicsit így éreztük egymást, hogy ki honnan jött. Néha rácsodálkoztunk, hogy jé, te vagy az! Még látni nem láttalak, de már ugye a Telegramon olvastuk egymást. De volt, aki így tök ismeretlenül odapottyant az éterbe, és akkor mondott egy-két szót, hogy honnan jött és miért.
Nagyon jók voltak szerintem az előadások. Részben ugye a Zentropy volt a „Mi a probléma?"-val, amit aztán úgy tudom, a pécsi meetupon is elő fog adni. Vagy az még most lesz?
– Most lesz.
– Na, hát akkor most lesz, 12-én, ezen a héten, gyerekek! A győri már megvolt — persze, a pécsi az most lesz.
– Most lesz 12-én. Mindenki, aki él és mozog, az nyomás Pécsre azonnal!
– Hát csak ugye ezt már úgy posztoljuk, hogy az aznap lesz.
– Aznap lesz, mert péntek. Vagyis hogy ma. (nevetés)
– A Reggeli — a Reggeli nevű új intézmény, gyerekek, a Király utcában. Este 6 órától gyűlik szépen a nép. Úgyhogy jónak ígérkezik, és a Zentropy ott is elő fogja adni.
– Van valami regisztrációtok, tehát tudjátok a létszámot?
– Hát csak a Facebook-eseményt csináltuk, mert azt gondoltuk, hogy az a legtágabb fórum, ahol el tudunk jutni a legtöbb emberhez. És hát ott van vagy 120 érdeklődő.
– Tényleg? Jól van! Mondjuk jó sok barátunk, tudod, azért mindenkit meghívtunk.
– Lezárjátok a Király utcát! (nevetés)
– Hát majd attól függ, mennyien lesznek.
És szerintem jó platform erre a Facebook. A budapestinél is többen mondták a bemutatkozókörben, hogy a Facebookról tudják. Sőt, volt egy 80 éves úr, aki azt mondta, hogy azért vagyok itt, mert a lányom Londonban olvasta a Facebook-eseményeteket, és fölhívott, hogy jöjjek el.
– Hát meg figyelj ide: Pécsen azért, tudod, Pécs egy egyetemi város, nagyon sok külföldi van. És felvilágosultak. Tehát azért ott van tudás, meg hallottak már a Bitcoinról. És a Reggeli, az a hely, ahol tartjuk a meetupot, az egy törzshelye ennek a rétegnek. Egy marha jó kis hely, nagyon régóta jelen vannak Pécs szubkulturális életében, mindenki ismeri őket.
Úgyhogy marha jó helyet találtunk. Most nem tudom, hogy a skacok hogy állnak — Lencsi meg Ati —, hogy végül is lehet-e majd bitcoinnal fizetni vagy sem. Én azt gondolom, hogy lehet majd.
– Privátba biztosan.
– Na, az izgi lenne.
Úgyhogy szerintem ez egy nagyon-nagyon sikeres rendezvény lesz. És azt szeretném — mindannyian azt szeretnénk —, hogyha ez egy csodálatos eseménysorozattá válna. Ugye ez már a második pécsi Bitcoin-meetup. De hogyha tényleg rendszerességgel ezt így el lehetne látni… És tényleg Zentropytól jött most az ötlet, hogy akkor tényleg csináljuk már.
– Sajnos nem fogok tudni ott lenni. De egyszer elmennék egy pécsire.
– Ne is mondd! Ugorjál, beérted, aztán elmegyünk. (nevetés)
Úgyhogy biztos, hogy nagyon jó lesz. Majd beszámolunk. Majd a Lencsit egyszer talán meghívjátok a podcastba.
– Simán. És akkor ő is be tud majd számolni az ő nézőpontjából.
– A budapestinél meg egyébként Optout csinált kézműves HUSZONEGY-pólókat! És tényleg kézzel rászitázta a 21-es logót a pólóra. Aki korán elkezdte a processzt, annak kellően megszáradt az a pötty — nem tudom, látszik-e a fehér pötty —, mert arra aztán kézzel rárajzolta a Bitcoin-logónak a negatívját, narancssárgával. De gyönyörűen és gyorsan. És akkor utána azt is rászárította, átvasalta, és gyönyörű pólókat csinált.
– Nagyon király. Köszönöm neki, és gratulálok.
– És érdemes eljönni a meetupokra, mert biztos lesz még ilyen is. Meg amúgy is tök jó társaság, és jó beszélgetések vannak ott.
Ja, ott akadtam félbe, bocsánat, azt még lekerekíteném: hogy ugye a Zentropy adott elő a „Mi a probléma?"-ról. A Feri beszélt arról, hogy hogyan fogadjunk el bitcoint. A Ginger Walletet meg bemutatta a Dávid, viszonylag részletesen — de még nem jutott el a CoinJoinig; ezt megbeszéltük előre, hogy a CoinJoinba ne menjen bele a kezdők miatt. De azt találtuk ki, hogy folytatjuk, és a következőben lényegében a CoinJoinról fog majd előadást tartani, mert volt rá érdeklődés. Csak hát azért így is elég hosszúra nyúlt ez az előadásos része ennek a meetupnak.
– Hát most ez a pécsi, ez inkább ugye a „Mi a probléma?" előadás — az egy tök jól hallgatható előadás laikusoknak. Marha jó előadás. És inkább így az ismerkedésre, beszélgetésre, meg annak a felmérésére, hogy kinek mire van igénye, ki milyen témakörben szeretne informálódni, miről szeretne hallani.
Meg biztos vagyok benne, hogy a legtöbb ember azért fog odamenni, mert kíváncsi, hogy mi az isten ez. Eszik-e vagy isszák?
– Tök jó. Igen, valószínűleg mi túltoljuk ezt, hogy három előadás is van — majd visszaveszünk belőle.
– Na jó, de amikor már 15-ször találkoztunk, tudod, akkor nyilván arra van igény. Most egy ilyen kezdő programsorozatnál nem elrettenteni szeretnénk az embereket, hanem azt, hogy visszajöjjenek.
– És tényleg elkezdődjön valami.
– Az elsőnek az a feladata, hogy visszajöjjenek. Az a mézesmadzag a többihez.
– Ezt mi is szeretnénk: Budapesten is szeretnénk kezdőket edukálni.
– Nem mernek menni. (nevetés)
– Majd csak megtalál minket egy új hullám. Nem kell félni.
– Király. Hát akkor ennyi.
– Ennyi. Jól van. Köszönjük szépen. Gigatonnányi magyar nyelvű Bitcoin oktatóanyagot osztunk meg a HUSZONEGY honlapján, teljesen ingyen. Ez a huszonegy.world címen érhető el. Itt megtalálható a HUSZONEGY Telegram-csoport linkje is azok számára, akik csoportos chatre vágynak. Azok számára pedig, akik személyes támogatást igényelnek, szeretettel ajánljuk a Bitcoin Mentor szolgáltatásait: csekkoljátok le a bitcoinmentor.hu honlapot, ahol részletesen írunk a Bitcoin tanácsadásról, illetve a blogban további értékes bejegyzések olvashatók.
Iratkozzatok fel a HUSZONEGY Podcast YouTube-csatornájára és a Rumble-csatornánkra is! Kövessétek a HUSZONEGY-et a Facebookon és a Nostron!
Támogatóink Miskolctapolca és Hajdúszoboszló bitcoint elfogadó és bitcoint tartalékoló négycsillagos wellness szállodái, a Hotel Aurora és a Hotel Atlantis. És a Firefish üzeni, hogy ne adjátok el a bitcoinotokat!
– És akkor még egyszer találkozunk — de már Katának boldog karácsonyt kívánhatunk. (nevetés)
– Nagyon köszönöm.
– Meg aki pont karácsonykor hallgatja ezt az adásunkat, annak is. (nevetés) Aki újévkor, annak meg boldog új évet.
– És aki húsvétkor…
– …az meg hallgassa vissza a korábbi adásainkat is.
– Az már a nyúlüregben van. (nevetés) Jaj, csak nehogy a tojásain lépkedjenek!
– Jó, ezt majd lekeveritek.
– Nem, ez még adásban marad.
– Ja, jó, jó. (nevetés)
– Némi hülyeség is belefér.
– Persze. Ezzel fogunk indítani.
– Vagy kell csinálni egy ilyen all-start, ilyen — hogy hívják? — bakiparádét. (nevetés)
– Annyi bakink nincs is. Túl jók vagyunk.
– Túl profik. (nevetés)
– Jól van. Köszönjük szépen a figyelmet.
– Köszi, Kata, hogy jöttél!
– És akkor egy hét múlva pedig Feri.
– Sziasztok!
