E33 Csajok, gyertek a Bitcoin konferenciára!

Ez a Bitcoin című podcastunk. Szia, Kata!

– Helló, Anti!

– 33. epizód. Hú, elég durva, nem?

– Ú, tényleg, ez a 33 már szabadkőművesből is sok, nem csak adásból.

– Krisztus-i kor, ja, a csúcson kell abbahagyni.

– Hát akkor el is köszönünk.

– Folytatjuk ezt a könyves vonulatot, és megint megmutatom, mert maradt még könyvünk, megmutatunk egy párat, meg így beszélünk erről a miskolci Bitcoin konferenciáról egy kicsit, mert ez már jövő héten van, jövő hét pénteken kezdődik, szombat, vasárnap is. Úgyhogy jó nagy az izgalom.

– Igaz, az izgalom a tetőfokára hágott szerintem, van meg is csomó ismerős.

– Ezt a bitcoinmiskolc.hu oldalt nézegessétek! Most ugye az adás felvétele miatt ez egy kicsit több napot fog mutatni így a visszaszámlálón, szóval ez kevesebb, ez szerintem nyolc nap múlva lesz, amikor ez így adásba kerül. És akkor itt vannak a konferencia programok.

– Igen, pénteken reggel nyitunk egy sétával, amit Feri fog vezetni.

– Ja, igen, itt is van, Karács Ferenc vezetésével. És akkor itt majd jó alkalom lesz mindenkinek a bemutatkozásra. Nem tudom, hányan leszünk, szerintem egy ilyen 50, 60, 70, 80-an biztosan.

– Hát tegnap, amikor volt ez a megbeszélésünk, amin te is részt vettél.

– Igen, mi is volt rajta?

– Csak pont nem hallottad ezt az információt, még nem kapcsolódtál be. És akkor én kérdeztem a Ferit, hogy azért mostanra már biztosan látszódik valamelyest az igény, hogy mi az a szám, amire lehet számítani. És hát ilyen talán a 200-as nagyságrendet közelíti.

– Na, tök jó, tehát 100 fölött leszünk biztosan.

– És arra számítanak, hogy a szombat lesz az erősebb nap, nyilván pénteken még azért sokat dolgoznak, nem tudnak úgy eljönni, de szombat várható a legerősebb napnak. Akkor több előadás is lesz, nem csak Feritől ugye, Sziller még becsúszik pénteken, de a szombati nap az talán a legváltozatosabb.

– Igen, meg hát ugye az a hétvége, tehát azért jobbára mindenki dolgozik, tehát ez egy kicsit ilyen industrial daynek hathat, ami ilyen ipari nap szokott lenni az ilyen konferenciákon, hogy ott inkább azok vannak ott, akik ezt mélyebb szinten művelik, tehát így az első napon. Aztán persze a szombat, amikor megnyílik, vagy hát nem nyílik meg, nyitva van, de hogy akkor valószínűleg többen jönnek, akik így civilek, vagy akinek a hétvége hétvége. Tehát sok embert várunk. Miskolctapolcán lesz ugye, a Hotel Aurorában, és akkor ilyen jó kis előadások lesznek alapoktól, Roland, hogy a Bitcoin gondolkodásmódot egy kicsit bevezesse. Aztán, Kata, te jössz ugye a Bitcoin szabályozási kérdéskörrel.

– Hát nem tudom, ebből most nem akarok lelőni poénokat.

– Ja, ne is, ne is, mert ez ott lesz. Jó, mert jöjjön el mindenki, és hallgassa meg saját fülével!

– Én tartok egy ilyen kisebb szösszenetet majd a pszicho-bitcoinozásról, hogy miért vagyunk pszichopaták.

– Mindért, vagy mindenki azzá válik egyébként?

– Nem hiszem, hogy mindenki azzá válik, szerintem inkább úgy kezdeném, hogy ebből se lövök le most poént, tehát alapvetően kell egy kis nyitottság ezekre a dolgokra, kell egy kis őrült vonal, hogy bitcoinerré válhass, mert kell egy ilyen kis szabadságszeretet.

– Az nem is kicsi.

– Nem kicsi, de hát a magyarokban ez megvan szerintem.

– És akkor vasárnap egy levezető nap lesz, Katával kezdjük majd. Kíváncsi vagyok, hányan maradunk a szombat este után.

– Tegnap kifejtettem már az álláspontomat a vasárnap reggel 9 órát illető kezdést, nem biztos, hogy könnyedén vesszük.

– De ilyenek a nők a Bitcoin világban.

– Igen. Aztán persze a később ébredőknek ott lesznek ilyen kötetlen beszélgetések meg workshopok, amire szintén érdemes szerintem bekukkantani, mert használat közben lehet majd megnézni ezeket a walleteket, akkor a node-okat, egy-két ilyen POS-os terminál is jelen lesz. Tehát várunk azért olyan cégeket vagy vendéglátóhelyeket, akik szeretnének a jövőben bitcoint elfogadni, és ez egy nagyon jó módja lesz annak, hogy így testközelből megismerjék ezeket az eszközöket, illetve hogy mennyire könnyű ez. Tehát ennek szerintem nagyon jó keretet fog adni ez a nap, hogy így az adaptációt elmesélje.

És akkor hadd hozzak be egy témát, amiről egyáltalán nem beszéltünk, de most eszembe jutott. Nagy vagányan bejelentettem a HUSZONEGY-ben egy három héttel ezelőtt, hogy letöröltem a Facebook-fiókomat. Most ez csak azért jutott eszembe, mert tele van a Facebook a Bitcoin Miskolccal, és az anyósom, az anyám, barátnőim, mindenki mondja, hogy fú, látom, hogy mennyire megy a hirdetés, és hogy láttalak, ez meg az, láttalak a tévében. És hát én meg nem láttam, mert abban az időintervallumban nem voltam a Facebookon.

És aztán tegnap szintén nagy mellénnyel felírtam a Telegramra, hogy hát jelentem, hogy elbuktam. És tök durva, hogy mire akarok kilyukadni. Nyilván átmentem, csináltam a Nostron egy accountot magamnak, elkezdtem ismerkedni a Nostrral és a többi. És egyszerűen rá kellett jönnöm, hogy nem tudok funkcionálni a Facebook nélkül. Egy és egyetlen egy oka volt ennek, ami elindította ezt a lavinát, és majdnem a kisfiam lekéste az iskolát. Ugyanis az iskola, ahova a gyerek jár, az egyetlen hely, ahol megosztják a saját kalendáriumukat, ami az egész éves iskolai programot mutatja, az a Facebook-profiljukon van.

– Érdekes.

– És akkor így a múlt héten, amikor elkezdődött neki az iskola, hát én abban voltam, hogy ez egy másik nap, és nem az, ami valójában. És akkor így ültem, gondolkodtam, mondom, csak meg kéne nézni azt a Facebook-oldalt, és pont a férjem nem volt itthon, hogy az ő fiókját használjam erre, vagy megkérjem őt, hogy nézze meg. Nem volt itthon, hát mondom, basszus, újra kell aktiválnom a fiókomat, ú, az jó ciki. És megtettem, és akkor látom, hogy hát konkrétan egy nappal előbb kezdődik az iskola, mint ahogy mi készültünk. Fú, mondom, de jó, hogy megtettem!

És akkor úgy elgondolkodtam, amúgy nem hiányzott egyáltalán, tehát semmi egyéb okból nem hiányzott, viszont vannak igenis olyan okok, mert van több is, amiket most nem fogok itt részletezni, de sajnos szükségem van erre a platformra.

– Igen, vannak helyek így a világban, ahol a Facebook nagyon elterjedt, és az egyik az, ahol most éppen te vagy, hogy ott él borzasztóan. Tehát itt alapvetően a digitalizáció nagyon alacsony fokon áll.

– Tudom, mi volt az első pillanat, amikor észleltem, hogy hohó, van egy kis pitypputty. Valamit kerestem a gyerekeknek, valami edzéssel kapcsolatos helyet, és nincsen honlapja a helynek, csak Facebook-profil van megadva, ahol további információkat tudsz kérni. És hát beírtam a Google-ba, és nyilván azt dobta fel, és nem tudsz belépni, amíg nincs. Mondom, na, kezdődik! És akkor mindig mindenhez a férjem, gyere ide, légyszi, hadd nézzem meg a telóról. És nem szeretem, ő se szereti, senki se szereti. Mondom, jó, túl leszünk ezen az év elején, és akkor majd utána normalizálódik a helyzet. De hát nem tud normalizálódni, mert olyan szinten átszőtte.

És mondom, itt van egy csomó olyan cég, akinek abszolút, sőt, a legtöbb cégnek abszolút nincsen honlapja, hanem mindenki a Facebookon. Meg a csoportok, meg a reklámok, az ingatlanok, a Marketplace, mit tudom én. Tehát minden, amivel napi szinten foglalkoznom kell, mind ott van.

– Akkor kizártad magad a világból, hallod, három hét. Tudod, milyen jó volt? Nézted is, hogy miért ilyen nyugodt minden?

– Nem, figyelj, amúgy sincs beállítva a telómon semmilyen értesítés, több éve. Tehát van, hogy hetekig nem válaszolok valamire, mert egyszerűen nem látom, mert nem kapok értesítést.

– Tudatosan.

– Akit kell, úgyis megtalálnak máshol, tehát nincsen ebből soha semmi probléma. A Messengerre sincsen értesítésem.

– Mindig érzem, ha írnak.

– Persze, telepátia, ez az igazi.

– Ja, ha fontos, érzem.

– És nem kell előfizetni rá.

– Nem kell előfizetni rá, így, ahogy mondod. Ezzel szembesültem, nagy tanulság volt egyébként így az elmúlt hetekben. Na mindegy, a konferencia kapcsán ezt most egy ilyen kis érdekességként mondtam el, hogy nem tudok szabadulni egyelőre, majd eljön az idő biztos.

– Nekem nincs fiókom egyébként már 12 óta. Ott a londoni olimpia egy kicsit felidegesített ott a nyitóünnepséggel, és akkor mondtam, hogy na jó, akkor okkultizmusból nekem ennyi elég volt, úgyhogy leraktam a francba a Facebookot. Azóta is kérdezik, hogy én miért bujkálok, de hát most nem tudom, itt vagyok, szerintem annyira nem bujkálok, egyszerűen csak nem mindenkinek fér bele ez a facebookos nyomulás, amikor így tolják az arcodba a dolgokat. Jó, persze nyilván Magyarországon nagyon sokan használják, meg onnan informálódnak, tehát azért így nem lehet ezt eltemetni mindenkinek. Vagy hát lehetne, csak nem mindenki van azon a digitalizációs szinten vagy azon az informatikai írástudottsági szinten, hogy ezt mellőzni megengedhesse magának.

– Hiszen nagyon kevesen vannak akár a Twitteren, X-en Magyarországon, és akkor a Nostrról meg ne is beszéljünk, mert ott már csak szintén ezek a kis kockák mennek föl.

– Most hogyha így laikusként nézed, akkor abból az irányból nézve mindenki, aki a Nostron van, az valamilyen szinten egy kicsit ilyen, persze.

– Ja, hát még az nincs annyira elterjedve, hogyha így bedobod egy semleges közegbe, hogy Nostr, akkor nem hiszem, hogy sokan felkapják a fejüket.

– Persze, tudják, hogy miről van szó, de hát ez nyilván idővel, ahogy ez így szélesedik a spektrum, amiről így beszélnek az emberek, az így épül be szépen a köztudatba. Ugyanígy a Bitcoin is ugye, hogy itt van 15 éve, és akkor most már azért így tudják, hogy ez nagyjából micsoda, de azért az 1%-ot szerintem nem érjük el azok körében, akik ezt le tudnák írni, hogy pontosan ez mi. Meg nyilván azok se pontosan írják le, meg valószínűleg mi sem, mert a mi képünk is idővel teljesedik csak, lesz azért egyre precízebb, ahogy megismered ennek a különböző részeit. De hát ez egy ilyen dolog, tehát hegedülni se lehet megtanulni egy nap alatt.

– Persze, hát nyilván, meg ez egy folyamatos tanulás, sose leszünk kész. Ez nem csak a Bitcoinra vonatkozik, hanem általánosságban elmondható.

– De tök nagy élmény volt nekem most ez is például: a héten itt van nálunk anyósom, és hát mindig mondja, amikor ő is így találkozik a Bitcoinnal, szóba jön ilyen-olyan körökben, és kezdi nekem mesélni, hogy fú, képzeld el, a nem tudom én, ki, az is nagy bitcoiner, és a többi. És mondom neki, hogy te, emlékszel, hogy 2017 vége óta mondom ezt neked is? Hát hányszor ült és csak nézett, láttam az arcán, hogy na, ez a nő, ezzel mi történt.

És mondom, nézd meg, hogy eltelt hét év, és minden tele van vele. Látod, mondom, ezt mondtam már akkor. És akkor így ült, láttam rajta, hogy fú, ja, tényleg, milyen igazam van. És ahogy ezt kimondtuk, a gyerek üvölt, hogy anya, anya, nézd, ott a Bitcoin! És nézek a tévére, hát most meg ne mondd, mit néztek, valami mesét néztek, és Donald kacsa haverunk a dollárjaival úszik a dollárokban, és ott van a ruháján egy Bitcoin-jel.

– Ezt nem mondod!

– Na, de ez egy tegnapelőtti történet.

– De maga a rajz, maga a videó is, amit néztek, az egy friss videó?

– Valami amerikai, 1963-as. Azt azért keresd meg, mert az ciki, akkor tényleg.

– Elő fogom keresni, hogy melyik videó volt. És ez egyébként már többedik alkalom, hogy a Gumball, biztos ismeritek a Gumball című.

– Ja, már mint a mozgalmat, amikor így átsuhannak ilyen szerényebb autókkal Európán meg Amerikán?

– Nem az a Gumball, a rajzfilm, van egy rajzfilm, egy ilyen DC-s Gumball, Cartoon Networkös, azt hiszem, nem tudom. A nagyobbik fiam nézte egy pár évvel ezelőtt, nekem nagyon vicces, én szeretem az ilyen kiment fejű meséket. Na mindegy is, de többször volt olyan, hogy dolgoztam, a gyerek délután ült mellettem, nézte a mesét, és így félfüllel hallom, hogy a bitcoin meg a mesterséges intelligencia meg mit tudom én, mi. És értelmes dolgok, tehát nem kreténségek, mert van egy csomó mese, amiben kreténségeket beszélnek.

– Igen. És még figyelte?

– Mondom, gyerek, mi van veled? Anya, anya, hát itt mindig a Gumball beszél ilyen dolgokról. Na, mondom, király, csak nézzed, nézzed szépen, szívjad magadba! Csak az adaptáció miatt mondom, hogy azért itt úgy tűnik, hogy lassan történnek a dolgok, de az én életemben nekem ez gyors, tehát megfelelő, inkább úgy mondom.

– Igen, mert ha gyorsabb lenne, akkor elszállnánk, nem?

– Akkor biztos. Hát azért ezt így nehéz lefordítani érthető nyelvre nagyon, de tényleg, ha ennél gyorsabban történne, akkor az nagyon veszélyes lehetne. Még így is talán mondhatjuk egyébként, hogy egy kicsit gyors, tehát hogyha mondjuk a szüleim generációját nézem az én környezetemben, akik azért elég erőteljesen vannak mérgezve, ők még mindig nem értik meg. Nem az a lépték, mint mondjuk egy 30-40-es korosztály, ahol azért jóval gyorsabban, meg hát látják az emberek. Azért manapság szerintem lehetetlenség úgy beszélni, olvasni gazdasági dolgokról, hogy minimális szinten ne említenék meg, ha nem is a bitcoint, de a kriptovalutákat mindenféleképpen.

– Ja, pont a héten mérgelődtem, szintén még egy anyósos sztori, és befejeztem, nyilván Nők Lapjával érkezett, mert a repülőn olvasni kell. És a Nők Lapja, hát nem tudom, mikor volt a kezemben Nők Lapja utoljára, és volt benne egy cikk a Z generáció pénzköltési szokásairól. Na, mondom, ebben a cikkben biztos, hogy meg lesz említve, hacsak egy szóban is, de meg kell, hogy említsék.

– Már vártad, már előkészültél?

– Nem azt mondom, hogy végigolvastam a cikket, de így gyorsan átfutottam, semmi nem volt. De a Nők Lapjának megengedem, ott nagylelkű vagyok, az nem annyira ilyen technikai. Hibásnak tartom egyébként, mert objektív tájékoztatás, tehát attól, hogy beszélünk róla, még van. És ha a Z generációról beszélünk, akkor nem lehet nem megemlíteni szerintem, mert manapság, mivel van egy sokkal fiatalabb öcsém, aki éppen hogy kicsúszik a Z generációból, de azért erősen Z generációs, sok ilyen korú embert ismerek, meg vagyok velük kapcsolatban, és mindenki képben van. Tehát ha nem is a bitcoinnal, de biztos, hogy hallott a Bitcoinról, biztos, hogy shitcoinozik, biztos, hogy kipróbált dolgokat, ha nem is aktív, de tudja, hogy miről van szó, sőt keresi és érdekli. És az NFT-k és a technológia és a VR-szemüveg. Tehát hibának gondolom azt, hogyha egy ilyen cikkben erről nem írnak.

– Igen, mert nem szabad ugye úgy hozzáállni a világhoz, hogy elbújunk előle, mert akkor nem fogjuk tudni, hogy mi történik benne. Tehát így is nehéz.

– Biztos van az újságírók részéről is egyébként egyfajta félelem, ami nyilván érthető.

– Hát ja, de hát annyi forrás van már manapság magyar nyelven is.

– Igen, hála nekünk és még egy csomó más embernek, aki ezzel foglalkozik, hogy azért most már sokkal könnyebben fellelhetőek ilyen információk magyarul is.

– Na mindegy, nagy segítség egyébként, jó, hogy ezt behoztuk, mert ugye azért ez ilyen élethosszig tartó tanulás, amiről már itt olyan sokszor esett szó, és a legjobban az szerintem úgy meríthető ki, ha az ember azért így olvasgat, tehát az mindenképpen hasznos.

– Hát igen.

– Hát ugye nem csak fogyasztjuk a kreált médiatartalmat, amit most már leginkább majd az AI fog nekünk generálni az ízlésünk szerint, de jobb az, hogyha ilyen retro irányokba elmegyünk, nem? Tehát a nyomtatott könyvet például az ember kezébe veszi, és akkor így szépen kiszívja belőle a tudást. Ezek jó dolgok. Vagy akár egy e-book, aki esetleg így inkább a digitális könyvek világában mozog, mert azért az is praktikus tud lenni.

– Ugye én mindkettőt ugyanannyira szeretem. Nagyon szeretem a könyveket, csak mivel itt a világban jövünk-megyünk, ezért nem nagyon praktikus.

– Igen, nem tudsz elvinni egy 20 kiló könyvet magaddal.

– Most nagyon sok könyvem lett egyébként hirtelen, úgyhogy nem is nagyon szabad költöznöm.

– Elő kell küldeni mindig a 20 lábas konténert, és akkor csak besétálsz.

– Nem, nem, ezek ilyen családi kompromisszumok, tudod, mert ha anya viheti a könyveit, akkor a gyerek hozhatja az összes mindenségét. És akkor nem érti, hogy miért nem hozhatja, tudod, tehát nekem kell elsősorban kompromisszumot kötnöm. De én nagyon szeretem az e-könyveket meg a készüléket, ami erre kifejezetten alkalmas, mert nagyon sokat olvasok, meg a munkám miatt is nagyon sokat olvasok. De könyveket kifejezetten szeretek telón olvasni, mert tényleg mindig ott van, és én képes vagyok, ha csak nem tudom, három percem van, én kinyitom, én egy oldalt elolvasok.

– Ja, hogy így a telefonon? Ma tényleg azt hittem, hogy ilyen e-inkes könyv.

– Nem, mert most nem akarok itt reklámot csinálni.

– Ja, persze, nem is kell.

– De ez egy ilyen fold telefon, és akkor jó nagy lesz a képernyője, és teljesen olyan, mintha egy bármilyen ilyen olvasó lenne, csak mindig nálam van. És én mindig képes vagyok kihasználni az időt: gyereket várom az edzésen, a suliban, mit tudom én.

– Tényleg van egy pár perc, elolvasol egy pár oldalt, földob egy pár új gondolatot, azon szépen azt megrágja az agyad, mert ugye az agy azért dolgozik itt nap mint nap.

– És én ezt most már megtanultam.

– Persze, hát ingerelni kell, mert akkor a hülyeségeken gondolkodik.

– Bizony, az overthinking, a túlgondolás jön, és akkor csak magadat zavarod meg. És tényleg, ezt most már megtanultam, hogy a megoldások meg a legjobb gondolatok meg a váratlan dolgok, amik triggerelnek új dolgokat, azok mindig ilyen helyzetekben jönnek. Amikor leülök, hogy na, most kigondolom, meg na, most megcsinálom, akkor nem, akkor richtig nem. De amikor van egy ilyen pillanatom, kinyitom, és akkor mindig áldom az eszem, hogy de jó, hogy kinyitottam, mert akkor egy újabb fonálon vagyok.

– Igen, meg stressz ellen is jó, mert az ember tényleg nem ugyanazokat a ciklusokat futtatja a fejében, hanem bejönnek. Nyugtató.

– Egyébként azért kezdtem el ezt a dolgot csinálni, mert a Facebookról akartam még évekkel ezelőtt leszoktatni magamat, a doomscrolling, amikor iszonyat bejött a Facebook, és ment a scrollozás, tudod, ezerrel. És néztem, hogy basszus, három órája ezt csinálom, kéne aludni, vagy értelmes dolgokkal foglalkozni. Na, és akkor mondtam, hogy na jó, akkor olvasni fogok. És olyan gyönyörűen bejött, hogy utána mértem is, mert direkt beállítottam a telómon ezt a digitális jólét szolgáltatást, és akkor pont a héten is örültem magamnak, hogy egy másfél órával kevesebbet voltam a telefonomon. Pedig tényleg esküszöm, hogy nem az Instagramon lógok meg a Facebookon, hanem egyszerűen munkaeszköz. TikTokom nincs is, sose volt.

– Nekem se.

– Hanem tényleg munkaeszköz, meg tényleg az olvasás, és sikeresen átszoktattam magamat, úgyhogy ez jó.

– Igen, mert hogy egy csomó ellenhang van az e-bookok ellen is, és meg tudom érteni azt is, csak hát nézőpont kérdése. Egyébként praktikus szempontokból, hogyha valaki megy mondjuk vonaton, repülőn, kihúzod az e-bookot a táskádból, ami mondjuk 80 gramm vagy 100 gramm, és akkora, mint egy vékony könyv, és ott választhatsz 30 könyvből vagy 300-ból, attól függ, milyen memóriát tettél bele, az azért megnyugtató.

– Hát figyelj, most is, ha megmutatnám, tudod, mondtam a múltkor, hogy nem hiszem, hogy ez reklám, de reklámozom is szívesen, mert tök jó ez az applikáció, ez a Scribd, ezt mondtam is a múltkor, hogy az egy jó kis. És most is, hogyha megmutatnám, egyszerre nem tudom, hat-nyolc könyvet olvasok, és akkor mindegyikben mindig kicsit, és mindig mindegyiket végig is olvasom. Egy kicsit ilyen, hogy hívják ezt, ilyen OCD-s vagyok, nem tudom, tehát amit elkezdtem, azt el kell olvasni.

– Jó, hát de így is van, nem? Tehát azért az hozzád tesz, hogyha befejezel egy projektet, lezárod.

– Persze, de hogy praktikum szempontjából hat-nyolc könyvet nem tudok magamnál tartani állandóan, mert hülyeség.

– Voltak ezek a pici zsebkönyvek, az megvan? Olyanokat kellene csinálni. Szerettem, három-négy a zsebbe.

– Figyelj, képzeld el, hogy az apám az egy óriási könyvbolond. Vagy hát nem, mind a két szülőm, anyám és apám is mindig olvastak, óriási könyvtárunk volt otthon, biztos mindenkinek megvannak a színes világirodalom-sorozatok.

– Új Magyar Lexikon, igen.

– De hogy ezek, és akkor ott szép. Hát nem tudom, gyerekkoromban hogy hányszor rendeztem át kéktől a zöldig és vissza.

– Örültek, figyelj.

– Apám nem tudom, a hat-nyolc éves koromig azzal szekált, hogy olvasni kell, olvasni! És minél jobban mondta, hogy olvasni kell, annál jobban nem olvastam. És egyszer taktikát váltott az öreg, és azt mondta, hogy te sose fogsz olvasni. Na, erre én, szerintem nem tudom, általános iskolás korom végére kiolvastam az összes világirodalmi könyvet, a Dosztojevszkij Bűn és bűnhődést imádtam, annyira rákattantam az olvasásra, hogy brutális mennyiségű könyvet olvastam. És hát hála istennek, így maradtam.

Volt egy kis kitérő, amikor elvégeztem a jogi egyetemet, akkor utána nem szerettem sokat olvasni, sőt, hánytam a betűktől.

– Biztos azt megutáltatta veled.

– Rettenetesen megutáltatta velem, és akkor egy ideig nem olvastam. De hát most már egy jó 10 éve azért újra visszatértem, és felvettem a rendszert újra. És pont Árpival, amikor elkezdtünk erről az adásról beszélgetni, akkor mondtam, hogy elkezdtem újra olvasni a római jog tankönyvemet, készülve az előadásra, a konferenciára. Meg már régóta tervezgettem a fejemben, hogy milyen érdekes lenne újraolvasni. Hát aki jogász, az meg aki nem, csak volt a környezetében egy olyan jogász, aki a jogi egyetemre járt, és római jogot tanult, az pontosan tudja, hogy micsoda gyötrelmekkel jár ez a dolog. És hát nyilván rituálisan el is égettük a római jog könyvünket a szigorlat végeztével.

– Hát persze, köpések, rúgások.

– És hát minden, amit el tudsz képzelni, és hát nyilván mindig mindenki megfogadta, hogy soha az életben többet. Na, és akkor most így elővettem, és feltörtek az emlékek. És hát ezzel már rákanyarodnék egy kicsit itt a mai témánkra: a könyvek, hogy mennyire más megvilágításba kerül. Nem akarok a tartalmáról beszélni, nem akarom lelőni az előadásomat. Nem a római jogról fogok előadást tartani, azt is szeretném leszögezni.

– Köszi.

– Nyilván ugye a kontinentális jogrendszer alapja az a méltán híres római jogban gyökerezik. És mint minden könyvet, tök jó újraolvasni könyveket, tehát hogy mindig mást ad. Pont tervezem ugye, az egyik könyv, amiről ma beszélgetni akartunk, a Knutnak a könyve, amit lefordítottunk magyarra, amit azért annyira részleteiben nem szeretnék megvitatni, mert már sokszor beszéltünk róla, de hogy milyen érdekes volt azt is elolvasni angolul, utána lefordítani magyarra, majd újraolvasni magyarul, hogy mennyi mindent újat tud adni, meg új perspektívába tudja helyezni. És egyébként a Knut könyvét azt a kezdő bitcoinereknek nagyon-nagyon erősen ajánlom.

– Ezt meg mindjárt belinkelem, ugye ami a két kötetnek a kiadása, a Sovereignty és az Independence.

– Igen, a Függetlenség újragondolva, vagy nem tudom, mi a magyar címe, nem készítettem ide magamhoz.

– Nálam itt van, egy másodperc.

– Neked ehhez van egy jó sztorid is, ez a Knut.

– Van egy jó sztorim. Hát most mondjam el újra? Nem tudom, lehet, valaki nem hallotta.

– Így röviden.

– Röviden tulajdonképpen, hogy jött ez a fordítás, hogy lefordítjuk Knutnak a könyvét. Ezt már elmondtam sokszor, sok helyen, hogy engem Balázs orange pillezett be, a Bitcoin Bázis tulajdonosa, aki elküldte nekem egy karácsonyra a Sovereigntyt ajándékba Máltára. Itt is van a könyv, ezt azért megmutatom.

– Az volt az állványod?

– Ez volt a számítógép-állványom, most eggyel lejjebb jön.

– Nem baj, jó alapra építkeztél.

– Így, így. A Bitcoin Standard a legalsó könyv. 2021 karácsonyán akkorra már azért voltak előismereteim, meg azért már benne voltam a dologban, de hogy ekkor elborultam. Tehát az tényleg egy olyan alkalom volt, hogy elolvastam a könyvet, hát ez nem egy vastag könyv, tehát ezt nem tudom, egy ilyen két-három óra alatt el lehet olvasni ezt a könyvet. És akkor itt jön a pszichopata lét, amiről már az előbb beszéltünk, hogy megmutatom, hogy én ezt a könyvet aláhúzogattam, tehát itt elkezdtem a fontosabb dolgokat.

– Egy tankönyvvé vált.

– Így, ahogy mondod, nézd meg, és itt végig a fontos dolgokat. Tehát én elolvastam, és azonnal elkezdtem elölről újra, mert ez a könyv inkább társadalmi és gazdasági összefüggéseket citál, és azokra világít rá köznyelven.

És én mindig féltem, én azért féltem a Bitcointól mindig, mert rettenetesen azt tanították meg nekem, hogy én rossz vagyok matekból. Nem hiszem, hogy rossz vagyok matekból, ha foglalkoztam volna vele, akkor jó lehetnék, meg ha nem az történt volna az iskolában, ami történt. Semmi különös nem történt, csak elvesztettem a fonalat nagyon korán, és utána sose vettem fel újra. És ebből az következett, hogy gimnáziumban elsőben és másodikban konkrétan megbuktam matematikából.

– Vitted a bélyegzőt, hogy te rossz vagy ebből, úgyhogy neked úgy kell.

– Igen, és magamat is elhitettem ezzel, és nyilván kizártam az életemből: hülye vagyok, nem érdekel, nem foglalkozok vele. És nyilván a tanárok is így álltak mindig hozzám, és akkor ha már matekból hülye vagy, gyerek, akkor már mindenből hülye vagy, akkor majd leszel jogász, tudod.

– Akkor majd leszel jogász, igen.

– De hát ahhoz is hülye vagy, mert megbuktál matekból, és az már egy, hogy hívják, karlár betű, tudod.

– Hú, azért az kemény.

– Na hát én így csináltam ezt végig onnantól kezdve. És én tökre féltem, emlékszem, mindig ugyanez a gondolat volt bennem, hogy én biztos, hogy nem tudom a Bitcoint megérteni, mert itt kódolás van, itt matematika van, itt számsorok vannak. Eleve már amikor egy wallet addressre ránéztem, bennem volt már ez a predesztináció, ez a félelem, hogy úristen, számok, tudod, hosszú számok.

Na, és elolvastam ezt a könyvet, és tökre leverte ezt az egészet bennem. És iszonyatosan hálás vagyok ezért is Knutnak, mert egy teljesen más hozzáállást adott ehhez az egészhez.

És akkor visszakanyarodva a sztorira: rigai Honey Badger konferencia, Kata meglátja Knutot, remegő lábbal, hogy ott a Knut, oda kell menni, aláíratni a könyvet. Vittem magammal a könyvet, hogy aláírhassam vele. Aláírta, és hát jött a kellemetlen szituáció: aláírta a másik, új könyvét is, amit nem tudtam kifizetni, mert nem volt feltöltve a Lightning walletem, zéró szattal. Nyilván nem égettem magamat ott ilyen eurókkal. És a Knut tök jó fej volt, és azt mondta, hogy figyelj, majd a virtuális térben találkozunk, és value for value, az értékért majd valamivel meghálálod, vidd el ezt az új könyvet! Oké, Knut, köszi, köszi.

Kimentem, megittam egy kávét, gondolkodtam, fú, mondom, ezt valahogy. Na, és akkor jött az ötlet, hogy fordítsuk le a könyvet. Mi lenne, ha lefordítanánk ezt a könyvet? Rögtön írtam a Balázsnak, Bitcoin Bázis, ez van, mit szólsz? Nem kellett több, oké, nyomassuk, csináljuk! És hát ez lett a vége. Úgyhogy nekem ez a bibliám, meg hát Knut maga, az ember maga is, tehát az annyira, nagyon bírom, egy annyira jó hapsi.

– Tényleg egy nagyon jó, igen, ő egy nagyon értelmes fickó, matematikus amúgy, de ő már nagyon régóta szerepel itt így a Bitcoin térben, a Knut.

– Nem matematikus, a Knut egy tengerész.

– Igen, igen, svéd.

– És tengerész, kérlek szépen, és ezeket a komphajókat vezette.

– Ezt nem tudtam, képzeld el, én nem tudtam.

– Meg ilyen egyéb hajókat, nem csak a kompokat.

– Hát a kalóz, az egy másik, mondhatom azt is, egy bizonyos értelemben kalóz.

– Tehát ő tengerész volt eredetileg, és hát ő azt írja egyébként a könyvei előszavában, hogy rengeteg ideje volt gondolkodni a csillagos ég alatt a hosszú hajóutakon. És zenész is mellette, gitározik, énekel, valami punk együttese van. Na mindegy, nagyon jó arc a csávó, iszonyat intelligens, meg nagyon magával ragadó, és nagyon jól meg tudja fogalmazni azokat a dolgokat, amiket nem mindenki tud úgy megfogalmazni, hogy az tényleg érthető legyen olyan ember számára, akinek semmiféle előképzettsége nincs. És ráadásul teszteltem ezt a könyvet olyan értelemben, hogy elolvasta a 80 éves apám, elolvasta az 50 éves tesóm, elolvasta a 20 éves tesóm. Tehát minden korosztályon, mindenféle érdeklődéssel. Barátaimnak adtam, nagyon sok embernek küldtem csak úgy vakon, alig ismerőseimnek. De hogy úgy a semmiből, tehát hogy nagyon ajánlom.

– Jó, nagyon ajánlom. Ez magyarul nincs még ugye sajnos?

– De ez van magyarul, ez elérhető.

– Bocsánat, akkor csak azért gondolom, mert nálam itt ugye az angol nyelvű van.

– És ez elérhető a Bitcoin Bázis shopban.

– Igen, akkor gyorsan oda is linkelek. Ja, igen, itt van, meg is osztom. Bocsánat, azt mondja, hogy shop.bitcoinbazis.

– Igen, ez az, bizony, bizony.

– Na jó, nagyon jó, tényleg nagyon ajánlom. Meg hát a HUSZONEGY oldalán ugye ez a Pritzker-féle, amit megmondom őszintén, hogy én eredetileg nem olvastam, most, hogy készültünk erre a beszélgetésre, nagyjából elolvastam, nem fejeztem be, de tudom, mi a vége.

– Mert nagyon érthető, tehát az sem egy ilyen technikai leírás, hanem egy nagyon jól érthető, és az is egy vékony könyv, tehát nem kell több száz oldalon átverekednie magát az embernek, hogy végigolvassa, ami azért gyakran el tudja venni a kedvet.

– Én szerintem igen, ez egy 100 oldalas kis könyv, tehát igazából egy nap alatt el lehet olvasni. És a fickó is tök érdekes, Yan, egy ukrán, hogyha jól tudom, egy ukrán fiú, aki tudtam is úgy kapcsolódni a könyvhöz, mert akkoriban kezdődött nála is a Bitcoin, mint nálam, és írja is, hogy 2017 végén.

– Igen, hát majdhogynem. Nem, ő korábban azért már elkezdte, tehát ő már 2013-2014 környékén vett bitcoint többször is, végignézte, hogy a befektetése, hát kipukkadt a lufi, tudod, többször. És akkor elintegette ott a befektetéseit, de nem is érdekelte. És akkor igazán, ahol én tudtam ő hozzá kapcsolódni, az a 2017 vége, 2018 eleje, amikor, ezt is már mondtam a múltkor, amikor én is végignéztem egy monitoron, hogy 20 000-ről lementünk 2700 dollárra.

– Ja, emlékszem.

– És ő addigra felépített egy tech céget a zeneiparon belül, egy nagyon sikeres tech céget, egy ilyen decentralizált platformot, amit ő, basszus, 2017-ben a csúcson otthagyott. Tehát mindenki zsírhülyének nézte, és elkezdett a Bitcoin közösség fejlesztésén dolgozni és az elterjedésen, és mindent ennek szentelt, és könyvet írt, és hát azóta is a közösség oszlopos tagja. Úgyhogy nagyon ajánlom a könyvet, tényleg egy jó kis összefoglaló.

– Jó kis összefoglaló, és mindig tud adni egyébként nekem is. Tök alap dolgokat ír, de hogy nekem is azok a technikai részek, amiket már egy csomószor átolvastam, nyilván nem a bányászat a fő érdeklődési területem, nyilván értem, de sokkal jobban át tudok adni én is olyan jogi, társadalmi vetületeket, pszichológiai vetületeket, akár spirituális vetületeket, ami engem jobban érdekel.

– De hát ezt mindenki magának megtalálja.

– Igen, jó, hogy ilyen sok terület van, mert mindenkinek van olyan, ami közel áll hozzá, és akkor az be tudja szippantani, és akkor azon belül megismeri a többit is.

– Fú, a tegnapiakról majd erről fogok beszélni egyébként a konferencián: de Madeira óta a nők a Bitcoinban iszonyatosan durván mozgolódnak. Létrejött két-három új Telegram csoport: angol nők, nemzetközi nők, francia nők.

– Ezeknek te vagy a tagja?

– Mind a háromban benne vagyok, igen, szerintem az összesben benne vagyok. Podcastok, szervezkedések. És tegnap az egyik tag egy podcaston vett részt, elküldöm a linket, hogyha érdekes, hogy meghallgassátok, meg a nézők is meghallgassák. Egy nagyon jó mondatot hoztam el belőle. Nem volt még időm végignézni, tegnap jelent meg a podcast, és sajnos nem volt még időm végignézni, de az elejébe belenéztem. Rachel azt mondja, hogy hálás köszönet a férfiaknak, az analitikus gondolkodású férfiaknak, különösen Satoshinak, hogy egy ilyen alázatos, hosszú munkával csak dolgozott, dolgozott, dolgozott, és ilyen precizitással. Márra feltételezzük, hogy ezt ő egyedül, de akkor is van egy olyan gyanú, hogy ez egy férfiaknak egy csoportja lehetett, akik ilyen hosszú, áldozatos, precíz munkával megépítették a Bitcoin hálózatát. Viszont most kellenek a nők az adaptációban, az elterjesztésben, a különböző társadalmi rétegekhez való eljuttatásban, az empátiával, a nőiséggel, a női energiákkal. Most van itt a mi időnk.

És ráz a hideg, basszus, ahogy ezt mondom, föláll a karomon a szőr. És tényleg, milyen jó! Figyelj, nekem ez full misszió, tehát én mindig is úgy éreztem, hogy misszión vagyok, de hogy most tényleg annyira átjött ez az erő, ami a Rachel szavaiban benne volt, amit én is érzek, hogy igen, hogy itt ez egy gyönyörű, csodálatos közös munkává válik férfiak és nők között. Hogy igen, ez az a stádium, amibe most léptünk, és óriási melónk van, óriási, külön-külön is és együtt is. De annyira jó volt, tényleg ezt így végighallgattam, és így beleragadtam a székbe, hogy basszus, ezt milyen jól megfogalmazta!

– Igen, ez tényleg jó, mert ugye kettő adja az emberiség egészét, tehát azért ez nem elhanyagolható. Hát örülök ennek a nagy szerveződésnek, mert ők is nagyon sokat hozzá tudnak tenni, meg tettek is azért az emberiséghez eddig, nem lennénk itt nők nélkül. Engem például anya szült.

– Képzeld, engem is.

– És azóta már tovább is adtam eme.

– Tovább, jó, jól tetted.

– Kamatoztatom eme képességemet, hogy így mondjam.

– Ja, fontos dolog. Na szóval, örülök annak is, hogy ez lesz például ugye ez a vasárnap délelőtti téma nálatok.

– Fú, én nagyon izgulok emiatt, ezt tegnap mondtam is ugye a kis megbeszélésünkön, mert ugye arról nincsen statisztika, hogy mégis hány nő lesz ezen a rendezvényen. És ugye ez egy workshop, tehát én nem szeretnék amúgy sem, egy interakciót szeretnék kérdésekkel és válaszokkal, nem az, hogy én odaállok, és akkor előadok.

– Mert az közelebb áll hozzád, nem?

– Igen, közelebb áll hozzám az interakció, mint hogy én odakiálljak, és akkor előadjam. És hogy ezt a női workshopot is, tehát nyilván workshopnak is van meghirdetve, és itt akkor ezen a platformon ki is hirdetem, hogy légyszi, nők, csajok, gyertek minél többen, és beszélgessünk! Tehát nem egyoldalú, hogy kérdezzetek, én is kérdezni szeretnék, tehát nem csak válaszolni, hanem csomó dolog izgat.

– Meg hát nincs rossz válasz nyilván, meg rossz kérdés sincs.

– Ja, csak hogy gyertek minél többen, hogy legyen miről beszélnünk! Erre készülök.

– Nagyon jó. Én tényleg nagyon várom ezt a konferenciát, pont ezért, mert ugye eddig, nem tudom, így a konferenciákba vetett hitem az így megdőlt ezek előtt. Tehát az miről szólt? Vannak az előadások, aztán a végén ki van osztva, hogy mit kell promózni, nem? De egy Bitcoin konferencián pedig teljesen ott van ez a közvetlenség, tehát hogy egy ilyen nagy barátságos légkör, lehet ott vegyülni, kapcsolatot építeni.

– Tök jó, hogy mondod amúgy, mert nekem a Honey Badger volt az első ilyen élményem, ami ugye egy Bitcoin only konferencia, hogy rengeteg konferencián voltam, és igen, így, ahogy mondod, az nem is egy konferencia, hanem ez egy ilyen sales market. Odaáll valami nagy okos valami hatóságtól, elmondja, hogy ez a szabály, ezt be kell tartani, és akkor megtapsolják.

– Megtapsolják, igen.

– Kicsit utána mennek beszélgetni, és akkor utána az a következő, hogy na, gyere, vedd meg ezt, mikor demózunk, mit kalapálsz össze a következő két hétre. Azt se tudod, fiú vagy-e vagy lány, és fingod nem lesz, hogy kivel beszélsz, ma már rohadtul nem fogsz rá emlékezni, és nem is érdekel nagy valószínűség szerint.

– Igen, dobálod ki a névjegykártyákat, ilyen stóc.

– Lesz pénz belőle vagy nem, mindegy. És ez a Bitcoin konferencia volt számomra az első, ahol meg rohadtul nem ez volt. Tehát eleve nem öltönyben vannak az emberek meg makkosban meg kis kosztümben, hanem flip-flopban, rövidgatyában.

– Jó, mondjuk Rigában.

– Nincs meg a hazugságnak ez az első szintje, hogy én megbízható vagyok azért, mert szép öltöny van rajtam.

– Igen, ha én öltönyben vagyok, akkor biztos nem átverés, öltöny van rajtam, nézd meg!

– Ja, mint a providentes ügynök, tudod.

– Ó, ez is jó ötlet volt, a Provident.

– Alapból ugye ez az első benyomás tök jó volt, hogy öcsém, hova jöttem, ez valami teljesen más. És hát utána a hangulaton is látszódik.

– És nekünk meg egy plusz lesz szerintem az, hogy magyarul lesz az egész.

– Tök nagy élmény számomra mindenféleképpen, mert sose voltam még magyar nyelvű Bitcoin konferencián.

– Meg senki, hiszen nem is volt még. (nevetés)

– Ja, úgyhogy de hogy nagyon, ezért kell többek között. De hogy tényleg ez a networking, ez a kapcsolatépítés, hálózatépítés, nem tudom, hogy mondjam, ez a decentralizálódás, ez sokkal könnyebb lesz. Meg hát pálinka is lesz biztos, vagyis hát azt nem tudom, de hát jobban megered mindenkinek a nyelve.

– Ja, úgyhogy tényleg nagyon be vagyok már zsongva. Még azért van feladatom addig, az előadásokat vagy hát a beszédet, vagy nem is tudom, hogy hívjam, annyira nem akarom előadásnak hívni.

– Ja, nem hiszem, hát ilyen szabad folyású, freestyle stílusban nyomjuk majd.

– Hát erre készülök, megmondom őszintén.

– De azért minőségi előadásokat várok, szerintem azok lesznek, tehát így a témát meg az előadókat ismerem, a témákat mindenki hozni fogja szerintem, az esszenciáját annak, amit ő választott. Tehát szerintem a minőséggel nem lesz probléma. Meg maga az interakciós lehetőség, tehát az, hogy utána ott lesz mindenki, beszélgethet, kérdezhet, ez tök jó.

– Meg abban reménykedem, tudod, hogy így a vibe-ot sikerül majd átadnunk, mert ugye a kérdezésre is sokszor azért nehézkes rábírni némely közönséget, hogy kérdezzen. És ilyen viszonylatban mondom, hogy remélem, hogy sikerül majd ezt a vibe-ot így átadnunk másoknak is, hogy tényleg kötetlen. És ezért sem ragaszkodom az előadáshoz, hogy ne ez a rögzülés legyen, hogy itt most akkor valaki beszél, a többiek meg hallgatják.

– Igen. Hát három nap a szabadság címszavában.

– Ja, nagyon kíváncsi leszek.

– Nagyon kíváncsi vagyok, úgyhogy jövő héten indul.

A Miért éppen Bitcoin?, ebbe belelapozhatunk, hogyha van kedved. Ezt olvastad egyébként?

– Nem olvastam a Miért éppen Bitcoint.

– Az is egy ilyen kis rövid könyv, igaz?

– Igen. Megosztom, ez is elérhető a huszonegy.world alatt, ott a könyvek között, magyar nyelven. Ez még rövidebb, mert ez mindössze 50 oldalas.

– Igen, azt láttam.

– Hát ez egy másik szerző előadásában mutatja be a Bitcoint, ugye minél több ember előadásában olvasunk, annál jobban átjön, meg ugye mindenkinek megvan a saját értelmezése erre az egészre.

Tudom, ezzel tartoztam a múltkorról, és nem küldtem el, azt hiszem, hogy beszéltünk Dan Heldről, ős bitcoiner, van egy marha jó cikke a proof of workről. És én emlékszem, hogy nekem azért beletelt egy kis időbe, hogy megértsem, hogy mit jelent a proof of work. És ez is tök érdekes, hogyha most visszagondolok erre, hogy milyen pofonegyszerű idea a proof of work, nem? De amikor ezt így ilyen vonatkozásban elkezdtem olvasni, és megpróbáltam értelmezni, hát nem mondanám, hogy könnyen megértettem. És aztán Dan Heldnek a cikke volt az, amit szintén a Balázs küldött el, amit elolvastam, és így összeállt a kép. És szerintem, hogyha ez így szimpatikus, vagy beleegyeztek, én szívesen felraknám a HUSZONEGY oldalára a linket, mert szerintem egy marha jó, és nem is egy ilyen hosszú cikk, de annyira esszenciális, és annyira jól leírja a lényeget, hogy nekem nagyon hasznos volt.

– Igen, ugye az az alapja, és az van leginkább támadva a hatalmak által meg a mindenféle ilyen zöld irányú, az energiafelhasználás és a többi.

– Ez egy nagyon érdekes dolog a Bitcoin megértésével kapcsolatosan számomra, nekem ez mindig ez volt a következtetés, hogy minél többször, minél több ember tollával olvasod el, annál jobban megérted. Mert hiába próbáltam ugyanazt elolvasni többször, mert értem a szavakat, csak a jelentését nem értem, illetve azt a konkrét jelentését, amit az jelent. És akkor ezt ha több perspektívába rakod, és több szempontból vizsgálod meg, akkor nekem ez segített.

Illetve még szerintem az a nagyon jó, amikor így tényleg több embertől olvasol könyveket, hogy mindig megnyit, mert hiába úgy érzed, hogy érted, biztos így is van, de egy csomó mellékvágányt is megnyit előtted, egy mellékgondolatot. Például Knut Svanholmnak volt ez az ötlete, ez a nulladik elem az egyik könyvében. Ezt nem tudom, ezt most csak tényleg így említés szintjén, hogy ugye a HUSZONEGY-ben van az, szerintem 21, minden osztva 21 millióval, hogy ez egy nagyon jó ötlet. És ezektől az ötletektől elesel, ha nem olvasol ilyen könyveket.

Meg én mindig meg szoktam nézni az írónak az életét, hogy ki ez az ember, aki ezt a könyvet írta, mivel foglalkozik. És különösen a Bitcoinban, mert hogy annyira vegyes a széna, ahonnan az emberek a Bitcoinba jönnek. Igazából bárhonnan jöhetnek, meg jönnek is, annyiféle szakterületet ölelnek fel az emberek, akik jönnek, hogy tök érdekes mindig annak az embernek a fejével megközelíteni a témát. Csak mindig úgy állok neki a könyv olvasásának, hogy először megpróbálom belehelyezni magamat, vagy megnézni, hogy ez az ember mivel foglalkozik, mire lehet számítani. Nyilván egy matematikusnak más a hozzáállása, mint egy történésznek, vagy egy nőnek meg egy férfinak. Hát ezt nyilván sorolhatnám, ezeket a szempontokat, de szerintem az egy tök fontos dolog, hogy kinek a tollából olvasol egy könyvet.

– Amit így előszeretettel kapkodtunk így föl a kamera elé, ez biztos.

– Hát ez volt az, fú, mondtam is, tudod, akkor is, hogy mindig agyvérzést kapok.

– Jó, ezt is még ajánljuk, és ide be is linkelem gyorsan, hogy hol lehet megvásárolni, ez is szintén a Bitcoin Bázis webshopján lehet, ahol kedvezmény. Viszont ez csak angolul van.

– Hát igen, de ezt le kell fordítani, ezt már mondtam, erről. Ez egy nagyon jó kis könyv, ez a jövő év küldetése lesz.

– Hát igen, azért ennek a könyvnek vannak komoly üzenetei, vannak, már a címe is egy komoly kérdés.

– Igen, ugye azt jelenti a cím, hogy hogyan adja el az IMF és a Világbank a kizsákmányolást fejlesztésként. És hát ugye itt ebben a könyvben azért Alex elég éles kritikát fogalmaz meg a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank működésével kapcsolatosan. És ugye arra próbál rávilágítani, hogy mind a két szervezet gyakran a fejlesztési támogatások és a gazdasági reformok zászlaja alatt valójában gazdasági kizsákmányolást valósít meg a fejlődő országokban.

És hát a könyv nagyon szépen bemutatja ezt országokról országokra, éles, valós világbeli példákon, hogy hogyan vezetnek ezek a támogatások súlyos eladósodásokhoz meg a jogrendszer kényük-kedvük szerinti módosításához, hogy későbbi projekteket megengedjenek nekik. Tehát hát a szuverenitásról van itt szó, tudod, azért a legtöbb esetben. Nem mondom, hogy ellehetetlenítik, vannak olyan példák is, de nagyban megnehezítik a saját szuverén gazdasági fejlődést ezek után a mesterséges beavatkozások után ezekbe a társadalmakba.

És hát a kiemelt üzeneteket, hogyha meg kéne fogalmaznom, hogy mik azok a kiemelt üzenetei ennek a könyvnek, akkor az első az mindenféleképpen az lenne, hogy több kárt okoz az IMF és a Világbank sok esetben, mint hasznot a fejlődő országok gazdasági fejlődésében. És ez nem egy rágalom, tehát itt le vannak írva konkrét számok, események, helyszínek és konzekvenciák.

– Igen, melyek mérhetőek.

– Hát ez a gyors megoldások mindig hosszú távú problémákat okoznak, röviden.

– Hát igen, csak ezek nem egyetlen megoldások, tehát ott lennének alternatívák.

– Nincs vészhelyzet.

– Igen, mesterségesen generált vészhelyzetek vannak, melyekre mesterségesen generált rossz megoldások születnek a segítség és a jó szándék zászlaja alatt.

– Igen. És hát nyilván a Bitcoin egy alternatív lehetőséget kínál, tehát szembeállítja, gyönyörűen leírja, hogy ezzel szemben, tehát nem csak elmondja, hogy ez meg ez meg ez rossz, hanem egy megoldást is kínál rá. Mentesek ezek a megoldások a hagyományos pénzügyi megoldásoktól, a Bitcoin önállóságát meg azt a fajta függetlenséget, amelyet a Bitcoin használata vagy puszta megértése által is el lehet érni.

És ez nagyon fontos, ami nekem lényeg volt ebből a könyvből: egy olyanfajta alternatív jövő körvonalazódása, ahol a számtalanszor méltatlanul leírt Afrika és egyéb harmadik világbeli országok könnyűszerrel a civilizált nyugat elé kerülhetnek egy szempillantás alatt, az utolsókból elsőkké válva, pusztán a Bitcoin használatával.

– És akkor az egy olyan pillanat lesz. Egyébként azért így jelen is van, tehát a múltkor néztem ilyen Afrika-térképet, ilyen bitcoin-elterjedtségi térképet. Tehát azért ugye aki rá van szorulva arra, tehát nem ebben a kényelemben él, mint így a first world, az első világbeli populációk, azok azért rá vannak szorulva arra, hogy igenis gondolkodjanak a saját pénzükről, és azok megtalálják ezt a mentőövet.

– Ugye mert rá vannak kényszerítve.

– Rá vannak kényszerítve, így van, az ember megtalálja mindig a megoldást. Az egy másik dolog, amikor ugye ezt kimondottan, például így az Európai Központi Bank elnöke, ugye Christine Lagarde, amikor mondja, hogy minden mentőövet el kell zárni, mert ha van mentőöv, akkor az emberek meg fogják találni. És ez nagyon jól látszik is az európai pénzügyi politikában meg az amerikaiban, hogy ezek támadják ezeket a mozgalmakat.

– Hát igen. És ugye itt visszacsatolok arra, hogy ki írja a könyvet, tehát azt ne feledjük el, hogy Alex Gladstein, hát a Freedom Forum ugye Oslóban, az Oslo Freedom Forum, igen, egy nonprofit és NGO szervezetnek a stratégiai igazgatója.

– Human Rights Foundation.

– Igen, de Oslóban van a Human Rights Foundation is Oslóban van, és a Freedom Forum az az ő megrendezésükben szokott történni. Tehát nem csak egy srác a hűbösből, aki fogta, és akkor most itt ilyen hülyeségeket összehord az IMF-ről és a Világbankról, hanem azért ő egy eléggé szavahihető, szakmailag megkérdőjelezhetetlen figura, aki maga is aktívan jár a térségbe, és megszemléli azokat a bitcoin bányákat, azokat a fejlesztéseket, azokat a mindennapi használatokat és történeteket, amikről beszél. Tehát nem kételkedem, azt csak azzal akarom mondani, hogy egy percig sem kételkedem a szavában, és gondolom azt, hogy ez valami szenzációhajhász dolog lenne, amit ő, egy bérenc, és ő ilyeneket ír, tudod, ezek ilyen divatos szavak, hogy ő csak egy ilyen bérenc, és akkor ő megírja, nem tudom én, kinek a szavait. Szóval ez fontos, ezt a szempontot figyelembe venni.

– Jó, hát köszönjük ezt a kis összefoglalót erről a könyvről, de tényleg, ezt is mindenkinek ajánlom, kár, hogy ugye ez még magyarul nincs meg.

– De majd azért igyekezni fogunk, hogy ezt is elérhetővé tegyük.

– Hát a mai adásban körülbelül ennyit tudtunk belesűríteni. Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk a jövő hét péntek, szombat, vasárnap megrendezésre kerülő első Bitcoin konferenciára, mármint az első magyar Bitcoin konferenciára Miskolctapolcára, a Hotel Aurorába. És ott mindenféle jó előadásokkal készülünk majd nektek.

– Gyertek, jó lesz!

– Gyertek el, jó lesz! Köszönjük a figyelmeteket, sziasztok!

– Sziasztok!