E100 Meg tudja váltani a Bitcoin a világot? – 100. adás

Mindenkinek bele kell rakni a saját részét. Ez azért nagyon fontos, és azért gondolom úgy, hogy ez egy egyesítő erő — mert valószínűleg meg fogja nekünk tanítani azt, hogy hogyha összefogunk, és egy olyan világért küzdünk, ahol a pénz meg van javítva, akkor el tudjuk érni azt a világot, és ki tudjuk ütni azokat, akik ezt meg akarják akadályozni.

Fontosabbnak tartják az emberek, hogy a rendszeren belüli megoldásokkal próbálják megjavítani a rendszert. De ha valaki nagyon sokat gondolkodik azon, hogy meg lehet-e javítani egy rendszert belülről — egy olyan rendszert, ami úgy van kitalálva, hogy téged kizsákmányoljon —, hát a válasz az, hogy nem. Csak akkor tudod ezt megjavítani, hogyha azt mondod: köszönöm, ezt a játékot nem kívánom játszani. És megnézed, hogy milyen megoldásokat ad a technológia meg a matematika erre. A Bitcoin ez az a megoldás, ami itt van előttünk.

És kérdés az, hogy mennyire tudunk önszerveződők lenni ebben a munkában, amit végzünk: hogy mennyire tudunk podcastokat csinálni, mennyire tudunk meetupokat szervezni, mennyire tudunk beszélgetni a többi emberrel, mennyire tudjuk megértetni azt, hogy itt mi forog kockán. Illetve mennyire tudjuk felnyitni a szemüket abban a témában, hogy egy ilyen rendszert belülről nem fogsz tudni megváltoztatni. Csak akkor, hogyha szépen kiszállsz belőle — ugye Optout, a te névválasztásod sem mutathatná meg jobban, hogy a rendszerről bizony akkor tudsz szavazni, ha kijössz belőle, és ha alternatívát építesz.

És erre a Bitcoin tökéletesen alkalmas. Ezért kapja ugyanazt a mennyiségű ellentámadást. Tehát hogyha megnézitek: építkezünk, építkezünk — és mindig jön valami romboló hatás, mindig jön valami ellenhullám. Akár törvényhozásban, akár szociális engineeringben. A másik oldal nem hülye. Sok ezer év volt, amíg felépítették ezt a fiatrendszert; különböző korok és történelmi rendszerek épültek itt egymásra, rendszerváltások sorai, rendszermegdöntések sorai, hatalommentések sorai vezettek el addig a 21. századig, aminek az első időszakában a Bitcoin meg tudott születni. És azért született meg, mert volt rá igény.

Úgyhogy tovább kell nyomni. És nem azt kell nézni, hogy a szám megy-e föl — mert a fiat világban a számot tudják manipulálni —, hanem azt kell nézni, hogy mi használjuk-e. Hogy elengedjük-e azt a világot, ami mérgez, és átülünk egy olyan világba, amit mi építünk föl. És nem a kényelmünk köré építik — hanem a szabadságunk köré építjük mi.

---

Sziasztok! Üdvözlünk mindenkit! Elérkezett a 100. adásunk. A mai vendégünk Optout. Szia!

– Sziasztok!

– Helló!

– Nagyon durva, nem? Két éve nyomjuk. Én nem is gondoltam, hogy eljutunk idáig, őszintén.

– Hát amikor az első adást nyomtuk, biztos, hogy én se gondoltam arra, hogy lesz ebből 100 — vagy akár tizedik. Nem is gondolkodtam előre. Ez nagyon durva, hogy már 100-nál tartunk, több mint két év heti rendszerességgel. Ez már komoly meló.

– Igen, elég sok munka van benne. Főleg Árpié, ugye, aki nap mint nap vágja az adásokat, és vágja is minden héten. A témákat meg dobálja az élet.

Úgyhogy most kifejezetten erre az adásra így nem nagyon készültünk, inkább csak improvizálunk — ami egyre jobban megy mindenkinek. De azért megígérjük, hogy a Bitcoin háza táján maradunk.

Mi az, amiről szerintetek lehetne beszélni? Ugye volt egy vázlat, hogy nézzük meg, hogyan alakult a kis közösség. Esetleg a HUSZONEGY-en belül hogyan alakult a csoport, hogy lett egyre nagyobb a létszám.

Árpi, te indítottad el a HUSZONEGY csoportot Telegramon, ha jól emlékszem.

– Hát nincs olyan nagyon egzakt képem arról, hogy hogy alakult az elmúlt két év során. Az elején volt egy szűk kör, akiket ugye már ismertem, és őket beinvitáltam ebbe a csoportba. Aztán viszonylag az elején volt a Bitcoin Bázisnál — még ugye Kata vitte a podcastot —, és akkor ott beszélgettünk erről, és ott is sokan hallották, hogy van ez a Telegram-csoport, és becsatlakoztak onnan is. És akkor valahogy így hívták egymást az emberek, aztán így organikusan fejlődgettünk abba az irányba, hogy egyre többen lettünk.

Ha már a létszámot kérdezed: én annyit készültem körülbelül a mai adásra, hogy visszapörgettem, hogy hányan is beszéltünk az elmúlt 99 adásban. Kicsit nehéz volt a névegyezéseket megkülönböztetni, de úgy láttam, hogy pont 30 fő, akik megszólaltunk az elmúlt 99 adásban.

Zömében mi vagyunk ott állandóan, és igyekszünk azért újat is mondani, meg kérdezni a vendégeket erről-arról — de óhatatlanul azért följön bennünk az, hogy úristen, már mennyire repetitívek vagyunk néha. Ezt veled ugye szoktuk néha beszélni, hogy valahogyan meg kéne újulni.

De szerintem az a lényeg, hogy hozzunk továbbra is új vendégeket, a visszatérőket is szólaltassuk meg időről időre — és akkor csak alakul egy olyan irányba, amire egyre nagyobb igénye van a hallgatóságnak.

Úgyhogy ezúton is fölhívom a figyelmét annak, aki hallgat minket: hogyha van ilyen javaslatotok vagy bármi ötletetek, hogy hogyan lehet színesebbé, érdekesebbé, az átlagembert jobban vonzóvá tenni az adásokat — akkor ne kíméljetek minket ezektől. Vagy a YouTube-kommentek közé írjátok meg, vagy a Telegram-csoportban, vagy akár hogyha személyesen találkozunk. Mert az a célunk, hogy minél több emberhez eltaláljon ez a téma magyar nyelven.

És ezzel a céllal is indítottuk ugye a podcastot is, meg magát a Telegram-csoportot annak idején. Szerintem sokat haladtunk előre — de még nagyon sok ember nem hallott arról, hogy mi az a Bitcoin, lényegében. És azért egy szép kihívás, hogy minél több fülbe úgy eljuttassuk a bitcoint, hogy legalább egy lényegi elemet megértsenek abból, hogy miért gondoljuk mi azt, hogy baromira fontos erről beszélni.

Optout, te hogy vagy ezzel?

– Én ezt a 30-as számot vinném tovább. Az sem kevés!

Az jutott eszembe, így átgondolva a podcast-epizódokat, hogy ugye „a Bitcoin magyarul" — az eléggé behatárolja, hogy miről szoktatok itt beszélni. De a különböző emberek, akik megfordultak itt a podcastban, szerintem nagyon széles skála és nagyon színes paletta. És ez tök jó, hogy ennyiféle különböző ember, különböző látásmód megjelent már itt. Én se ismerek mindenkit, akik megfordultak itt, és nagy örömmel hallgattam — tényleg volt sok olyan epizód, ami nekem is újdonság és nagyon érdekes volt.

Én annyit készültem erre a mai napra, hogy ma reggel meghallgattam az első epizódot. Nem akarom, hogy most az egész ilyen múltba révedésről szóljon — de azért ennél a 100-as számnál tényleg érdemes egy picit megállni.

Aki nem látta az elsőt, annak azért mondjuk el, hogy mi hárman beszélgettünk az első adásban — és azért is gondoltuk, hogy újra így hárman dumáljunk a századikban, hogy ez egy kapocs legyen a kettő között.

– Igen. És ez nekem még ma is rejtély, hogy hogy is kerültem én oda. (nevetés) Nekem annyi maradt meg, hogy felmerült ez a podcast-lehetőség; nagyon erősen motoszkált már Árpi fejében, csak úgy érzem, hogy akkor még bátorításra volt szüksége, és ő se nagyon hitt benne, hogy ez így be tud indulni és működni tud.

– És lám.

– És lám. Ugye Anti, te is már az elején lelkesen csatlakoztál, úgyhogy ez nagyon király volt. De valahogy én is odakerültem, és mondtam, hogy hát ha ezen múlik, akkor én is részt veszek, hogy beinduljon jobban a dolog. Aztán persze én utána nem is maradtam mint házigazda, nem is terveztem — bár itt az elején elhangzik, hogy „majd akkor hetente jelentkezünk", de ugye ez kettőtökre vonatkozott. (nevetés)

– Igen. És ezt mondtad is az elején. Viszont nekem speciel tényleg érezhető volt az a lelkesedés is, meg bátorítás, amit te hordoztál. És szerintem ezért így hárman indítottuk el — mert ez a kezdeti energia mindenképp így volt sorszerű.

– Szóval egyáltalán nem érzem úgy, hogy én érdemem lenne ez a podcast vagy a podcast elindulása. De hogyha icipicit is hozzájárultam az elejéhez, az nekem nagyon jó érzés, mert szerintem ez egy nagyon jó dolog, hogy van, és hogy csináljátok.

Úgy gondolom, hogy a hallgatók közül sokan vannak, akik menet közben csatlakoztak. Nagyon kevesen vannak olyanok, akik már a legelejét is hallgatták. Valószínű nem is fogjátok soha már meghallgatni — mert miért is, hiszen vannak már sokkal újabb, érdekesebb tartalmak.

– Meg full amatőrök voltunk. (nevetés) Most is.

– Teljesen vállalható! És szerintem amiket ott beszélgettünk, az ugyanúgy érvényes ma is. Úgyhogy visszahallgatva jól öregedett az adás. Persze mi nem öregedtünk két év alatt…

– Nem öregedtünk 21 évet a két év alatt. (nevetés)

– Viszont még ez jutott eszembe: hogy két évvel ezelőtt nem volt még HUSZONEGY-bögrém se, meg HUSZONEGY-pólóm se. És találd ki, mi a kettő között az összekötő kapocs — hogy mind a kettőt tőled kaptam!

– Tényleg?

– Igen. Ezek olyan apróságok, amik azt jelzik, hogy azért történtek itt apró előrelépések.

– Ja, igen. Én is tőled kaptam az elsőt. (nevetés) Nagyon szívesen állok rendelkezésre a ezredik adásban is.

– Na, király! (nevetés) Akkor vagy besűrítjük, vagy sokáig kell várni. – Hát vannak podcastok, amik nagyon produktívak, és napi szinten ontják ki a tartalmat — de ugye nálunk nem ez a helyzet, mert Magyarországon ezt nehéz megcsinálni.

Mert ugye hogyha mostanában nézitek a podcast-evolúciót — más podcastokét —, akkor azok mindegyike beáll hírműsorrá, és gyakorlatilag felvesz minden pletykát, minden hírt, minden makroeseményt, hogy miről lehetne még nézőket odahozni.

Én ehhez annyit tennék hozzá, hogy a mi célunk nem ez volt. Hanem az volt — ha jól emlékszem —, hogy hozzunk létre egy magyar nyelven elérhető podcastot, ami heti rendszerességgel jelentkezik, hogy azok a hallgatók és nézők, akik nem beszélnek angolul, azokhoz is eljusson a Bitcoin üzenete. Ez volt a fő cél, ez volt a kiindulás. És hát jó, hogy elkezdtük.

Vicces, hogy ugye előtte Árpival mi nem is… azt megelőzően szerintem pár héttel találkozhattunk, vagy talán beszéltünk először.

Én úgy tartottam, hogy addig nagyon sok bitcoiner maradt csöndben. Lehet, hogy azért, mert én dugtam be a fejem a földbe, mint egy strucc — de miután megszületett a Telegram-csoport, sokkal nagyobb lett az aktivitás. Tehát amikor elkezdtünk szerveződni, akkor kijött, hogy lehet itt egy csomó mindent csinálni.

Hát az, hogy én kerültem ebbe a podcastba — sose gondoltam volna, mert nem vagyok egy ilyen ember. Viszont úgy éreztem, hogy ha ezt hárman nem lépjük meg, akkor vagy nem lépi meg senki, vagy egy elshitcoinosodó változat fog életbe lépni. Ugye nem akartuk; mi kizárólag bitcoinnal foglalkozunk, mint azt láthattátok az összes részünkben — és ehhez tartjuk is magunkat.

És ez nem egy reklámfogás, nem egy marketingkoncepció. Nem azért, mert ez a célcsoportunk — hanem azért, mert úgy gondoljuk, hogy a Bitcoin az egyetlen, ami meg tudja változtatni a világot.

És jó látni, hogy két év elteltével az első adásban elhangzottak még továbbra is megállják a helyüket. És szerintem még a ezredik adásban is megállnák a helyüket, ha ott tekintenénk vissza.

Ugye a Bitcoinról az van mondva, hogy ha működik, akkor ne nyúlj hozzá. Bár egy csomó fejlesztés volt, meg van folyamatban — de azért az alapötlet az állandó. És kell, hogy legyen egy ilyen állandó a világban: mert ahol a változás állandósult, ott valami másnak is állandósulnia kell.

– És olyannyira nem marketingfogás ez, hogy csak Bitcoinról dumálunk, hogy igazából ez nem is tesz jót a brandnek (nevetés) — mert ennek nincs igazán reklámvonzata. Nem tudjuk eladni a bitcoint; ebből nehéz profitot szerezni. És ezért is nehézkes ennek a fejlődése.

Meg időről időre szóba került, hogy mi lenne, hogyha több adást csinálnánk. De ugye a szűk keresztmetszet az idő: ahhoz, hogy igényes epizódokat csináljunk, viszonylag sok idő ezeket előkészíteni — mondjuk kevésbé, mert azt kicsit lazábban vesszük —, de az utómunka, az viszonylag sok vele.

És ugye hogyha nem támogatná anyagilag a két bitcoint elfogadó szálloda — Feriék szállodái — most már jó pár hónapja rendszeresen az adások elkészültét, akkor még valószínűtlenebb, hogy eljutottunk volna eddig a pontig, hogy belepakoljam ezt a rengeteg energiát a vágásba. De ennek köszönhetően viszont bele tudom pakolni, mert azért mégiscsak a lelkesedésen kívül van valami plusz, amit ezért én is kapok.

Meg tök jók ezek a visszajelzések, amiket akár a konferenciákon, a meetupokon, vagy a Telegram-csoportban mondtok, akik rendszeresen hallgattok minket: hogy milyen király, hogy ezt csináljuk, meg hogy milyen sokat tanultatok ezekből. Ezek mind nagy kincsek ahhoz, hogy a lelkesedésünk fönnmaradjon, meg meg tudjon újulni időről időre. – Még egy kicsit a podcast-témánál maradva: szerintem érdemes talán most újra megemlíteni azt, ami valószínű elhangzott a legelső adásban is. Hogy ez az elképzelés — hogy legyen magyarul, tehát az adott ország nyelvén egy rendszeres podcast — az ilyen formában nem a mi ötletünk volt. Erre a Giginek volt egy elég határozott elképzelése, támpontja.

Ami nekem akkoriban nem is tűnt annyira… de így utólag értem ennek a fontosságát. Mert ez a podcast szerintem a magyar Bitcoin-közösségnek — ha beszélhetünk ilyenről, márpedig szerintem beszélhetünk — egy fontos pillére. Ugye van a weboldal, ami egy kiindulási pont, és szintén sokat fejlődött, főleg az utóbbi időben. Vannak meetupok, amik néha ritkábban, néha sűrűbben — de ugye Budapesten igazából most már két különböző jellegű rendszeres is van. Illetve most már van több Budapesten kívüli helyszín is, ahol szoktak lenni rendszeresen: Miskolc, Debrecen, Pécsen is volt már többször, Győr.

Ezek biztos, hogy nem voltak ilyen formában még két éve. Budapesten volt egy-kettő azelőtt is — de azért szerintem ez szépen gyarapszik, növekszik.

– A meetupok kapcsán egy gondolatot hadd fűzzek bele: többen kérdezték az utóbbi időben, hogy mikor lesz a következő budapesti meetup. Szeretnék biztatni mindenkit, aki várja, hogy legyen következő meetup, hogy nyugodtan szervezzetek meetupot.

Tehát ne akkor legyen meetup, amikor én vagy a másik szervező szervez egy újabbat — hanem legyenek meetupok csak úgy, hogy nem várunk egymásra. Aki szeretne meetupot, az szervez olyan helyszínen vagy olyan időpontban, ami még sose volt. Mert igazából ebben van egy nagy erő szerintem, hogyha ez tud terjedni.

És nem azt mondom, hogy nem fogunk mi szervezni — de én most például tudatosan egy picit kivárok, hogy hátha történik valami anélkül, hogy én csinálnám.

– Ezzel kapcsolatban egy kis gondolat: ugye Budapesten a Perspective Barban volt néhányszor olyan meetup, ahol előadások is voltak, tehát volt egy program is úgymond. De az nem jelenti azt, hogy ne lehetne szervezni egy olyan meetupot, hogy csak úgy összejövünk — ami különösebb szervezést nem igényel, csak ki kell választani egy időpontot, és egyeztetni a helyszínt. És kábé ennyi. Tehát ehhez valóban nem kell jóváhagyás senkitől: valaki felveti az ötletet és felkarolja azt. Bárki lehet a kezdeményező.

De ha már ilyen találkozók, meetupok: akkor azért a Bitcoin Miskolcot is említsük meg. Ez nem HUSZONEGY-es kezdeményezés, de azért itt vannak átfedések, elég szoros a kapcsolat — és hát két éve az se létezett. Most már van, ráadásul rendszeresen. Kevesebb mint egy hónap múlva lesz megint, úgyhogy én ezt is annak a jelének veszem, hogy növekszik ez a kis közösség. És a Bitcoin Miskolcnak kifejezetten az az egyik célja, hogy teret adjon ennek a növekedésnek és új emberek becsatlakozásának.

– Igen. Úgyhogy ezúton is köszönjük Ferinek a sok munkát és hozzáállást ehhez a témához — meg a csapatának is.

Illetve a HUSZONEGY csapatának is, akik azért jobbára megszólaltak itt az elmúlt két évben a podcastban. Persze van, aki nem jutott el, meg van, akit még nem kértünk meg, hogy jöjjön. Ezek mind folyamatban vannak, nem sietünk — lesz idő mindenkire, aki úgy érzi, hogy jönne és beszélgetne Bitcoin-témákról. – Ja, hogy a Bitcoinról általában miért tartjuk fontosnak. Miért beszélünk állandóan a Bitcoinról — mi az a világmegváltó dolog, amiről folyton késztetésünk van, hogy beszéljünk?

Mert igen, bennem is az van, hogy folyton arra vágyom, hogy minél több ember egyáltalán meghallja azt, hogy ez egy fontos téma. És kicsit zavar, hogy a szűk környezetemben sincs különösebb érdeklődés ez iránt — miközben meg bosszankodnak az emberek, hogy milyen szarul működik a világ.

És valahogy azt látom, hogy vagy nem rakják össze, hogy ez szorosan összefügg a pénzügyi rendszerrel — vagy ha össze is rakják, akkor is valami miatt ez nem annyira téma, mint például az, hogy most melyik párt vezeti éppen az országot. Akár Magyarországon, akár az EU-ban, akár Amerikában.

Hogy a pénzrendszernek lehet köze ahhoz, hogy hol tart most az emberi társadalom globálisan — ez valahogy nagyon szűk körben téma.

– Ha úgy teszem fel a kérdést, hogy megváltotta-e a Bitcoin a világot — hát akkor az egybites válasz az, hogy nem, nem váltotta meg a Bitcoin a világot. Ha úgy teszem fel a kérdést, hogy meg fogja-e váltani — hát akkor is inkább a nemre hajlik az ember, mert hát minden problémát a bitcoin se tud megoldani.

De én most is úgy érzem — annak ellenére, hogy az utóbbi időben, mondjuk egy év távlatban, kicsit kevésbé van előtérben a Bitcoin, kicsit kevesebb szó esik róla, mint korábban —, hogy amit a Bitcoin ígér, a Bitcoin tézis, az ugyanúgy él, ugyanúgy érvényes, semmit se gyengült. Különböző támadások, ellenvetések felerősödnek néha — de ennek ellenére én nem látom, hogy ezek a Bitcoin alapvetését gyengítenék.

Úgyhogy szerintem szépen lassan, idővel haladunk abba az irányba, hogy egyre nagyobb változásokat hozzon létre.

Ha csak a saját életemet nézem, és nézem ezt az utóbbi két évet az első epizódtól: sok mindenben nem változott az én életem a Bitcoin kapcsán. De például, hogyha csak azt nézem — ez tényleg csak egy kis lenyomata a dolgoknak —, hogy mit vásárolok bitcoinnal: szerintem jóval több dolgot vásárolok bitcoinnal, amit rendszeresen vásárolok. Gondolok itt ilyen online dolgokra, mint VPN, vagy…

– SIM-kártya.

– SIM-kártya, pontosan. Vagy akár virtuális szerverbérlés. De vannak kézzelfogható dolgok is — például, csak egy példa, hogy korábban kávét nem vettem bitcoinért, most meg már többször is előfordul.

De ezzel nem is azt akarom mondani, hogy hú, de jó, mert a Bitcoin-adaptáció most már mindenhol megvan és működik — mert ez egyáltalán nem így van, főleg Magyarországon. Tehát arcátlanság lenne azt mondani, hogy hú, de jól állunk. Nem tulajdoníthatunk óriási jelentőséget annak, hogy van egy-két hely, ahol lehet bitcoinnal fizetni — de hogyha egyre több ilyen van, akkor azért az mégis egy pozitív jel.

Ennek kapcsán jut eszembe, bedobok egy aktualitást. Kis hír, hogy az USA-ban van ez a Square cég, akinek online fizetéselfogadó termináljai vannak. Minden ilyen terminál képes most a bitcoint elfogadni — és most automatikusan bekapcsolták mindenkinél, annál is, aki nem kérte, azt a lehetőséget, hogy lehet bitcoinnal fizetni. És sok millió fizikai boltban használják ezeket a Square-terminálokat. Tehát azért ez is egy nagy szó.

Persze ez se váltja meg a világot, mert az adaptációt, a Bitcoinban való fizetést nem lehet nagyon erőltetni. Én erre jutottam. De minden ilyen lépés előrevisz.

– Hát igen, apró lépések. Megvan az a hátránya, hogy ugye aki érti azt, hogy milyen értékes, az nem akar megszabadulni tőle. És szerintem emiatt is nehezen alakul az adaptáció — vagy adoptáció —, amíg viszonylag szűk rétegnek van bitcoinja. Mert ez a szűk réteg képben van: hogy minél hosszabb idő telik el, annál értékesebbé válik az, amin ücsörög. És emiatt inkább csak kuporgatja meg őrizgeti a jövendő időkre, amikor majd még nagyobb vásárlóértéke lesz.

– Erről többször beszélgettem mostanában, és ez egy valid észrevétel. Talán még neve is van a közgazdaságtanban ennek a jelenségnek: hogyha valakinek kétféle pénze van, amiből az egyiket jobbnak tartja, értékállóbbnak, akkor a gyengébbtől próbál megszabadulni.

Viszont szerintem az tud egy nagyobb változást előidézni az egyén szintjén, hogyha valakinek bevétele van bitcoinban — és nem csak az, amit megtakarításként félretesz. Csak hát kevés ilyen ember van; de talán egyre több. Mert akinek rendszeres bevétele van — ha nem is a teljes bevétele, de egy kis része bitcoinban van —, akkor valahogy egy idő után máshogy tekint erre. És akkor amit megkeresett, abból költ; tehát akkor már könnyebben átérzi, hogy „de hát a bitcoinomat költsem?" Hát ha ezt kerestem meg, akkor ennek egy részét költöm.

– Igen, valószínű nem olyan jellemző a Bitcoin-bevétel. De hogy egyre több Bitcoin-elfogadó van, aki elfogad bitcoint, és ezt meg is tartja — mert mit tudom én, teszem azt, csak mondok egy példát: seed-tárolásra való fémlapokat gyárt, és azt eladja bitcoinért, és meg is tartja ezt a bitcoint —, akkor ez egy Bitcoin-bevétele lesz. Tehát így szépen emberről emberre, egyről kettőre növekszik ez a kör, és nő a hálózati hatás.

– De ettől függetlenül az adaptációban azért még nagyon az elején vagyunk. Ez szerintem továbbra is igaz. Ehhez persze a tavalyi validátor-mizéria és jogi ijesztgetés se segített rajta. Tehát vannak ilyen visszalépések, ilyen ellenhullámok, ami az arcunkba csap, és kicsit kizökkent a lendületből — de hát túllépünk ezen is, én úgy érzem. – Nektek szokott lenni olyan, hogy csökken a lelkesedés? Hogy belefáradtok, és meginog a hit, hogy jó irányba megy a Bitcoin?

– Hajlamos az ember elfáradni. Csak én azt tanultam a fáradtságról, hogy igazából fegyelemmel felül tudod írni a fáradtságodat.

Én nem nézem lokálisan az elterjedést; én mindig azt nézem, hogy a Bitcoin globális problémákat old meg. Tehát nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a világon történő eseményeket, amik mind az elterjedést segítik elő. Az, hogy Magyarországon éppen most a jogi környezet kicsit gáncsolta, ez nem azt jelenti, hogy az egész világon ez van. Nagyon sok helyen felismerték azt, hogy ez jó dolog — és ott például az állam is úgy áll hozzá; sok helyen fogadják el mindenféle adófizetésre.

Hát néha az ember elfárad. De szerintem ezek szükséges ciklusok, hogy legyenek benne ilyen megpihenő időszakok is — mint ezek a bear marketek, amikor kicsit kevesebb figyelmet kap. Mert akkor tényleg vissza tudsz térni az alapokhoz: hogy belegondolj, mit is old meg, mivel változtatja meg a világot. És akkor abból újra erőt tudsz nyerni, és rájössz, hogy fölöslegesen fáradsz el. Mert azért még rengeteg tennivaló van.

És mindenkinek bele kell rakni a saját részét. Ez azért nagyon fontos, és azért gondolom úgy, hogy ez egy egyesítő erő — mert valószínűleg meg fogja nekünk tanítani azt, hogy hogyha összefogunk, és egy olyan világért küzdünk, ahol a pénz meg van javítva, akkor el tudjuk érni azt a világot, és ki tudjuk ütni azokat, akik ezt meg akarják akadályozni.

Szóval van, hogy fárasztó a Bitcoin; van, hogy sok; van, hogy az embernek nem marad energiája — de valahogy mindig talál. Én azt vettem észre, hogy minél nehezebb az élet, és minél szarabb a helyzet, annál jobban meg tudsz erősödni — mert olyan energiákra találsz rá másokon keresztül, amik azt mondják, hogy igenis csinálni kell tovább.

Mert nagyon sokan nem képesek szerintem felfogni, hogy milyen jelentősége van ennek a mostani világban. Amit Árpi, te is mondtál: rengeteg distrakció van. Fontosabbnak tartják az emberek, hogy a rendszeren belüli megoldásokkal próbálják megjavítani a rendszert.

De ha valaki nagyon sokat gondolkodik azon, hogy meg lehet-e javítani egy rendszert belülről — egy olyan rendszert, ami úgy van kitalálva, hogy téged kizsákmányoljon —, hát a válasz az, hogy nem. Csak akkor tudod ezt megjavítani, hogyha azt mondod: köszönöm, ezt a játékot nem kívánom játszani. És megnézed, hogy milyen megoldásokat ad a technológia meg a matematika erre. A Bitcoin ez az a megoldás, ami itt van előttünk.

És kérdés az, hogy mennyire tudunk önszerveződők lenni ebben a munkában: hogy mennyire tudunk podcastokat csinálni, meetupokat szervezni, beszélgetni a többi emberrel — mennyire tudjuk megértetni, hogy itt mi forog kockán. Illetve mennyire tudjuk felnyitni a szemüket abban a témában, hogy egy ilyen rendszert belülről nem fogsz tudni megváltoztatni. Csak akkor, hogyha szépen kiszállsz belőle — ugye Optout, a te névválasztásod sem mutathatná meg jobban, hogy a rendszerről bizony akkor tudsz szavazni, ha kijössz belőle, és ha alternatívát építesz.

És erre a Bitcoin tökéletesen alkalmas. Ezért kapja ugyanazt a mennyiségű ellentámadást. Építkezünk, építkezünk — és mindig jön valami romboló hatás, valami ellenhullám. Akár törvényhozásban, akár szociális engineeringben. A másik oldal nem hülye. Sok ezer év volt, amíg felépítették ezt a fiatrendszert.

Úgyhogy tovább kell nyomni. És nem azt kell nézni, hogy a szám megy-e föl — mert a fiat világban a számot tudják manipulálni —, hanem azt, hogy mi használjuk-e. Hogy elengedjük-e azt a világot, ami mérgez, és átülünk egy olyan világba, amit mi építünk föl. És nem a kényelmünk köré építik — hanem a szabadságunk köré építjük mi.

Szerintem ezek a legfontosabb üzenetei ennek.

Na mindegy, bocs. Kicsit bele tudom magam lovalni. (nevetés)

– Tök jó. Optout, benned van valami ezzel kapcsolatban?

– Mostanában már jobban észreveszem, hogy mennyire be tudnak szippantani ezek a fiatjellegű, igazából nem annyira fontos dolgok. Két példa.

Az egyik, amit említettünk: ez a magyarországi jogi helyzet. Mivel valamennyire érintettek vagyunk benne, azért nagyon könnyű volt belesodródni ezekbe a vitákba — hogy most akkor mit is jelent, meg ezt lehet-e így, azt lehet-e úgy, melyik szolgáltató, hogyan. De igazából nem ez a kérdés. Hanem az a kérdés, hogy megakadályoz-e ez engem valamiben: tudom-e gyűjtögetni a bitcoinomat, és használni úgy, ahogy szeretném? Ne ezek a valaki által kitalált törvények — amik egyik nap jönnek, aztán remélhetőleg egyik nap mennek — határozzák meg az életünket.

A másik meg: amikor most beszélgetünk, Magyarországon választási kampányhajrá van. Ebbe is nagyon könnyű belesodródni. És úgy gondolja az ember, hogy ez sokkal kevésbé fontos, mint ahogy sok ember gondolja — de hát nagyon könnyű belecsöppenni. Az ember bárkivel elkezd beszélni, vagy híreket olvas; van egy csomó pont, amibe bele lehet kapcsolódni, és aztán nehéz kiszállni belőle, mert kicsit addiktív.

De a Bitcoin segít megőrizni azt az eltávolodós nézőpontot: hogy jó, igen, van ez, meg lehet az, és valami hatása van — de igazából mi az, amit én tudok egy kicsit másképp csinálni, ami az én életemet jobbá, könnyebbé teszi.

És így kapcsolódnék ahhoz, amit korábban mondtál a megváltással kapcsolatban. Szerintem az egy lényegi pont, hogy nem is érdemes azt várni, hogy majd eljön egy pont, amikor a Bitcoin megváltoztatja a világot. Mert a Bitcoin nem fog megváltoztatni semmit — ugye mi, emberek tudunk változtatni. A Bitcoin csak egy eszköz.

És szerintem azért is fontos, hogy ezekről a dolgokról minél több ember halljon, meg beszélgessünk róla — mert ez egy olyan eszköz, aminek a segítségével meg tudunk változtatni dolgokat, hatással tudunk lenni a világra. Egy csomó területen szerintem úgy, amit még egyikünk se tud.

És hogy ebben van valami nagy erő: hogy összehoz hasonló gondolkodású emberkéket, és el tudunk kezdeni olyan dolgokat csinálni együtt, amit még eddig nem csináltunk. És akkor egyszer csak kilyukadunk oda, hogy a bitcoinnal kapcsolatosan meg tud változni mondjuk a társadalomnak egy picike szegmense itt, aztán ott, aztán amott — és akkor így be tud szivárogni a különböző területekre. Elsősorban mint pénz, ugye: hogyha egyre több helyen használjuk megtakarításként, aztán fizetőeszközként, akkor ez szép fokozatosan át tudja szőni a rendszereinket.

De igen, az is egy nehézség ebben az egészben, hogyha mindenki csak várja azt, hogy menjen föl az árfolyam, és akkor majd minden oké lesz. Attól nem lesz minden oké. Lehet, hogy többet tudunk belőle megvásárolni, esetleg olyan dolgot, amire régóta vágyakozunk. De társadalmi hatása annak nem lesz, hogy a Bitcoin a mai értékéhez képest százszor annyit fog érni. Attól nem lesz jobb az ugandai éhezőknek, se a nehéz körülmények között élő emberkéknek.

Hanem itt abban rejlik az erő, hogyha a bitcoinerek között is egyre többen felismerjük azt, hogy van valami kicsi dolog, amit én tudok azért tenni, hogy változzon a világ. Akár ennyi, hogy egy meetupot megszervezek. Valami olyasmi dolog, ami több annál, hogy csak ücsörgök a bitcoinomon, és várom, hogy jobb legyen ettől a világ. Akkor szerintem attól lesz jobb hely a világ.

– Igen. Hogyha ezen a szemüvegen keresztül nézed a világot — hogy ne várjuk, hogy központilag valaki megmondja, mi legyen és mi ne legyen —, akkor szerintem megdöbbentő, hogy mennyire át van szőve az életünk, a társadalmunk azzal, hogy azt várjuk, hogy valaki megmondja.

Zavar, hogy mennyi baleset van a rollerekkel? Hát tiltsák be. Tehát valaki központilag tiltsa be, vagy adjanak erre támogatást, vagy emeljék ezt. Ez mind az a megszokott gondolkodásmód, hogy valamit ott fent döntsenek el.

És nagyon ritka az a gondolat, hogy akkor én valamit elkezdek csinálni a szűk környezetemben, ami nekem meg esetleg a szűk környezetemnek jó — aztán lesz belőle valami, ha mások is csatlakoznak hozzá. Ez nagyon nem jellemző. És hogyha a Bitcoin által csak egy kicsivel több ember gondolkodik kicsit jobban ebben az irányban, szerintem már az egy pozitív változás a társadalmunkban.

– Igen. A Bitcoin mindenképpen egy szűrő — viszont szerintem nem azt szűri, hogy ki mennyire intelligens, hanem azt, hogy ki mennyire hajlandó elengedni ezt a világot, és nyitott egy megoldásra.

Mert szerintem abszolút megérthető. Nagyon sok ember csak lesöpri az asztalról, hogy akkor ezzel holnap nem lesz gazdag, mert látta, hogy megint beesett. De nem is ez a feladat, nem is ez az üzenet — hanem, amit ti is mondtok: hogy ez egy nagy unifikátor, egy összehozó hatás.

Nyilván a pénz mivolta hoz össze minket, hiszen egy élő gazdaságban úgy kapcsolódunk egymáshoz: az az értékközvetítő információ, az a pénz. De amit behoz, az inkább az, hogy ha megérted, akkor tudsz kapcsolódni a többihez, aki ugyanúgy gondolkodik. És szerintem ez egy nagyon fontos dolog, mert annyi megosztás van mostanában, tényleg minden mentén.

Úgyhogy érdemes bitcoinerekkel találkozni és beszélgetni — mert akkor megtalálod egyrészt magadat is, meg azt a közösséget, aki hajlandó tenni a világért. – Amiről beszéltünk az előbb, hogy néha az ember egy kicsit veszít a lelkesedéséből — szerintem pont akkor jók azok a pillanatok, amikor megjelenik valaki új a csoportban, és bedobja, hogy „ja, sziasztok, nem tudom, hogy láttátok-e, de lefordítottam egy bitcoinos könyvet magyarra", vagy „készítettem egy kivonatot".

Illetve nekem az is egy érdekes megfigyelés, változás ebben a közösségben, hogy korábban — így a kriptókorszak csúcspontján — a Bitcoin-közösség kicsit a kriptóközösség részhalmaza volt, vagy abból nőtte ki magát. És akkor inkább az volt jellemző, hogy olyanokkal lehetett Bitcoinról beszélni, akik elsősorban tradeltek vele; az volt az elsődleges kapcsolódási pontjuk.

Most viszont többször van, hogy olyanokkal találkoztok, aki nem a technikai oldalról, nem a tradelés oldaláról találkozik a bitcoinnal — hanem a társadalmi vonatkozásain keresztül. És ez nekem nagyon izgalmas és érdekes.

Jó érzés, amikor az ember találkozik valaki olyannal, aki úgy érzi, hogy hasonlóan gondolkodik fontos dolgokról.

És hát én még a legelején, amikor Bitcoinról volt szó, szoktam mondogatni, hogy az egyik dolog, amiért én bízom a Bitcoin jövőjében, az az, hogy nagyon sok értelmes, intelligens embert vonzott be a Bitcoin-közösség — most nem a magyarról, hanem általánosan beszélek —, akikre én nagyon felnézek, és adok a szavukra. Mert tényleg úgy gondolom, hogyha sok ilyen intelligens ember arra a következtetésre jutott, hogy ez nem hülyeség, akkor tényleg adok a szavukra. Illetve az egy biztosíték, hogy ha ők aktívan, lelkesen dolgoznak ebben a témában, akkor csinálnak is valami hasznos dolgot.

És ezt továbbra is így látom — sőt, egyre inkább most már a magyar közösségen belül is. Mert tényleg volt egy pár eset velem is, hogy egyedül nem tudtam volna megcsinálni valamit, de egy kis összefogással, egymást segítve tök jól működött a dolog. Úgyhogy szerintem ez is a lényege egy közösségnek: nem csak az, hogy információkat osztunk meg, hanem hogy tényleg létre is hozunk új dolgokat.

Persze lehetne csinálni sokkal több mindent, és lehetne nagyobb ez a közösség — de hát nem lehet egyik napról a másikra. Időbe telik megtalálni a megfelelő embereket.

– És talán nem titok, hogy amiről beszélsz — ha jól értem —, az olyasmi, hogy ugye te is fejlesztesz ilyen-olyan szoftvereket, és az abban való együttműködést érintetted?

– Nem, nem arra gondoltam, hanem például a meetup-szervezésre. Meg még annak idején, amikor azt a kis Bitcoin-könyvet lefordítottam, és szerveztem a kiadását — akkor is többen segítettek a fordításban, a grafikában, a kiadási adminisztrációban. És kvázi véletlenül, vagy nem annyira szervezetten adódtak ezek a kapcsolatok — de a közös cél az össze tudja hozni az embereket.

Csak ennyit akartam mondani: örülök, hogy milyen szép számos kis közösség jött létre.

– Meg ugye már vannak kifejezetten magyar piacra létrejött tanácsadási cégek is. Gondolok itt a Bitcoin Mentorra. Meg ugye Ferinek is vannak tervei ilyen irányba.

Egyébként nem titok, hogy néhány érdeklődőnk van, de még azért nem bővelkedünk benne. De azért hétről hétre vannak olyan arcok, akik megkeresnek minket, és akkor szoktunk velük egy félórás beszélgetést csinálni az elején, hogy hogyan tovább.

Valakivel ennyiben maradtunk egyelőre — részben azért, mert közben jött be ez a szigorúbb magyar szabályozás. És akkor ő azt mondta, hogy ő a céges Bitcoin-elfogadásra majd akkor tér vissza, hogyha ez a zavarkeltő szabályozás nem rondít bele a képbe.

De van egy-két olyan figuránk is, akivel már továbbmentünk: adtunk nekik praktikus tanácsokat, magabiztos tárcakezelést, vagy Bitcoin-vásárlási lehetőségben megerősítettük. Most például tegnap találkoztam egy úriemberrel, akinek a Firefishhel segítettem az első lépésekben — mert egy viszonylag idős úrról van szó, és technikai segítséget is kért hozzá, hogy a saját gépén jól el tudjon indulni.

Szóval vannak ilyen kis első lépések. Meg most az is tervünkben van Antival, hogy egy picit bővítsük ezt a mentorcsapatot.

Aztán reméljük, hogy hamarosan Feriéknek is lesz kapacitásuk arra, hogy a már emlegetett Bitcoin Visiont beindítsák — ami ugye nem az átlagember felé nyújt majd szolgáltatást, hanem B2B: cégeknek nyújtanak üzleti szolgáltatást.

– Szerintem tök jó, hogy ezt elindítottátok, gondolkodtok ezen, csináljátok. És én úgy látom, hogy ez organikusan tud nőni: az igény, amit ez kiszolgál, meg ami ki tudja szolgálni — ez a kettő együtt fog majd növekedni, szerintem.

– Igen. Korán vagyunk még.

– Korán vagyunk még, igen. (nevetés) – És mindig azt hallani, hogy már elment a hajó — pedig még nagyon-nagyon nem.

– Most a YouTube-kommentre gondolsz? Nem olvastad még a legfrissebb kommentet? Az pont erről szól: hogy az átlagember már nem tud sokat profitálni abból, hogy bitcoint vesz.

– Épp most hallgattam egy podcastot egy olyan régi bitcoinerrel, aki úgy mondta, hogy kábé egy héttel a pizza után lépett be a Bitcoin világába — és hogy akkor teljesen ő is úgy érezte, hogy már lemaradt mindenről.

– Szegény! (nevetés)

– És hogy a végén egyáltalán nem tudta, hogy még érdemes-e ilyenkor. (nevetés) Úgyhogy ezt ecsetelte: hogy valaki bármikor jut el oda, hogy megveszi az első pár szatosiját, azt úgy fogja érezni, hogy le van maradva. De tényleg még az elején vagyunk.

– Persze van, aki már még az elején volt. (nevetés) De hát még az elején vagyunk.

Úgyhogy megnyugtatásképpen: igen, ez tök jó, hogy kimondtad — hogy még az elején vagyunk, és senki nem késett le semmiről. Aki még holnap találkozik először a bitcoinnal, az is teljesen korán van, és nyugodt szívvel vehet.

Mondjuk lehet, hogy nem egy egész bitcoint. Mert valószínű még egy csomó ember azt gondolja, amikor látja, hogy a Bitcoin már milyen drága, hogy ő már nem tud venni egy egész bitcoint. Megnyugtatjuk: egy csomóan közülünk nem tudtunk venni egy egész bitcoint. De lehet morzsákat is venni, ugye — ami a szatosi —, és lehet akár 1000 forintért is bitcoint venni. Csak akkor nem egy bitcoinunk lesz, hanem 0,001. De az is Bitcoin, csak nem egész. És attól még annak is megvan ugyanaz a minősége meg ereje.

Valahogy áthatja az embert szerintem az, hogyha egy picit is már érez belőle a saját birtokában. Nem is feltétlenül mint vagyon — hanem mint egy morzsányi szabadság.

– Ja, arra nagy szükség van.

Többször elmondtuk, de most is elmondom: most is érdemes vásárolni, amikor viszonylag lejjebb van az árfolyam — és nem majd akkor, amikor egy hónap alatt duplájára vagy háromszorosára emelkedik. Még akkor is, ha benne van a pakliban, hogy még lejjebb is fog menni. Meg hogy ez a rendszeres kisösszegű vásárlás milyen jó stratégia.

– Így van. Erről többször beszéltünk, de nem lehet túl sokszor.

– Bár ez nem befektetési tanácsadás.

– Na, leszarom. (nevetés) Volt régen egy ilyen mondás, hogy csak abból vegyél bitcoint, amit nem akarod, hogy elvegyenek. Tehát amit meg szeretnél menteni. Amit nem akarsz, hogy az enyészeté váljon — azt váltsd bitcoinná, és őrizd meg. Én ezt vallom. – Így az adás vége felé közeledve hadd köszönjem meg neked, Optout, hogy eljöttél ide — illetve hogy az elsőben is ott voltál. Ügyesek vagytok, fiúk!

Én csak azt szeretném a jövőben, hogy ugyanígy jelentkezzünk hetente. És szerintem az lenne egy egészséges lépés, hogyha még több új arcot tudnánk megmutatni a társaságból — akik ezt a Bitcoin-mozgalmat viszik előre, és akik közös céllal lépdelnek, hogy jobbá tegyük ezt a világot, amibe születtünk.

Köszönöm a figyelmet mindenkinek. A konferencia Hajdúszoboszlón lesz, a Hotel Atlantisban, április 17. és 19. között. A bitcoinmiskolc.hu honlapon már elérhetők a különböző ellátásokat nyújtó jegyek, és hamarosan a részletes program is elérhető lesz.

Böngésszétek a HUSZONEGY honlapját a huszonegy.world címen, ahol rengeteg ingyenes oktatóanyag elérhető. Azok számára pedig, akik a Bitcoin tanulási útjukon személyes támogatást igényelnek, szeretettel ajánljuk a Bitcoin Mentor szolgáltatásait is: a bitcoinmentor.hu honlapon részletesen olvashatsz a Bitcoin tanácsadásunkról, a Bitcoin blogban pedig egyre több értékes bejegyzést találsz. Iratkozz fel a HUSZONEGY Podcast YouTube-csatornájára, valamint a Rumble-csatornánkra is! Kövesd a HUSZONEGY-et a Facebookon és a Nostron!

Támogatóink Miskolctapolca és Hajdúszoboszló bitcoint elfogadó és bitcoint tartalékoló négycsillagos wellness szállodái, a Hotel Aurora és a Hotel Atlantis. És a Firefish üzeni, hogy ne adjátok el a bitcoinotokat!

– Ott leszel Hajdúszoboszlón?

– Igen, ott leszek.

– Akkor veled is lehet ott személyesen találkozni.

– Így van. Gyertek, gyertek minél többen!

Én meg nektek köszönöm — nagyon köszönöm, hogy ezt csináljátok. Respekt jár nektek ezért. És hogyha éppen egy kicsit nem megy annyira lendülettel, vagy nem annyira adódnak érdekes témák — azért ne adjátok fel. Szerintem nagyon élvezetes és nagyon hasznos és nagyon szórakoztató tartalmakat hoztok létre. Úgyhogy én a magam részéről nagyon köszönöm, és örülök, hogy itt lehettem.

– Köszönjük mi is. Köszi, és köszi a figyelmet, fiúk, lányok! Egy hét múlva találkozunk újra itt. Sziasztok!

– Helló!