E78 Bitcoin és felelősség: út a tudatos jövő felé

– Sziasztok! Üdvözlünk mindenkit itt a HUSZONEGY Bitcoin Podcastban. Ez most már a 78. epizódunk, és ma Dani a vendégünk. Üdvözlünk téged! Szia!

– Sziasztok!

– Úgy gondoltuk, hogy ma egy kicsit visszatérünk erre a spirituális irányra, illetve egy csomó olyan dologra, ami foglalkoztatja az abban érdekelt embereket – és hogy hogyan kapcsolódik mindez a Bitcoinhoz, illetve mi az, amit a Bitcoin új gondolkodásmódja behoz az életünkbe. Olyan dolgok mentén, mint főleg a felelősség. Meg miről még?

– Hogy a társadalomra hogyan fog hatni – vagy már most hogyan hat.

– Igen, mert ugye a műsor előtt egy kicsit dumáltunk arról, hogy mennyire nehéz megjósolni, hogy valójában mit is fog hozni. És most tök jó, mert így durván beleestünk ebbe a saját csapdánkba: hogy itt ámulunk csak, hogy mennyire változik a világ – ugyanakkor pedig meg kéne mondanunk, hogy mi lesz.

– Szerintem nem. Meg nem is nagyon tudjuk.

– Azt gondolom én is, hogy annyira dinamikusan változik most minden, hogy ember legyen a talpán, aki bármivel kapcsolatban megmondja, hogy „ez lesz, gyerekek, és kész". Annyira gyorsan változnak a dolgok, hogy szerintem ez képtelenség.

Nyilván látunk irányokat, vagy vannak olyan dolgok, amiket kicsit előre lehet talán vetíteni – de annyi minden történik, olyan összetett ez az egész, hogy nagyon nehéz jósolgatni. Ami biztos, az a káosz szerintem, most jelenleg.

– És akkor erre mutattam ezt a könyvet.

– Igen! Káoszelmélet. Marha jó. Robert P. Murphy – mindenkinek ajánlom, majd berakjuk a linkbe.

Egyébként pont ez van, hogy amikor az ember becsatlakozik a Bitcoin-életérzésbe, akkor egy csomó minden megvilágosodik előtte – legalábbis gazdasági relációkban, meg egyéb társadalmi relációkban. És akkor egy darabig ezen a vízen lehet szörfözni, hogy látod, mi lesz, mi történik. De amúgy nem tiszte egyik bitcoinernek se megjósolni a jövőt. Meg nyilván nem is tudja.

Maximum a dinamizmusba adhat egy kis támpontot, hogy milyen elemek válnak hangsúlyosabbá az életünkben. Mert a Bitcoin hozza be újra ezt a fogalmat a pénzen keresztül, hogy egy kicsit gondolunk a jövőre. Tehát nem az van, hogy elfüstölünk mindent aznap – carpe diem, és akkor ez így tök jó –, hanem behozza ezt a felelősséget: hogy gondolkodjunk már úgy, hogy leszünk holnap is, meg holnapután is, meg lesz gyereked, és az is tanul majd valamit. Nem csak az, hogy leülünk, és jól érezzük magunkat az adott pillanatban. Persze nyilván az is fontos.

– Igen. Hát ha belegondolunk, akkor egyébként a decentralizáció az valahol egyenlő a felelősségvállalással. Olyan szempontból, hogy a régi világban, a régi gondolkodásmódban lehet, hogy az volt bennünk, hogy valaki majd megoldja helyettünk – bankok meg satöbbi, akiknek a bizalmat adjuk. És aztán lehet, hogy megyünk egy olyan új tudatosság felé, hogy én is részese vagyok a megoldásnak. Egyrészt annak a tudatossága, hogy van megoldás, van egy remény – ugye, amit szoktatok itt sokszor hangsúlyozni –, de hogy nekem aktívabban részt kell vennem, hiszen nem oldják meg helyettem.

– Igen, ez mindenképp alapüzenet.

– A kényelemfaktoron túl kell lépni szerintem – ez egy fontos része ennek az egésznek.

Ugye azért jó ez, mert most például, ha magamba belegondolok: spirituálisként nekem a pénzről való gondolkodás, vagy ilyen, hogy „gazdaság", az annyira távol volt tőlem mindig is, hogy soha nem gondoltam volna, hogy ilyenekről fogok beszélni. De mégis: pont a Bitcoin az egyik olyan dolog, ami az utamon felcsillantotta bennem a kíváncsiságot, meg egyfajta igényt arra, hogy jó, akkor tudjam már azt, hogy egyébként hogyan működik a mostani rendszer. Hogy értsem legalább valamennyire, hogy mégis mihez képest nyújt mást a Bitcoin, vagy mi az a szellemiség, ami más mögötte, és hogy mi a hibás a meglévő rendszerben – hiszen így van viszonyítási alapunk.

Mert ha valaki ezt nem tudja – mint ahogy én se tudtam semmit, lebegtem a semmiben, és próbáltam úgy valahogy ellenni…

Nekem egyébként a pénz és a Bitcoin olyan szempontból jött be az életembe, hogy – ha ezt itt elmondhatom nektek – zajlik azért egy ébredési folyamat itt a spirituális világban, erről azért sokan beszélnek. És szerintem most már ez eléggé látható is a világban.

De először mi van? Hát a káosz van. Miért? Azért, mert felkavarodik a kávé alján a zacc. Én ezzel a hasonlattal szoktam mondani – mert akkor tudjuk csak meglátni, hogy mik a problémák. Akkor kerül a tudatos szintre az, hogy „jé, ez itt egy gond. Eddig így működtettük, és ez lett az eredménye. Ez se úgy néz ki, ahogy szeretnénk."

És persze, ha nagyon ráfókuszálunk erre az átmeneti káoszra, akkor nagyon rosszul fogjuk magunkat érezni, és nagyon depressziósak lehetünk, nagyon szorongóak – amik egyébként most jellemzőek sajnos. Mert nagyon arra fókuszálunk, hogy éppen most mi van.

De ahogy az elején is emlegettük: annyira dinamikusan történnek a dolgok és a változások, hogy egy picit mögé kell tudni nézni. És ha mögé nézel – akár a világ eseményeinek –, és nem csak a mainstream médiát nézed, mert akkor tényleg megőrülsz szerintem… Ha egy kicsit hajlandó vagy mögé nézni, akkor felfedezhetsz bizonyos mintákat.

És nekem a Bitcoin azért ragadta meg a figyelmemet, mert egy új alternatívának láttam a gazdasági, a pénzügyi területen – mint egy felbukkanó, a tudatosság változásának eredményeképpen a mi dimenziónkban megjelenő alternatívát.

– Mindenképpen alternatíva. Nevezzünk meg néhány olyan dolgot, amit már most tudunk – hogy mi az, amiben más a Bitcoin által nyújtott pénzügy, ami már szemmel látható.

Ugye például olyan megtakarítási módot kínál, amit senki nem tud elinflálni. Ez egy baromi nagy érték rengeteg ember számára. Igazából mindenkinek, akinek nincs még egy kiforrott módszere arra, hogy az összes megtakarítását bele tudja tenni ingatlanba – mert ez egy viszonylag szűk réteg, aki tízmilliókat tesz félre, amiből ugye értelmezhető ingatlant vásárolni.

Meg ugye milliárdszám vannak emberek a világ különböző pontjain – csak velük kevésbé kommunikálunk –, akik nem férnek hozzá a hagyományos bankrendszer által nyújtott szolgáltatásokhoz. És ha már internethez hozzáférnek, akkor a Bitcoin segítségével ők is részt tudnak venni a nem készpénz alapú, hanem a digitális pénzügyi áramlásokban.

Mi van még ilyen, ami nektek eszetekbe jut?

– Hát a többi az nyilván hozadéka ezeknek. Ugye a Bitcoin az a pénzrendszert javítja azzal, hogy alternatívát ad.

És gyakorlatilag az egész világunk arra épült a fiat pénzrendszerben, hogy ez a végeláthatatlan pénzteremtés, ez a következmények nélküli pénzteremtése a politikusoknak – ez teljesen kihúzta a világból a felelősséget. Tehát ez abszolút nincs jelen szerintem most a 21. században. Hát látjuk: bárki bármit mondhat, nulla a következménye.

És a Bitcoinnal ez visszajön. Tehát olyan, mintha irányt váltottunk volna: mentünk egy jobbra, vagy balra, vagy föl, vagy le – tök mindegy –, és most meg abszolút az ellentétes irányba fogunk haladni. Mert van egy olyan pénzünk, ami nem inflálódik, tehát kiszámítható. És tervezhető a jövő, a megtakarítás. Tehát nem az van, hogy lopnak tőled, hanem az van, hogy a munkád igenis ér valamit – és akármennyire kicsi, ha sokszor végzed, akkor sok kicsit sokra tudsz vinni. Ezt eddig nem nagyon tudtad szerintem.

Nyilván ennek rohadt sok hozadéka lesz. Meg én azt látom, hogy ahogy az emberek értesülnek a Bitcoinról, már nem is csak az, hogy először a pénzcsinálást látják benne – hogy „hú, majd akkor itt mindenki rohadt gazdag lesz" –, hanem akik már régebben hallottak róla, azoknak mindig leesik az, hogy tök sok üzenete van, hogy teljesen megváltja a világot ezeken az apró mechanizmusokon keresztül. És tényleg pusztán csak ennyi: hogy feje tetejére állítja az elosztást.

– Azáltal, hogy felelősen kell bánniuk vele.

– Hát muszáj felelősen bánnia mindenkinek – hiszen csak akkor van bitcoinja, ha a felelősség teljes tudatában őrzi a kulcsait. És persze még találkozunk egy csomó olyan exchange-dzsel, amin meg tudod venni a bitcoint, és akkor ott megmutatják neked, hogy mennyi van. De ugye ezek azért így dőlnek be szépen, folyamatosan.

És ezek is ilyen pici kis tanítások: hogy látod, megint nem voltál felelős, megint csak a fiat felelősség-áthárításban vettél részt. Megint megbíztál abban az entitásban, aki neked azt mondta, hogy „itt ez a te bitcoinod" – közben nem, csak kiszervezted a bizalmat. És a végén meg az adott tőzsde éppen csődbe ment, vagy az adott állam éppen betiltotta, hogy te ezt használhasd, vagyis kitiltott a rendszerből.

Ezek tanulópénzek – de ezek visszakanyarítanak minket a felelősséghez, illetve annak az értelmezéséhez, hogy tényleg van egy olyan dolog a világban, aminek van következménye. Mert az életben azért az lenne a normális, hogy van következmény, nem?

Ha megnézed a szavannát: ha valaki nem széllel szembe legelészik, akkor az nem tudja megérezni a ragadozónak a dögszagát – és akkor azt a gazellát könnyen elkapják. Tehát a természet meg az élet, az tele van következményekkel. És az, hogy mi ezt kiirtottuk, az vezetett erre az erodálódásra.

Gyakorlatilag bármelyik szegmensét megnézheted az életnek: mindenhol a gagyizás megy, mindenhol a slendrián dolgok mennek. Nincs következmény.

– Vagy legalábbis nem a látható formában.

– Minden le van züllesztve. Ha megnézed a művészeteket, vagy az oktatást – szerintem még a gyógyászatot is –, ott is igazából mik vannak? Eljárások vannak. Tök nincs az, hogy valaki nagyon belegondolja. Lehet, hogy én olyan közegben mozgok, ahol ez nem tapasztalható, nem tudom – de én mindenhol azt látom, hogy egyre inkább ilyen uniformizált egyszerűsítés megy végbe. Nincs a részleteknek jelentősége. Generális massza – mintha az egész élet egy rohadt nagy vázlat lenne.

Az épületek, ahogy épülnek: minimalista stílus. Persze tök menő, mert nem láttuk – de amúgy mit fejez ki? Semmit. Mi egy látszóbeton-ház? Miért szép? Miért nem szebb egy téglából épült ház, ami mondjuk Budapest belvárosában van? Sokkal szebb. De hát nyilván ezek szubjektív dolgok.

Csak szerintem ez is mind a fiat számlájára írható – hogy gyakorlatilag pusztít.

És akkor ezzel szemben a Bitcoin nyilván erre szembehelyezkedve jött létre. Valószínűleg a kriptográfusoknál, a cypherpunkoknál is az üthette ki a biztosítékot, hogy megelégelték azt, hogy nincs megoldásunk erre. És akkor adtak erre egy választ – és emberek évtizedes munkája összeállva eredményezte a bitcoint. Meg ugye, amit most is beszéltünk, hogy heti meg havi szinten történnek benne változások, fejlesztések, tök jó irányba.

És akkor itt van végre egy olyan dolog, amivel tudunk mit kezdeni, és szembe tudjuk helyezni az egész fiat rendszerrel.

– Egyébként az jutott most eszembe erről, amit mondasz: hogy ha egy picit elgondolkodunk, akkor valahol ez egy ilyen bizalomvesztés felé megy – vagy szerintem ez már most is látszik. Mert egyszerűen megbízunk egy olyan rendszerben, normálisnak vesszük.

Ugye erről talán múltkor beszéltünk: hogy mi a normalitás, és hogy miért fogadunk el dolgokat normálisnak. Nyilván ez az emberi psziché vagy az emberi természet, hogy addig kapom a pofont, amíg fel nem ébredek. Nem kéne feltétlenül, hogy ez így legyen – ha önállóan, tudatosan mész előre, akkor kevesebb a pofon –, de az emberiség valahogy mindig is olyan volt, hogy kell a pofon.

És hát a fiat rendszerben hány pofont kaptunk? Hány világválság volt? Nem is volt olyan régen a 2008-as, amikor emberek 50 év megtakarítását veszítették el. Ezek nagyon súlyos dolgok. És hogy még emiatt nem vagyunk az utcán, hogy ezt még mindig így hagyjuk…

Múltkor azon gondolkodtam, hogy nagyon erősek a terelések manapság. Hogy olyan híreket gyártanak folyamatosan, olyan témákat dobnak fel, amibe beleharap mindenki, és ezen megy a csámcsogás – teljesen érdektelen dolgokon. És a valódi fontos kérdésekben pedig nincs elég diskurzus – vagy ha van, azt nem hallgatja senki. Tehát én ezt látom nagyon: hogy óriási terelés van.

Ott például a Bitcoin – mi az, amit behozhat ebbe az egészbe? Hát pont a transzparencia, amiről egyébként beszélnek állandóan, de nem csinálják. Nem tudom, az EU is állandóan ez a transzparencia meg átláthatóság így meg úgy – de szerintem egyre kisebb az átláthatóság. Én azt látom, hogy olyan törvények születnek, amik egyre inkább megnyirbálják a szabadságjogokat, a szólásszabadságot.

– Igen, nagyon.

– És ugye a korrupció ellen is elvileg küzdenek – de hogy mit csinálnak ellene, azt fel nem tudom fogni. Meg nem is mutatnak erről semmit.

Közben meg az egész rendszernek az alapja, ez a fiat pénz, az úgy korrupt, ahogy van. Mert egy szűk csoport bármennyit elő tud állítani belőle, és arrafelé csatornázza, a haverok irányába. De ha még nincs is közvetlen közük hozzá, akkor is pontosan tudják egy szűk körben azt, hogy mikor, hova fog áramlani a sok újonnan kibocsátott pénz – és ha ezt megsúgom XY-nak, akkor már ő biztos jól tud befektetni.

És ez most Amerikában is – ha nem is mainstream téma, de valamennyire téma –, hogy az amerikai kongresszusban érdekes módon az utóbbi években iszonyúan meggazdagodtak nagyon sokan.

– Gyanúsan gazdagok.

– Igen. Ott is valószínű ez van: hogy korábban megtudnak információkat, és azonnal tudnak a részvénypiacon olyan befektetéseket végezni, amiről pontosan tudják, hogy milyen irányba fog meglódulni bizonyos eszközöknek az árfolyama.

A Bitcoin meg ugye ezzel szembemegy, azzal az átláthatósággal – tehát gyakorlatilag csírájában fojtja el a korrupciót onnantól kezdve, hogy bitcoinban kell kalkulálni valamilyen vagyonokkal vagy értékkel.

– Igen, egyébként ezt szerintem sokan nem értik. Ezt én se értettem régen, nem is gondoltam bele ebbe a rétegbe: hogy nem is biztos, hogy a politikával van a gond, hanem azzal, ami mögötte van, ami azt eteti vagy táplálja.

De az jutott eszembe, hogy lehet, hogy sokkal érthetőbb lenne egy olyan képpel, hogy… Mondjuk van az emberiségben ezer ember, és csak ők tudják előállítani az ételt. Senki más nem tud ételt előállítani, csak ők. És mindenki odamegy hozzájuk ételért.

És ha ezt az étel szempontjából gondoljuk – mert ugye az is szükséges dolog, anélkül nem létezünk –, akkor elfogadjuk azt, hogy igen, van ez az ezer ember, majd megyünk hozzájuk kajáért. Persze dolgoznunk kell érte, meg vissza is kell nekik adnunk, mert hát ők adnak nekünk, satöbbi, satöbbi.

Nem tudom, lehet, hogy hülyeséget mondok…

– Nem, nem hülyeség. Semmi.

– Lehet, hogy így érthetőbb, ha ebbe egy picit belegondolsz: hogy vannak körök, akik uralnak bizonyos dolgot, ami létszükséglet. Mert ugye úgy is lett az egész kitalálva, hogy ez létszükséglet legyen. Ugye ez: „a pénzért dolgozol".

– Hát főleg a jövőben, ahol a digitális pénzek nélkül még az ablakodat se tudod kinyitni, mert nem engedi meg majd a wifire csatlakoztatott ablakkilincs, hogy kinyisd. (nevetés)

– Hát ja.

– Bocs, kicsit elkanyarodtam.

– Nem baj. Jó, hogy meg lehet vágni. (nevetés)

Hát lehet, hogy ennél az étel-analógiánál maradhatunk – hogy ebből mit lehet még kihozni.

– Érdekes, még nem hallottam, meg nem gondoltam bele, hogy ilyen étel-analógiára emeljem a pénzt. Az valahogy mindig ilyen természetes volt. Lehet, ez is természetes folyamat: hogy a csereeszköznek, a pénznek nem kell, hogy állami kezekben legyen – mert amúgy ez egy full természetes dolog. Tehát cserélgetni: mindenki cserélgetett az államok előtt is, nem? Maximum másokkal.

De hát a pénz történetéről nagyon sokat lehet tanulni. Amikor az ember a Bitcoin felé nyit, akkor az összes könyv ott alapozza meg, hogy akkor miért is, mi a pénz, meg satöbbi.

Szóval igen: ha az ételre próbáljuk ráhúzni ezt a modellt, és ott van az az ezer ember, aki ételt előállít, akkor ők nélkülözhetetlenek, ugye? És lehet, hogy ők is arra fognak törekedni, hogy ők maradjanak az ételkibocsátók – és hogy felhívják arra a figyelmet, hogy ez milyen jó, hogy ők tudják kibocsátani az ételt, mert ettől van biztonságban az emberi társadalom.

Mert az jutott eszembe: amikor voltunk – tavaly, vagy már tavalyelőtt – a Műegyetemen, volt egy előadássorozat a digitális jegybankpénz-fejlesztésekkel kapcsolatban. És akkor ott is elhangzott a Magyar Nemzeti Bankot képviselő hölgy szájából – ugye felmerült kérdésként a Bitcoin meg a kriptovaluták mint alternatíva –, és akkor ott felhívta rá a figyelmet, hogy ott nincs meg annak a pénznek az a képessége, ami a fiat valutának megvan: az önszaporító képessége. És hogy hát azon alapszik a gazdaságunknak a működése.

De aztán nem ment bele a részletekbe, meg nem volt lehetőség tovább kérdezgetni – hogy miért is olyan jó az, hogy szaporítjuk a pénzt. Mi lenne, ha ezt elveszítené a jegybank meg az állam? Hogy gyakorlatilag abszolút kontrollálni tudjon folyamatokat?

– Hát igen. És ez a válasz: elveszíteni a kontrollt. Tulajdonképpen ez az egyetlen.

Én tényleg nagyon sokat gondolkodom ezen – de semmi előnye nincs. Senkinek semmi előnye nem származik abból, hogy az állam bocsátja ki a pénzt. Kivéve az államnak.

– Meg annak a rengeteg embernek, aki abból él.

– Akik abból élnek, hogy az állam megmondja, hogy mit csinálj – „és én azért adom neked ezt az egész jó fizetést, meg mit tudom én, milyen kis juttatásokat. Ingyen járhatsz orvoshoz."

– Most már nem is annyira ingyen.

– De még járhatsz. És ha kiakadsz azon, hogy nem jut elég pénz az egészségügyre meg az oktatásügyre, akkor meg válaszd le a kormányt – ahhoz nekünk semmi közünk.

– Igen, majd négy év múlva megkérdezünk.

– Akkor meg szavazhatsz a kékre, vagy mit tudom én. De minden ugyanígy lesz.

– És szerintem amíg sok embernek nem esik le az, hogy majdhogynem – idézőjelben – mindegy, hogy melyik párt hoz meg döntéseket… Például ilyen dolgok láthatóan nem változnak, ráadásul világszerte. Tehát ez nem is egy hungarikum, hogy nincs pénz az oktatásügyre meg az egészségügyre – hanem itthonról is mutogatunk, hogy „á, Angliában még szarabb a helyzet". De állítólag az USA-ban is nagyon gáz, mert teljesen privatizálták az egészségügyet, és baromi sok pénzbe kerül.

Ezen miért nem gondolkodik el legalább az értelmiségnek egy jó része, hogy itt valami nagyon nem stimmel ebben a rendszerben – ha pont arra nincs pénz, amire az összes embernek alapvetően szüksége van? Mondhatnánk azt, hogy alanyi jogon kéne, hogy járjon egy emberhez méltó egészségügy, meg az oktatásügy, ami az ifjú nemzedéknek a fejlődését szolgálja.

És közben meg totálisan látszik, hogy vérzik ez a két terület – attól, hogy nem jól bánnak vele. Nem is feltétlenül csak a pénzügyi finanszírozásnak a hiánya, hanem ez a totális megmondós, kontrollált működése az egésznek. De hát valószínű, ez összefügg azzal, hogy onnan jön az a kevéske pénz is, ahonnan aztán megmondják, hogy mit csináljatok azért a pénzért, amit kaptok.

– Nekem néha van olyan érzésem – nem tudom, ti hogy vagytok ezzel –, hogy kicsit úgy néz ki a világ, mintha ez a rendszer recsegne, ropogna.

– Tudjátok, ez olyan, mint – ezt a példát szoktam mondani –, hogy a sarokba szorított veszett állat harap még utoljára egy óriásit.

Lehet, hogy ez csak én gondolom így, de lehet ennek egy ilyen analógiája is. Nyilván időben nem tudjuk – ez még lehet, hogy évek, évtizedek. De azért itt elég sok repedezés van, és szerintem ezek egyre jobban jönnek a felszínre, és előbb-utóbb eljutnak majd a tömegekhez is: hogy „hoppá, öt évvel ezelőtt még ennyit ért a pénzed, most meg már a felét se éri". Ami már most is történik egyébként.

Tehát ehhez nem is kell nagyon messzire nézni a jövőben. Szokták mondani: amikor saját bőrünkön érezzük, akkor tudatosul bennünk, hogy mennyire fáj, és hogy valami nem oké.

Itt az a nagy kérdés valóban, hogy eljutunk-e odáig, hogy ez a fajta rendszer az, ami nem jó – vagy megint megragadunk azon a szinten, hogy „ez a párt meg az a párt", és majd jön a következő, az már máshogy csinálja. És ennek adunk egy bizalmat.

– Hát ugye erre iparágak vannak rátelepedve: hogy nehogy a dobozon kívül kezdj el gondolkodni. Tehát a terelések művészete – az összes disztrakció, az összes médium meg filmgyártás –, ha bármit megnézel, akkor az úgy van megcsinálva, hogy nehogy kigyere ebből a dobozból. Mert rájössz, hogy ez csak egy rossz társasjáték, és az élet meg tökre ezen kívül történik.

Ugyanúgy, mint a Monopoly-doboz: amikor vége a játéknak, és jól megutáltad a családtagjaidat, akkor igazából visszapakolsz, és majd legközelebb újrajátszod.

Egyébként, Árpi, arra térnék ki, amit mondtál – hogy miért nem gondolkodik ezen az értelmiség. Én úgy gondolom, hogy gondolkodik – csak az értelmiség nem az a definiált értelmiség, amire eddig illett a definíció. Szerintem az értelmiség igenis az, aki gondolkodik ezen.

– Igen. És keresi a megoldást.

– Így van. És föl is ismeri, hogy mi okozza. Mert őszintén megmondja, hogy „ja, figyelj, amúgy tök hülyék voltunk eddig. Nem kellett volna veszekednünk a pártok miatt." Mert mi így ki vagyunk játszva egymás ellen – és amíg mi egymás ellen ki vagyunk játszva, addig jól röhögnek rajtunk a pénznyomtatók. Mert addig az ő rendszerük megy, ők meg köszönik szépen, jól vannak, szürcsölik a koktélt, nem aggódnak a jövőn – mert nem kell nekik aggódni, mert nem lesz olyan számla, amit nem tudnak kiegyenlíteni.

És az értelmiség szerintem most pont az, aki ezen gondolkodik. Most nem akarom itt fényezni a bitcoinereket, de a bitcoinerek gondolkodnak ezen.

– Abszolút.

– És van is rá megoldásuk – megoldásunk, mondhatjuk már így.

És ez a legnagyobb döntés. Én ezt látom a legnagyobbnak: amikor az ember tényleg beleáll, és elmegy a legvégére ennek a jelenlegi világnak, és tényleg analitikusan azt mondja, hogy jó, persze, van egy csomó tünet, meg tök gáz minden – de nem az a kérdés, hogy mit látok, hanem hogy miért látom ezeket a tüneteket. Mi okozza ezeket a tüneteket – erre kell rájönni.

És amikor több száz ember egybehangzóan azt mondja, hogy „ja, figyeljetek, megtaláltuk" – hogy az egyetlen egy rohadt kis komponensre vezethető vissza: mégpedig arra, hogy a hatalommal pénzt gyártanak. Ez nem fér bele a képletbe. Itt van elrontva.

Nyilvánvalóan az emberek nagy többsége igényli a vezetést, mert így lettünk nevelve. Tehát erre szolgál az iskolarendszer: hogy kis kollaboráns emberkéket hozzon létre, és akkor ebbe a rendszerbe bele lehessen illeszteni őket.

– Tényleg úgy kell táncolni, ahogy a tanító fütyül.

– Csengőre megérkezni, meg ilyenek.

– Lehet, hogy velünk is megpróbálták ezt.

– Biztos. Csak kiestünk. Tehát akit az iskolarendszer kidob, abból lesz valaki. Nem a többiek.

Most nem bántani akarom, mert nyilván a szorgalom, az mérhető az iskolarendszerben is…

– Meg azért valamit mi is végigvittünk.

– Nem gonosz dolog ez, csak szerintem ez ilyen rendszeréltetésre van kituningolva. Arra vannak kihegyezve a kis optimumpontok.

– Hogy jó munkaerő legyél.

– Igen. És amikor ez a jó munkaerő elkezd gondolkodni – mert éppen a szabadnapján van egy kicsi energiája, egy óra gondolkodásra –, és eljut valameddig, ami felkapcsol egy lámpát benne, vagy egy gondolatot, amit tudja folytatni, és nem öli ki egy disztrakció, egy aktuális dolog a héten, amiről beszélni kell – akkor így gondolkodva el tud jutni erre. És ettől válik szerintem értelmiséggé: hogy gondolatfolyamatokat tud véghezvinni a saját fejében, tud következtetni. És nem az a következtetés, amit eddig hallott, hanem az, amit a józan eszével levon.

Legalábbis én erre jutottam: hogy a fiat az a bűnös dolog, amitől azt mondjuk, hogy a pénz rossz. De nem a pénz a rossz – ez a komponens a rossz. Mert a pénz lehet jó. És a Bitcoin a jó pénz.

– Igen. Mert visszahozza ezeket a dolgokat, és apránként szépen visszailleszti a felelősséget meg a pozitív elemeket az életünkbe.

És azért vicces, mert mindenki várja, hogy majd holnapután Bitcoin lesz, mert összedől a világgazdaság. De valójában ez egy szellemi felébredés lesz valószínűleg, nem? Hogy az emberek eljutnak azon a síkon egy szinttel följebb, hogy „á, figyelj, nem kell a 83. műanyagszar, mert tökre nem érdekel már az anyagiasság, nem látom értelmét" – és azt mondják, hogy nekem olyan kell, ami eddig nem volt. És az meg a szellemi igény.

Csak hát ezt a tömegek szintjén kéne megmutatni nekik, hogy ez eljusson hozzájuk, és legyen igényük erre.

– Hát igen, de szerintem ez inkább egy belső útnak a lassú hozadéka. Nem azt mondom, hogy nem lehet valahogy sugározni kifelé, és sokakat ösztönözni arra, hogy igényesebbek legyenek ezen a téren – de szerintem egy fokkal nehezebb, mint a pénznek a problémájáról meg az általunk megoldásnak vélt bitcoinról beszélgetni.

Mert ugye, amiközben beszéltél, az jutott eszembe: igen, hogy ez a fedezetlen pénzkibocsátás, meg az ezen alapuló pénzügyi rendszer gyakorlatilag ezt az eszméletlen nagy pusztítást végzi a környezetünkben – mert annak a definíciója az, hogy a folytonos növekedés. És a GDP-nek is növekednie kell, egyre többet kell fogyasztani.

És ha ebbe logikusan belegondol valaki, hogy miért is éljük fel egyre több erőforrásunkat – hát valahogy össze kell rakni azt, hogy azért, mert ez a definíció: hogy egyre többet kell fogyasztani.

– Ki kell mutatni, hogy növekszünk.

– Ez hogy tud működni? Hogy ne zabáljuk föl az erőforrásainkat? Alapvetően meg kell változtatni a rendszereinket – de azt meg tényleg csak egy olyan pénzügyi eszközzel lehet, ami ezt támogatja, és nem kell az áraknak folyamatosan növekedniük ahhoz, hogy minden flottabbul működjön azon az adott rendszeren belül.

Mert az egy mesterséges dolog, hogy mindennek megy fel az ára – az is annak a következménye, hogy egyre több pénzt pumpálnak a rendszerbe. És még csak nem is lineárisan növekszik a pénzmennyiség, hanem egyre gyorsuló iramban nyomtatnak egyre többet belőle.

Most pont erről hallgattam. Jack Mallersnek szoktam minden héten meghallgatni a podcastját, és a legutóbbi adásban nagyon hosszan erről beszélt: hogy biztos, hogy a következő hónapokban beindul nagyon erősen a pénznyomtatás. Több szempontból beszél erről: hogy ha ezért nem, akkor viszont azért muszáj – de ha azért sem, akkor meg amazért. De hogy törvényszerű: azokra a problémákra, amik most mocorognak a világban, csak az lehet az egyértelmű válasza a mostani rendszer vezetőinek, hogy újra beindítják a pénznyomtatókat. De aztán nagyon durván. És akkor annak megint nagyon látható következményei lesznek – ami reméljük, hogy segít fölébreszteni még néhány emberkét, aki nyitott szemmel meg fülekkel jár a világban.

– Hát ja, a fájdalomnak kell jönnie. A reggeli ébresztő pofonnak. Bár ki mire.

– Ebben nagyon igazatok van. Nekem is ez a vesszőparipám, és végül is a munkám is ez: hogy megpróbálok olyan alternatívákat nyújtani az embereknek, amivel pont odajutunk, hogy bármilyen változást akarunk – akár a saját életünkben, akár kívül, a világban –, az mindig velünk kezdődik.

Ugye ezt már sok bölcsesség elmondta. Csak e fölött is mindig elmegyünk, nem érezzük át ennek a mélységét, és mindig kívül próbálunk szerelni – mindig kívül akarunk mindent megjavítani. Meg mindig ilyen feltételeket szabunk, hogy „majd ha ez lesz, akkor nekem majd jobb lesz, akkor majd máshogy gondolkodom".

Ez egy hosszú folyamat, de el kell jutni odáig, hogy hajlandó vagyok nem csak kifelé figyelni állandóan, és hagyni magamat elterelni ezzel a rengeteg zavaró tényezővel, ami manapság aztán a csúcsra hág – hanem befelé is.

Én egyébként innen látom a világ változásának az igazi jelentőségét: amikor egyre több ember jut el oda, hogy kinéz a világba, és azt látja, hogy „úristen, mi van? Valami nagyon nem stimmel" – ezért egy picit elkezdek befelé figyelni.

Ráadásul úgy, hogy ha megnézzük, akkor majdnem minden régi kapaszkodót már el is vettek. Régen még voltak a vallások, amik erősebb kapaszkodók voltak. Szerintem már az se olyan – a modern világban már az is nagyon sokat változott. Ilyen csoportosulások, olyan csoportosulások, tudomány – mindenben csalódtunk már. És valahogy azt látom az embereken, hogy nagyon irányvesztettek.

És szerintem nektek is – ezzel az aspektussal, hogy „a pénz és a Bitcoin, és itt van a remény, nézzétek" –, meg nekem is, ezzel a fajta belső munkára való késztetéssel: pont ez a nagy feladat. Hogy ezzel tudunk egy picit talán segíteni az embereknek, hogy máshogy lássanak dolgokat.

Mert ahogy Anti, te is mondtad: igen, mindig azt mondjuk, hogy tanulj, tanulj, tanulj – igen, tanulj, nézz utána, olvassál. De önmagában a gondolatformáláshoz szerintem nem elég csak a tanulás, hanem kell egyfajta gondolkodásmód és egyfajta önismeret. Hiszen magamon is meg kell tudnom látni, hogy eddig hogyan gondoltam a pénzre például, miért így gondolok rá, mit hozok a családomból, ott milyen minták voltak. Mit működtettek a szüleim? Hitelt hitelre vettek fel? Akkor én is azt fogom csinálni, nagy eséllyel. De miért csinálom ezt?

Ezek mind önreflexiós kérdések, amik az önismerethez vezetnek. És szerintem pontosan itt kezdődik az igazi lényeg: hogy ne csak mindig kívülről várjuk a megoldásokat, hanem belül kezdjük el.

És az a fajta tudatosság, ami így kialakul és megjelenik, annak igenis lesz egy hatása. És pláne úgy, hogy – amit megint csak a régi mesékben mondanak – légy a példa. Ilyen egyszerű: mutasd a példát. És nem csak a cselekedeteiddel mutatod a példát, hanem a gondolkodásmódoddal.

És eleinte nyilván az van, hogy hasonló gondolkodásúakat vonzunk. Én úgy találtam rátok egyébként – nekem nagyon sokszor volt ilyen élményem, ezt talán elmondtam a múltkori valamelyik adásban is –, hogy teljesen nem az én területemről beszéltek, de mégis egy csomószor azt éreztem, hogy „hú, ezek mennyire hasonlóan gondolkodnak egy csomó mindenben, mint én."

– És ez tök jó szerintem: hogy teljesen más területekről jön mindenki, más élethelyzetből – és mégis közösség tud kialakulni. Itt a Bitcoin közösség is, akár Magyarországon, de világszinten is.

Nyilván van egy összetartó erő, ami viszi ezt a közösséget. De az a lelkesedés, amit mindenki beletesz és sugároz, szerintem az igenis meg tud változtatni nagyon sok mindent – csak nyilván idő kell hozzá, meg ezek nem olyan látványos dolgok, amik látszódnak a hírekben.

– Én szoktam mondani, hogy a világon azért nagyon sok dolog történik pozitív irányba – csak ezekről nem tudunk, mert nem ezt halljuk. Mert folyamatosan csak a félelemben tartó, negatív rezgésű információk mennek, pontosan azért, hogy elaltassanak, hogy féljél. És ezért nem látjuk ezt meg, nincs a felszínen.

– Bocs, hogy hangosan felröhögtem, csak eszembe jutott egy dolog – nem tudom, hogy ez igaz vagy nem, interneten olvastam, úgyhogy valószínűleg igaz (nevetés) –, hogy volt egyszer egy hírportál, ami elhatározta, hogy csak jó híreket fog posztolni. És egy idő után felfutott, aztán meg nem – mert nem volt annyira érdekes.

– Én olvastam ezt annak idején, és tényleg sajnos így volt.

Pedig én mindig azt szoktam mondani, hogy a médiának óriási felelőssége van az emberiség kollektív mentális állapotában. Ha megfordulna a 80-20, vagy a 90-10 a pozitív hírek irányában – vagy legalábbis olyan hírek irányában, amik nem ez az „úristen, úristen, úristen" –, akkor az nagyon sokat lökne az emberiségen.

És ettől nem azt mondom, hogy tagadjuk meg a sok negatívat, és hogy nincs is. Nyilván van – de azt enélkül is tudjuk, hogy van. Hát mindenki életében vannak nehezen megélhető dolgok, nem? Akkor miért kell azt felerősíteni még ezerszámra? Nem fog rajtunk segíteni. Az csak hátrafelé visz. Vagy benne tart egy olyan állapotban, amiből egyébként ki szeretnénk jönni.

– Vicces, mert mostanában volt – nem tudom, mennyire figyelitek a világeseményeket –, hogy Trump intézett egy TikTok-vásárlást. Merthogy úgy volt, hogy ennek két változata van: a kínai meg az amerikai, vagyis a globális. És a Kínában futó TikTok az teljesen másról szól: ott olyan videókat sugároznak, amitől az emberek többek tudnak lenni, jobban csinálnak valamit, ami bátorítja őket. Ezzel szemben a világ másik oldalán a TikTok algoritmusa olyanokat helyezett előtérbe, ami rombolja a társadalmat, ami zülleszti.

Nyilvánvalóan a médiának van egy ilyen köztudott feladata: hogy ezeket a disztrakciókat milyen arányban adagolja be az emberek fejébe.

– Poénrontó János újra támad! Miközben Dani beszélt, az jutott eszembe, ott a tanulás kapcsán, hogy az egyéni felelősséghez az is hozzátartozik, hogy leginkább az iskolai tanulmányok után minél többet tanuljon az ember – akár a saját hibáiból, de jó esetben más problémáiból is: hogy vajon akkor mit érdemes másképp csinálni.

És valószínű, hogy ez is elvezet oda, hogy aztán minél több ember elkezdjen legalább egy kicsit ismerkedni a Bitcoinnal. És reményeink szerint eljut oda minél több ember, hogy meg tudja különböztetni a bitcoint a többi kriptovalutától – amiben mi is érzünk személyes felelősséget, hogy fölhívjuk a figyelmet erre.

Mert tényleg látom, hogy egy csomó ismerősöm belecsúszik valamilyen kriptózásba. Azért is, mert én évekkel ezelőtt beszéltem neki a Bitcoinról – és akkor most büszkén mutatja nekem, hogy „nézd csak, nekem van Ethereumom ebben a digitális tárcában".

Próbáltam megértő lenni ezzel a barátommal, hogy jó, oké, tök jó, hogy már valamilyen kriptovalutával foglalkozol – de én nem erről beszéltem, hanem a Bitcoinról. És a Bitcoin az nem a kripto. Tehát ez két külön terület.

De így legalább meg tudtam neki erősíteni azt, hogy szerintem ez egy jó lépcsőfok – de nagyon veszélyes. És javasoltam neki, hogy figyelj, szerintem most váltsd át azt az Ethereumot Bitcoinra. És akkor viszont már nem azt mondom, hogy célba értél, de már egy baromi nagy lépést tettél előre.

Ugye főként azért különböztetjük meg a bitcoint a többitől, mert azoknak mindegyiknek van valami feje – ahogy te szoktad mondani, Anti. Tehát az nem független minden entitástól. És ami nem független bármilyen entitástól, annak valaki bele tud nyúlni akár a szabályrendszerébe. És onnantól kezdve pont a lényegében tér el a Bitcointól – mert a Bitcoinnak az egyik legfontosabb ismertetője, hogy senki nem tudja befolyásolni a szabályrendszerét önkényesen, se a működését.

És pont ez az egyik legnagyobb értéke. Ugye azt szokták mindig mondani, hogy „de hát ennek nincs értéke, milyen értéket teremt ez a Bitcoin?" Én sok ilyennel találkozom. És ugye idáig el kell jutni, hogy ezt megértsed.

– Az Ethereumból 10 milliárd van, meg amit égetnek, meg nem tudom mi – hogy ne legyen olyan sok. A Bitcoinból meg 21 millió. És pont ezek az értékei – csak ehhez mélyebbre kell kicsit ásni. Hallgatni kell sokat a HUSZONEGY podcastet, és okulni abból, hogy mitől különleges ez, és miért más, mint a többi.

De egyébként ezt a kriptós adaptációnak nevezett folyamatot egyre inkább látom, hogy nagyon elkezdett suhanni. Minden országban ilyen statisztikákat nézegettem, hogy egyre több ember megy a kriptók felé. Bár szerintem ennek azért a 90%-a valami remény ebben a rossz rendszerben: hogy „na, majd most meggazdagszom, mert belerakok mondjuk 1000 dollárt az Etherbe, és akkor tíz nap múlva kiveszem, és lett 2000 dollár." Szerintem ezért csinálják.

– De hát valahol el kell kezdeni, ahogy te is mondod. Legalább a barátod már odajutott, hogy csinált egy digitális pénztárcát, és kicsit nézegette, hogy na, akkor ez hogy van. Nyilván így indul az egész – aztán néhány zakó után előbb-utóbb kapcsolnak az emberek.

– Szerintem lehet, hogy ettől pont eltántorítja őket – ugye most volt ez a nagy bumm itt pár nappal ezelőtt, úgyhogy ez eléggé kiszórt néhány embert.

– Ilyenkor születnek a bitcoinerek! Amikor ilyen esések vannak, mert akkor az egyéb shitcoin-pozíciókat margin callal kiszórják – és akkor rájön, hogy „á, nem kellett volna ilyen sok hülyeséget venni. Elég lett volna bitcoint venni, lehúzni a tőzsdéről – és az ugyanannyi szat lenne ma is, mint tegnapelőtt."

– Ilyenkor születnek a maxik.

– Igen, mert ugye a Bitcoin is zuhant egy szépet – de azért nem akkorát, mint néhány shitcoin, amiről sok influencer azt mondta még nem olyan régen, hogy „ezek várhatóan jót fognak menni". Hát valahogy jót mentek – csak lefelé. (nevetés)

– Hát biztos valakinek az kell hozzá, hogy jól megégesse magát, és akkor elgondolkodjon: hogy lehet, hogy ez tényleg baromság volt, hogy még ideiglenesen abban akartam följebb pumpálni a pénzem, és utána tenni a bitcoinba. Lehet, hogy ezt előbb kellett volna. És akkor remélhetőleg egy tanulási folyamat részeként mostantól kevésbé szarozgatja össze a kezét.

– Meg a tőkeáttételes kereskedéseknél vannak a nagy zakók. Mert amikor valaki elkezdi ezt a kriptotradinget – ami szerintem ennek az útnak nagyon az eleje –, akkor ott még nagyon sokan vannak úgy, hogy benyomnak egy tízszeres tőkeáttételt. 10x leverage, vagy 50-et. Meg még olyan is volt, hogy 100.

– Nekem szerencsére kimaradt.

– Ez nekem is.

– Azért fontos, hogy ennek az üzenetnek érdemes átmennie, mert szerintem a legnagyobb hozadéka az, hogy az ember ebben mit tanul. Persze, a pénzért jött mindenki, meg az tök fontos eleme, megkönnyíti az életet – de tulajdonképpen amíg nem áll a kritikus tömeg azon az állásponton, hogy a fiatvilág azért rossz, mert a pénz rossz, addig úgyse fogunk előrébb haladni bolygó szintjén.

És szerintem ennek a legjobb útja az, hogy a Bitcoinról beszélgetünk. Mert akkor az emberek értesülnek róla, hogy mi ez, felbátorodhatnak, hogy legyenek olyan kérdéseik, amik nem hülyeségek – mert nem azok.

Pont most kezdődik a Bitcoin Miskolc konferencia – illetve a mai nap kezdődött, tehát mi most ott is vagyunk, meg itt is, egyszerre két helyen. Ezt is: ha nem lenne Bitcoin, nem tudnád megcsinálni ezt az időutazást. (nevetés)

Ott is egy csomó olyan kérdés merül föl folyamatosan az előadások után, ami tök nem ciki. Mert mindenféle ember van, mindenkit más érdekel, mindenki máshonnan jön. De megkérdezi – meg kell kérdezni.

– Szokták mondani, hogy nincs hülye kérdés, csak fel nem tett kérdés.

– És jó esetben ennek a sok beszédnek meg tanulásnak az az eredménye, amiről már az elején beszéltél, Dani: hogy az egyéni felelősségvállalás alapján aztán olyan tetteket hajtunk végre, olyan döntéseket hozunk a pénzügyeinkben, aminek lesz hatása – akár kicsiben, a saját élethelyzetünkre vagy a családunkra. De nagyban gondolkodva: minél többen foglalkozunk legalább valamennyit a Bitcoin gyakorlatával, és egyre nagyobb jártasságra teszünk szert ezen a területen, annál erőteljesebben fog ez tudni hatni a világra.

Ezért is beszélünk róla, meg ezért is tevékenykedünk a Bitcoinban – mert azt gondoljuk, hogy ettől lesz jobb hely a világ. Vagy ettől is. De ezen a területen szerintem fontos, hogy egyre több ember ne csak beszéljen, hanem tetteket is végrehajtson.

– Egyébként én továbbra is hiszek abban – talán már beszéltük az egyik adásban –, hogy ezek az alulról szerveződő közösségek. Én ebben látom az erőt. Ezek a csendes forradalmak – szerintem szépen, a nagy színpad mögött. Nem odafelrohanva, az öklünket rázva, mint régen adott esetben, hanem egy sokkal békésebb módon tenni a dolgunkat.

És ehhez egyre több ember fog csatlakozni – vagy a Bitcoin kapcsán, vagy egyéb dolgok kapcsán. És így előbb-utóbb ki fog alakulni – szerintem már most is kialakult – egyfajta társadalmi réteg, olyan emberek kollektív közössége, akiknek már más a tudatossága, máshogy viszonyul a dolgokhoz, hajlandó megkérdőjelezni a megszokott dolgok működését, és hajlandó máshogy csinálni, többekkel kézen fogva.

És szerintem így szépen lassan egyszer csak azt veszi észre valaki, hogy „mindenki körülöttem már majdnem bitcoinnal fizet – én meg még mindig itt szórom a forintokat mindenféle boltokban. Ez hogy van most? Ez valami nem stimmel."

– Hát lesz ilyen valószínű.

– Reméljük.

– Hát igen, ahol látsz bitcoin-elfogadást, ott azzal kell fizetni – hogy keringjenek a kis coinok.

Te is jössz a Bitcoin konferenciára, ami most lesz? Vagy nem tudsz?

– Nem, sajnos nem tudok. Úgy volt, hogy egyik nap megyek, de aztán közbeszóltak a dolgok az életemben. De most már nagyon érik bennem, úgyhogy a következőre már igyekszem úgy intézni a dolgaimat, hogy ott lehessek, veletek személyesen is találkozni.

– Az tök jó lenne.

– A Bitcoin Miskolc konferencia programja egyre kiforrottabb, megtekinthető a pénteki, szombati és vasárnapi részletes program is a bitcoinmiskolc.hu-n. Lehet ingyenes jegyeket regisztrálni – akár külön napokra, akár csomagban –, illetve fizetős jegyeket vásárolni, amiben különböző ellátások is elérhetőek. De ez egy lényeges információ: a konferencián a részvétel alapvetően ingyenes.

A konferencia Miskolctapolcán lesz, a négycsillagos Hotel Aurorában. Aki fizetős jegyet vesz szállással együtt, az ebben a szállodában kaphat szobát, itt tud wellnessezni is, illetve az étkezéseket is itt kapja. A tavaszi konferencia a Hotel Atlantisban volt, és lesz – ez Hajdúszoboszlón van, szintén egy négycsillagos wellness szálloda.

Mindkét szálloda előszeretettel támogatja hónapok óta a podcastunkat, amit nagyon köszönünk nekik. Még azt érdemes tudni róluk, hogy bitcoint elfogadó és bitcoint tartalékoló szállodák.

Kövessetek minket a Nostron, iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra – és ne adjátok el a bitcoinotokat!

Akkor szerintem megköszönhetjük a figyelmet a nézőknek, és egy hét múlva találkozunk. Köszi, Dani, hogy itt voltál!

– Köszönöm én is, hogy ismét vendégül láttatok. Sziasztok!

– Sziasztok!